Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)
1985-07-25 / 202. szám
2 Dunántúlt napló 1985. július 25., csütörtök A VIT-re utazó fiatalok búcsúztatása Vadász Ferenc Igazolásul egy babafénykép (Folytatói az 1. oldalról) jék a szabadság, a társadalmi felemelkedés útja — mondotta. A történelem nagy felelősséget ró korunk ifjúságára, s ez arra kötelezi a fiatalokat, hogy közös fellépéssel érvényesítsék békevágyukat,_ küzdjenek a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a nemzetközi feszültség csökkentéséért — hangsúlyozta a KISZ KB titkára. Kiemelte: a mi nemzedékünk is hozzá tud járulni a különböző politikai és ideológiai meggyőződést valló emberek közötti párbeszéd, megértés és együttműködés fenntartásához, bővítéséhez. Végezetül jó utat, s élményekben gazdag részvételt kívánt a magyar delegáció tagjainak. Ezt követően Berecz János emelkedett szólásra. A magyar fiatalok küldöttsége felkészült arra, hogy Moszkvába, a XII. Világifjúsági és Diáktalálkozóra utazzék. Tudom: a küldöttség tisztában van nemes hivatásával, azzal, hogy a világ ifjúságának képviselői előtt kell bizonyságot tennie hazaszeretetéről, a társadalmi haladás melletti kiállásáról, békevágyáról. Néhány nap múlva sok nyelven hangzik fel Moszkvában a világszerte ismert ifjúsági dal, amelynek az orosz szövege úgy kezdődik, hogy „gyétyi ráznüh narodov. . tehát különböző népek gyermekei. S erre a magyar válasz ugyanezzel a dallal: egy a jel- szónk, a béke... Amikor megszületett a Világifjúsági Találkozó gondolata, akkor a népek legnagyobb vágya, legfőbb törekvése az volt, hogy elfelejtsék a második világháború borzalmait, de ne feledjék tanulságát: meg kell akadályozni, hogy Földünkön még egyszer hasonló veszély törjön rá az emberiségre. A magyar ifjúság legjobbjai mindig e törekvés szellemében vettek részt a vilógifjúsági találkozókon. Tudták, hogy akik megismerik egymást, megértik egymás gondolatait, azok békevágya megerősödik, határozott békeakarattá válik, s képesek cselekedni azért, hogy kiküszöböljék az emberiség történetéből a nagy világégéseket, a termonukleáris világháborút. A békeakarat és a tiltakozás egyként kísérte végig a vi- lágifjúsági találkozók történetét. Tiltakozás mindenféle, az emberi önérzetet, a humanizmust sértő megkülönböztetés ellen; a nemzetek és nemzetiségek elnyomása ellen. Tiltakozunk a fajelnyomó rendszeA Szovjetuniónak meggyőződése, hogy az a pozitív töltet, amely a helsinki tanácskozás záródokumentumában rejlik, nem veszítette el erejét és az enyhülés politikájának tartalékai még távolról sem merültek ki. Még mindig magukban rejtik az újabb konstruktív, két- és sokoldalú lépések lehetőségét — jelentette ki szerdán Moszkvában a helsinki értekezlet 10. évfordulója alkalmából rendezett sajtóértekezleten Vlagyimir Lomejko, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője. Kérdésekre válaszolva a szóvivő hangsúlyozta: szovjet részről igen fontosnak tartják, s nagy politikai és elvi jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az évfordulón a finn fővárosban ismét összegyűlnek az értekezleten részt vett országok külügyminiszterei. Szovjet megítélés szerint ez azt bizonyítja, hogy az összeurópai tanácskozás résztvevőinek körében, minden nézeteltérésük ellenére az elért eredmények rek terrorja ellen, amely például Afrika déli részén napjainkban is emberéleteket követel. Tiltakozunk Latin-Amerika népeinek elnyomása és kívülről való fenyegetése ellen; együtt- érzünk és szolidárisak vagyunk azokkal, akik most Közép-Ame- rikában vívják hősies harcukat a gigászi fenyegetéssel szemben. Arra törekszünk, hogy a határok összekössenek bennünket, és ne szétválasszanak, hogy azok, akik a határokat az emberek, népek elválasztására használják, felismerjék: az emberiséget sokkal nagyobb erő köti össze. Ez pedig a közös törekvés a békére és a szabadságra. Közöttünk van az első magyar űrhajós is, aki részese volt a világűrbe mindig eljutni vágyó emberiség e sikerének. Tudnunk kell azonban azt is: vannak, akik arra törekszenek, hogy pusztító fegyverrendszereket helyezzenek ki a világűrbe, fenyegetve a szocialista országokat, mindazokat, akik a társadalmi haladásért harcolnak. Megvan tehát a programunk: a béke, a haladás szolgálatának egyszersmind az ezzel szemben álló jelenségek elutasításának programja. Ezzel a küldetéssel indultok Moszkvába: mondjátok el törekvéseinket a különböző népek fiainak. A Központi Bizottság titkárá. nak szavait követően a küldöttség tagjai ünnepélyesen fogadalmat tettek: a fesztiválmozgalom eszméihez híven vesznek részt a moszkvai világifjúsági és diáktalálkozón. Mindent megtesznek azért, hogy erősödjék a föld népeinek a társadalmi haladásért folytatott harca, szorosabbá váljék a magyar fiatalok szövetsége a világ haladó ifjúságával. Megfogadták, hogy magyar állampolgárhoz méltóan, becsülettel képviselik népünket, -szocialista hazánkat, a Magyar Népköztársaságot. Az ünnepség záróakkordjaként a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusának dalát hallhatták a résztvevők, majd úttörők köszöntötték virággal a delegáció tagjait. A küldöttség a DlVSZ-indulót énekelve vonult el a Kossuth térről. A XII. Világifjúsági és Diák- találkozón részt vevő magyar fiatalok szerdán este a Keleti pályaudvarról elutaztak Moszkvába. megerősítésére, a problémák megoldására irányuló szándék uralkodik. Helsinkiben — jelentette be Vlagyimir Lomejko — jelen lesz és találkozik egymással Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter is. Találkozójuk pontos idejéről még nem született döntés. Az időpontot azután határozzák majd meg, hogy július 29-én Sevardnadze, majd július 30-án Shultz is'Finnországba érkezik. A két külügyminiszter a szovjet—amerikai kapcsolatok több területéről folytat majd eszmecserét, s természetesen szerepel a találkozó napirendjén Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberi genfi csúcstalálkozójának kérdése is. A szovjet szóvivője a helsinki zárónyilatkozatot olyan nagyformátumú dokumentum-f ATLIT: Izrael szerdán szabadon bocsátott további száz foglyot, főként síita muzulmánokat — három héttel azután, hogy kiszabadultak az elrabolt amerikai TWA repülőgép utasai. A foglyokat az izraeli Atlii börtönből autóbusszal indították útnak Libanonba. Hivatalos források szerint további szabadon bocsátásokra is sor kerül — „a dél-libanoni helyzet alakulásától függően". Ugyanakkor izraeli részről újólag elutasították azt a feltételezést, hogy fogolycseréről lenne szó, amiről a síita géprablók állapodtak volna meg Izraellel és az Egyesült Államokkal. A Magyar Szolidaritási Bizottság —, a magyar közvélemény felháborodásának hangot adva —, nyilatkozatban elítélte a dél-afrikai fajüldöző rendszer legújabb népelnyomó intézkedését. A dokumentum többek között megállapítja: a rendkívüli állapot bevezetése szabad utat ad a Dél-afrikai Köztársaságban a rendőri terrornak, és súlyos veszélyt jelent minden dél-afrikai állampolgárra, aki ellenzi az apartheid-rendszert. A rendkívüli állapot a rendszer gyengeségét is mutatja. A fajüldözők — mint eddig mindig, amikor hatalmukat veszélyeztetve érezték — a fegyverekhez nyúltak, hogy megfélemlítsék a védtelen lakosságot, a polgárjogi harcosokat. Az állami szintre emelt terror Pretoria politikájának jellemzőjévé vált: csak az erőszakra nak nevezte, amely magában foglalja a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének kollektív tapasztalatait. A dokumentum, miközben realista módon figyelembe veszi az európai államok között a társadalmi rendszerben, az ideológiában, a külpolitikai orientációban és a történelmi hagyományokban meglévő különbségeket, kijelöli egyenjogú és kölcsönösen előnyös együttműködésük területeit és elveit. A nemzetközi, s ezen belül az európai helyzet elmérgesedése — mutatott rá Lomejko — természetesen elkerülhetetlenül károkat okoz az összeurópai tanácskozáson elkezdődött folyamatnak. A helsinki tanácskozáson született eredményekből azonban sok megmaradt, ♦ TESERO: Az olasz rendőrség szerdán letartóztatta an- nak a bányának az egyik tulajdonosát, amely bányának a víztározójában a múlt pénteken átszakadt a gát, s a lezúduló víz több mint 200 emberéletet oltott ki. Giulio Rota önként jelentkezett a rendőrségen azt követően, hogy értesült róla: a rendőrség körözést adott ki ellene. Gondatlanságból elkövetett többrendbeli emberölés, valamint katasztrófa okozása miatt emelhetnek vádat ellene. Rota egyébként csak egy azon mintegy 60 személy közül, akiknek tudomására hozták, hogy eljárást indítanak ellenük a gátszakadás ügyében. támaszkodhat az apartheid fenntartásában és a fegyveres kommandóakciókkal igyekeznek megfélemlíteni a környező frontországokat is. A Magyar Szolidaritási Bizottság elítéli a rendkívüli állapot bevezetését és követeli az apartheid felszámolását, a rendőri terror megszüntetését, a letartóztatottak és minden poitikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását. Sürgetjük az ENSZ által is támogatott összehangolt nemzetközi fellépést a fajüldöző rendszer ellen. Népünk teljes szolidaritásáról biztosítja az Afrikai Nemzeti Kongresszust, és mindazokat a társadalmi erőket, amelyek az apartheid felszámolásáért és Dél-Afrika demokratikus átalakításáért küzdenek — fejeződik be a Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata. túlélt minden megpróbáltatást és érezhető hasznot hajt ma is. A Szovjetunió meggyőződé- ses híve annak, hogy ez a folyamat folytatódjék és még mélyrehatóbbá váljék. Az enyhülés folyamatának újjáélesztése szempontjából a Szovjetunió azt tekinti a legfontosabbnak, hogy kollektív erőfeszítésekkel felkutassák a nukleáris háború veszélye kiküszöbölésének bármilyen lehetőségét, a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék a katonai szembenállás szintjét — jelentette ki Vlagyimir Lomejko. A sajtóértekezleten Oleg Grinyevszkij nagykövet, a stockholmi tanácskozáson résztvevő szovjet küldöttség vezetője elmondta, hogy a helsinki folya(Részlet a szerzőnek Schőnherz Zoltánról irt életrajzi regényéből; a magyar forradalmi munkásmozgalom mártírhalált halt hőse ma lenne nyolcvan esztendős.) „Negyven végén történt, amikor másodszor jött vissza a Szovjetunióból. Mindennap korán kelt, hosszan ült az ablaknál. Neki ott, abban a pesti lakásban — a Vörösmarty utca angol iskola alagsorában — az ablaknál reggelenként figyelnie kellett. Feszülten, minden idegszálával. Ez a néma figyelem cselekvés volt, önmagát és másokat is biztosító terepszemle. Azoknál a bátor, kötelességtudó embereknél, barátainál, abban a lakásban védőfal vette körül. Szőkééknél minden nap így kezdődött; szemrevételezte az utcát. Egy reggel - hét óra lehetett - tejeskannák zörögtek, stráfkocsrk élelmiszert vittek léces ládákban a boltokba, Vicék penderítették a kapu elé a szemetes vödröket. Gyanús külsejű férfi sétált el lassú léptekkel a szemközti járdán. A függöny mögül nem vette le róla a tekintetét. Amaz elég feltűnően nézelődött, a fejét forgatta. Látszott- mutatta szinte -, hogy vár valakit. Egy lány jött sietve. A várakozó elébe ment, kezet csókolt neki. Látszólag minden rendben volt, de mégsem egészen. Neki, az ablak mögül úgy tűnt, mintha a találkozás, a kölcsönös üdvözlés, a kézcsók nem lett volna egészen természetes. Talán csak képzelődöm — nyugtatta magát —, de kötelességem az óvatosság. Tényleg képzelődött, semmi baj nem történt. Később a házmester söpörte a vizes havat az ablak alatt. A függöny mögül nézte a kissé hajlott ember széles hátát, egyenletes mozdulatait. A mozgás ritmusa az ablaknál megtört: a házmester a tenyerét dörzsölte. Tekintete többször az ablakra esett. Ez nem lehetett véletlen. A ci- helődésben, ahogy topogott, ahogy melengette a kezét, érződött a mesterkéltség. A szobában sötét volt, nem láthatott be. A hosszú pincefolyosón az ő lakásadóin, Szőkééken kívül egy ganz-gyári munkás 'lakott és a házmester. Az előbbi csendes, magának élő ember volt. A házmester kíváncsi, tartani kellett tőle. Kerülte vele a találkozást. Neki Szőkéék a nevét sem tudták. Hetekig bejelentetlenül élt náluk az alagsori fűtőlakásban. Semmit sem kérdeztek tőle. A tartózkodásukkal, a némaságukkal óvták. Nem zavarták reggeli szemlélődését, nem kérdezték, hová megy, amikor kilépett az ajmat folytatásában fontos szerepet betöltő értekezleten az Egyesült Államok és legközelebbi szövetségesei álláspontja távolról sem nevezhető építő jellegűnek. Ennek ellenére ma már világos, hogy egy esetleges, a svéd fővárosban megszülető egyezmény az európai biztonság politikai és katonai vonatkozásait egyaránt érinteni fogja. Hosszú ellenállás után ma már a NATO-országok jelentős része is hajlik arra, hogy megvitassák és megállapodásban rögzítsék a katonai erő alkalmazásáról való lemondás elvét. Annak eldöntése viszont, hogy egy ilyen megállapodás milyen konkrét formát és tartalmat ölt, még további hosszú viták eredménye lesz — jelentette ki Grinyevszkij. tón, sem azt, hogy hol volt. mikor este megérkezett Az asszony, amint odakint sötétedett, elfüggönyözte az ablakot, hogy ne szűrődjön ki a fény, s lábujjhegyen járt, ha ő olvasott. Amikor érkezése után először meleg vizet kért lavórba, a férfi hozta be. Meglátta a lábát — hazaérkezésekor fagyott össze a Kárpátokban-, némán összeszorította az ajkát és kiment. A feleségével tért vissza. Az asszony olajat és fehér gyolcsot hozott. Másnapra már fagykenőcsöt szerzett, bekente vele a lábát. El akarta hárítani - majd én magam -, de a házaspár nem engedte. Ezen csak a gondos ápolás segít —mondták —, különben 'kiújul. Szőke Lajos nálánál valamivel fiatalabb, kissé alacsonyabb termetű volt. Hazatérése előtt mindent pontosan tudott róla. Tudta, hogy az Eter- nola Mechanikai Rt.-nél dolgozott mint műszerész, s a vasas szakszervezetekben - a Thököly úti otthonban ismerkedett meg anna*k idején Kilián Gyurkával, aki akkor már az újpesti Tungsramban dolgozott. Kilián vonta be Szőkét a TTE baloldali csoportjába az egyik budapesti kerületben, és a KIMSZ munkájába is. Kilián ezekre a mozzanatokra emlékezett, amikor Moszkvában Szőke Lajosról beszélt neki. — Ha Pestre érkezel, Zoltán, egy ideig nála lehetsz — mondta. — A skót iskola, a Vörösmarty utca negyvenkilenc-öt- venegyben eleinte megíelelő hely lesz. Iskola és internátus működik az épületben, sokan jönnek-mennek, ott nem leszel feltűnő. Kilián az illegális munkában megszerette Szőke Lajost, bízott benne, jó barátja lett. Elvitte édesanyjához is. Amikor 1939- ben Gyuri sorsa úgy alakult, hogy el kellett hagynia az országot, egy nyári este betoppant barátjához. Szőke akkor már házas volt, felesége gyermeket várt. Szerettem volna látni a Szöszi gyereket — írta később Kilián Törökországból az édesanyjának. — De annyi ideig már nem volt maradásom. Ezután történt, hogy Kilián néni egy alkalommal felkereste Szőkééket, hírt vitt nekik a fiairól. Gyurka írt Isztambulból — újságolta. — Egyelőre ott van. Szőkéék kislánya, Éva, háromhónapos volt akkor. Az első fényképet Kilián mama kapta róla, hogy küldje el fiának. Elküldte. Amikor ő azon az estén bekopogott Szőkéékhez — fekete télikabátot viselt, mélyen a homlokára húzott fekete kalapot —, az asszony és a férje meglepetten, várakozóan néztek rá. Nem mutatkozhatott be, azt sem árulhatta el, hogy Moszkvából jött. Csupán eny- nyit mondott: — Kilián Gyurka küldött. Egy időre igénybe venném a vendégszeretetüket. Látta a szemükben a kérdést. Mielőtt elhangzott volna, a zsebébe nyúlt. Elővette a csöppség fényképét, a három- hónapos Szőke Éváét. — Tőle kaptam, hogy igazolásomul szolgáljon. Szőke Lajos és felesége egymásra néztek: az igazolást elfogadták. Gyurkáról nem kérdezték, nem kérdezték másról sem. Pedig — elárulta tekintetük — sok mindent szerettek volna hallani. Nyilván arra gondoltak, hogy amennyit kell. amennyit lehet, vendégük önszántából is elmond majd. üres kézzel és üres zsebbel járt mindig. Szőkééknek feltűnt, hogy táskát, csomagot egyszer sem láttak nála, ruhát, fehérneműt nem vitt oda magával. Máshol hagyta a holmiját. Szőkéék könyveiből választotta olvasmányait is. Minden reggel elment, legtöbbször a Padma- niczky utcai sarok felé, s csak este tért vissza. A helsinki tanácskozás évfordulóján Sajtóértekezlet Moszkvában A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Radzsiv Gandhi tárgyalt a szikh-esoport vezetőjével a válságos helyzetről. (Telefoto — KS — DN)----------------------------- * -----------------------------
