Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-24 / 231. szám

Elkészült a botykapeterdi csárda felújítása Az út menti csárdák — azon túl, hogy a múlt század han­gulatát őrzik — Petőfit idé­zik. Az országot gyalog járó „garabonciás diák” pihent meg, éjszakázott ilyenekben, nem hiába nevezte magát „a csárdák költőjének". A pusztulás világából ele­venedik újjá a Botykapeterd határában a 6-os út mentén az íves-tornácos csárdaépület, hogy út menti fogadóként is­mét a vendéglátós legyen a hivatása. Volt már ez pásztor­ház, lakás, orvosi rendelő, la­katlan denevértanya. Ma az Országos Műemléki Felügye­lőség pécsi kirendeltségének A mellékletet összeállította: Hársfai István A fényképeket készítették: Hársfai István, Läufer László, Maráz Borbála, Proksza László a kivitelezésében a DTV ter­vei szerint (építész Szigetvári János) elkészült a műemléki helyreállítás. Az a terv, hogy a belső be­rendezéseket, a bútorokat, a használati edényeket, a terítő' két, a függönyöket a ruhákat mind a magyarlukafai alkotó- műhely készíti el saját kivitelű kézimunkával, ami elindíthat­ja az ilyen tárgyak árusítását is itt. A jövő esztendőben már a mai kor vándorai — autósok, kamionosok — betérhetnek a megújult csárdába, elidőzhet­nek a múlt emlékei közt és ízlelhetik a jelen örömeit. Külső részlet a felújított szigetvári templomról Szigetvár - Ali pasa dzsámi Restaurátorokra vára Dorffmeister freskó A szászi vár és a társadalmi összefogás A hír örvendetes: Az OMF szakmunkásai az utolsó simítá­sokat végzik a szigetvári belvá­rosi templomon, ami a török hódoltság után Ali pasa dzsá­mijából lett keresztény temp­lommá. Ennek a kupolájában a török alóli felszabadulás 100. évfordulójára — 1789-ben — készült el Dorffmeister István allegorikus freskója. A Zrínyi téri templom külső képe ma már az elkészültség érzetét kelti; valóban, azon már csak annyi a munka, hogy az északi és a nyugati oldalon el kell helyezni a fő- és a mel­lékbejárat kapuját. Magában a négyszögletes dzsámiban min­den kész, itt tényleg az utolsó simításokat, korrekciós simításo kát végzik. Hátravan azonban még a toronyhoz tartozó ún. barokk-szárny — az előtér és a fölötte lévő kórus — befejezé­se. Mindezek mellett a legna­gyobb dolog, hogy — mint azt Cicárdi István brigádvezető de­rűsen közölte — sikerült kiűzni a templomból a népes galamb­hadat, ami az elmúlt hosszú években megtelepedett a rom- ladozó falak között. Ha építészetileg minden — természetesen a padlóburkola­ton kívül minden — elkészül, akár nyomban hozzá lehetne Baranyában az élővé tett népi műemlékek hasznosítá­sára, „in situ" megőrzésére több példa van már. A ma­gyarlukafai népi kismestersé­gek alkotóháza, a naiv festők lúzsoki kiállítása, az ófalui német tájház a zengővárko- nyi „Páva-kör" és szövőmű­hely tájháza, a mecseknádas- di német népi mesterségek bemutató háza mind egy-egy bizonyítéka ennek. A kásádi délszláv tájház azért jelkép, mert ez tűzvész utáni újjáépítés. A tulajdo­nostól, Horváth Gyúró bácsi­tól megvett nádtetős portát a vétel után villám sújtotta és percek alatt leégett, majd az oltóvíz a vályogfalakat is ösz- szedöntötte. A történelem sok sok, lángbaborító villámcsa­pása, külső és belső felszított A mai Szászvár a középkor­ban jelentős mezőváros volt. Várát a 13. században Berta­lan pécsi püspök építteti. A török Pécs 1543. évi elfoglalá­sa után a szászi várat is bir­tokba veszi. Szerepe ekkor je­lentős volt, a török összeírások­ban mint város és egyben a nahije központja szerepel. 