Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)
1985-08-16 / 224. szám
e Dunántúlt Tlgplö 1985. augusztus 16., péntek . —----------------H onismeret Misztótfalusi Kis Miklós remekei Örmény betűk - magyar betűmetszők Hatvan éve történt Pártkongresszus, illegalitásban A kongresszus igen szerény körülmények között egy bécsi munkáskerület könyvtárának keveset látogatott olvasószobájában ülésezett. Huszonkét magyar kommunista, 21 férfi és egy asszony jött össze, hogy megtárgyalja az illegalitásban dolgozó kommunista mozgalom helyzetét és feladatait. Már öt esztendő telt el a Tanácsköztársaság megdöntése óta, már öt esztendő küzdelmei, súlyos veszteségekben fogant tapasztalatok állottak a KMP mögött. Ideje volt tapasztalataikat összegezni, véleményt cserélni, egymással szót érteni... I? d e 1 * t ^ tf Így .» h 'it/ '** >#. ' ♦♦ t'fjflL.+fliutMmVf tt« | «A, . 1 $£•**«**" Hrvknrkt- Lc(xat— Örmény misekönyv egy lapja *&Jbwfr tJhtrtf l+Jttotf-t* t~ frVégvL** (tbfJmiklgjt&U f t f? 4,tfm LtMub ■ , Lb-igm•£***»* tfieutri ^ ^ "T * j •^XtXtnímmie, ■^i-rV^iéf > V<J-ay‘"'~gr^z <"SE*-»íA'í”4sr - tWpél%*i f v-*yéííw ■ ZwjVy.wtS^za^#« Az összejövetelt, amelyre 1925. augusztus 18—21. között került sor, jelentős gyakorlati és elméleti tevékenység előzte meg. S maga a kongresszus arra törekedett, hogy záróakkordja legyen az eddig végzett munkának és egyúttal kiindulópontja az immár stabilizálódott ellenforradalmi rendszer elleni küzdelemnek. A küldöttek A kongresszusi küldöttek mintegy harmada 1919. augusztusa óta emigrációban élt. Kun Béla, a Tanácsköztársaság kimagasló vezetője ebben az időben kimeríthetetlennek tűnő energiáját megosztotta a hazai és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom között. Részt vett a Kommunista Inter- nacionálé munkájában és fáradhatatlanul harcolt az illegális KMP megerősítéséért. Alpári Gyula, aki Lenin régi harcostársai sorába tartozott, ekkor a nemzetközi kommunista sajtóorgánum, az Inprekorr felelős szerkesztője volt, ismert és elismert marxista. Rákosi Mátyás, a Tanácsköztársaság és a Kommunista Internacio- nálé tisztségviselője, Landler Jenő, az emigráció és a hazai munkásmozgalom szeretett „öregje”, a magyarországi munkásmozgalom élő gyakorlatának legjobb ismerője, Hiros- sik János, a tízes évek baloldali szociáldemokratája, a KMP egyik alapítója vett részt a vitában. És a fiatalabbak: Révai József, az éles szemű, jó tollú publicista, Vas Zoltán, a Horty börtönt már megjárt, bátor pártépítő, Szántó Zoltán, a magyar Vörös Hadsereg volt politikai biztosa ezekben az években pártmunkás, osztozott a többiekkel a kongresszus munkájában. A hazai küldöttek többségét is az orosz és a magyar proletárforradalom érlelte kommunistává. Gőgös Ignác, Fiala Ferenc, Németh Lajos Szovjet- Oroszorszáqban voltak vöröskatonák, Öry Károly, Szekér Nándor, Czeiner Ferenc, Kélin- ger Pál, Juhász Pál a magyar Vörös Hadseregben vagy a Vörös Őrségben szolgáltak. Kisebb-nagyobb tisztséget töltöttek be a forradalmakban Szabó Péter, Mitterer József, György Benedek, Váradi László is. Hámán Kató kapcsolata a forradalmi munkásmozgalommal ugyancsak az 1918-as esztendőhöz kötődik. A felsoroltak mindegyikére elmondhatjuk, hogy forradalmi magatartásuk miatt már megismerték az uralkodó osztályok elnyomó apparátusát, volt akit rendőri felügyelet alá helyeztek, volt akit internáltak, vagy börtönbüntetéssel sújtottak, de valamennyiük jellemző tulajdonsága, hogy kiszabadulásuk után ismét bekapcsolódtak a legális munkásmozgalomba és igen hamar „rátaláltak" az illegális kommunista pártra. A forradalom kilátásai Az egybegyűltek tehát elméletből és gyakorlatból egyaránt ismerték a feladatokat. Ezért a kongresszus lényegében reálisan értékelte az illegális párt helyzetét és a politikai erőviszonyokat, a sejtrendszer szervezési nehézségeit, a kommunisták társadalmi kapcsolatait és tömegbefolyását. Felfigyeltek az illegális munka nehézségeire és az illegalitásból következő elzárkó- zottság veszélyeire is. Nagy reményeket fűztek a Magyar- országi Szocialista Munkáspárt munkájához. Reálisan és sok összefüggésében nézték a nemzetközi eseményeket is. A kérdés előadója Alpári Gyula, jól ismerte nemcsak a nyugat-európai, de a kelet-európai fejlődés tendenciáit is. A kongresszus valamennyi, a nemzetközi munkásmozgalomban közvetlen tapasztalatokat szerzett résztvevője saját tapasztalataiból is megértette, hogy a kapitalizmus elleni harc az elkövetkező években hosszan tartó és elhúzódó folyamattá válik, gyors változásra, forradalmi fellendülésre nincsenek biztató kilátások. A kapitalizmus válságjelenségeit azonban súlyosabbnak, megújulási lehetőségeit jelentéktelenebbnek ítélték a valóságosnál. A magyaroszági társadalmi és gazdasági kérdésekről szólva, Kun illetve Landler előadása tükrözte a Horthy-rendszer a maga összetett, de az adott időszakban viszonylag konszolidált viszonyait. S bár a kongresszus nem szakított, és az adott időszakban nem is szakíthatott a forradalom, a proletárforradalom koncepciójával, az egybegyűltek azt is látták, hogy a forradalmi fellendülés útjában Magyarországon is akadályok tornyosulnak. S a proletariátust, de más dolgozó és kispolgári rétegeket is csak a napi politikai és gazdasági kérdések pontos megfogalmazásával lehet megnyerni. A mindennapi gazdasági feladatok középpontba állítása előtérbe helyezte a magyarországi agrárviszonyok beható tanulmányozásának igényét, a munkás-paraszt szövetség tartalmának vizsgálatát, valamint a szakszervezeti munka érdemi elemzését is. Új Központi Bizottság A KMP kongresszusa, pártunk történetében az efső kongresszus, történelmi esemény volt. Lezárta a párt fejlődésének egy szakaszát, meghatározta a párt politikai feladatait, taktikáját, elfogadta a párt szervezeti szabályzatát és választott testületet állított a párt élére. Az új Központi Bizottság azonnal munkához látott. Tagjai sorából megválasztotta a magyarországi Titkárságot: Mitterer Józsefet, Öry Károlyt, Rákosi Mátyást. A Külföldi Bizottság tagjai maradtak Kun Béla, Landler Jenő és Alpári Gyula. A kongresszus hazai küldötteinek többsége a határt ismét illegálisan átlépve visszatért Magyarországra. Valamennyien azon voltak, hogy végrehajtsák a kongresszuson hozott határozatokat. Ezt a célt azonban nem sikerült hiánytalanul megvalósítani. A kongresszus után nem egészen egy hónappal súlyos letartóztatási hullám kezdődött, melynek — árulás miatt — áldozatul esett az egész hazai pártvezetőség. A kongresszus közvetlen hatásától várt lendület egy időre megtört. A kongresszuson elfogadott irányelvek azonban a magyar- országi kommunista mozgalomban tovább éltek, s napjaink történetének is elválaszthatatlan részei. Szabó Agnes történész A z egyetemes művelődés- történet az idén emlékezik meg Misztótfalusi Kis Miklós Amszterdamban készített Aranyos Bibliájának 300. évfordulójáról, és az általa metszett örmény betűkkel ugyanakkor ott nyomtatott Sárákánoc-ról is. Misztótfalusi Kis örmény betűiről keveset tudunk. Mentségének 27. pontjában, arra a vádra adott cáfolatában, hogy miért hetvenkedik, dicsekszik, szűkszavúan csupán annyit jegyez meg, hogy „Hol vagyon Amszterdamhoz képest Armenia? Azoknak is sokat szolgáltam!" Misztótfalusi örmény kapcsolataival napjainkban kezdett foglalkozni a sepsiszentgyörgyi születésű Fogolyán M. Lukács velencei mechitárista, aki kutatásainak eredményéről az évforduló alkalmából Debrecenben a Misztótfalusi Kis Miklós jubileumi tudományos ülésen számol be. Amszterdam a XVII. században Európa egyik legjelentősebb kereskedelmi és ipari központja. E század második harmadától kezdődően telepedtek ott Is az Iránhoz csatolt Armenia területéről örmény kereskedők. A jómódú örmények hazájuktól távol is megőrizték ruházatukat és szokásaikat. Ez annyira különleges színt adott Amszterdamnak, hogy Rembrandt egyik önarcképén örmény viseletben festette le magát. A betelepült örmények hamarosan észlelték, hogy ott szebb betűket készítenek, mint amilyeneket az 1640-ben létesült Új-Dzsulfai nyomdában használnak. Ezért 1658 novemberében Ávák Matheo Dzáreci a hírneves Christoffel van Dyckkel örmény betűket metszetett, és azokkal kinyomatta a Bibliát. Ávák halála után 1661-től társa, Ávetisz Jerevánci kereskedő, majd Oszkán vikárius vezette tovább a nyomdát, de 1672-ben anyagi nehézségei, perei miatt elhagyta az országot. A nyomda betűkészletét Andreas Acoluthus vásárolta meg, aki azt Lipcsébe vitette. Közben 1671-ben Thovmász Vánándeci püspök Oszkánhoz küldi anyai unokaöccsét, Mattheo Joannesz Vánándecit, hogy tanulja meg a könyv- nyomtatás mesterségét. Mattheo tovább nyomdászkodik Oszkán eltávozása után is, amíg 1684-ben püspök nagybátyja megbízza egy örmény nyomda létesítésével. Mattheo- nak azonban nincsenek örmény betűi. Ezek elkészítésére Misztótfalusi Kis Miklóst kéri fel. Misztótfalusi Kis 1680-ban érkezett Amszterdamba teológiai tanulmányok folytatására, és a Károlyi-féle Biblia elkészítésének az ellenőrzésére. Ennek érdekében kezdi a nyomdászatot tanulni, majd a teológiáról kimaradva, megtanulja a betűmetszést, a matrica- készitést és a betűöntést is. 1683-ban, miután pénzt nem kapott Kolozsvárról, elhatározta, hogy saját költségén készíti el a Bibliát. Pénze azonban nincsen, ezért mások részére készít betűket. Különleges érzéke és tehetsége volt a betűkészítéshez, betűi oly művésziek voltak, hogy neve hamarosan híressé vált. Ezért rendelte tőle Mattheo az örmény betűket. Misztótfalusi Kis a szerződésben kikötötte, hogy az örmény könyvek kolofonjában — a kiadás adatait ismertető utószóban — tüntessék fel a nevét. Kívánsága teljesült, neve mégis ismeretlen maradt, a kolofonokban ugyanis csak mint Micolaus mester szerepel, amiből nem lehet megállapítani sem családnevét, sem * ' 1 .... n emzetiségét. Személyét csak egy 1694. évi bírósági jegyzőkönyv adatai alapján lehetett azonosítani, amint azt Schütz elsőként közölte magyar nyelven. De kövessük tovább a betűk sorsát. Mattheonak nem maradt pénze Misztótfalusi Kis Miklós számlájának a kifizetése után a nyomtatásra. Társul vette hát nyomdájába Ho- hannesz Jerevánci hittudort és a dsulfai Polosz kereskedőt, és ezek támogatásával a Misztótfalusi által készített Bibliával egy évben elkészült az örmény Sárákánoc is. Sárákánnak nevezik az örmény templomokban énekelt vallásos tárgyú versek gyűjteményét. Ezek különleges ötvözete az énekeknek, imáknak és zsoltároknak, melyeket csak az örmények használnak. Mattheo nyomdáját később nagybátyja, Thovmász golthi püspök veszi át, azonban a nyomda 1717-ben a hitelezőké lesz. A második tönkrement amszterdami örmény nyomda magyar kéz metszette betűi azonban továbbra is terjesztették a művelődést. Korbuly Domokos— Simon J. Zaven HAJÓMALOM. Bányászatáról és szőlőtermesztéséről volt egykor híres a Börzsöny hegység nyugati völgyében fekvő település, Nagybörzsöny. A régmúlt időkben kelták, avarok, szlávok majd bányamüvelő szászok mellett magyar jobbágyok éltek „Bérsén" vagy „Wersen"-ben. Ma elsősorban a kirándulást, túrázást kedvelők keresik fel a látnivalókban, műemlékekben gazdag kisközséget Képünkön: a gabonaőrlés történetét bemutató kiállítás részlete: hajómalom makett. (MTI Fotó: Cser István-KS) A Klapka- légió Klapka György, a komáromi hős, alig ezerötszáz katonája élén, 1866-ban hazatér Magyarországra, hogy ismét kitűzze a szabadság zászlaját. Azután harc nélkül, szinte a határról visszafordul, belátva, hogy rosszkor jött, hogy későn jött, hogy tévedett. Tragikus történet? Tragikomikus? Nehéz eldönteni, hisz Klapka és társai bátrak, sőt vakmerő- ek. Vállalják a halált, a vereséget, a visszafordíthatatlan lépés súlyát, mindent, egy valamit nem vállalnak: a „konkrét helyzet konkrét elemzését". Sorsuk, Klapka sorsa példázat hát, példázat a forradalmárról, aki az emigráns létben fantasztává válik, álmodozóvá, pusztán attól, hogy az alaposan megváltozott körülmények között is az marad, aki volt, s létérdeke, hogy „másként akarja tudni" az otthoni helyzetet, mint amilyen az valójában. S innen, hogy a tábornok és emigránstársai, akik sem nem vakok, sem nem politikai analfabéták, nem akarják meglátni, hogy pillanatnyi eszközei csak egy európai konfliktusnak, a poroszosztrák háború és Bismarck sokadik balekjai. Érthető, hogy az otthonról érkező hírek közül is csak azokat fogadják el, amik reményeiket erősítik. Biztosak az ügyben, a magyar szabadság ügyében, de bizonytalanok és kételkedők a megoldásban, a „ho- gyan"-ban, az ügyre figyelnek tehát, messzire, hogy ne kelljen észrevenniük, hogy a feltételeket nem ők diktálják, s talán nincsenek is feltételek. Mikor aztán szembesülni kénytelenek a valósággal, egy megtört és betört, de élni akaró, s ezért épp kompromisz- szumra készülő ország valóságával, akkor belülről roppannak össze, belülről, hiszen még a „csatamezőn elvérezni" katonai és emberi dicsősége sem ada.tik meg. Hajdúly Miklós szokatlanul hosszú, majdnem kétórás tévéfilmet írt és rendezett a Klapka-légió elfelejtett históriájából. Színes, mozgalmas, életes filmet akart csinálni, többszálút és részletezőt. Láthatóan mindent ki akart hozni, „ki akart filmezni" a történetből, még annak árán is, hogy az alapkonfliktust olyan más konfliktusokkal terheli meg, amik legföljebb jelezhe- tők, de ebben a keretben ki- bonthatatlanok. Mondhatom úgy is, problémákban, gon- dolkodnivalókban igen gazdag film született a dramaturg Szántó Erika, s a kiváló és ezúttal is kiválót nyújtó operatőr, Gulyás Buda segítségével. A Klapka-légió rendezői film, s feltűnő — éppen mert a tv rendezői filmjei sem tüntetnek megírtságukkal -, hogy milyen jók, kidolgozottak a dialógusok. Ezt a szöveget, illetve ennek egy rövidebb, tömörebb változatát akár parabolaként is vállalhatta volna Hajdúfy Miklós. Zárt térben, kevés szereplővel játszódó tévéjátékként, hiszen ebben a majdnem két órában amúgy is egy tévéjátékot láttunk „plusz" egy önmagában szép, de túl hosszú s lassan elunal- masodó filmet, vízmosásokkal, katonák folytonos vonulásával, mely a kilátástalansá- got, a reménytelenséget volt hivatva hangsúlyozni, de a dialógusokból kibontakozó képhez nemigen tudott mit hozzátenni. S ha akár a beszédes látványra, akár a „látható" szövegre, de valamelyikre igazán rábízza fontos mondandóját a rendező, nem lett volna szüksége a befejezésnél a narrátorra, hogy elmondja a történet végét, hisz ez a vég kezdettől fogva, és félreérthetetlenül „benne volt" a történetben. Parti Nagy Lajos
