Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-01 / 209. szám

1985. augusztus 1-, csütörtök Dunántúli napló 3 Előadások gyűjteménye T ársadalomtudományok a műszaki főiskolán A Pollack Mihály Műszaki Főiskola tudományos közlemé­nyei sorozatban kiadták a főis­kola elmúlt évi tudományos ülésszakának társadalomtudo­mányi szekcióján elhangzott előadások gyűjteményét. A magyar résztvevőkön kivül a vilniusi műszaki főiskola és a weimari építészeti és építés­ügyi egyetem néhány képvise­lője is részt vett és tartott elő­adást. A kötet első írása a konfe­rencia nyitóelőadása, amelyet dr. Dányi Pál tartott és a mű­szaki képzés és kutatás szere­pét vizsgálta Baranya megye fejlődésében. Felsorolja a köz­vetlen környezet jellemzőit, sta­tisztikai mutatóit, amelynek közegében alakul a műszaki képzés, kutatás helyzete, szere­pe. Részletesen foglalkozik az előadás a szellemi erőforrások­kal és ezek hasznosításával. Jellemzi az értelmiséget, a Ba­ranyában élő értelmiség össze­tételét, arányait. Sorraveszi a legfontosabb feladatokat, amelyek elősegítik az értelmi­ség alkotó tevékenységének ki- teljesítését. További izgalmas kérdésekkel is foglalkozik az előadás, mint az értelmiség, vagy a műszaki kutatómunka társadalmi presz­tízsének megítélésével, alaku­lásával. Az előadások igen széles körben mozognak. Olvasha­tunk többek között a KGST fejlődéséről, az egyéni és vál­lalati érdek ellentmondásairól, a vállalati szociálpoitika cél - és eszközrendszerérői, a területi társadalmi tervezésről. Kari Mannheim ideológia-értelme­zéséről, az érték legősibb for­Képzés és kutatás Ingázás a munkáért májáról, a békés egymás mel­lett élés körülményei között zajló ideológiai harcról és ide­ológiai diverzióról. Történeti elemzések foglalkoznak példá­ul az 1945—47-es magyar de­mokrácia vitával, a Magyar Dolgozók Pártjának szervezeti kiépülésével Baranya megyé­ben, a Magyar Dolgozók-Párt­ja szakszervezeti politikájának elveivel és gyakorlatával az T948. június—1949. augusztus közötti időben. Két némileg összetartozó té­mával foglalkoznak az „Ingá­zás néhány gazdasági-társa­dalmi jellemzője Baranya me­gyében" és a „Falun élő la­kosság társadalmi és kulturális viszonyainak változásáról” cí­mű előadások szerzői. Az ingá­zást szociológiai és geográfiai szemszögből vizsgálják a téma kutatói, dr. Erdősi Ferenc, dr. Komanovics József, dr. Kovács Árpád. Baranya megyében a legnagyobb vidéki munkaerőt foglalkoztató centrum a pécsi agglomeráció, amelybe Kom­lóval együtt a megye ingázói­nak mintegy 83 százaléka jár dolgozni. A legnagyobb arány­ban az építőiparban, a legke­vésbé a kereskedelemben fog­lalkoztatják a bejáró vidékie­ket. Megállapítják, hogy Pécs ingázási vonzáskörzetének hagyományos D—DK-i irányult­sága az utóbbi évtizedekben tovább fokozódott. Megvizsgál­ják az ingázók iskolai végzett­ségét, jövedelmi viszonyait és az ingázásra ösztönző, kény­szerítő tényezők megoszlását. Anyagi okok miatt 29 száza­lék, a megfelelő helyi munka- lehetőség hiánya vagy a jobb munka kedvéért 51 százaléka, a megkérdezettek 20 százalé­kát az egyéb okok miatt, il­letve a kérdésre nem válaszo­ló ingázók alkotják. B. A. A Gyárvárosi Fúvós- zenekar Ausztriában A Grazi Fúvószenekar fennállásának 10. évforduló­ja alkalmából nemrég talál­kozót rendeztek, melyre a Pécsi Gyárvárosi Úttörőzene­kar is meghívást kapott. Az ünnepségre az NSZK-ból és Jugoszláviából is érkeztek együttesek. A bemutatkozó koncerten minden együttes 30 perces műsort adott. A pécsi zene­kar Auth Vilmos és Mátyai Tibor vezetésével Beethoven, Verdi és Ted Huggens mű­veket játszott. A műsorból természetesen a már jól is­mert indulók sem hiányoztak. A produkciót muzikalitás, szép hangszín, igényes mű­sorpolitika jellemezte. A jugoszlávok Ted Hug- gens-művekkel és kiváló szó­listákkal arattak nagy si­kert. A nyugatnémetek és az osztrákok indulói nagyon tetszettek a közönségnek. A találkozó programja másnap délelőtt menetzenével és az együttesek közös muzsikálá­sával folytatódott. Parrag Attiláné tanár „Munkáimban benne van szülőföldem üzenete” Grúz keramikus Siklóson Otor Vephvadze Grúzia szü­lötte. Szívesen és szeretettel be­szél szülőföldjéről, amit úgy­mond isten jókedvében terem­tett, és magát a Paradicsomot adta hazául a grúzoknak. Ma­gas hegyek, termékeny kertek, szőlők, tüzes borok, büszke em­berek, s egy több mint kétezer éves kultúra — az ide érkező grúz ember mindennek hírnöke, kivált, ha művész az illető: — A műalkotásban benne kell lennie népem szellemének, stílusának, lelkületének. Hason­lítania kell rám és népemre is. Az itt elkészült kerámiákban ez persze, nem direkt módon jut kifejezésre, a munkák szel­leme, hangulata inkább a jel­lemző. Vagy a színük, amely az otthoni hegyek, kövek színét idézi. Otar Vephvadze termékeny két hónapot töltött Siklóson, a Kerámia Alkotótelepen. Meg­valósította otthonról hozott öt­letét, egy nőalakok és vázák képezte kompozíciót, amely szabad térbe volna elképzelhe­tő. És mivel ritkán van alkalma porcelánnal dolgozni, itt ezt az anyagot is kézbe vette. Fehér és vörös színeket érvényre jut­tató könnyed, szinte elröppenő plasztikák, vázák születtek meg porcelánból és a régmúlt bar­langfreskóira utaló porcelán- kompoziciók. — Az a fontos, hogy emberi melegség legyen abban, amit csinálok. Hogy az emberek is azt a szeretetet érezzék kerá­miáim láttán, amivel én elké­szítettem azokat. Megkértük, beszéljen magá­ról. Mondja el, hogyan él ma egy fiatal keramikus Tbiliszi­ben? — Grúzia egyik legszebb vá­rosában, Borzsomiban szület­tem, a szüleim tanárok, feste- gető apóm volt a mesterem. Tbilisziben végeztem akadémi­át, aztán filmstúdióban dolgoz­tam, s játszottam három grúz filmben. Majd katona lettem, megnősültem, van két fiam. Feleségem grafikus, könyvil­lusztrátor, kitűnő művész, aki­nek képeiből a Tretyakov Ga­léria is őriz néhányat. Szabad művészként dolgozom, ebből élek, ugyanakkor elnöke va­gyok a fiatal grúz képzőművé­szek szövetségének és tagja a szovjet képzőművészek szövet­sége vezetőségének. így próbá. lók minél többet tenni a pálya- tá rsaimért. — Nincs önálló műtermem, odahaza a konyhában dolgo­zom vagy a szüleimnél, Borzso­miban. Itt Siklóson két hóna­pon át egy önálló műterem állt a rendelkezésemre, anyagok, kemencék. Gyakran gondolok arra, hogy Piroszmani, az is­mert grúz naiv festő összesen öt színnel dolgozott, s úgy vé­lem, a művésznek mindig az adott lehetőségek között kell megtalálnia a legjobb kifejezé­si módot. Állandóan ez foglal­koztat, s ezért van, hogy ben­nem készen áll a mű, amikor dolgozni kezdek. A lehető leg­jobbat akarom mindig