1582-83-ban a városban álló 37 házról történik említés. A középkori vár területén ál­lott a feltételezhetően a 15. században alapított templom, amelyet a plébóniaházzal együtt a 18. században meg­újítanak. A templom középkori részletei egyelőre nem ismertek, de a tervbevett tatarozás során remélhetően ezekre is fény fog derülni. A volt plébániaház fontosabb építési korszakait az eddigi kutatás is tisztázta, a meginduló teljes kutatás pe­dig sok új részlettel és ösz- szefüggéssel fogja gazdagíta­ni az értékes műemlék épüle­tet és ismereteinket. A szászi vár gótikus korsza­kából igen magas művészi ér­tékű díszes kályhacsempe- anyag került elő, amelynek egyes darabjai a budai vár hasonló korú kályhacsempéi­vel tartanak formai rokonsá­got. Ez is egyik bizonyítéka a szászi vár középkori jelentősé­gének. Az állam és az egyház kö­zött létrejött birtokcsere lehe­tővé tette, hogy a szászi vár legjelentősebb középkori épü­letének a kutatása megkezdőd­telkét lezáró kőfal a középko­ri vár falainak és bástyáinak a felhasználásával épült. A településszerkezetben ma is világosan elkülönül a plé­bániatemplom körüli egység, amelyet a késői középkorban és a törökkorban külsőtornyos várfallal öveztek. A vár ma­radványait ma körülvevő utca — Vár-utca — az egykori vár­árok helyén létesült, az utca házainak egy része, a várfal vonulatát ma is őrzi. A feltárt, rekonstruált védelmi rendszer visszaadná a történeti város- központ hangulatát. A volt plébániaház pincéje, a vár egykori földszintje jelen­tős maradványokat őriz. A tég­lalap-alaprajzú épülethez a nyugati oldalon egy torony csatlakozik. Az egykori közép­kori helyiségeknek ma barokk boltozatai vannak. A várban folyó ásatások során a nyu­gati toronyhoz csatlakozó gó­tikus zárterkély került elő, s ugyané szakaszon gótikus he­lyiségsorra és várfal-részletek­re bukkantunk. Maga a plé­bániaépület az első emelet szintjéig középkori eredetű. Az épület nagyjából a 18. századi állapotban maradt ránk. Leg­jön, eddigi eredményei alap­ján pedig megindulhasson a műemléki helyreállítás tervezé­se. (Tervező Sch. Pusztai Ilo­na, az OMF építésze.) Az épü­let új rendeltetése szerint nagy­községi könyvtár lesz. A 18- 19. századi volt gazdasági épületekben helytörténeti kiál­lítás kap helyet, amely a kö­zépkori mezőváros történetét, a török nahijeközpontot, majd ezt követően a község 18-20. századi történetét és emlékeit mutatná be, vezető szerepet ad­va a helyi bányászatnak. Ez a közművelődési központ olyan műemléki és történeti környe­zetben létesül, amely nemcsak a nagyközség lakói, de az ide­genforgalom számára is jelen­tős kulturális élményei szolgál. A széles körű társadalmi ösz- szefogással megindult kutatás — melynek kezdeményezője a nagyközségi tanács volt - a Mecseki Szénbányák máza- szászvári üzemének a rendsze­res és hathatós támogatását élvezi. Szép és követésreméltó példája ez egy országos jelen­tőségű műemlék megmentésé­nek. S. M.—G. Gy. fogni a kupolafreskó restaurá­lásához. Erre már évek óta ke­resik a megoldást. A legfőbb gond az, hogy az OMF jó ideje nem rendelkezik már saját res- iaurátorgárdával. A legfrisebb elgondolás: egy „szabadúszó" restaurátor-csoport a közeljö­vőben fejezi be Grábócon egy ugyancsak az OMF részére vég­zett munkát, s akkor ennek a tagjai jönnének Szigetvárra. A kapott információ szerint legké­sőbb 1988-ig be akarják fejez­ni az Ali pasa dzsámi teljes — tehát a freskóval együtt törté­nő — felújítását, hogy a város­nak a török alóli felszabadu­lása a 300. évfordulójának a helyi ünnepségekbe ez is be­kapcsolódhassák, Az OMF szigetvári részlegé­nek a munkásai a dzsámiban végzett munkájuk befejezése után a közeljövőben átmennek a várhoz a súlyosan megrongá­lódott falak helyreállítási mun­káinak a folytatása végett. Hosszú és nehéz munka vár rá­juk. Rengeteget kell bontani a falakon azon kívül is, ami már magától leomlott — kívül és belül. Idén a már megkezdett délnyugati bástyán folytatják a munkát, amíg az időjárás en­gedi, s majd jövőre következik az északnyugati bástya. Leletmentés a Szent Benedek templom temetőjében Ismét folyik a leletmentés Pé­csett a Citrom utcában a pos­tapalotával szemközt a nemrég elkészült új ház előterében. Itt díszburkolatot készülnek csinál­ni, s ha ez megtörténik akkor az értékes régészeti terület egy szer s mindenkorra „elvész" a kutatás számára, hiszen beton alá kerül. Nemrég gázvezeték-építés kapcsán középkori temetkező­hely részlete került elő. Kárpáti Gábor régész a hajdani Szent Benedek templom (a falai rész­letekben ma is láthatók a Cit­rom utca 16—18. sz. házak ud­varán!) temetőjének egy 18 négyzetméteres darabkáját tár­ta fel akkor, ahol 93 (!) ember maradványait találta meg a korra jellemző egymásra temet­kezés formájában. Most a dísz- burkolat előtt ismét a helyszí­nen dolgozik a régész a mun­katársaival és máris újabb csontleletek kerültek elő, az elsők itt is 30—40 cm-re a mai felszín alatt. Érdeklődésünkre, hogy vajon most, ezen utolsó és egyetlen alkalommal sor ke­rülhet-e az egész, becslés sze­rint nem túl nagy kiterjedésű temető feltárására bizonytalan választ kaptunk. Pedig kár len­ne, ha ismeretlen maradna szá­munkra és az utókor számára ez az 1543-ig használt egyik középkori temetője Pécsnek. Emlékezetes, hogy a 70-es évek elején a Széchenyi tér északi oldalán közműépítés kapcsán a hajdani Szent Bertalan temp­lomhoz tartozó területről került elő rengeteg csontmaradvány. Ott a kutatás — érthető okok­ból — elképzelhetetlen volt. Itt viszont szabad a terület, alkal­mas is a vizsgálódásra, még mielőtt ez a lehetőség évszáza­dokra (?) megszűnik. tüzek hamvasztó pusztítása, a nemzetiségek közötti csinált ellenségesség már a múlté. Az újjáépült ház nemcsak a magasan boltozódó ég alatti együttélést, hanem a nád alatti szegény lakosság pa­raszti sorsának az azonossá­gát is hirdeti. Az újjáépítést az Országos Műemléki Felügyelőség és a Baranya Megyei Tanács pénz­ügyi támogatásával a bere- mendi tanács végeztette, a tervek a Dél-dunántúli Terve­ző Vállalatnál (építész Sziget­vári János) készültek, a táj­ház berendezését a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum (Sarosácz György muzeoló­gus) végezte korhű bútorozás­sal és használati tárgyakkal. A ház alaprajzi jellegzetessé­ge, ami nem szokásos más nemzet hasonló épületeinél, a libb falva, Kásád a tájházával különbejáratú, fűtetlen le- a délszláv nemzetiségi népi gényszoba. Az ország legdé- kultúra hű őrzője. Tájház Kásádon

Next

/
Oldalképek
Tartalom