Dunántúli Napló, 1985. július (42. évfolyam, 178-208. szám)

1985-07-19 / 196. szám

1985 .július 19., péntek Dunántúli napló 5 Készülődés a nagy találkozóra Kárpáti Gábor, Wéber Piroska és Guba Sándor Baranyát képviselik Fotó: Lauer Györgyi a moszkvai VIT-en ■■■■■■■■■ A Hatvanhat vendége voltam Egy népszerű tévéműsor kulisszatitkai A világ ifjúságának újabb nagy találkozója a jövő hét végén kezdődik Moszkvában. Baranya fiataljait 13 fős poli­tikai delegáció és 24 fős ex- press-csoport képviseli. Az utóbbiak számára tegnap dél­után tartottak felkészítő és egy­ben ismerkedő találkozót a KISZ Megyei Bizottságának székházában. Ök 24-en is kivá­lasztottak: eddigi ifjúságmoz­galmi munkájuk jutalmaként vehetnek részt a nagy talál­kozón, képviselve megyénk if­júságának minden rétegét, s Baranya szinte minden táj­egységét. Milyen várakozással indulnak a VIT-re? — erről beszélget­tünk néhányukkal. Guba Sándor, a mohácsi fia­talokat képviseli, s egyben a vasas ifjakat is, hiszen a mohá­csi vasöntödében dolgozik, mint öntő és kézifórmázó. Harminc éves, két kisgyermek apja. 1969 óta vesz részt az ifjúsági mozgalomban, jelen­leg a vállalati KISZ-szervezet titkára tagja az MSZMP Mo­hács Városi Bizottságának, és KISZ-bizottságának, s mind­emellett munkásőr is. — Tavasszal a vasas ifjúsá­gi nagygyűlésen fogalmaztuk meg azt a felhívást, hogy tár­sadalmi munkával, s anyagi juttatásokkal támogatjuk a VIT-et — mondja. — Vállala­tunk KISZ-szervezete 3000 fo­rintot teremtett elő erre a cél­ra. Személy szerint nagyon örü­lök, hogy részt vehetek egy ilyen fontos, nagyszerűnek ígér­kező ifjúsági találkozón. Wéber Piroska, a pécsi Hu­nor Kesztyűgyár munkaügyi csoportvezetője. Huszonöt éves. Tekintve hogy komlói lakos, a bányászváros fiataljait is kép­viseli, nemcsak a kesztyűgyá­rét. 1974 óta vesz részt az if­júsági mozgalomban, jelenleg is a vállalati KISZ-bizottsóg tagja. — Már hetek óta régi orosz tankönyveimet bújom, hogy felfrissítsem a nyelvtudásomat Biztos, hogy csodálatos élmé­nyekben lesz részünk, nagyon örülök, hogy annyi ország fia­taljaival találkozhatunk. Kárpáti Gábor, a VIT-cso- port egyik legfiatalabb tagja. A pécsi „Zipernovszky" Gép­ipari Szakközépiskola leendő negyedikes tanulója a Dunai Vasmű ösztöndíjasaként dió- koskodik Pécsett. Az elmúlt tanévben az iskola KISZ-titkára volt, s tagja a KISZ Pécs Vá­rosi Bizottságának. A „Diák” pécsi középiskolás lap munka­társa, s oszlopos tagja iskolá­ja „Ki tud többet a Szovjet­unióról?" vetélkedőn szép si­kerekkel szereplő csapatának. — Én már jártam korábban Moszkvában, sőt Leningrádban is, mégis sűrűn fogom majd elsütni a fényképezőgépemet, amelyet nemrég, 18. születés­napom alkalmából kaptam nagyapámtól. Elsősorban nem épületeket hanem embereket szeretnék fényképezni - mesé­li. — Iskolánk diákjai közül so­kan megérdemelték volna ezt a jutalomutat. Igyekszem úgy képviselni őket, mintha ők is ott lennének Moszkvában. Sze­retnék sok-sok fiatallal meg­ismerkedni, beszélgetni életük­ről, politikai felfogásukról, a békéről alkotott véleményük­ről. D. I. A PÉCSITERV országos sikerei A Dél-Dunántúli Tervező Vál­lalat (PÉCSITERV) 2. számú iro­dája ez évben jelentős sikere­ket ért el a különféle országos tervpályázatokon azon felül, hogy folyamatosan készítik a pécsi belvárosi rekonstrukció terveit. Elnyerték a budapesti sportuszoda rekonstrukciójára kiírt országos tervpályázat 3. díját, a Barcs városközpont be­építési tervével megosztott 1. díjat kaptak, elhozták az első díjat Szekszárd rendezési tervé­vel és a szekszárdi KlSZ-lakó- telep terveivel is. Második dí­jat hozott Hódmezővásárhely rendezési terve, a Kaposvár városközpont déli részének ren­dezési terve, a Szolnok megyei Könyvtár általuk megküldött terve. Megvették a budapesti VII. kerületi tömbrekonstrukció­hoz, valamint a Keszthely vá­rosközpont rendezésére készí­tett terveiket. Tűzvédelmi vetélkedők Befejeződtek az első fordu­lói annak a tűzvédelmi vetél­kedősorozatnak, amelyet a Ba­ranya megyei Tűzvédelmi Pro­paganda Alap bizottsága kö­zösen rendezett a megyei tűz­oltóparancsnoksággal. A ver­senyt az alapot támogató vál­lalatok, intézmények számára hirdették meg, s 34 benevezés érkezett az eltérő tűzvédelmi viszonyokkal rendelkező ipari, mezőgazdasági üzemektől, a különböző intézményektől. Az első fordulókban eldőlt: me­lyek lesznek azok a 3 fős csa­patok, amelyek a vetélkedőre nevezett gazdálkodó szerveket, intézményeket képviselik majd az októberre tervezett döntőn. A tévések mindenre ügyel­nek. A tegnap este látott Hat­vanhat cimű műsort, melynek vendége ezúttal dr. Tornác Márton kiadói főigazgató volt, alapos előkészítő munka előz­te meg. Bán János műsorveze­tő és Tanos Miklós rendező a jóelőre meghirdetett program alapján beérkezett levelek, és a könyvesboltokban szétosztott 500 kérdőív alapján válogatta ki a műsor 66 aktív résztvevő­jét. A szombati felvétel előtt valamennyiükkel, ha csak le­hetett, személyesen beszéltek. (Pécsről rajtam kívül még ket­ten voltak.) Tőlem — és felte­hetően a többiektől is — csak azt kérdezték, jó-e az időpont, és elmondták, hal találom Bu­dapesten az Oktatási Közpon­tot, a műsor helyszínét. A 66 meghívott fele a -könyvkiadás, könyvterjesztés, nyomda há­romszög valamely területének szakembere volt. ök feltehe­tően egyéb instrukciókat is kaptak, hiszen sokan közülük — nagyon helyesen —, adatok, könyvek és brossurák tömegé­vel, felkészülten érkeztek, az összesen mintegy öt órán át tartó felvételre, amelyből 50 percet láthattunk tegnap. A felvétel helyszínén először mindenkinek visszatérítették az útiköltséget. (Semmilyen más juttatást nem kaptunk.) Majd névsor szerint szólítottak ben­nünket és azt is közölték, ki hányas számú székre üljön. Az „ülésrendet" minden bizony­nyal a férfiak és nők aránya, a foglalkozások különbsége határozta meg. Velem valami probléma lehetett, mert, ahogy mindenki helyet foglalt, szé­kemre három párnát tettek, úgy látszik, alacsonyra sikered­tem, az előttem ülőhöz ké­pest ... Tanos Miklós rendező vette át a szót. Láthattunk néhány részletet a korábbi műsorokból, A szigorodó piaci helyzetben a nyomdák közül is mindin­kább a jobban, gyorsabban dolgozó nyeri el a munkát és pénzt hozó megrendeléseket. A Pécsi Szikra Nyomda az idei évre sem panaszkodhat: a korábbi 9 kiadóval szem­ben már 11 kiadó kívánságait teljesíti. Horváth Imre, a nyomda kereskedelmi osztály- vezetője elmondotta, hogy tel­jes erővel dolgoznak és szál­lítják ki az elkészült -könyve­ket, kiadványokat. majd Bán János is bekapcso­lódott akkor, amikor a „szavazó­gépek” kezelését tanultuk: alulról felfelé nyomott, 'kék billentyű az igen, a sárga a tartózkodom, a piros pedig a nem szavazatot jelölte. Ez si­mán ment mindenkinek. Ez­után még felkérettünk, hogy konkrétan kérdezzünk, és rövi­den fogalmazzunk. Ezt a ké­rést a felvétel közben tartott szünetekben megismételték, és ekkor ugyanerre kérték a ven­déget, Tornác Mártont is ... A műsor hangulata hűen igazolta, hogy a magyar könyvkiadás és könyvterjesztés korántsem minden mozzanata zökkenőmentes. Parázs viták és óvatoskodó válaszok váltogat­ták egymást, és oly sok min­denről esett szó a téma ürü­gyén (kiadók felelőssége, ter­jesztők érdekeltsége, képregé­nyek szükségszerűsége, magán­kiadások szerepe, régebbi bestsellerek és a dotált művek viszonya stb.), hogy gyakorlati­lag egyik témába sem tudtunk igazán belemélyedni. Renge­teg dolga volt annak a két úr­nak, akik a mintegy 80 centis, úgynevezett „mikrofonpuská- val" közel férkőztek az éppen szólni kívánóikéhoz. Aktív volt a 66 meghívott. A képernyőre került 50 perc­hez azt hiszem, nem kell kom­mentárt fűzni. A könyvkiadás és -terjesztés problémáinak minden mozzanatában más­más érdekeltség jelentkezik, amíg ezeket nem tudjuk leg­alább közelíteni egymáshoz, addig csak — igaz, némi kese­rűséggel - örülnünk kell an­nak, hogy két év múlva újra ta­lálkozhatunk a képernyőn is az illetékessel, aki szerint addigra javulni fog a valahol mindany- nyiunkat érintő könyvkiadás és -terjesztés mechanizmusa. Bozsik László Legnagyobb megrendelőjük a Tankönyvkiadó, több mint 70-féle kiadványt kapott meg a tavalyinál és lényegesen rö- videbb hotáridő alatt, június 30-ig majd 4 millió darab tan­könyv és munkafüzet hagyta el az üzemet. A Magvető könyvnapra kapta meg a Da- gonyázás című könyvet 20 ez­res példányban, határidőre, és jó minőségben, most a Magvető sikerkönyvek soroza­ta Kedvenc című könyvét ké­szítik. Zavartalan a gabona átvétele A megtisztított, fertőtlenített raktárakban folyamatosan fo­gadják az új búzát. A Gabo­na Tröszt vállalatai az állami gazdaságokkal, termelőszövet­kezetekkel előzetesen egyez­tetett program alapján, menet­rend szerint veszik át a ter­mést. A hét első felében a déli országrészben lévő tele­peken már nagyüzem volt, te­herautó és vontató oszlopok vitték a gabonát a felvásárló­telepekre. Szerdán és csütör­tökön az ország középső vidé­kein is szélesre tárták a ka­pukat a gabonaraktárak és hellyel-közzel az északi vidé­ken is — ahol mindig később érik be a termés — fogadtak szállítmányokat. , Az első tapasztalatok szerint szükség volt arra, hogy az ipar az idén bővítette az át­vételi lehetőségeket. A tava­lyinál mintegy 150-nel több átvevővonalon fogadják a ter­melők szállítmányait. Ez azt jelenti, hogy a korábbinál gyorsabban kerülhet biztos helyre, fedél alá az új búza: és a szállítók is jobban ki­használják járműveiket. Erre most különösen szükség van; az aratási munka az idén las­sabban érő gabona miatt kis­sé összetorlódott, és a gazda­ságok igyekeznek a lehetősé­gekhez képest gyorsított ütem­ben „lehozni” a földekről a termést. A vállalatok a gabonát a mezőgazdasági üzemek szak­embereivel, illetve azok meg- bízottaival közösen mérlegel­ve és minősítve veszik át. Az ipar időben kijavította a mű­szerparkot és hitelesített esz­közök állnak a szakemberek rendelkezésére. A gabona mi­nőségét, az úgynevezett bel-' tartalmi érték megállapítását országosan 122 laboratórium­ban végzik. Számuk megyéi­ként, a terület nagyságától függően 2-8 között váltakozik. A kalászosok felvásárlási ára és minőségi feltételei az el­múlt évhez képest nem változ­tak. A felvásárolt gabona mi­nősítése, átvétele s kifizetése a tavalyi feltételek szerint tör­ténik. Új megrendelőiknek a Köz- gazdasági és Jogi Könyvki­adónak, valamint a Gondolat­nak első megrendeléseit a jö­vő évre teljesítik. Hosszú idő utón idén először dolgoztak exportra a szikrósok: kifestő­könyvet készítettek 100 ezer példányban egy hamburgi cégnek, amely elégedett volt a pécsiek munkájával. M. L Négymillió tankönyv a Pécsi Szikra Nyomdából Nyári szezonban legtöbb a javítani való kerékpár Nincs elegendő alkatrész Végvári János egy szovjet versenybicikli kerékcentirozását végzi. Fotó: Lauer Györgyi Amint kitavaszodik, előke­rülnek a pincék mélyéből a négy-, három-, és kétkerekű kerékpárok. Különösen a nyári vakáció ideje alatt hajtják so­kat járműveiket a gyerekek. Aki teheti, a szabadidő leg­nagyobb részét „nyeregben" tölti. Az állandó használatot a kerékpár sem bírja: hol a küllő törik ki, hol a pedál ma­rad el, vagy pedig a kerék „nyolcasa" teszi lehetetlenné a száguldást. A kisebb hibá­kat — ha sikerül az alkatrészt beszerezni — a szülő, vagy a kamasz maga is kijavítja. A nagyobb hibát csak szakember tudja orvosolni. A városban sokan ismerik a Zsinkó utcai javítóműhely tu­lajdonosát, Krasznai 'Károlyt. Közel ötvenkét éve foglalkozik kétkerekű járművek javításával, így gyakori, hogy a kuncsaft visszatérő vendég: hajdan az ő, most meg a gyereke ke­rékpárját teszi ismét használ­hatóvá. Az idős mesternek kora tavasztól késő őszig nagyon sok a munkája. A legtöbb dolga mégis júliusban van. Tán azért, mert ilyenkorra már tönkremennek a tavasszal vásá­rolt biciklik. Naponta három— négy, vagy még ennél is több kerékpárt visznek hozzá javí­tani. Műhelyében rend és tisz­taság van. Külön szortírozva vá­rakoznak a már kész a javítás alatt álló, és a későbbre vál­lalt kis- és nagy kerékpárok — legalább ötven. Nincs ugyan­is alkatrész hozzájuk. Akad olyan meghibásodás is, mely­nek a javítását csak úgy lehet elvégezni, hogy a mester, a mór meglévő alkatrészekből alakít újabbat. A Bajcsy-Zsilinszky utcában dolgozó Végvári János kerék­párjavító nyugdíjasként áll a műhelytulajdonos alkalmazásá­ban négy éve. ö többféle mes­terséget is kipróbált, szakmája lakatos. A Czinderi utcai közös udvarban több műhely is ta­lálható, mégis szembetűnő a kerékpárjavító. Legalább eme­letmagasságba kerekek, vázak, kormányok, halmozódtak fel az évek során. Van amelyik rozs­dás, a másik pedig még csillog á festéktől. — Minden jó valamire — kezdte a beszélgetést Végvári János. — Én megveszem a ki­selejtezett postai kerékpáro­kat, a Kohászati Alapanyag­ellátó Vállalattól kilóra az al­katrészeket. Mindenből tudok valamit használni. így sikerül beszerezni azokat, amire szük­ség lehet a javításoknál. Mert az új alkatrést ritka, mint a fehér holló . .. Csak néha sike­rül venni valamit az üzletben. Különben gyorsan dolgozom: néhány napos határidőt mon­dok a kuncsaftoknak. A néhány hónapja megnyílt Lvov-kertvárosi, Darvas utcai kerékpárjavítónál is egymás kezébe adják a kilincset az érdeklődők, Olyan nagy a for­galom, hogy tíznapos, két­hetes vállalásaik vannak. A kis­iparos mester, Dévai János a sportszeretők táborában ismert ember. Előbb mint kerékpáros versenyző kezdte a pályafutá­sát, majd a Spartacusnál ed­ző és kerékpárjavító mester volt. Most a megyei szakosztály elnöke. Év elején szánta el ma­gát a kisiparra május elején nyitotta meg a műhelyét. Azóta a kertvárosi gyerekek sorra hozzák a megrongálódott brin­gáikat. Neki is az alkatrész­beszerzés a legnagyobb gond­ja. Szerencsére segít a verseny­zői és edzői múlt: az ismerő­sök segítségével meg tudja oldani a beszerzést. Különben új szolgáltatást is vállal: tel­jesen felújítja a régi kerék­párokat és a használt, de a gyerek által kinőtt bicikliket bizományba átveszi, az érdek­lődőknek eladja. Szíve szerint egy kerékpár cserebere bonyo­lítását vállalná. Felkerestük a pécsi Jármű- és Alkatrészboltot is. A veze­tőtől, Kovács Józseftől megtud­tuk, hogy valóban akadozik az alkatrész-utánpótlás. Nincs ha­gyományos kerékpárpumpájuk —, megszűnt a gyártása, ver-’ senyfékjük, szovjet kerékpár­küllőjük, bowden belsőjük, ke­rékpár görgőkosár versenylánc. Ezek hiányában, pedig nehéz pótolni a meghibásodottakat. Adóm E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom