Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-06 / 183. szám

A Kossuth Lajos utca 41. számú ház belső udvara Fotó: Proksza László Következik a 45-ös szá m Két elbűvölően szép ház a Kossuth Lajos utcában Befejezés az év vége előtt A pécsi piac éjjel Mint annak idején a pécsi városháza, most a Kossuth La­jos utcai 39-es és 41-es számú házak bűvölik el az utca embe­rét. Két patinás ház szép szín­ben áll előttünk. ígéret szerint a vállalt határidőre elbontották az állványzatot, a védőpalán- kot, a kandelábereket óvó vas­kosarakat, felszedték a „pót­padlót" .. . És íme, tessék csak megnéz­ni: mintha kora tavasz óta semmi sem történt volna a szí­nes díszburkolaton. Egyetlen festékfolt, egyetlen cement- fröccs nincs ott, tökéletesen érintetlen az egész. A másik, sanyarúbb sorsú díszburkolat, az Aradi vértanúk úti jut az eszembe: annak a Damjanich utcai végénél bezzeg nem gondoskodtak a védelemről, s ennek meg is van a látszata. Kár! Mit látni a kapuból? Hogy mit latunk a Kossuth Lajos utcában, azt nem kell részletezni, csupán azt jegyzem meg, hogy a 41-es szám na­gyon szép és stílusos kapuját ■a hímeshózi termelőszövetkezet asztalosüzemében, a portálo­kat, az emeleti ablakokat (a 39-be is) a Pécsi Építőipari Szö­vetkezet szentlőrinci üzemében gyártották. A kapuról csak any- nyit: végre! Ugyanis ebből a szép kapuból nézve végre lát­szik, hoqy a Kossuth Lajos ut­cában lévő többi idétlen szög- vas-drotüveg kombinációjú „modern" kapu is átadatik az enyészetnek. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat épületdíszítő szakmunkásait dicsérik a 39-es szám homlokzatára felkerült, újragyártott díszítőelemek. Most a kapuk mögé nézünk, mivel az utcáról nem látni azt, mi történik bent. ahol pedig kellett •— kisebb foltokban — a téglát vasbeton­ra cserélték. Gázvezetékek - nem a falon Ez az épület külön figyelmet érdemel.Legutóbb „ólajtónyi" bejárati kapuja volt. A kezdő­dő felújításnál került napvilág­ra a hajdani kapunyílás a ka­pualjjal, ami egy lakás része volt. Most a régi kapu veszi át a bejárat szerepét (a Kos­suth Lajos utcaihoz hasonló fakapuzatot fog kapni), s egyébként már ezen át történt az első pillanattól fogva min­den anyagszállítás. A ház új homlokzata minden bizonnyal az utca egyik szép látványossá­ga lesz. Érdemes megjegyezni még azt is, hogy a gázvezetékek, amelyek a többi Kossuth Lajos utcai házban még a falon kí­vül csúfoskodnak, itt jól hozzá, férhetően a kapualj padoza­tában csatornába kerülnek. A három épületben 11 lakás és 3 üzlethelyiség lesz, a költ­ség várhatóan 18 millió forint. Az év végére szóló szerződés szerinti átadást a kivitelező Pécsi Építő és Tatarozó Válla­lat — Wunderlich József mű­szaki igazgatóhelyettes megis­mételt ígérete szerint — előbb­re hozza. Most a következő „ugrásra" készülnek: a Kossuth Lajos ut­ca 45-ös számú ház hasonló szellemű felújítására. Ennek az utcai homlokzata is alaposan megváltozik: az üzlethelyiség szögletes portálja helyére visz- szaá11ítják az eredeti, íves zá­ródásé kirakatnyílásokat pon­tosan olyanokat, mint amilyen a kapunyílás. H. I. Pár perce állt el az eső. Egész nap zuhogott és most dermesztő a hideg. Pécs ut­cáin elvétve tűnik fel egy-egy autó, járókelő meg sehol. Éj­jel 1 órakor mindenki az iga­zak álmát alussza. Vagy talán mégse? A vásárcsarnok melletti par­kolóba egymás után érkeznek az autók. Trabantok, Ladák, Moszkvicsok, Wartburgok, egy öreg Volga, számos kisebb és nagyobb teherkocsi. Némelyik a túherheltséqtől alig vánszo­rog, mások viszont csak ké­sőbb távoznak megrakottan. A sötétben cigaretta parázslik, az egyik ARO teherautó mel­lett kisebb csoport. — Szívesen válaszolunk a maga kérdéseire, de az újság­ban nem akarunk szerepelni - mondja az egyik férfi. — A ba­rátja úgyis felírja mindenkinek a nevét, címét, ha magának így jó, beszélgethetünk. Ha nem, nekünk úgy is jó. — A többiek egyetértőén hümmög- nek, bólogatnak. Ebben mara­dunk. A Az éjszakai piac egészen más mint a nappali. Hajnalig több tonna áru cserél gazdát, kerül át egyik szállítójárműről a másikra, egyik zsákból, vagy rekeszből a másikba. Azt, hogy ki az árus, ki a kereskedő, né­ha nem is olyan könnyű meg­különböztetni. Itt nem csupán az áru és a pénz forog, de az információ is. Az emberek jön- nek-mennek, beszélgetnek, de ennek a látszólagos ténfergés- nek komoly funkciója van. — Mennyit kér a paprikáért? — A paprikáért? — kérdez vissza a harminc év körüli ter­melő. — Nagyon selejt ez — pislog a társa felé, aki az autóból figyeli a beszélgetést. — Mégis! — Két forintot, kettő ötve- net darabjáért, de csak, ha nagyon jól megy. Sajnos, ilyen a paprikám a fólia alatt — mutatja —, muszáj volt le­szedni. — Honnan hozta? — Szeged mellől, Domaszék­rői. — Megéri ilyen messziről? — Két-három éve járok erre a piacra. Van, amikor deficit­tel zárok. Előfordul, hogy ott­hon jobban el tudnám adni. A paradicsomnak, a papriká­nak ott az igazi hazája, itt vi­szont kevesebb van belőle, te­hát rendszerint jobbak a kilá­tások. — Mi a véleménye arról, hogy amit most próbál eladni, né­hány óra múlva többszöröséért kerül forgalomba? — Nem tudom, hány forintért adják az üzletekben, de azt lá­tom, hbgy ha nem lehet meg­felelő haszonnal tovább adni, már nem is nagyon veszik. El­hiszem, hogy a kereskedőknek kell adót fizetni és van más költségük is, de nekünk is van. Évekig dolgozunk, robotolunk, hogy valami kis nyereség le­gyen rajta. Ök viszont két óra alatt, vagy egy fél éjszaka, le­szakítanak ugyanannyit, ha nem többet. — jobbak itt az árak mint Szeged környékén? — Nem, nem jobbak. Csak az áru kelendőbb. Persze le­het, hogy két forinttal, esetleg hárommal mégiscsak jobbak. Úgy látom, hogy ma a paradi­csomért például öt forinttal többet kapok. Persze, igazán csak annak jó, akinek boltjai vannak. Tavaly én is próbál­koztam ezzel, de hiába szalad­tam végig a várost a zöldáru­val, nem kellett. Megvan en­nek is az útja, az a bizonyos csatorna. Kérdezze csak végig a szomszédokat, ők talán töb­bet tudnak róla. * Harminc gépkocsi áll a par­kolóban. Csomagterükben pap­rika, paradicsom, fejeskáposz­ta, tök, foghagyma, kapor, ka­ralábé, zöldség, sárgarépa, petrezselyem. Szinte minden megtalálható itt, kivéve a gyü­mölcsöt. Annak most nem ked­vezett az eső, a nedves fáról nem lehetett szedni. A népi ellenőrzés és a ke­reskedelmi felügyelőség mun­katársai sorra felkeresik a tér melőket. Azt tudakolják, ki mennyi árut hozott és meny­nyiért adja. A vizsgálat látha­tóan semmi meglepetést nem okoz. Nincs idegeskedés, kap­kodás, durcáskodás. A dolog­ra fél kettő tájban az egyik magánkereskedő autójában kapok némi magyarázatot. Az élelmes férfi magnósza­lagra rögzítette a rádió előző esti műsorát, amelyben a jegy­zetíró éppen azt magyarázza, hogy izgalomra semmi ok, az országos vizsgálat nem vállal­kozik arra, hogy az évek óta kialakult feszültségeket meg­oldja. A kereskedő tehát nyu­godtan mosolyoghat, ez a fel­mérés - legalábbis a tervek szerint — csupán csak helyzet- feltárásra törekszik. Abból meg uygan nem lehet baj. Különben is sok minden tör­piacon. Az áru útja a terme­lőtől a fogyasztóig a jelek sze­rint azonban mégsem lett rö- videbb. Ezt mindenki tudja.de hogy miért megy mégis annyi kézen keresztül, erre eddig nem igen született válasz. * Fél négy tájban még mindig érkeznek újabb szállítmányok. A parkolóőr arrább terel egy Trabantot, a mozgássérültek­nek fenntartott helyről. A ko­csiban tíz év körüli fiúcska pis­log álmos szemekkel. Muszáj volt elhozni — mondják a szü­lők —, nem tudtuk kire hagy­ni. Néhány perc múlva egy másik, hasonló korú fiatalem­berrel a fülkében egy kis te­herautó manőverez a sorok kö­zött. Lassan világosodni kezd az ég alja. Egyre sűrűbben kerül­nek elő a hidegűző üvegecs- kék. Aki eddig hallgatagon figyelte a piac eseményeit, még annak is megered a nyelve. Történetek járnak szájról-száj- ra szőrös szívű ellenőrökről, raplis vevőkről, balatoni sze­zonról, utakról, tavaszi meg­próbáltatásokról.- Nekem úgy szétszedte a fóliámat a vihar - meséli egy alföldi termelő -, hogy szinte mindent újra kellett csinálni. Megsemmisült az összes pa­lántám, pedig akkor már ben­ne volt vagy 15—20 000 forin­tom. Magam neveltem az egé­szet, aztán egyszercsak jött a szél, durrantott egyet és már vége is volt. Pedig a fűtés is háromszor-négyszer annyiba került, mint tavaly.- A fiam termelő lányátvet­te el, a lányom termelőhöz ment, mi mindannyian zöldsé­gesek vagyunk - folytatja az egyik legidősebb piacozó. - Eleinte még vonattal jártunk, most autóval. Ide ma azért jöt­tünk, hogy a felesleges porté­kán túladjunk. Sokkal jobb a boltokba vinni az árut, az biz­tosabb. Ott van egy fix fo­gyasztói ár, aminek leveszik 20-25 százalékát és azt meg­kapjuk. Itt nem biztos, hogy annyit adnak érte. Ha sok az áru, hiába kérek 3 forintot a paprikáért, csak 1,50:et adnak.- Sokan hamar megszedik magúkat!- Az emberek mostanában szeretnének gyorsan meggaz­dagodni. Ezért van az a sok visszaélés is. Velem is előfor­dul, hogy amikor bejövök a piacra, körülveszik a kocsimat. Amikor kevés az áru, ki lehet­ne használni a lehetőséget, de én már több mint 25 éve já­rom a piacot. Ha megkapom a bolti árat, már jól járok, meg­találom a számításom. Szeren­csére mindig van 5—6 olyan kereskedő, aki hasonlóképpen bánik velem, ha sok a porté­ka, akkor is idejönnek és meg­veszik tőlem reális áron.- Mit szól ehhez a kereske­dő?- Lényegében a termelőnek teljesen igaza van, csakhát a piac diktálja a feltételeket. Mondok egy példát: ha ötve- nért tudom eladni a paradicso­mot, nem vehetem meg azt tő­lük csak negyvenért. Ma éjjel 1 órakor éppen ennyiért vásá­roltam első osztályú, szép árut. Nálunk mindig a kereslet-kíná­lat határozza meg az árakat. Ez azonban függ attól is, hogy milyen lesz az időjárás. Mert ha nincs napfény, minden töb­be kerül. Kinek-kinek megéri felkeres­ni a pécsi nagybani piacot. Nyilván ezért autóztak Szeged- !ŐI, Gyuláról, Ásotthalomról, Bátmonostorról, Eperjespusztá- ról, Mórahalomról, Ullésről, Kiskúnfélegyházáról jó pár ki­lométert. Akadt a termelők kö­zött, aki már előző este elin­dult és csak a következő nap délután ért haza. Az áru útja azonban nem ért véget Bara­nyában, hiszen ezen az éjsza­kán is volt olyan kereskedő, aki a paradicsomot, paprikát a ba­latoni üzletébe vitte tovább. Ferenci Demeter 4 óra 30 perc. Megérkeznek a termelők a friss zöldség-gyümölcs rakományokkal a pécsi „nagybani piacra". Fotó: Proksza László tént már a zöldség-gyümölcs Hát az kétségtelen, hogy a homlokzatok felújítását alapo­san felpörgették — a városhá­za után világos volt, hogy nem lehet többé totojázni —, de azért a homlokzaton belül sem állt az élet. Mindenütt áll­nak az új válaszfalak, a helyi­ségek többsége frissen vakolva pihen egy kicsit, hogy a teljes száradás után vehesse birtokba azokat a szerelő szakipar. Amit csak lehetett, megóvtak, meg­mentettek. Például a 41-ben az emeleten az utcai ablakok bel­ső párkánya vörös márványból volt, s abból van ma is, hála azoknak a munkásoknak, akik­nek az első dolguk volt védő­deszkával borítani azokat a munkák idejére. Érintetlenek az öntöttvas korlátok, a boltoza­tok. A János utcai épületszárny­ban a keresztboltozatokat vas­betonhéjjal erősítették meg, 4. HÉTVÉGE Az épülő új iskolaszárny Egyházasharasztiban Fotó: Lauer Györgyi Hat új tanterein Egyházasharasztiban Szeptemberben Egyházas­harasztiban is új, illetve felújí­tott tantermekben kezdik a tan­évet. A régi, kéttantermes is­kolát 12,6 millió forintos költ­séggel — megyei támogatásból - hat tanteremmel bővítik. Egy­úttal félmillió forint ráfordítás­sal felújítják a régit is, vala­mint az ehhez csatlakozó pe­dagóguslakást. A hat új tante­rem mostoha körülményektől váltja meg a diákokat és a pe­dagógusokat, ugyanis eddig négy helyen, régi, rossz álla­potban lévő épületekben folyt az oktatás. Az iskolabővítés terveit a he­lyi tanács megrendelésére a pécsi Agrober készítette, az eredeti elképzelés szerint négy tantermesre. Az építkezést 1983 márciusában kezdte a kivite­lező — a Harkányi Tanács Költ­ségvetési üzeme, Sellye. Az átadást 1984. június 30-ra ter­vezték, majd módosították a szerződéshez csatolt jegyző­könyv szerint 1984 novemberé­re, az újabb határidő pedig az idei tanévkezdés. A befejezés előtt álló két­szintes iskolaszárny nyaktaa- gal kapcsolódik a kéttantermes régi épülethez. A földszinten két tágas tanterem kap helyet, amelyek közül az egyiket majd audovizuális zenei-nyelvi ok­tatásra használnak. A mag­nó, tv, rádió, a film- és írásve­títő mór megvan. A másik tan­termet eredetileq iskolakönyv­tárnak szánták. Itt lesz a mű­hely is, ahol a fiúk politechni­kai oktatása folyik majd, vala­mint a tanári szoba és az igaz­gatói iroda. Az emeleten négy tantermet alakítottak ki, továb­bá a természettudományi elő­adót és három szertárat. Itt is változtattak az elképzelésen. A lányok, fakultációs oktatására- főzést, mosást, tisztálkodást, étkezési kultúrát tanulnak — ter­vezett helyiségekből tanterem lett. Foglalkoztató szoba azon­ban méqis lesz, iqaz kisebb mint amekkorát terveztek. Az éoületben most a köz- pcntifűtés-szerelésen dolgoz­nak a szakembrerek, valamint az asztalosmunka és a külső­vakolás folyik. Ezután követ­kezik az üvegezés, a mű­anyagpadló ragasztása, a szerelvényezés és a csempézés. Az iskolához 130 méteres be­kötőút épül, a munkát a jö­vő hónapban kezdik. A pedagógusok abban re­ménykednek, hogy hamarosan megoldódik a diákétkeztetés gondja is. A Kossuth Lajos utcában már épül a — Ten- kesalja ÁFÉSZ beruházásában a melegkonyhás vendéglő. M. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom