Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-19 / 196. szám

e Dunántúlt napló 1985. július 19., péntek Honismeret Adatok Pécs ipariskoláinak történetéhez I aranya megyében az iparban foglalkoztatott tanoncok oktatása a rajziskolák felállításához vezethető vissza, amelyek létrehozását II. József rendelte el. Előrelépést jelentett az IMé-ban megnyílt pécsi vasárnapi ipartanoda, amely a tanoncoktatás szervezettebb ke­reteit teremtette meg, bár hatékonysága az IMO-as évek közepétől, a céhek agyra fokozódó válságával párhuzamosan, csökkent. A ta­noncok iskoláztatása kapcsolódik Eötvös József népoktatási törvényéhez, amely kötelezte az iparosokat, hogy II évesnél fiatalabb tanulóikat rendszeresen járassák iskolába. Az 1(72-es ipartörvény a céheket meg­szüntette, kötelezte a tanoncokat az ipariskolába járásra, de nem in­tézkedett azok kötelező megszervezéséről. Ezt a problémát az 1684-es ipartörvény szüntette meg, elrendelve, hogy minden olyan települé­sen, ohol a tanoncok száma eléri az SO főt, tanonciskolát kell nyit­ni. Hatására Baranya megyében, Mágocson, Mohácson, Németbályban, Pécsett és Sikláson nyilt ipariskola, majd hamarosan követte a pél­dát Dunaszekcső, Pécsvárad, Sellye, Szentlőrinc és Villány. A két világháború között négy ipari jellegű iskola mű­ködött Pécsett. A tanoncisko­lában ekkor már az oktatás iparágak szerint folyt. Az is­kola felszerelése igen hiá­nyos volt, mind bútorzat, mind taneszközök tekintetében. A tantestület számára nem tud­tak olyan termet biztosítani, ahol az oktatáshoz szükséges taneszközöket, szemléltető esz­közöket elhelyezhették volna. A tanulók osztályonként 2—3 tankönyvből olvastak, kézről kézre adva azokat, füzettel, íróeszközzel csak kevesen ren­delkeztek. A hiányzások ijesz­tő méreteket öltöttek. A több, mint ezer tanonc problémája 1929-ben oldódott meg, ami­kor átadták rendeltetésének a szakirányú ipariskola új, önál­ló épületét a Rét utcában. Lé­tesítésének terve már az első világháború előtt napirenden szerepelt, de azt a háború miatt előállt gazdasági hely­zet megakadályozta. Időköz­ben a város ipara is intenzí­vebb fejlődésnek indult, ennek függvényében a tanoncok szá­ma ugrásszerűen emelkedett. Az iskola belépésével Pécs az ország egyik legmodernebb ipari oktatási intézetével ren­delkezett. A tantárgykoncentráció el­érése végett az oktatás alap­jául az iparágak szerint elké­szített tanmenet szolgált. A ta­nárok több szemléltetőeszközt alkalmaztak, több időt fordí­tottak a gyakorlásra, a ma­gyarázatokra. Pécs női ipariskolája 1926- ban nyílt meg azzal a cél­lal, hogy a növendékeket a kézimunka különböző ágaiban kiképezze, hogy ismereteiket később a család körében és a gyakorlati életben hasznosí­tani tudják. Az országban mű­ködött női szakiskolák közül vidéken a legkeresettebb a pécsi lett. Az iskola más fel­adatokat is felvállalt. Nagy érdeklődés nyilvánult meg ugyanis az ősi kézimunkák iránt, amit a tanulók a hely­színen, Sárközben, Buzsákon és Baranya más területein ere­detiben tanulmányozhattak. A három évfolyam és a gyakor­latra szánt félév sikeres telje­sítése után női szabó és leány­ruhakészítő iparágakban ön­állósulhattak a volt tanulók. Az iskola órarendjében a gya­korlati tárgyak voltak túlsúly­ban, különösen a munkagya­korlat és a ruhadíszítés. Pécs város oktatási vezetése 1942- ben elhatározta a női iparis­kola átszervezését ipari közép­iskolává. Az ipari leányközépiskola az 1943/1944-es tanévben kezdte meg működését, az or­szágban a hetedik ilyen jelle­gű intézmény lett. A gimná­zium mellett, azzal egyenér­tékű, gyakorlati középiskolát kívántak teremteni, amelynek feladata, hogy a tanulókat az iskola különleges szakirányá­nak megfelelő tudáshoz jut­tassa, ezzel őket felsőbb szak- tanulmányokra is képessé te­gye. A fősúly a gyakorlati ipari pályákra való előkészí­tésre esett. Az iskolai műhely- gyakorlatokat kiegészítették az üzemi gyakorlatok is. A fémipari szakiskola 1912- ben nyílt meg. Az 1918/1919- es tanévben 144 fő járt az in­tézetbe, amely egyike lett az ország legnépesebb szakisko­láinak. A tanulmányi idő 1924- ben 4 évről 3 évre csökkent, de az iskolába való felvétel minimális előképzettsége emel­kedett, 6 elemi helyett 4 kö­zépiskola lett. Sikeresek vol­tak az oktatás mellett meg­szervezett tanfolyamok is. Az iskola a Rákóczi útra 1929- ben költözött. Két szakosz­tályra bomlottak, faiparira és fémiparira. A heti 46 órából 1/3 rész elméleti, 2/3 rész gya­korlati jellegű volt. összességében megállapít­ható, hogy a pécsi iparoktatás az előző korszakokhoz képest a két világháború között fej­lődött. Az 1922 -es ipartörvény közelebb vitte az iparoktatás ügyét a társadalmi igények­hez. Külön eredménynek te­kinthető az önálló és szakirá­nyú ipariskola létrehozása. Eredmény a női iparoktatás megindítása is, mert ilyen for­mában erre példa a városban korábban nem volt. A fém­ipari a speciális szakmák utánpótlását igyekezett meg­oldani. A leányközépiskola megindítása qz értelmiség al­sóbb rétegeinek iskoláztatási gondjait próbálta enyhíteni. A két világháború közötti ipar­oktatás legnagyobb hibájá­nak tudható be az iskolák zártsága, vagyis ez a rendszer a tehetségesebb tanulók szá­mára nem tette lehetővé a fel­sőfokú iskolákba való bejutást. Dr. Erdődi Gyula Bécs városa, fametszet Sebedet Világkrónikájában, 1493 Ötszáz éve történt „...s nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára..." A mohácsi vész előtt Ma- gyarorszóg az európai nagy­hatalmak közé tartozott. Szá­mottevő szerepet játszott az egész kontinensen az Árpád­házi és Anjou-házbeli királyok, valamint a Hunyadiak korá­ban. Különösen, amikor a nagy törökverő, Hunyadi János fia, Mátyás király ült a trónon. Nem hiába siratták a nemzeti válságok idején az igazságos Mátyás halálát az ország leg­jobbjai és a nép egyaránt. Pedig kemény kézzel tartott rendet az országban, aminek akkor nem mindenki örült. Mátyás külpolitikájának fő iránya nyugatra irányult. Kelet felé és a Balkánon megelége­dett azzal, hogy előnyös békét kössön a törökkel. A későbbi események ismeretében haj­iunk arra, hogy ezt a szemére vessük. De Mátyás ízig-vérig európai reneszánsz uralkodó volt. Éppen úgy hatalmat, újabb és újabb tartományokat keresett, mint nagy kortársai: III. Frigyes, Miksa, Merész Ká­roly, XI. Lajos és Vili. Károly. „És ugyan miért ne lett volna joga a hódításaira — írja Szekfü Gyula Magyar történe­tében —, amikor egyéniségé­nek eredetiségével, tehetségé­vel és személyes bátorságával messze meghaladta kortársai­nak legtöbbjét és mögötte ha­talmas, terjeszkedésre képes nemzeti államalakulat vonult fel gazdag segélyforrásaival és hadviselő eszközeivel... A habsburgi, burgundi, francia, angol, spanyol monarchiák mellé felvonul most Magyar- ország, mint a közép-európai területek hivatott organizáto- rc.” Mert Mátyás hódítani akart. A cseh korona megszerzése után tovább szeretett volna terjeszkedni nyugat felé. Az el­foglalt osztrák tartományok a már kezében lévő cseh mellék- tartományokkal egyesítve, elég széles kaput nyitottak volna akár a Németbirodalomban, akár Felső-ltáliában a további hódításokra, végsősoron a né­met-római császári koronához. Az 1480. évi Ausztria elleni támadáshoz az szolgáltatott okot, hogy III. Frigyes nem fi­zette meg az 1477. évi szerző­désben kikötött 100 000 forint hadi kárpótlást és ugyanez a paktum megengedte a magyar királynak ebben az esetben a tetszése szerinti kárpótlást. Mátyás hadai tehát 1480 ele­jén elfoglalták a steierországi Radkersburg várát s ezer lo­vassal a Duna vidékét pusztí­tatta. Frigyes fegyverszünetet kért, megindultak a tárgyalá­sok, óm közben — 1481-ben — Beckensloer János, az ország­ból kiszökött — ma úgy mon­danánk, kincseivel disszidált — és Frigyeshez pártolt esztergo­mi érsek katonái megtámadták a Steierországban állomásozó magyar sereget s azt meg­verve, Magyarország területén is üldözték. Az alkudozások megszakadtak, Mátyás 1482- ben elfoglalta Hamburgot (ostroma májustól szeptembe­rig tartott), és visszavette Kő­szeget. A következő évben a magyar seregek bevették Klosternburgot, majd 1484-ben. áprilistól decemberig tartó ost­romban, amelyet a király ok­tóbertől személyesen irányított, elfoglalta Korneuburgot, már­cius 11-én a Dávidházi István vezette királyi bandériumok a Lajta melletti Bruckot, majd április 15-én a Bécs fölötti 'Kahlenberget. Amint látjuk, a várak nagyon szívósan véde­keztek, nem annyira Frigyes iránti hűségükben, mint inkább a magyarok prédálósától való félelmükben. De mindebből az is látszik, hogy a magyar had­műveletek tervszerűen folytak, mert a fő cél Bécs volt. E Du­na-menti erősségek elestével azután, 1484 végére Frigyes székvárosát szárazon és vizen bekerítették, oda sem élelmet, sem más utánpótlást juttatni többé nem lehetett. 1485. ja­nuár 29-én a magyar sereg Mátyás személyes irányításával megkezdte a körülzárt Bécs ostromát. Az ostrommal egy- időben újabb tárgyalások foly- tok Mátyás és Frigyes között. A király hajlandó lett volna az osztrák tartományokból kivonul­ni, ha a császár segíti őt a török ellen, amely Temesvár Mátyás király portréja. (Man­tegna olasz festő egykorú ké­péről készült másolat.) környékén garázdálkodott. Fri­gyes viszont csak 50 000 arany­forintot volt hajlandó adni, amit Mátyás visszautasított. Folyt tovább az elkeseredett ostrom. A várőrség vitézül vé­dekezett, két kitörése alkal­mával nagy veszteségeket okozott az ostromlóknak. A bécsiek abban bíztak, hogy a császár fia, Miksa, német és burgundi csapatokat hoz fel­mentésükre. De teltek ,a hóna­pok és . a kegyetlen éhség már gyötörni kezdte a lakossá­got. ... A mészárszékekben és lacikonyhákban hihetetlen drá­gán mérték a lóhúst. Ezért tit­kon a macskát, egeret sem vetették meg." — írja Bonfini Mátyás király című könyvében. Végül is a bécsi egyetem kül­döttei felkeresték a tudomány­pártoló királyt és megállapod­tak abban, hogy június első napján, ha addig felmentő se­reg nem érkezik, oz őrség lo­vaival, fegyvereivel, poggyászá­val kivonul és Bécs megnyitja a kaput a magyar király előtt. Felmentés nem érkezvén, 1485. június 1-én, pontosan 500 év­vel ezelőtt. Mátyás király a fia, Corvin János kíséretében, 8000 főnyi serege élén ünne­pélyesen bevonult a városba. S ezután, öt éveri át, halá­láig "... nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vá­ra ...” — írja a Himnuszban Kölcsey Ferenc. Mátyás Bécsbe költözött, fölvette az Ausztria hercege címet, a tartomány rendjeivel adókat szavaztatott meg s különféle reformjavas­latokat dolgoztatott ki. Dr. Csonkaréti Károly Anyakönyv SZÜLETTEK Vincx® Erika, Giliűter Mónika, Pankán Adrienn, Schlapp Andrea, Fábián András, Békés Attila, Satlai József, Kurdi András, Lénárt Gábor, Szili Károly, Szesrvecsán Lajos, Márkus Péter, Radó Márk, Hartmann Eva, Jancskár Zsófid, Szegedi Andrienn, PáLfay Szilvia, Szilágyi Zsuzsa, Gradwohl Csilla, Duzsi Aliz, Vágó Mária, Lukács Nó- ra, Lengyel László, László Krisztián, Nogy Gergely, Szalontai Gábor, Ve* delek Mihály, Makay Csilla, Tom* csányi Tímea, Szigecsán Szabina, Nagy Lívia, Kovács Veronika, Hud- vágner Kata, Budák Mónika, Pap Éva, Pap Krisztina, Tumacker Anita, Füredi Zsuzsanna, Suri Erzsébet, Prizecski Renáta, Kovács Tamás, Keszler Dóra, Neperga Ferenc, Kiss Imre, Bánkút! Norbert, Gyurica 1st* ván, Sürös Dávid, Dúsa István, Bog­dán Mónika, Stotcz Emese, Lukács Paula, Horváth Ágnes, Liebermann Emőke, Etlinger Anna, Somogyi Kitti, Simara Henrietta, Kun Anita, Win­ter Adrienn, Denke Szilvia, Móricz Renáta, Várnai Péter, Mihalics Bá­lint, Máté Edit, Katona Attila, Sza­bó Péter, Borbély Gábor, Kovács Viktória, Vass Éva, Szekeres Balázs, Frölich József, Örlős György, Sulc Alexandra, Böhm Boglárka, Angyal Livia, Hang Mariann, Halmosy Pál, Somogyi Marietta, Bencze Norbert, Barnaki Balázs, Marton László, Her* genrőder Roland, Galambos Tibor, Hengl Ferenc, Lakatos Gabriella, Sörösök Zsófia, Reznek Krisztina, Kovács Anita, Rosenthál Emília, Fenyvesi Lilla, Hohmann Csilla, Pó- nya Melinda, Horváth Laura, Radó Zsuzsanna, Gyopárosi Norbert, Sar­lós Kázmér, Simon János, Kalangyo Balázs, Czeininger Dávid, Török Ad­rienn, Schmidt Mária, Zeller Anna, Kisdaróczi Zsófia, Lauts Melitta, Takaró Zsuzsa, Müller Gabriella, Kásád! Andrea, Csémi Hajnalka, Schmidt Lilla, Bojtár Tibor, Belez­ne! Zsolt, Vincze Attila, Andrási Zsolt, Csirke Zsolt, Szántó Agnes, Bruck Márton, Pataki Martina, Gyú­rók Edina, Tóth Eszter, Megyer Eri­ka, Ruszák László, Friedrich József, Kálmán Csaba, Gergely András, Kulcsár Kristóf, Blum Tamás, Rom­vári Katalin, Vida Boglárka, Lippai Lilla, Várad! Krisztina, Várady Jó­zsef, Steiner Gyula, Tihanyi Imre, Kovács Richárd, Takács Gergő, Ba­logh Anita, Balta Anett, Krécső Ká­roly, Borsos Zoltán, Bajusz Tibor, Takács Tibor. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK Mező László Gábor és Donkó Éva, Dékány Zsolt László és Müller Mó­nika, Fekete Zoltán János és Sza­bados Andrea, Katona József és Garmati Mária, Kiss Péter Zsolt és Földes! Livia Erzsébet, Buda László és Rózán Katalin, Czilják József Fe­renc és Mied Erzsébet, Biró László István és Maczák Anna Mária, Ta­kács János és Csibi Lldikó Erzsébet, Bodor Gábor Ferenc és Szalai Judit Klára, Csepregi Ferenc és Lajkó Ró­zsa, Wawra Nándor és Vaganek Csilla, Schneider József és Sárkány Ottilia, Tomcsu Zoltán József és De­zsőit* Beatrix, Putnoki Imre és Ugle- sity Margit, dr. Brezniczky Sándor József és Gonda Ilona Agnes, Keszt­helyi Géza Gyula és Baráth Erzsé­bet, Csik Imre és Molnár Ibolya, Szőke Gyula és Krebsz Mária, Ko­vács Árpád Csaba és Horváth Ju­lianna, Kolerik Jenő és Sértő Zsu­zsanna Sarolta, Kőhalmi Antal és Szabó Beáta, Szabó István és Hor­váth Viktória Erika, Pancsa István és Szőke Henriette, Gajdos Sándor és Barabás Katalin Borbála, Nagy László és Vass Tünde, Mák ura An­tal és Godina Andrea, Bartosek Ta­más és Födi Erika Erzsébet. Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécs, Sándor utca S. Az alig ismert illegális kommunista mozgalomban kapott szerepet a keleti vá­rosrészen. Babella Károly ci­pészmester lakása volt. A Szociáldemokrata Párton be­lüli ellenzék rendszeres ta-- lólkozóhelye 1939-től. A Babella-család a kommunista mozgalomban és ezen belül a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége helyi szervezésében (Babella László révén) játszott szere­pet Pécsett. A negyvenes években (1941—1943) a pé­csi cipészek között több sej­tet hozott létre. Az egyik az Erzsébet utcában Kiss József vezetésével, a másik Babella pécsi lakásán tartotta rend­szeres találkozásait. 3 941 ­ben fedezte fel a rendőrség és tartotta megfigyelés alatt a házat. Tizenegy megfigyelt pécsi munkást Babellával együtt internáltak. Letartóz­tatása pillanatában sikerült azonban a sejtre komprommit- táló iratokat megsemmisíteni. Babella Károly, kommunis­ta vezető Benczúr Gyulával egyetértésben rendszeresen leleplezték^ Szovjetunió el­leni propagandát. Pécsett agitátorai voltok a Vörös Se. gélynek, a Sándor utcai la­káson folyt a Szovjetunió is­mertetése. A Szociáldemokra­ta Párt vezetősége semmit sem tett letartóztatásuk és inter­nálásuk ellen, jóllehet erre módjuk lett volna. Ennek el­sősorban az volt az oka, hogy a párton belüli ellenzék ve­zetője volt Babella, és élesen támadta Tolnai József vas­munkás, a pécsi pártszerve­zet titkárát és csoportja meg­alakulását. A Munkás című szocialista Uip második évfolyamának legtöbb számát itt szerkesztet­ték. Itt dolgozott o szerkesz­tőség és a kiadóhivatal. Fe­lelős szerkesztője Schmira Károly kőműves, helyi párttit­kár, kiadója Végh József kő­műves, az MSZDP pécsi tit­kára volt. Jeli József A Pécs, Sándor utca 6. sí. hói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom