Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-31 / 239. szám
Nyelvészet, néprajz, irodalom, régészet Pécsi kutatók^ a komik földien Merre tarf a finn-ugriszfikai kutatás? Dr. Andrásfalvy Bertalan sziküvkari élményeiről Még a világot járó folkloristáknak is ritkán adatik meg, hogy a magyarság őshazájába vagy a velünk^ rokon népek Urálon inneni és túli lakóhelyére eljussanak. Ezért is volt különös jelentősége annak, hogy az idén júliusban immár a hatodik alkalommal megrendezett Finn-Ugor Kongresszusnak egy távoli város, a Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság székhelye, Sziktivkar adott otthont. Pécsről négy kutató vett részt az eseményen, három nyelvész — Fancsaly Éva, Zemplényi Vera és Dobó Attila, valamennyien a Janus Pannonius Tudományegyetem oktatói - valamint Andrásfalvy Bertalan kandidátus, a Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályának vezetője, őt kértük meg, hogy összegezze élményeit, tapasztalatait. Dr. Andrásfalvy mindenekelőtt érdekes adatokat mondott el a finnugor kapcsolatok történetéből:- Kevesen tudják, hogy a finn-magyar rokonság ténye már Mátyás király korában is tudott volt. Az 1700-as években imár tudományosan is bebizonyították, de akkoriban még szégyellték ezt a „halsza- gú" rokonságot, és sokkal szívesebben hivatkoztak a török ősökre. Az áttörést a Kalevala megjelenése hozta 1835-ben. Ez a mű fokozatosan az érdeklődésünk körébe vonta a finneket, és később a többi finnugor népet is.- Milyen hagyományai van nak a linn-ugrisztikai kutatásoknak? — A kongresszusok szervezése nem új gondolat, már a század első felében is folyt közös kutatás. A mostani rendszeres összejövetelek első állomása 1960-ban a finnországi Turkuban volt. Ekkor határozták el, hogy minden ötödik évben összegyűlnek a nyelvészek és a néprajzosok, hogy kicseréljék legújabb kutatási eredményeiket. Utóbb ez az együttes kiegészült az irodalmárokkal és a régészekkel is. Rendkivül nagy öröm volt számunkra, hogy az 1985-ös kongresszust a komik földjére, Sziktivkarba hívták össze. — Mit kell tudnunk erről a népcsoportról? — A komik, más néven a zűrjének, Moszkvától északkeletre, az Urál-hegységtől nyugatra élnek; a Komi ASZSZK egy része átnyúlik a Sarkkörön is. E nép egy része a permi nemzeti körzetben él, valamivel délebbre az Urál mentén. A köztársaság területe ötször nagyobb, mint Magyarországé, de lakossága csak egytizede hazánkénak. A főváros mintegy kétszázezer lakost számlál. A komik már a 14. század végétől írásbeliséggel rendelkeztek első írásjeleiket Permi Szent István alakította ki a görög ábécé betűiből. Ma már a cirill betűs írásmódot használják, de vannak latin betűk — például az i és az ö, amelyet az írásbeli nyelvi kifejezés érdekében alkalmaznak. Függetlenségi törekvéseik a 19. században kezdődtek. Nagy nemzeti költőjük, Kuratov egyik, magyarul is megjelent versének ezt a címet adta: Julianus rám talált, s ezzel azt is kimondta, hogy a komikban tudatosulni kezdett hogy nincsenek egyedül a világban, — Melyek voltak azok az élmények, amelyekre különösen szívesen emlékezik vissza? — A kongresszus rengeteg előadását, a szekciókban folyó vitákat természetesen képtelenség volt végigkövetni. Érdekesek voltak a vetítések, amelyek során az itt élő emberek mindennapjairól tájékozódhattunk. Kiderült például, hogy 1936-ban csupán hatszázezren éltek ezen a területen, s o lakosság 95 százaléka komi nemzetiségű volt. Ma az 1,2 millió lakosból 'mindössze 280 ezer komi, a többségük falun él. Érdekes kirándulást tettünk Uszty-Vimpbe, amely mintegy másfél órás vonatútnyira fekszik a fővárostól. Itt egyebek mellett folklórműsort láthattunk, amelynek revűszerű elemei között itt-ott megcsillant az igazi folklór is. Számomra igen nagy élmény volt továbbá az észt fiatalok bemutatója. A tallinni művészeti főiskolások öt esztendőn át minden évben egy-egy expedíciót szerveztek a finn-ugor népek lakta területekre — a Finn-öböltől oz Urálig sőt azon túlra is — és minden fontos momentumot lefilmeztek, hangszalagra vettek, lerajzoltak. Rendkívül érdekes előadássorozat kerekedett ki ezekből a beszámolókból. Mindent összevetve, valamennyien úgy éreztük, hogy ez a nyolcnapos konferencia jelentős nyitás volt a finn-ugrisz- tikai kutatások területén. Havasi János r Ágoston téri jubileum Századik születésnapját ünnepli ma a pécsi Ágoston téri iskola. Ebből az alkalomból a volt rajztanárok műveiből kiállítást rendeznek. Gádor Emil festőművész egyik rajzát közöljük itt, aki tíz évig tanított az Ágoston téri iskolában. ■■ Fülep Lajos dolgozószobája Zengövárkonyban - ma múzeum Fülep Lajos emlékkönyv A Fülep Lajosról beszélőket hallgatva minden alkalommal megérintett egy és ugyanazon érzés. Azt éreztem, hogy a szóló, a visszaemlékező, a méltató minden alkalommol maga is kérdez. Keresi, kutatja, ki is volt Fülep Lajos. Nos, a nagy művészeti Hozó- fus születésének 100. évfordulója évében emlékkönyvet jelentetett meg a Magvető Kiadó, mely emlékkönyv a maga módján ismét csak erre a mindig megújuló kérdésre ad válaszokat: ki volt Fülep Lajos? Akik itt, Baranyában élünk, többé-kevésbé megközelítő válaszokat tudunk adni erre a kérdésre. Megjártuk Zen- gővárkonyt, elzarándokoltunk Fülep ,,lelki emigrációjának" színterére. Mégsem mondhatjuk, hogy ismerjük őt, mint ahogyan azok sem ismerték igazán, akik személyes kapcsolatban álltak vele. Mit ad az emlékkönyv? Először is megjelenését, külsejét méltatnám. Nemes, elegáns a sötétvörös műbőr kötés a szűkszavú, aranybetűs címmel: „Fülep Lajos emlékkönyv". „Cikkek, tanulmányok Fülep Lajos életéről és munkásságáról" - ígéri az alcím, majd kronologikus sorrendben következnek az írások Fülep Lajos munkásságáról, az 1910. évtől a mai visszoemlékezőkig. A róla szóló írásokat Fülep fotogra- fái követik, köztük a zengő- várkonyi parókia ajtajában készült papi taláros kép. Majd következnek a jegyzetek és Fülep Lajos személyével, munkásságával foglalkozó művek bibliográfiája. A kötet válogatását, szerkesztését a jegyzetek és a bibliográfia összeállítását Tímár Árpád végezte el, s adott nemcsak szellemi szempontból izgalmas könyvet a kezünkbe, hanem informatív és jól használható kézikönyvet is. Mint a bibliográfiából kiderül, Fülep képzőművészeti tárgyú írásai 1906-tól kezdve keltenek visszhangot, az igazán széles körű kritikai fogadtatást azonban Nietzsche- könyvével vívja ki magának. E kritikák már szerepelnek az emlékkönyvben: Alexander Bernát ír a könyvről, továbbá Lukács György, aki ezt írja le Fülep Lajosról 1910-ben: „Vagyunk egypáran, akiknek nehezen kimondott és nehezen kimondható reményei hozzá kapcsolódnak". Aztán a Szellem című folyóiratról szóló méltatások következnek, ugyancsak Alexander Bernát majd Hauser Arnold tollából. Micsoda szellemi közeg, micsoda virágzása a magyar szellemi életnek - sóhajt fel az ember ezen együttállás láttán. Már az első világháború után lát napvilágot A magyar művészet című mértékadó tanulmánya, erről is olvashatunk elemzéseket, s egyben érezhetjük, hoav azzal, amit 1922-ig leírt Fülep eleve a magyar szellem csúcsaira került. Jött azonban 1918., 1919., s a forradalmak alatt vállalt szereplései utón Fülep belföldi emigrációba vonul. Itt jönnek a lelkészről szóló, más jellegű, vidéki vagy egyházi lapokban megjelent írások. A lelkipásztort mutatják, aki azonban szó szerint veszi ezt a hivatást (is). A magyar nép dalairól, költészetéről tart előadást a bajai közönségnek mélyreható és látni akaró szemmel figyeli kora magyar népét, a híveit, s láttukon sötét következtetésekig jut el. És újra együtt mozog a fő- áramlattal, hiszen a népi írók, a falukutató mozgalom fedezi fel őt újra a zengövár- konyi magányban, s lesz Fülep a mozgalom egyik fontos tekintélye. Magát az életrajzot és oz életművet járhatjuk tehát körbe a Fülep-emlékkönyvet lapozgatván. Annak jelentős hányadában azok szólnak, akik itt élnek körtünk, és akik ismerhették az 1970 októberében -elhunyt tudóst. Más a jellege, atmoszférája ennek az íráscsokornak. A visszaemlékezők szavaiból egyre több emberi vonás rajzolódik ki, feltűnnek Fülep emberi gyengeségei is, kirajzolódik a „nehéz ember" portréja. Uayanakkor a tanítványokat maga köré gyűjtő professzoré is, aki, ha megkésve is, de Pécsett és Budapesten végül katedrához jutott, s oktathatott. Illyés Gyula ezt a címet adta írásának: „Az eligazító", Takáts Gyula „A láttatás tudásáról" beszél. Martyn Ferenc emlékezik zengővárko- nyi látogatásaira, s Tüskés Tibor mutatja be tanulmányában azt a szellemi miliőt, amely Fülepet Zengővárkony- ban, pontosabban Pécs, a pécsi egyetem közelségében körülvette. Megszólalnak a művészettörténész-tanítvá- nyok: Német Lajos, Percecz- ky Géza, Körner Éva, Zádor Anna, hogy maguk is keressék a választ a kérdésre: Ki volt Fülep Lajos? Olvasni, lapozgatni kell ezt a kötetet, mint ahogyan Fülep írásait, is, hoqy lássuk, egy óriás élt közöttünk, s gondolkodott rólunk, magyarokról. Sorsunkról, életünkől, művészetünkről. Gállos Orsolya ,,Magyarország boldog gyermekei” Három hét Franciaországban A Nevelők Háza Kamarakórusának hanglemezfelvétele Franciaországban járt a nyáron a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa. Utazásunk kedves turisztikai élményekkel kezdődött: München, Stuttgart, Baden-Baden, majd a koncert Mőglingenben. És már haladt is autóbuszunk tovább Autun felé, hogy a kamarakórus részt vehessen az auguszus 1-11. között megrendezett 10. Morva, ni Zenei Fesztiválon. Csak pár napja fejeződött be a strasbourgi Európa Cantat, s máris újabb kórusok adnak találkozót itt, Bour8. HÉTVÉGE gogne központjában: franciák, angolok, spanyolok- baszkok. venezuelaiak és elsőként hazánk képviseletében mi, magyarok. Két műhelyben folyik alapos, időigényes munka. A szívélyes, elegáns és mélyérzésű Edmond Colomer barcelonai karmester vezetésével Stravinsky Zsoltár- szimfoniáját, valamint Rodrigo mai spanyol mester Cantate „Salamanca”-iát tanuljuk, míg a kedves, szigorú, rendkívül vitális Pierre Cao, a Luxembourg Radio szimfonikus zenekarának karmestere Mozart c- moll miséjét tanítja nekünk. A pécsiek egyik része itt, a másik fele ott énekel. Hamarosan megismerkedünk a bennünket kísérő kitűnő Kolozsvári Filharmonikus Zenekarral is, akik önálló hangversenyen is bemutatkoznak. A „Hexagon” koncertterem és a gyönyörű gótikus székesegyház az esti koncertek színhelye. Händel Messiását halljuk kamarakórus és kamarazenekar, a szólisták között contratenor (!) előadásában P. Cao vezényletével. Életünk eqyik legnagyobb zenei eseménye ez. Aztán Bemard Thomas kamarazenekara ad Bach-estet, hegedű, fuvola és cembalo szólistákkal. Két néptánccsoport is önálló estet kap: a Compagnie de Danse Populaire Francaise és a L'enseble Kytice együttes Csehszlovákiából. Az előbbinek táncfeldolgozásai, az utóbbinak zenéje sok vitára és tanulság levonására ad lehetőséget. Furcsa érzés fog el bennünket, amikor a szlovák prímás irányította hegedű, brácsa, bőgő, klarinét, cimbalom összeállítású zenekar a nekünk oly ismerős dallamokat húzza, s csárdásra tanítja a francia közönséget. Míg folyik a munka, barátságok is szövődnek. Franciákkal, venezuelaiakkal, spanyolokkal, s persze, legkönnyebben a kolozsváriakkal, önálló hangversenyünk Autunben zsúfolt ház előtt zajlik, koncertet adunk Curgyban és Saizyben is. Tíz alkalommal írnak rólunk az újságok: fényképek, ismertetők és kritikák jelennek meg a kórusról a Le Progres, a Le Cour- rier és a Le Dauphiné hasábjain. Az egyik a hangok szépségét, a csodálatos kifejezőerőt dicséri, a másik a forrásból megszülető tisztavízű patakhoz hasonlítja énekünket, amelyből sodró erő támad, hogy zúgó vízeséssé változzék, majd el- csöndesedve szelíden érkezik a tóba. Egy burgogne-i népdal szavait alkalmazva a Progres című lap ezt a címet adja cikkének: Le Choeur mixte de Pécs Joyeux enfants de Hongrie, vagyis A pécsi vegyeskórus Magyarorszáq boldog gyermekei. S valóban boldogok vagyunk, amikor a Kodály—Rodri- go-Stravinsky esten az első atelier bemutatkozása előtt félórás Kodály-műsort énekeltünk a dómot megtöltő 1200 fős közönség előtt. A szűnni nem akaró tapsvihart ráadással köszöntük meg. A Courrier elragadtatással írt a Sík Sándor Te Deuma „csodálatos feszültségéről”, a Jézus és a kufárok drámaiságáról, s az Esti dal nyugalommal teli „leheletfinom poéziséről". Az atelier-kben végzett kitartó, alapos munka eredményeként hatalmas siker koronázta az összkari műveket is, amelyeket elvittünk Vézelayba is. Eav kis közséq mellett áll ez a Pannonhalmára emlékeztető, csak jóval hatalmasabb műemléki|emplom és kolostor, a francia gótika egyik büszkesége. Akusztikája iriqylésre- méltóan tökéletes. Mivel 200 kilométeres körzetben nincs nagyobb város, egyenesen csoda, honnan jött össze a másfélezres műértő közönség! A Morvani Fesztivált kórusunk szereplése zárta, s máris utaztunk tovább: az Európa Cantat elnökének, a Pécsett is ismert M. Courneloup úr városkájában, Saint Leger-ben került sor a hanglemezfelvételre. 14 Kodály-művet vettek föl. A lézer-lemez nemcsak technikájával, de talán új Ko- dály-felfogásával is szenzáció lesz, ha tavasszal Pécsre kerül. Részletesebben majd akkor. Még két csodálatos nap Párizsban a lemezfelvétel jutalmaként, majd az A Coeur Joie szervezet jóvoltából méq egy koncert Mulhouse-ban. Újabb barátok, nagy kirándulás a bortermő Elzász műemlékfalvai- ban, aztán Colmar, Strasbourg és Bécs, s velük ami még néhány órába belefér. S g 22. napon ismét szeretett városunk Pécs. Tillai Aurél
