Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-09 / 186. szám
1985. július 9., kedd Dunántúli napi« > 3 „Ebben az országban minden van, csak meg kell találni...” Anyagbeszerzésről érkezik vissza a Megyeri úti telepre Léderer Zoltán A harminchét éves Léderer Zoltánt megkérdezem, amikor elköszönök tőle, — és még zsong a fejem a soha véget nem érő „sakkozásától”, amit örökösen csinálnia kell idővel, személyekkel, anyagigényekkel, cégekkel, ígéretekkel és kérésekkel — mennyi ideig lehet ezt az idegőrlő malmot elviselni. Elgondolkodva és roppant halkan mondja: „Még tíz évem van, s nem lehet tovább . . ." De vajon bírja-e addig? És hányán vannak ebben az országban, akiknek az anyagbeszerzés a kenyerük, akik mögött — ha trehányul, netán nem kellő rámenősséggel dolgoznak — üzemrészek, gyárak és kisebb egységek munkája bénulhat meg, ki tudja, mennyi ideig vesztegelhet alkatrészre várva a javításra leadott háztartási gép, varrógép, vasaló — és sorolhatnám a sort. Van néhány anyagbeszerző ismerősöm, s munkájukat figyelve, elhiszem nekik és tudom, hogy ezt a szakmát csak addig lehet csinálni, amíg még nem fárasztja az örökös készenlét, amíg élményt nyújt, hogy neki mégis sikerült felhajtania, beszereznie, azt, amire azt mondták: nincs. Célratörők és céltudatosak, „megvesz- tegethetők", de inkább csak figyelmesek a rendeletek és törvények határmezsgyéjén. — Mennyit keres? Léderer Zoltán, a VILLGÉP anyagbeszerzője egy darab papírra írja, milyen címen és milyen összegekből jön össze havi átlagban a hat és félezer forintja. A legtöbb az alap, majd sorrendben: a gépkocsi- vezetésért, a rakodásért kapott pénz és a kiküldetési és parkolási átalány. Ez így együtt aránylag nagy keresetnek tűnik a cégen belül. — Hogyan lett anyagbeszerző? — Érettségi után ide jöttem hűtőgépszerelő tanulónak. A szakmában dolgoztam és szeptemberben lesz három éve, hogy a hűtőgépjavító részleg anyagbeszerzési gondjait vettem a vállamra. Azóta munkaköri leírás rögzíti, hogy a háztartási gépekhez, varrógépekhez, motorokhoz és kerékpárokhoz is nekem kell beszereznem az anyagokat, de a nyomtatványokért, az autóalkatrészekért is én lótok-futok, s ha szükséges, besegítek Som Istvánnak a villamossági anyagok, festékek, csavaráru és csapágyak beszerzésében. A kis, zárt rakterű Barkas kocsival megérkeztünk a mai pécsi kőrútról. Kipipálta a „forgatókönyvén" (egy papírlapon) az elintézési sorrenbe írt feladatokat: Autóker és a gumibolt — alkatrészek a Barkóshoz, zománcozott huzal a MAGÉV-tól, ékszíj az AGRO- KER-től, csapágyszimering a csapógyboltból, elhozni a javításra leadott zsebszámítógépet a Szolgáltatóipari Vállalattól. — Hó vége van, ráadásul a negyedév és az első félév vége, a készletbeállás ideje. Ilyenkor az anyagbeszerzőnek azt is tudnia kell, hogy nem eszközölhet nagy bevásárlást. A jövő héten már mindent megvehetek, amit csak kérnek tőlem, és fel is tudom hajtani — mondja a kis irodában, amikor már kikészíti a nyomtatványokat, hogy elvégezze a hónapzáró papírmunkákat, összesíti a menetleveleket, a készpénzes elszámolást: kétezret vett fel és ezerhatot adott ki csip-csup vásárlásokra. Diplomatatáskájában két kockás füzet, azokba beírva az igénylista, hogy melyik részlegnek mi kell, és azt hol lehet felhajtani. Ha sikerült, akkor áthúzza azt a tételt. Van telefonregiszteres füzet. Több dossziéban a hivatalos megrendelő-másolatok. Céges papír, hogy helyben meg tudjon rendelni anyagot. Csekkfüzet, bélyegző, készpénz, egy nagy pakli névjegykártya, zsebszámológép és a menetleveles tömb, mert a csukott Barkas- szal havi 3—4 ezer kilométert tesz meg, többnyire Budapestre. A címlistájából egy ideig még csak győzöm kimásolni azon kereskedelmi és gyártó cégek nevét, melyeket rendszeresen felkeres levélben, telexen, telefonon és főleg személyesen, de úgy harminc táján feladom. Még talán a felénél sem tartok. — Nem sok ez egy kicsit? Hűtőszekrényhez, ládákhoz, és pultokhoz is vagy két tucat cégnél kell rendszeresen kilincselni alkatrészért. — Egyszerűbb lenne, ha egyetlen cég fogná össze mondjuk a hűtőgépekhez szükséges anyagokat és alkatrészeket, de mit tehetünk? Ez van! És mennyit kell rohangálni, mert legtöbb budapesti cégnek a központja, ahol kiírják az alkatrészeket, mondjuk bent van a belvárosban, viszont a peremkerületen levő raktáraikban adják ki az anyagot. — Egyáltalán, miért van szükség anyagbeszerzőre? Miért nem elég az időben, írásban megküldött hivatalos megrendelés? — Erre a kérdésre már Naszvadi Sándor, a VILLGÉP anyagosztályának vezetője is felkapja a fejét, és adja meg a választ: *— Mert már most, az első félév végéig legtöbb cég bekérte tőlünk a jövő évi, tehát az 1986-os anyagmegren- deiést. És ki tudja, ha mindent időben meg is kapunk, valójában miből mennyire lesz szükség. Mert ki tudhatja előre, hogy mondjuk milyen típusú hűtőszekrényből mennyi fog egyáltalán elromlani, milyen alkatrészek kellenek a javításhoz és főleg milyen alkatrészekből mennyi? Ha van írásos megrendelésünk, akkor az anyagbeszerzővel már szóba- állnak a cégek, tehát szükség szerint mást is hozhatunk. — A megrendelő nyomtatványaikon felsorolt tételek hányad részét pipálják ki eleve, mert nincs? — A megrendelt anyagok felét-háromnegyedét általában megkapjuk, de sajnos a legszükségesebb, a legjobban kellő anyagok általában hiánycikkek. Ez sem vigasztaló, mert hiába mondom a varrógépjavítóknak, hogy nem tudtunk nektek beszerezni ezt-azt, viszont a barkócsgépjavitók évek óta végre kaptak ÉVIG forgórészeket. Nagyon széles a mi szolgáltatási skálánk, mintegy 12 000 anyagféleség kell a munkánk elvégzéséhez. Ha viszont megkapnánk mindent, akkor kiderülne, hogy nincs is elég tárolóterünk. A készletgazdálkodós is csak nyolcmilliós raktározást tesz lehetővé, de legalább 12 milliós lenne az ideális . . . Szerencsére segíti az anyagbeszerzőink munkáját, hogy jó néhány cég rendszeresen megküldi az elfekvő anyagainak listáját. Léderer Zoltán: — Sokan nem is törődnek vele, hogy a raktári polcon levő anyag mennyi és milyen munka, szervezés, rohangálás útján került oda. Ott van és kész — gondolják legtöbben. És tényleg, az a természetes, hogy a raktárban minden ott legyen, amire csak szükség van, vagy lehet. —- De a hiánygazdálkodás ... — vetem közbe. Úgy látszik, összebeszéltek anyagbeszerző ismerőseim, mert Léderer Zoltán is azt mondja, mint a többiek: — Ebben az országban lényegében van minden, csak meg kell találni, hogy hol, kinél, és hogyan lehet ahhoz hozzájutni ... Murányi László Fenyves Gyulóné és Kovács Sándor veszi át a raktarba érkező árut Läufer László felvételei Terebélyesedik a turizmus Kiadó szoba Bükkösdön F alusi turizmus — új fogalom, ízlelgetjük még, mi lehet mögötte. A külföldi vendég persze nem, ő kifejezetten erre vágyik. Bükkösdre egy NDK-be- li nagy család érkezett. Az idősebb házaspár a Petőfi utcában, Arató Józseféknél, a fiatalok meg Hóhmannék- nál szálltak meg. Egy hétre jöttek, innen mennek kirándulni, és bizonyára jól számoltak, éppolyan közel van ide minden, mint bármelyik szállodához. Mit kaphatnak itt többet? Arató Józsefné nem árult el nagy titkokat: — A mostani vendégeknek még nem is tudom a nevét, elmentek Pécsre. Kedves pár. Az előzőek is az NDK-ból jöttek, idős pár, Michel Gerhard meg a felesége. Többnyire járták a környéket, de feljöttek velünk a szőlőbe is, együtt uzsonnáztunk, nagyon tetszett nekik a kilátás. Ügy megbarátkoztunk, hogy búcsúzóul leírták egy papírra, 1986-ban is jönnek borsót szemezni. Kiültek velünk a ház elé, hiába mondtuk, hogy mégsem dolgozni jöttek ide, nagyon élvezték. Aztán az utolsó este is együtt vacsoráztunk. Csibeaprólék levest főztem, meg pörköltet nokkedlival, salátával. Csak az a baj, hogy nem tudunk németül, így aztán a szomszédok is segítenek néha szót érteni. — Mióta logodnak vendéget? — Tavaly kezdtük. Itt ez a nagy ház, a gyerekek elköltöztek. Nekünk meg jól jön a nyugdíjhoz a kiegészítés. A felnőtteknek 70, a gyerekeknek 50 forint egy éjszaka. — Mit nyújtanak? — A tiszta szobát és a fürdőszobát. Az a tiszta szoba persze egy lakrésznek is beillik, a kétszintes ház felső emeletén, a nappaliból nyílik, tulajdonképpen a vendég kényelme az egész felső szint.- Tavaly mindössze két budapesti család volt nálunk — mondja a hóziasz- szony —, együtt tévéztünk esténként. — S félve teszi hozzá. — Itt voltak körülöttünk a konyhában a gyerekekkel. Persze, az idegenforgalmi hivatallal kötött szerződés nem szól a közös uzsonnáról, meg egy kis házi munkáról sem. A vendég meg éppen ezt élvezi, s így is van jól, ezért jön falura. G. M. Kórházi képtelefon a szovjet kiállításon Külföldiek a vásárán Sokrétű iparáról ad számot a Ivovi testvérterület Fellbach város a kapcsolatok szorosabbra fűzéséért Az osztrák Festő és Kraupa: mélyen bent a magyar piacon Soha ennyi külföldi résztvevő a Pécsi Ipari Vásáron, mint most, a tizediken, a jubileumi vásáron! összesen 130 jugoszláv, szovjet, nyugatnémet és osztrák cég termékeivel találkozhatunk a kiállító termekben. A Köztársaság téri iskola udvarán, az AT pavilonban rendezkedtek be a Ivovi testvérterület kiállítói. Gyönyörű rajzolatú ásványi építőanyagok, élelmiszerek, különleges édességek, kristályüvegek, hifi-torony, színes tv-k, háztartási eszközök, ruhák és szőttesek, sokat nyújtó orvosi műszerek, kerékpárok, gépipari termékek és mások — Lvov megye sokoldalú és magas szintű iparába nyújtanak betekintést. Ezenkívül fényképeken mutatják be, hogyan élnek, eszükkel és kezük munkájukkal mire vitték, mit teremtettek az Ukrán SZSZK nyugati részén fekvő terület lakói. Kiállításuk mottója: A szovjet Lvov megye a háború utáni 40 évben. Részvételükkel elsősorban a testvérmegyei és -városi összetartozást demonstrálják, ám az üzletektől sem zárkóznak el: az érdeklődést egy-egy termék iránt feljegyzik és továbbítják az illetékes szovjet külkereskedelmi vállalatnak. A nyugatnémet Fellbach város cégei először szerepelnek a vásáron, kiállításuk a D-pa- vilonban, a Jókai utcai iskola földszintjén található. A dél-német város termékeivel és fényképes illusztrációival ezt adja hírül magáról: Fellbach — Baden-Württemberg Szövetségi Állam szívében — egészséges gazdasági struktúrával rendelkezik. A szőlő és a bor, a gyümölcs és a kertészeti kultúrának nagy hagyománya van. Itt egy ügyes embertípus erőteljes ipart és egy szélesen tagolt, sokszor magas szakosítású gyáripart épített fel . . . A fell- bachiak képviselője, Manfred Bockenheimer úr a múlt héten, a vásár sajtótájékoztatóján kifejtette, sok a hasonlóság köztük és közöttünk, szeretnének testvérvárosi kapcsolatot teremteni Péccsel. Az osztrák Festő cég nem ismeretlen, üzlettársával, a pécsi Sopiana Gépgyárral a két évvel ezelőtti PIV-en közösen, most önállóan is kiállítja pneumatikus, elektronikus alkatrészeit és kézi szerszámait a városi sportcsarnokban. Hans Dietmar Graf úr, a Festő képviselője arról adott számot, a két év alatt kapcsolataik méginkóbb elmélyültek a magyar vevőkkel, eladásaik Dél- Dunántúlon megkétszereződtek — most évente 20 millió forintra rúgnak. A komlói vízmű szivattyútelepein közreműködtek a vezérlés optimalizálásában, további megbízásaik vannak, s lehetőségét látják az ilyen vezérlési megoldások eladását együtt a komlóiakkal harmadik piacon. Az ugyancsak bécsi székhelyű Kraupa céget először üdvözölhetjük a PIV-en, ámbár magyarországi és a Sopiana Gépgyárhoz fűződő kapcsolatai sokkal régebbi keletűek, hajtóműveinek 90 százaléka hazánkban kél el. A cégtulajdonostól megtudtuk, kompenzációs üzletekre is hajlandó és konszignációs raktárt kíván létesíteni Magyarországon. Erről a héten az ide érkező Gépipari Technológiai Intézet képviselőivel folytat tárgyalást. Július 12-én jugoszláv nap a vásáron, a jugoszláv résztvétel- ről szombati számunkban. Miklósvári Zoltán Az osztrák Festő cég standján a sportcsarnokban Läufer László felvételei Anyagbeszerzők
