Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-30 / 177. szám
I iker Magyar gitáros az NDK-ban Nemzet-közi gitorverseny Markneukirchenben Koncertre készölve Lauer Györgyi felvétele Az első év második felében megkért a tanárom, hogy helyettesítsem őt egy kamaraegyüttesben. Tíz napom volt a számok megtanulására. Nagyon féltem: együtt kellett játszanom a lipcsei rádió zenekarának néhány tagjával. Sikerült. Azóta is rendszeresen koncertezem ezzel a zenekarral — mesélte Eötvös József, a Markneukirchenben nemrég megrendezett nemzetközi gitárverseny egyik győztese. Pécsi otthonában beszélgettünk vele. Eötvös József a weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. A csendes, szerény fiú Pécsett kezdte pályafutását. — Hogyan került a Német Demokratikus Köztársaság egyik legnevesebb művészképzőjébe? — A szakközépiskolában az utolsó évben hallottam arról, hogy lehet az NDK-ba is pályázni. A gitárosok között ismert volt Roland Zimmer neve is, aki Weimarban tanít, és a hallgatói közül több nemzetközi fesztiválgyőztes került ki. Megpályáztam. Sikerült. Jelenleg Roland Zimmer tanítványa wagyok én is. Az első évben kemény munka várt rá. A szigorú tanár minden hibájára felhívta a figyelmét. Állandóan gyakorolt és javította azokat. Fél év utón úgy érezte, elfelejtett gitározni, s ekkor kérték meg az első szereplésre. Másodéves, amikor a berlini gitárfesztiválon ad hangversenyt. Ettől kezdve már szólókoncertek megtartására is hívják. Harmadéves korában már többet van itthon is, de kitartóan készül a markneukircheni versenyre, hónapokon keresztül naponta 8—10 órát gyakorol. — Huszonnégyen vettünk részt a versenyen a világ minden részéről. Érkeztek a tengerentúli országokból, Kubából, Brazíliából, még Japánból is. De versenyeztek cseh, lengyel svájci, finn, magyar, kelet- és nyugatnémet gitárosok is. Erős volt a mezőny. A harmadik fordulóban már csak hárman maradtunk Munoz Blas Kubából, Thomas Günter, az NDK-ból, aki szintén Weimarban tanul és én. Nemzetközi zsűri figyelte a játékunkat. Egy hétig tartott a versengés. A zsűri első díjat nem adott ki, én a másodikat szereztem meg. Az iskola befejezése után Pécsre szeretne visszakerülni ahol már várja vietnami felesége és kislánya. A felesége is a weimari főiskolán végzett harmonika szakon. A versenyre való felkészülésben sokat tudott segíteni. Jelenleg ugyan a nyelvi nehézségek miatt nem, mint pedagógus, hanem mint varrónő dolgozik a pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezetben. A veszprémi tévétalálkozó hátterében? A kritika elásta a csatabárdot? A tervezők fejében már megfordult Forog majd a pécsi tv-presszó? Nem tudom, apikám, mitől pörög most a világ. Vagy a konyaktól vagy a forgószínpadtól? Erb János rajza A balatonalmádi Auróra szállóban még szombaton délelőtt kerestük meg Szántó Péter újságírót, az Élet és Irodalom tévékritikusát. Bevallottan azért, hogy a veszprémi tévétalálkozó hivatalos eredménye mellé tegye hozzá a saját véleményét, s így az olvasók mindjárt vasárnap reggel kétféle értékelést ismerjenek meg. Hiszen a tévékritika — és különösen Szántó Péter — nagyon igényesen keresi a tévéalkotásokban az értékeket, s azok hiányát nagyon határozottan ki is mondja. így a hivatalos és a kritikai értékelés nyilván eltér. Az interjúnak azonban sajátos eredménye született, mert Szántó Péter így kezdte: — A veszprémi tévétalálkozó az elmúlt év drámatermését értékelte, de bemutatták a már elkészült új tévédrámákat is, ezeket a jövő évben sugározzák. Vagyis két esztendő drámatermését láthattuk hat nap alatt. De az összegező szakmai vitán, pénteken, mindkét év művészeti terméséről szinte mindenben teljes egyetértés alakult ki az alkotók, a hivatalos emberek — tehát a kulturális igazgatás — és a kritikusok, újságírók között. — Hogy lehet ez? — A tévé alkotói elismerték, hogy a kritikának nemegyszer igaza van. Mi, kritikusok pedig elismertük, hogy amikor a tévéalkotók kifogásolják a kritika hangnemét, sokszor nekik is igazuk van. .» . — De az alkotók, birálók, hivatalos irányítók teljes egyetértése a kultúrtörténetben általában ritka, és kicsit mindig gyanús a megalkuvásra. Nem szólva a közönségről, hogy vajon ők is egyetértenek-e mindenben?! — Megegyezett a vélemény abban, hogy a művészi munka a televízióban igen rossz helyzetben van. Az elmúlt években ugyanis a művészi alkotás eredménye teljes mértékben a közönség kénye-kedvének kiszolgáltatottan jelent meg a képernyőn. Ha a nézők leveleikben azt kérték, a Tömegkommunikációs Kutató Központ azt jelezte, hogy hetenként öt krimit sugározzanak, akkor a műremek is csak este 11 órakor került a képernyőre. Vagy fordítva: ha egy nemzetközileg díjazott, a kritikákban is elismert, egyáltalán: szép tévéjáték után úgy látszott, hogy főműsoridőben viszonylag nem túl sokan nézték, akkor az sosem került többé este 8-kor a nézők elé. Most együttesen mondtuk ki, hogy a televízió művészeti-nevelő szerepe a szórakoztató szerep mögé szorult. Ezért ha egy tévéjátékban művészi érték, szépség van, akkor igenis a főműsoridőben sugározzák, esetleg a krimi helyett. így a tévé kevésbé lesz a „szem rágógumija”, inkább az emberségünk sokféle tükre. A kritika pedig nem „vág le” mindjárt minden tévédrámát, fiatal szerzőket, rendezőket, csak azért, mert nem a legérettebb, legjobban kiteljesedett a mű. Ha az értékek már jelentkeznek benne, akkor arra figyelünk majd. — Most délelőtt 9 óra van. Kiszivárgott már valami az eredményről? — Semmi. Teljes a titok. Majd az esti adásban elmondják. De az eredmény- lista mellett, a fent elmondott megegyezés is fontos. Földessy Dénes Hunyjuk be egy pillanatra a szemünket! Képzeljük el, hogy Pécs lassan körbefordul előttünk. Néhány perc és eltűnik a harkányi út szalagja, a kertvárosi tízemeletesek, az új- mecsekaljai városrész, s mire megpihenne a szem a pellérdi halastavak csillogó foltján, már a Jakabhegy sötétzöldje zárja a látóhatárt. A távolban a komlói szilvási városrész ho- málylik, s mire az óra körbejárna, eltűnnek a hőerőmű füstölgő kéményei. Megérkeztünk. Miért is ne csaponghat- na a képzelet, a fantázia egy napsütéses nyári délutánon a misinatetői tv-torony presszójából a városra tekintve. Ám a velem szemben helyet foglaló két fiatal pécsi tervezőmérnök nagyon is a realitás talaján áll. Valóban, mi lenne, ha forogna a toronypresszó? Ugyanis a pécsi MIKRO- TERV gazdasági munkaközösség tagjai már dolgoznak az ötlet — legalábbis ,erv- szinten történő — megvalósításán, ami így első hallásra roppant egyszerűnek tűnik. Nem beszélve arról, hogy — a becslések szerint — az elképzelésük alig félmillió forintból meg is valósítható és a presszó óránként akár kettőt is fordulhat. Az előzetes felmérések szerint a 75 méter magasan levő, eltolt szintű presszó alsó 170 négyzetméteres szintje egyszerű műszaki megoldással a torony tengelye körül körbeforgatható. A jelenlegi padozatra egy dobogót helyeznének, amely kerekeken gördülne, meghajtásához pedig elegendő néhány kisteljesítményű motor. Az acélvázra helyezett dobogó a presszó 25 méteres átmérőjét, 75 méteres kerületét figyelembe véve percenként 1,25 métert, másodpercenként pedig mintegy 2 centimétert haladna. Attól sem kell tartani, hogy a megoldás sok átalakítási munkát igényel. Mindössze a presszó legalsó lépcsőfokait 'kellene lebontani. De ha máj- lenne egy forgó tornyunk, nem ártana némi belső építészeti változtatás. A fűtőtest elé például, amelyet most-egy fehérre mázolt acélrács véd, egy hangulatosabb burkolat, amely megjelenésében és anyagában harmonizálna a dobogó szélére tervezett védőkorláttal, valamint a terasz felső részét körbefogó korláttal. A belső burkolatok és a hangulatvilágítás tervezése azonban már nem az ő feladatuk. A MIKROTERV gazdasági munkaközösség tagjai a tervek és a költségvetés elkészítését ezúton ajánják fel — társadalmi munkában. Végül is miért ne foroghatna? Legalább egyszer, mint a híres berlini Tele-Café?! M. Gy. Jöttek a „líbiaiak” Miből lesz 24 millió forint? Butik-bukfenc a Széchenyi téren E nnek a közismert boltnak — Pécsett a város szívében, a Széchenyi téren, a Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat 620. számú kis üzlete, amelyet még 1982 végén versenytárgyalás során bérbe adtak — két év alatt 24 millió forintos forgalma volt. Elsősorban a kamaszok, a bakfisok forogtak az apró helyiségben — volt itt minden, ami szem-szájnak ingere. . . Csillag Zsuzsanna vette bérbe a boltot. A feltételek szerint 60 hónap alatt mintegy 1,6 millió forintot kellett befizetnie egyenlő részletekben a vállalatnak, ehhez pedig évente 7 millió forintos forgalom jelentette volna a megfelelő hátteret. A bolt korábban dohányárudaként működött, jogosítvány erre a bérbeadás után is megmaradt, a forgalomba hozható áruk körét azonban a megfelelő bevétel érdekében bővíteni kellett, szerződésmódosítással s ez meg is történt: ruházati cikkek, ajándékok. A napokban a kereskedelmi felügyelőség szakembereivel közös ellenőrzésen voltak a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói. Mondhatni: rutinszerűen benyitottak a butikba is — s néhány számla felkeltette a gyanújukat. Nem találtak rendben mindent az árképzéssel, a bizonylatolással, az áruk eredetével kapcsolatban. Találtak két számlát: 700 dollár értékben vásároltak Budapesten a diplomataboltban cigarettát, Matchboxot. A számla két Líbiában dolgozó magyar vendégmunkás nevén szerepelt, akik legálisan hazahozott valutájukat költötték el. De hogy az ebből eredő áru a Széchenyi téri butikban kössön ki, ez már nem szabályos. Az üzlet bérlőjének férje ugyanis megegyezett a két vendég- munkással: beszerzik számára a külföldi eredetű árukat a diplomataboltban. Amit itt a pécsi boltban már természetesen, felárral adtak tovább a vásárlóknak. Ez a dollárügylet azonban a devizagazdálkodást sértő bűntett —- éspedig mindkét fél, a boltot bérlő és a két „líbiai” oldaláról is. Mint említettük: elsősorban a bakfisok, a kamaszok nézegették és vásárolták-itt maguknak a divatos holmikat. Ezek egy része a nagykereskedelemből, más — és nagyobbik — része kisiparosoktól származott. Csillagék alaposan kihasználták a tinédzserek tet- szenivágyását: maguk is „bedolgoztak" az iparba, festettek otthon, matricákat vasaltak trikókra. Ám se a kelmefestéshez, se matricázáshoz nem volt jogosítványuk, ehhez külön engedély kellett volna. Azután voltak még számlák a butikban narancsról, márkás italokról, hűtőládáról és sok más egyébről — ezek közös jellemzője: nagykereskedelmi áron szerezték be a jórészt nehezen elérhető, kurrens árukat a butik üzemeltetői — bizonyos hányadát saját céljaikra használták fel így csak az a „hasznuk" maradt ezeken, hogy a nagy- és a kiskereskedelmi ár közötti rést megtakaríthatták —, más részüket azonban eladták — természetesen nem nagyker.-áron. A Baranya Megyei Rendőrfőkapitányságon a vizsgálat még folyamatban van. Az ilyen boltok adminisztrációjának vezetése is nehéz, de különösen nehéz a pontatlanságok, szabálytalanságok felderítése. A vizsgálat alapja: devizagazdálkodás megsértése és más bűn- cselekmények elkövetésének alapos gyanúja. M. A. E Panoráma A fiatotok sorrendje A The Twins duó — Sven Dohrow és Ronny Schreinzer — már négy éve vezet a slágerlisták élén. Legnagyobb sikereiket Ausztráliában, Olaszországban, Svájcban és Németországban érték el. A „Ba- lettáncos" c. számuk közel egymilliós példányban fogyott el. Most a hazai közönség személyesen is megismerkedhet velük: július 8-án Pécsett, a Bőrgyár-pályán lépnek fel. Túl a hajnalpíron A bécsi televízió ezzel a címmel kezdi egy 14 részes sorozat vetítését. Férfi főszereplője Tommi Ohner, az egykori gyereksztár, partnere pedig a képen látható Ritza Brown, aki az 1648-ban történő históriában Finnországból az Adriaitenger partjáig lovagol. Abszolút’ művészfeleség Alice Harnoncourt, a hires karmester, Nicoluas Harnoncourt felesége háziasszony, könyvelő, koncertmester és he- gedümüvésznö, mindemellett négy gyereket nevel — egyedül. Az utolsó „Mély bíbor" A szimfonikus keményrock legnagyobb zenekara, az 1975. ben feloszlott Deep Purple, magyarul: Mély bíbor együttes. Az ősszel egy világkörüli búcsúkoncertre ismét összeálltak, s e héten, június 26-án és 27- én Bécsben játszottak. Három nagy név a Deep Purple-ből: John Lord zeneszerző és billentyűs, aki az első rockszimfóniát, az 1970-ben a Londoni Filharmonikusokkal együtt bemutatott Concertót írta, lan Gillan énekes, aki a Szupersztár első — a New York-i — előadásán, valamint világsikerű nagylemezén Jézust énekelte, továbbá a „gitár óriása", Ritchie Blackmore. Brandauer Mindenütt Igen, így, nagy betűvel, mivel a Play Boy „Klaus Maria Mindenütt”-nek nevezte el Brandauert. Méltán. Európa számos tévéállomása vetíti a Thomas Mann: Varázshegyéből készült Jean Christophe cimű tévésorozatot, s ennek ő a címszereplője. Most fejezett be egy hollywoodi filmet Kifelé Afrikából címmel, a nyáron ismét játssza Jedermann-t a salzburgi ünnepi játékokon, s már forgatják A fényhajó című új mozifilmjét. Kürtöskalács és üdítőital kapható PÉCS, RÁKÓCZI ÚT 16. (Rákóczi út—Rét u. sarka) Nyitva: hétfőtől péntekig 9—17 óráig vasárnapi