létre­hozni, hiszen a pillanat, a je­len megismételhetetlen ... Gállos Orsolya „Kedvencem: az alkalmazott matematika" Alapképzettsége: matema­tika-fizika szakos tanár, a pécsi Tanárképző Főiskolán és a szegedi JATE-n szerezte meg diplomáit. A POTE Tár­sadalomorvostani Intézetének fiatal tudományos főmunka­társa, és nemrégiben védte meg kandidátusi disszertáció­ját: szociológiából. Tóth Ala­dárod dr. Jeges Sára tudo­mányos munkássága meglehe­tősen eltér egy hagyományos kutatói pályaívtől. — Eléggé rendhagyó mó­don, de szerencsésen alakult az életem, a munkám. A kez­detektől érdekelt az alkalma­zott matematika és a szocio­lógia. Itt az intézetben a fő­nököm támogatta ilyen irá­nyú érdeklődésemet, és az a kedvező helyzet állott elő, hogy az egyetem marxista- leninista tanszékén dr. Tahin Tamás vezetésével alakult egy szociológiai kutatócsoport, akik segítettek szociológiai is­mereteim gyarapításában, és akikkel azóta is együtt dolgo­zom különböző kutatásokban. És a harmadik szerencsés moz­zanat, amely nélkül - két kis­gyermek mellett — nemigen készült volna el a disszertá­cióm: 1978-81-ig az MTA Szo­ciológiai Kutató Intézetében lehettem aspiráns. Aspiráns­vezetőm a kiváló szociológus, közgazdász: Ferge Zsuzsa, a szociológiai tudományok dok­tora volt. Engem elsősorban a kutatások módszertana érde­kel, a korszerű matematikai­statisztikai módszerek alkal­mazása az egészségügyi szo­ciológiában. A többváltozós matematikai módszerek lehe­tővé teszik a lényeges és a kevésbé lényeges hatások, kölcsönhatások, a rejtett és a látszat-asszociációk feltárását. (Részlet az egyik opponen­si véleményből: „A szerző a Kullback-féle teszteljárás mód­szerének hazai úttörőjeként ismert, és ebben a dolgoza­tában bebizonyította, hogy a módszer használata ilyen. tí­pusú feltételek esetében rend­kívül eredményes lehet”.) Publikációk sora és több pá- lyadij áll Jeges Sára mögött, új módszereket dolgozott ki többek között a neurotikus megbetegedések szociológiai vizsgálatára és a munka sze­rinti elosztás érvényesülésé­nek vizsgálatára az ápolónők bérezésében. Mindezt elsősor­ban az elém tett életrajzból tudom meg, ő maga nem igen sorolja eredményeit. Inkább a gyerekekről beszélgetünk, „nagyfiáról”, aki bejutott az „Aki mer, az nyer” televíziós matematikai verseny döntőjé­be, és csak a sorsoláson mú­lott, hogy nem került adásba.- Kandidátusi értekezésének témája az egészségügyi szak­dolgozók mobilitásának szo­ciológiai vizsgálata, amelynek Beszélgetés dr. Jeges Sárával, a szociológiai tudományok kandidátusával során többváltozós matemati­kai módszereket is alkalma­zott. Maga a témaválasztás is aktuális és fontos, hiszen az egészségügyi szakdolgozók kö­rében nagymértékű a fluktuá­ció és munkaerőhiányról hal­lunk nap mint nap. — Az egészségügyi dolgozók munkafeltételeinek, munkakö­rülményeinek ismételt javítása átmenetileg enyhített ezeken a gondokon, de gyökeres vál­tozást nem hozott. Az egész­ségügy munkaerőhelyzetét rendszeresen figyelemmel kísé­rő vizsgálatok a fő okokat még mindig nem kiejégítő munkakörülményekben és a súlyos lakásproblémákban je­lölték meg. Azonban más jel­legű, szociológiai, pszicholó­giai tényezők szerepét is fel kell tételeznünk, például az ál­talános pszichés légkör, főleg a vezető—beosztott viszony alakulását. Nem lehet eltekin­teni a történelmi előzmények­től és a társadalmi-gazdasági folyamatoktól sem.' Mindeze­ket figyelembe véve a Bara­nya megye egészségügyi szak­dolgozói körében 1979-ben in­dított kutatásom célja a mun­kaerőproblémák történeti és szociális hátterének a feltárá­sa, a munkaerőmozgás külső és belső tényezőinek komplex vizsgálata volt. Ezzel párhuza­mosan végzett módszertani jellegű kutatásaim során pe­dig néhány többváltozós ma­tematikai-statisztikai módszer alkalmazási lehetőségét, ha­tályosságát vizsgáltam. — Melyek a kutatás legfon­tosabb megállapitásai? — A II. világháborút meg­előző és követő időben is kis- létszámú volt az ápolónői és az asszisztensi gárda. 1951- től gyors ütemben fejlesztették a képzést és az utolsó másfél évtizedben már a képzés mi­nőségi követelményei is elő­térbe kerültek. Ugyanakkor a 60-as évektől fölerősödött a fluktuáció és a pályáról való elvándorlás. Baranya megyei felmérésünk szerint az egész­ségügyi pálya a szakdolgozók 42%-ának „kényszerpálya”. Az ápolónők alapfizetése általá­ban alacsonyabb, mint az asz- szisztenseké, bár összkeresetük nem tér el egymástól lényege­sen. Az asszisztensek maga­sabb iskolai végzettségűek és szakképzettebbek az ápoló­nőknél, de e különbségek a fiatalabbaknál egyre kiseb­bek. A szakképzettek kevésbé mobilak, és 25 éves kor felett csökken a munkahelyváltozta­tósok gyakorisága. Leggyak­rabban az ipari betanított- és segédmunkás rétegből léptek egészségügyi pályára a dol­gozók. Az asszisztensi munka presztízse nagyobb, az ápoló­nők többsége erre törekszik. Az ápolónőként kezdők közül jelenleg is 55% asszisztens, 29% ápolónő. A munkával való elégedettséget meghatá­rozza az is, hogy mennyiben kedvelt a pálya a végzője számára.- Milyen következtetéseket vont le a kutatási eredmé­nyekből?- Az egészségügyi szakdol­gozók helyzetének tartós javu­lása, a munkaerőgondok je­lentős csökkenése egyes intéz­kedésektől nem várható - mint ahogyan a problémák sem izoláltan jelentkeznek, - hanem kölcsönösen egymásba fonódó intézkedések sorozatá­ra lenne szükség. Elsőrendű cél az ápolói pálya presztí­zsének növelése. Ennek eléré­se természetesen komplex fel­adat. Részét képezi a már pá­lyán lévők szakmai és általá­nos művelődésének jelentő­sebb ösztönzése, a képzési és továbbképzési rendszer továb­bi javítása. A magasabb er­kölcsi és anyagi elismerés, az előrejutási lehetőségek kiszé­lesítése vonzóbbá tenné a pá­lyát a magasabb képzettségű nők számára is. De ez lenne a feltétele annak is, hogy az ápolói pálya ne legyen kizá­rólag női hivatás. Célszerű lenne a jelenleginél nagyobb számban képezni és alkalmaz­ni férfi ápolókat. Ez egyébként önmagában is növelné a pá­lya presztízsét.- Most mivel foglalkozik, mi lesz a következő munkája?- Több szociológiai kuta­tásban veszek részt. A Tár­sadalomorvostani Intézetben elsősorban a falusi lakosság és a bányászok egészségi ál­lapotával összefüggő szocioló­giai tényezőket vizsgáljuk. Az ifjúságpolitikai döntések tudo­mányos megalapozását szol­gálják azok a kutatások, ame­lyeket a POTE Szociológiai Csoportjával közösen végzünk. Vizsgáljuk az ifjúság életmód­ját, egészségkultúráját, egész­ségmagatartását, egészségi állapotát és nem utolsósor­ban egészségügyi ellátási vi­szonyaikat. Barlahidai Andrea Magazin a régiónak Annak idején, mikor a pécsi stúdió regionális adásai meg­indultak, jegyzetíró leírt vala­mi olyasmit, hogy alighanem nehezen találja majd meg a helyét ez a heti fél óra a ré­gió amúgy sem egységes in­formációs rendszerében. Egy meglehetősen átlagos adásból persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, an­nál is inkább, mert nyár van, bágyadtság van, kánikula, uborkaszezon, de bármennyire is ennek jegyeit viselte magán a keddi adás, végig az volt az érzésem, hogy érdekesnek lenni csakis érdekesen lehetséges. Aztán itt van ez a - főként nyáron — nem épp népszerű adásidő, a fél hét, mikor még nappal van, világos van, me­leg van s nagyon is „fogni” kell a nézőt, hogy figyeljen, hogy érezze, neki, az ő régió­járól szól az adás. Csakhogy történhetnek-e hétről hétre a régióban érdekes, fontos s legalább az itt élők érdeklődé­sére számot tartó dolgok, amelyek ráadásul „tévésithe- tők” is? Nem valószínű. Nehéz hát, nagyon nehéz még ezt a fél órát is többfélével érdeke­sen, színvonalasan megtölteni. A témáktól, a kézenfekvő szer­kesztési koncepciótól („nyár van”) még igazán jó és dina­mikus lehetett volna a keddi adás. Kár, hogy szokványos kérdések és szokványos vála­szok, „lekent" kisriportok fél­órájává alakult, mint egy hét­köznap kánikulai „fiók-tévé­híradó”. S még ez a sokféle is kevés volt érzésem szerint, hogy ama képernyő elé tévedő nézőt ott is tartsa erre a har­minc percre. Mintha penzumot teljesített volna, mintha „letud­ta" volna a stúdió ezt a ked- det: na, ezen is túl vagyunk. Csak kár némelyik jobb sorsra érdemes témáért, hiszen a Kat- zirz Bélával folytatott beszél­getésben, és főleg a naturiz- musról szóló riportban „benne volt" a lehetőség, s kár, hogy általánosságoknál, tudott és előre kiszámítható panel-mon­datoknál nem igen tellett több­re. Elképzelem, mi lett volna, ha az információ helyett (hisz újat, fontosat e héten nem tu­dott „tálalni") például felvál­lalja a műsor a naturizmus nyári csemegének évről évre felpumpált „problémáját”. Fél órában, vagy húsz percben er­re lett volna hely és idő, s akár igaz, akár nem, hogy „textile­sek” és nudisták között létezik valamiféle „háborúskodás", nyilván több érintettnek lett volna mondandója, nem csu­pán közhelyes mondatai az ügyről. Valószínű, azt is el­mondta volna valaki, hogy har­minc év múlva hálaisten mór érteni se nagyon fogjuk, hogy mi is volt itt a gond s csak azon gondolkodunk el, hogy a 80-as évek közepén a meztele­nül napozás milyen jó közös­ségformáló erő tudott lenni, s milyen jó, hogy az tudott len­ni olyasmi is, ami egyszerűen csak természetes. És hogy nem ártana, ha a textiles napozók is közösségbe tömörülnének, és a féltextilesek is, hisz min­den ilyen, valamire szerveződő közösség fegyelmezettebb, mint ahogy a vízirendőrség mondta a naturistákra. És akkor ezek­ben a közösségekben is lenne egy fő közös, hogy tudniillik mindenki úgy napozik, ahogy akar, mindaddig, amíg nem sérti mások valódi érdekeit. És egy ilyen részletes, körüljáró riportfilmben talán azt is el­mondta volna valaki, hogy 2015-ben talán már tényleg nem fogjuk érteni, hogy meny­nyiben sérthette hajdan vala­kinek is a valódi érdekeit az, hogy a másik télikabátban, avagy meztelenül fürdött, na­pozott. Parti Nagy Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom