Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-06 / 183. szám

Mindenbe beleszólt. Kezdve attól, 'hogy mennyi hagyma kell a pörköltbe, egészen ad­dig, hogy hova menjenek a fiatalok nyaralni. Kezdetben azt hitték, hogy ez a magatar­tás a menye iránti ellenszenv jele, épp ezért úgy beszélték meg, hogy egy időre átköltö­zik a lányáékhoz. Rövid idő múlva ott is hasonló problé­mák miatt állandósült a vesze­kedés. A példa bizonyára ismerős, mint ahogyan az is, hogy az agresszíven, házsártosan visel­kedő idős embert többnyire el­intézik egy kézlegyintéssel: sze­nilis, már nem lehet vele mit kezdeni. Mások teljesen ta­nácstalanok, ám azért még­sem tudják ilyen könnyen leír­ni idős hozzátartozóikat. Sze­rencsére egyre többen vannak azok — az idős szüleikkel és a saját életük nyugalmával is — törődő fiatalok, akik pszichiá­tertől, pszichológustól kémek magyarázatot, tanácsot. Bár általános érvényű megállapítá­sok, javaslatok ilyen konfliktus­helyzetekre sem léteznek, van néhány olyan, amely feltétle­nül figyelemre méltó és egy­ben megszívlelendő. Közülük mindenekelőtt azt emeli ki dr. Szilvágyi Katalin, a Baranya megyei Tanács egészségügyi osztályának pszichiátere, hogy a testi erőn­léthez, egészséghez hasonlóan az idős ember alkalmazkodó­képessége is csökken. A csök­kenés mértéke azonban függ ottóf, hogy az ember, mint alapszemélyiség milyen, hogy az élete folyamán milyen ké­pességeket szerzett, s bogy mi­lyen körülmények között élt. Ha tehát valaki egy életen ke­resztül ahhoz szokott, hogy kö­rülötte minden az ő akarata, elképzelése szerint alakult, ak­kor többnyire idős korban sem tűri szó nélkül, ha valami más­ként történik. S nemcsak azért, ■mert idős korra általában mar­kánsabbá válnak a fiatalabb kori tulajdonságok, hanem azért is, mert az évek múlásá­val csökken a már említett al­kalmazkodó képesség. Gondoljuk csak végig: hány példát tudnánk arra hozni, hogy a megszokott környezetből, élet- rritmusból kiszakadó idős em­ber milyen kedvezőtlen válto­zásokon mehet keresztül. A faluról a városba, a fiatalok­hoz költöző, a régi otthonát valami miatt feladni kénysze­rülő, vagy a házastársát el­vesztő, illetve saját magát fe­leslegesnek érző idősek egy része szinte egyik napról a másikra rosszkedvű, beteges lesz, illetve feltűnően megvál­tozik a viselkedése. Ugyancsak tekintettel kell lennünk egy megváltoztatha- tátlan tényre: az idős ember' nem szívesen gondol a hol­napra, a jövőre. Érthető, hi­szen ez magában hordozza a lét végességét, a betegségek­től, a haláltól való félelem ér­zetét. Épp ezért szívesebben te­kint a múltba, s amennyire le­het és tudja igyekszik mindazt megőrizni, ami a szép emlé­keihez köti. Nemcsak a kör­nyezetéhez, a bútoraihoz, a ki­sebb emléktárgyaihoz ragasz­kodik, hanem a szokásaihoz is. Mindezzel szemben a jövőre gondolás gyakran egyenesen félelemmel tölti el őket, nem látják garantáltnak a létbiz­tonságukat. Sokszor ez a fé­lelem -magyarázza a -már szin­te kóros gyűjtögetésüket, zsu­goriságukat. Nem lehetett mit kezdeni azzal az idős né­nivel sem, aki minden étkezés alkalmával a köténye zsebébe rejtette a maradék kenyeret, húst, süteményt. A szobájában pedig bedugdosta a szekrény­be, az ágy alá, a fotel -mögé. Hiába próbálták megnyugtat­ni, hogy holnap is lesz mit en­nie, csak csendesen bóloga­tott, legfeljebb ennyit mon­dott: nem tudni mit hoz a hol­nap, én már megértem két 'háborút. Az idős emberek fizikai és pszichés alkalmazkodó képes­ségének csökkenése, sőt az in­tellektuális hanyatlás azonban nem feltétlenül függ az időren­di életkortól. Számos példa van arra, hogy az idős emberek még egészen magas korban is fiatalos gondolkodású öregek, hogy képesek újszerű, egészen kiemelkedő feladatokat megol­dani. Ezek után kézenfekvő a kér­dés, hogy mit tehetünk azért, hogy a csalódon belül két ge­neráció tagjai az emberi mél­tóságukat megőrizve együtt tudjanak élni? A tapasztalatok szerint az a célra vezető, ha az érzelmi alkalmazkodásra könnyebben képes fiatalabbak szinte napról naipra beleélik magukat az idős családtag ér­zés- és gondolatvilágába. így tudják csak megérteni és el­fogadni azt, hogy az idős em­ber zSörtölődése, kötözködése alapvetően nem a fiatalok el­len irányuló indulat, hanem ez a viselkedés főként az idős em­ber bizonytalanságából adódik. Mint annak az özvegyasszony­nak a magatartása, aki a lá­nya családjával lakott együtt. Amig élt a férje, addig a két család között nem volt semmi probléma. A férje halálával elvesztette a támaszát, a biz­tonságérzetét. Ez a veszteség oly módon mutatkozott meg ná­la, hogy teljesen át akarta venni a családfő szerepét, s minden — a családra vonat­kozó — döntést egyedül akart meghozni. A lánya és a veje — pszichológus segítségét igénybe véve — egy ideig a kö­vetkezőt csinálta: mindennap szinte együtt kérték a mama tanácsát, segítségét egy-egy családi feladat megoldásához. Az olyanokéhoz is, amelyek­ben ők már ugyan döntöttek, de. szelíd határozottsággal eredményesen meg tudták hagyni a mamának azt az ér­zést, hogy a végső szót ő mondja ki, s lassan helyreállt a családi harmónia. Vagyis minden olyan fajta viselkedés, cselekedet, amely az idős ember bizonytalansá­gát, feleslegesség érzetét csök­kenti, nagyban mérsékelheti, il­letve esetenként meg is szün­tetheti azokat a reakciókat, amelyektől valójában nemcsak a fiatotok, hanem az idős em­berek is szenvednek. Török Éva Új üdítőital ­tudományos kutatók segítségével Tudományos kutatók segítsé­gét vette igénybe a Soproni Állami Gazdaság új üdítőita­lának előállításához. A Ma­gyar Tejgazdasági Kísérleti In­tézet eljárásával, a tej úgyne­vezett ultraszűrésével létrejött tejszérumot használják föl alapanyagul. Az Így keletke­zett, vitaminban és ásványi anyagokban dús oldatot ne­mes baktérium-s-’íntenyés-'e^el tovább fermentálják. Ennek hatására kedvező aroma- és íz­hatások mellett B-vitaminokkal dúsul a termék. Az üdítőital Ízesítésére a mangó déligyü­6. HÉTVÉGE mölcsöt használják fel, ám srpmóca-ízzel és az év végén ananásszal is forgalomba hoz­nak a Fauna Fitt elnevezésű üdítőitalból. A termékben nagyszámú ásványi anyag ta­lálható, makro- és mikroelemek egyaránt. A benne lévő B( vi­tamin fontos szerepet játszik a szénhidrát- és aminósav-anyog- cserében. A készítmény nem tartalmaz szénsavat. Az állami gazdaság innová­ciós hitelekkel indította meg a gyártást, és jelentős saját for­rást is felhasznált a termelés előkészítéséhez. Az idén más­fél millió liter Fauna Fittet ké­szítenek, jövőre a terv: 4 mil­lió liter. Az ital árusítását a fővárosban és Északnyugat- Magyarországon megkezdték. Pécs Ha ma haza is akarom vinni a szenet, akkor csak a dúsított dudari barnaszénre, vagy a kokszolható hazai, il­letve NS2K dióra érdemes befizetnem a TÜZÉP pécsi megrendelő irodájában, az utóbbiakra mázsánként 196, illetve 282 forintot. Iszapszén nincs, erre egyelőre befizet­ni sem lehet. Marad a me­cseki brikett, azaz a tojás­szén. Reggel 7 óra. Seszták László Martonfáról utazott Pécsre szénért és tűzifáért. Beteg szomszédjának is ő rendeli meg a tüzelőt. Ked­vezményes nyugdíjasutal­vánnyal vásárol brikettet és fűrészelt tűzifát. — Egy 'hónap múlva tudjuk hazaszállítani — mondja a felvevő, Berta Gyuláné. A sorban következő 80 éves Káplár György rekla­málni jött. — Június 21-re ígérték a szenet, miért nem hozták ki? — kérdezi. Helvik Józsel mecseki diót kér. Nincs. — Vár rá? — Igen. — Nem próbált még bar­naszénnel fűteni? — Az messze nem olyan jó. És eddig még mindig be tudtam szerezni, vagy így, vagy úgy - teszi hozzá sokat sejtető mosollyal. Hollósi Gyula kedvezmé­nyes vállalati utalvánnyal iszapszenet akar vásárolni. — A kedvezményes akció­ban annyi volt az előzetes befizetés, hogy először azo­kat kell teljesíteni - tájékoz­tatja az iroda vezetője, Berta Gábor. — De hát lejár az utalvány — mutatja a papírt, melyre határidőként június 30-át bélyegeztek. — Van ott egy másik be­váltási határidő is, szeptem- bér 30-a — nyugtatja Tóth lenöné — addig lehet jönni. Szerda reggel, rögtön o nyitás után a legtöbben to­jásszénre fizettek be a pécsi irodánál. Egyesek jószántuk- bál, mások talán azért, mert úgy vélték, hogy ez is jobb, mint a bizonytalanság. De ezt is csak a nyár közepén, vagy az ősz elején kapják meg. A napokban a TöZÉP 300 tonna brikettet vissza­küldött Nagymányokra. Any- nyira poros volt, hogy nem­vették át. Komló Dél-Dunántúli TÜZÉP 3. számú telepe, Komló, 6 óra 30 perc. A bejárat előtt hosszú sor áll. Lehetnek vagy harminc-negyvenen, mögöttük gépkocsik, főként teherautók. — Ha többet szállítanának és három-négy héten keresz­tül nemcsak két vagon jönne a telepre, akkor a lakossá­got a fuvarosok ellátnák — állítja Vati Ferenc teher- taxis. Most is van nálam négy nyugdíjasutalvány. Tu­lajdonosaik 70—80 évesek, egyik sem állhat ide. — És ha holnapra megint lesz négy-öt? — Nem lesz, mert nem vállalom! Most is a csalá­dommal vágyóik itt, felesé­gemmel, fiammal. Az este fél tízkor jöttünk ide és egész éjjel vártunk, hogy másnalk szene legyen. Katona Balázs szintén fu- va ros. — Szerintem az is hiba le­ihet, hogy megjelentek a nagy kocsik és azok 60-70 mázsányit vittek vidékre. Hét óra előtt tíz perccel a telepvezető bi létó kát oszt. Feltárul a kapu. Az emberek lökdösődve, morgolódva nyújtogatják a kezüket. Aki­nek nem jutott a fémkorong­ból, mérgesen, szitkozódva táblából. Néhány perc múlva újabb sorbaállás következik a pénztárépület előtt. — Nem tudom megérteni, M unkatársaink szerdán reggel bejárták a megyét. A la­kosság évi szénellátásának néztünk utána. Hajnali sorbaállásokról, ügyeskedőkről, visszaélésekről érkez­nek hírek és ígérgetésekről egyik hétről a másikra. Mi a tényleges helyzet? hogy mi nyugdíjasok, vagy bárki, aki szenet akar, miért vagyunk kiszolgáltatva? — panaszkodik Gál Józsetné. - Egyszerűen szóba sem áll­nak velünk a pénztárnál. Három hete ott van az utal­ványom egy fuvarosnál, most azért jöttem, hogy utánanéz­zek, mi lesz vele.- Ha a kuncsaft megrendeli a tehertaxit, akkor én meg­csinálom az útlevelet - veti közbe egy magánfuvarozó. — Attól kezdve én neki dolgo­zom. Sorba állok helyette. Márpedig akkor elszámolha­tok valamilyen órabért is, — A Balatontól délre vé­gigtelefonáltam mindent, csak itt volt. — Nálunk sem lehet min­dent kapni, inkább szeren­cséjük volt a vevőknek. Szén kellene, de nagyon! — mondja Treitz Adóm telepve­zető-helyettes. nem a fele porból állt. Volt olyan ház, ahol a gazdaasz- szony elsírta magát, amikor meglátta. Naponta itt állunk a családból ketten-hárman, hogy a fejenként kapott tíz­mázsákból összeszedjük a rendelt mennyiséget. — öt-tíz mázsánként „por- ciózzák" ki a tüzelőt, pedig tudják, hogy nem a saját céljainkra kell. Mi itt vala­mennyien a dolgozók vagy az idős, nyugdíjas emberek helyett állunk sorban — állít­ja Reidl Antalné, aki szintén a férje segítőjeként áll sor­ban a pénztár nyitását vár­Siklós Vaskos hangon szól rám a kalapos, bajszos ember, meg sem várva, hogy kiszállok a kocsiból: — Lesz fuvar? — Nem. Ezen a napon valószínűleg kevesen vették igénybe a készséges ember szolgáltatá­sait. A TÜZÉP siklósi telepe csendes, üres. Ez utóbbi a széntárolásra használt részre is értendő: brikett valameny- nyi van, iszapszén szinte semmi — hatalmas tócsák A brikett nem tartozik a szénhiány-listán levők közé. A siklósi telepen mindig volt — ha a minősége kifogásolható is. Mészáros Attila felvétele nem?! Ha azt a megrendelő számlájára ráteszem, ha­nyattesik a meglepetéstől! — Mindenkinek adnak sze­net, . aki kivárja a sort — mondja Hős Nagy Imre. — A csavargó odaáll, van ideje. A blokkot meg eladja és abból mulat — teszi hoz­zá Orsós lános, aki ezúttal már másodszor járt sikerte­lenül. Fél nyolc előtt pár perc­cel fogad a telepvezető, Czukor Árpád. Elmondja: ke­vés a szén, kicsi a keret. A havi 1200 tonnás mennyiség nem elég. Főleg ezért nem, mert a nyugdíjasok, az utal­vánnyal rendelkezők meg­ijedtek, 'hogy lejár a határ­idő. Ha nagy a nyomás — mondja — igyekszünk több szenet lekérni. Ez viszont az­zal jár, hogy hamarabb el­fogy a keret. A bányászok is szívesebben viszik innen a fűtenivalót, mint az üzemtől az illetményszenet. Mohács A mohácsi TüZÉP-telep reggel 7 órakor nyit. Az első vevők hat óra után néhány perccel érkeznek: Balogh Ist­ván és Gráf Antalné, fuvaros kisiparosok, — A sorban állást már 5 óra előtt kezdtük, csak nem itt — mondja Balogh István. — A vasút melletti szénki­adónál most, hogy eljöttünk, legalább harminc kocsi állt. A rakodás 7 órakor kezdődik. Mi átjöttünk, mert abban bí­zunk, hogy néhány utalványt sikerül ma is kiváltani, — Nekem a fiam fuvaros, én csak segítek neki azzal, hogy itt tartom a sort nyitá­sig. Legalább 30 utalvány van nálunk, ezeket még be kell váltani — mutatja a tás­káját Gráf Antalné. — A hét végén jött 7 vagon szép, hét­főn jó részét elhordtuk, de talán ma is adnak ki vala­mennyit. — Egyébként az ember azt sem tudja, jól járt-e, ha ka­pott szenet, vagy sem — véli egy magát megnevezni nem kívánó fuvarozó. — Tegnap például a tojásszénnek májá­vá. — Előfordul még az is, hogy az építőanyag befizeté­sére várókat kérjük meg — alkalmanként 50 forintért — egy-egy utalvány beváltásá­ra. Aztán, ha már a tüzelő­ről kérdeznek, azt is elmon­dom, hogy a szénért ideál- lünk 4 órakor menetrend sze­rint, de a vágott fa is sok­szor hetekig hiánycikk. Reggel 7 órára a TÜZÉP bejárata mellett jobbról vagy húszán állnak a „szenesek", a túloldalon alig néhányon vannak, akik más anyagot kívánnak vásárolni. Véménd A fiatal telepvezető, Kővá­ri Ildikó három éve dolgozik a Mohácsi ÁFÉSZ véméndi TüZÉP-telepén: — Nehéz elviselni, hogy ha azt kell mondanom: nincs, nem tudom mikor lesz. Pe­dig sajnos előfordul ilyen, például most a szénnel. Egyes házakhoz itt Véménden száz mázsa is kevés egy té­len. Jelenleg brikettből alig egy mázsányi, komlói mogyo­róból tíz mázsa van mind­össze. Czirják lózsei palotabozso- ki lakos ma már másodszor jár itt: — Reggel vittem pár má­zsa brikettet, most meg ola­jat. Mire ősz lesz, összegyűj­töm a tüzelőnek valót. Boly A Bólyi ÁFÉSZ TÜZÉP-tele- péről tűzifát szállít megren­delésre az IFA. Szén nincs. Sinka Mihály Babarcról ér­kezett : — Telefonon szoktam ér­deklődni, jött-e komlói szén. De most kórházba megyek. Ha lesz szén, kiszállítják, a szomszéd megmutatja, hová tegyék. Ezt beszéltem meg az itt dolgozókkal. Harminc mázsa mogyorót rendeltem, az elég lenne télire. A telepen nagy a nyüzsgés, sok vevő van. Nem szenet keresnek, építkezők. Redőnytokos ablakért Szi­getvárról jöttek ide: fénylenek-feketednek az el­tűnt szénhegyek helyén. Hambalkó József, a telep helyettes vezetője: — Mi már évekkel ezelőtt elkezdtük „futtatni" a barna szeneket, pedig akkor a fe­ketéből még nemigen volt hiány. így az igényeket nagy átlagban ki tudtuk elégíteni. Brikett mindig volt, tegnapig. Az engedményes akció ke­retében 15 forinttal olcsób­ban adtuk mázsáját, az iszapszén és a barnaszén 20 forinttal került kevesebbe. A brikettből egyenként 13 000 mázsa fogyott el ez idő alatt. Az igény erre a szén­fajtára egy évben csaknem 60 000 mázsa. — Hosszú árlista van a bejárat mellett: melyik szén­fajta mennyibe kerül. Gyakor­latilag azonban csak két-há- rom féle kapható, szemben a kínált 10—12 félével. — Kiírjuk minden szén­fajta árát, ha van, ha nin­csen, tájékoztatásul minden­képpen szükség van rá. Most nagyon kevés iszap van, de brikett, koksz és tű­zifa minden mennyiségben. — A brikett minősége? — Tavaly novembertől 500 mázsányi por gyűlt össze, ezt most visszaküldjük a brikettgyárnak. — Ha ilyen keresett a pé­csi és komlói szén, mit tud­nak tenni? — Mi semmit. Dunaújvá­ros igényli a magas kalória- értékű feketeszenet. Ezt tu­domásul kell venni. Ám az emberek — természetesen a saját céljaiknak legjobban megfelelőt keresik. Renge­teg családi ház épül köz­ponti fűtéssel, ezek a kazá­nok a barnaszenek tüzelé­sére kevéssé alkalmasak. Nem is értem, hogy a kazá­nokat gyártók az állandósu­ló feketeszén-hiányra tekin­tettel miért nem módosíta­nak termékeiken és gyárta­nak olyan tüzelőberendezé­seket, amelyek a barna­szénnel is kitűnően működ­nek ... Berta Mária L. Csépányi Katalin Ferenci Demeter Mészáros Attila Török Éva Szerire uarua Milyen is öregnek lenni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom