Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-29 / 206. szám
IMS. július 29., hétfő Dunántúli napló 3 A Rákóczi úttól délre A belváros kapuja Országos tervpályázat- — Lakóházak épülnek a Bajcsy- Zsilinszky és a Rózsa Ferenc út között — Új kereskedelmi központ a gyalogos vonal mentén O rszágos tervpályázat kiírását határozták el Pécsnek, a Pákóczi út és a Szalai András út, Somogyi Béla utco közti, a Szabadság úttól a Légszeszgyár utcáig terjedő területére. A pályázat hivatalos kiírása a közeli napokban lát napvilágot. A „Pécs településközpontjának bővítése" c. tervpályázattal a történelmi belvároshoz délről csatlakozó terület ütemezett rehabilitációjának, a belvárossal való ötvözésének többváltozatos, o műszaki-építészeti előkészítést megalapozó tervjavaslatokhoz akarnak jutni a kiíró szervek. Az alternatív tervjavaslatok, ötletek a területre készítendő részletes rendezési terv alapját alkotják majd. Pécs eme értékes területe nem először szerepel ilyen megközelítésben. A Bajcsy-Zsi- linszky út és a Szabadság út közti területre mint „új város- központra" már 1964-ben volt egy országos tervpályázat. Ami azóta e területen épült, nagyrészt azzal összhangban jött létre. A 70-es évek elején a DTV - akkor még PTV - a bevezetőben körülírt területre házi tervpályázatot írt ki, a nyolc pályamű a továbbgondolkodást szolgálta. Ezek alapján nem született rendezési terv. Időközben ugyanis „befulladt" a megyei művelődési központ tervezett építése, a gazdasági helyzet sem tette lehetővé a nagylélegzetű tervek megvalósítását és nem állt rendelkezésre a BÉV és a Sopiana üzemi területe Ma ismét érdemes és kell is e terület felhasználásáról beszélni. Pécs közeljövőbeni fejlesztéséből nem lehet kihagyni a belvárosnak ezt a részét. S ha beszélünk róla, azt mai nyelven kell tenni. Ezért van most az új tervpályázat. A kiírás — az elődeivel ellentétben — nem számol a terület „leradírozásával", sőt külön felhívja a figyelmet o megtartandó és a megtartható épületekre. A területre ma nincs meghatározott fejlesztési program, ezért a városi tanács a városépítészeti koncepció megfogalmazásán kívül arra is fel akarja majd használni a javaslatokat, hogy a városközpont építésében saját szempontjaik szerint érdekeltté váló beruházó-jelöltek közül kiválassza azokat, amelyek képesek itt elősegíteni az építészeti és városrendezési célok megvalósulását. Az „elvárások” meglehetősen lazák, s inkább irányelv-, sem mint előírás — jellegűek. Az ügyészség mellett számolnak még az új megyei bírósággal, de tudván, hogy a megvalósulása a következő tervidőszakban sem várható, nem zárják ki másvalami telepítésének a lehetőségét. Az Ifjúsági Ház mellett előírásszerűén él a megyei művelődési központ, egyébként azt várják a pályázóktól, hogy ebben a — Jókai utca és Bajcsy-Zsilinszky út közti — tömbben tegyenek javaslatot belváros kapujaként működő funkciók létesítésére. Kiemelt jellegű a következő, a Rózsa Ferenc útig terjedő tömb, erre beépítési tervjavaslatot is várnak. Ide lakásokat kell telepíteni, de elsősorban új kereskedelmi központtá kell alakulnia főleg a Hal teret az új autóbuszállomással összekötő majdani gyalogos vonal környezetében. Izgalmas feladatot jelenthet a pályázóknak a Rákóczi út — Rózsa Ferenc úti csomópont építészeti megformálása, amihez az alaphangot még a 30-as években Forbáth Allréd adta meg a Felsőmalom utca sarki házzal. H. I. A bőszénfai őrház Pakson A magyar vasút nagy korszaka — Annak idején száz forintért vettem ezt a padot a szertárfőnökségtől — mondta a „váróterembe" lépve egy idős ember. - Amikor a feleségem megtudta, hogy felajánlottam a múzeumnak, két hétig nem beszélt velem. Nem csodálom —, nagyon szép bútordarab. Az ország első Vasúti Múzeumát a múIt héten nyitották meg Pakson. Az 1896-ban készült épületegyüttest széles körű társadalmi összefogással rekonstruálták. Eredeti állapotában állították helyre a kisál lomá s bejárati csarnokát, várótermét, pénztárát, forgalmi irodáját, az állomásfőnök szobáját, de még a restit is. Az emeleti három kiállítóteremben a magyar vasút első nagy korszakának állítottak emléket. Láthatók itt a legjellemzőbb munkaeszközök, többek között szintező műszer, kézihajtóka és táviróasztal modellje, gőzmozdony alkatrészek. A szabadtéri skanzenben kapott helyet a régi fűtőház, kézi és gépi hajtányok, sínek, talpfák, 1882-ből származó gőzös, mozdonyfordító korong, vízdaru és más pályafenntartási és vontatási gépek. A Vasúti Múzeum a MÁV Pécsi Igazgatósága, a MÁV Vezérigazgatósága és a Közlekedési Múzeum munkatársainak közös munkája. 1979- ben született meg az ötlet, hogy e szép környezetbe telepített, romantikus stílusú felvételi épület és az állomás egész területe — vágányzat, fűtőház, élőállat-rakodó, valamint a többi melléképület - múzeum és skanzen legyen. A terveket Varga István, a Gottvald Károly felvétele MÁV Pécsi Igazgatóságának mérnök főtanácsosa készítette.- Régóta gyűjtöttük a MÁV Pécsi Igazgatóságán a régi terveket, technikatörténeti érdekességeket - emlékezik a múzeum születésére. - 1979ben, amikor a paksi ó-vasút- állomás már nem teljesített szolgálatot, elhatároztuk, hogy itt múzeumot alakítunk ki. Megkerestük az eredeti tervrajzokat és felhívással fordultunk a szocialista brigádjainkhoz, segítséget kértünk az álom megvalósításához. A vágányok, a terület és a berendezések helyreállítását mind társadalmi munkában végezték. A felvételi épületben a kiállítás rendezését a Közlekedési Múzeum munkatársai vállalták magukra, szintén társadalmi munkában, Koltai Györgyné tudományos főmunkatárs vezetésével. — Az én szívemhez a legközelebb nőtt az 1800-as évek végéről származó nagy kerekű kézihajtóny, amelyből a skanzenben látható az utolsó darab. A fűtőházban kiállított Henchel hóhányógép, amelynek a munkáját még irányítottam is. Egyébként ipari műemlék. A heppán vasalt rudas vágányemelő —, amelynek érdekessége, hogy a végére a heppános embert, azt a kiváltságot élvező munkást ültették, aki előtte való napokban a legtöbbet dolgozott. Az 1885-ben épített bőszénfai őrház a kiállítás egyik érdekessége, ugyanis eredeti állapotában és köveiből építették itt újra. A kiállítás megnyitójára nosztalgiavonattal érkeztek a társadalmi munkában részt vett vasutasok. Sz. K. Tűzhelyek omladéka, tapasztott padlók, cölöpök nyomai a zóki őskori telepen — értelmezésük a régész feladata Dr. Ecsedy István felvétele Háromezer évvel az Árpádok előtt A bronzkor születése Hol vannak a vucedol-zóki kultúra népének sírjai? Meleg, derűs nyári nap. Ilyenkor messzire ellátni a zóki Várhegy tetejéről. Szépen megművelt szőlők, kertek között kanyarog fel az út a platóra, ahol 1977 óta folynak a kutatások dr. Ecsedy István, a Janus Pannonius Múzeum régésze vezetésével, Itt, a dombsor feltűnően kiemelkedő északi részén található az őskori telep. — Ez a legészakibb megjelenése annak a magasan szervezett kora bronzkori kultúrának — halljuk dr. Ecsedy Istvántól —, amit a szlavóniai Vukovár melletti Vucedolró! nevezett el a régészet. E nép emlékei a jugoszláviai Szlavóniában, továbbá Szlovéniában, Ljubljana környékén a legismertebbek. Zókon tanúi lehetünk annak, hogyan alakult ki és hogyan szűnt meg ez a kora bronzkori telep, milyen volt az itt élő emberek gazdálkodása. Vucedol-Zók népe a korábbi szétszórt, egymáshoz közel álló, önellátó apró falvaktól eltérően központi jelentőségű telepeket hoz létre. Ilyen telep alakult ki itt is a 3—2. évezred fordulóján. Az itt élők ismerték azt a bronzművessé- get, amely teljes ezer éven át jellemezte o Kárpát-medence kultúráját. Rendkívül sok kerámiát készítettek, edényeik vésett diszítésűek egységes stílusúak az általuk lakott hatalmas területen. Élénk kereskedelem, békés csere zajlott e nép központi telepei között. Amíg beszélgetünk, apró csésze kerül elő az egyik gödörből — a Vucedol-Zók kultúra népét megelőző lakosság készítette, igen sok jön elő ebből a fajtából. Az ásatás telephelyén fametszéses fekete kerámiát mutat dr. Ecsedy István. Ez már Vucedol-Zók népének alkotása; nemes formáival, szép díszítésével elüt az előttük és az utánuk itt lakott népek munkáitól. Hulladékokkal betöltött gödrök, tűzhelyek omladéka, tapasztott padlók maradványai, cölöpök nyomai, szerszámok, állatcsontok, kerámiaedények — ezen nyomokból kell a régésznek ma egy őskori telep egykori életét, működését rekonstruálnia. Dr. Ecsedy István a telep védőművére hívja fel figyelmünket: — Sírokat kerestem a telep nyugati felén — a vucedol-zóki kultúra népének sírjait ugyanis még sehol sem sikerült megtalálni. Ezek helyett rátaláltunk az őskori telep védelmét szolgáló nyugati árokra. Ez hosszú időn át felfogta az eróziót, és azután háromezer évvel később az Árpád-korban felette újabb erődítmény, kis menedékhely vagy sánccal elkerített szállás létesült. Ez magyarázhatja a hely elnevezését is, mert az itt lakók ezen Árpád-kori erődítésről nevezték hegyüket Várhegynek. Vucedol-Zók kultúráját békés ezer esztendő után i. e. 1900— 1700 körül egy valószínűleg délről érkező, nagy támadókedvű barbár népesség dúlja szét, a korábbi szervezettség fellazul, s a politikai keretek felbomlásával szétzilálódik. Ezen eltűnt nép kultúrája azonban Európa-szerte foglalkoztatja a szaktudományt. Ezért kíséri érdeklődés dr. Ecsedy István kutatásait isr amelyekről jövőre Prágában fog előadást tartani egy a kora bronzkor időszakával foglalkozó nemzetközi konferencián. Gállos Orsolya
