Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-03 / 150. szám

1985. június 3., hétfő Dunántúli napló 3 A mozgáskorlátozott ember­nek alapvető kérdés: hogyan közlekedhet? Nemcsak beteg­ségéből, állapotából adódóan, hanem önálló életvitelének, egyáltalán a munkavállalás le­hetőségének, a kapcsolatterem­tésnek az érdekében kérdés ez. Nem kétséges, jóval több segít­ségre van szüksége. 1981, a rokkantak nemzetkö­zi éve óta több rendelkezés lé­pett életbe, amely a mozgás- korlátozott embereknek nyújt jelentős kedvezményeket a köz­lekedésben. A KRESZ új szabá­lyai egyértelműen azt bizonyít­ják, hogy nagyot léptünk, és közeledünk a nemzetközi köz­lekedési kultúrához, hiszen ha csak szomszédainknál nézünk szét, számos feladat már nem kérdés, ami hazánkban egyelő­re megoldhatatlan nehézségnek tűnik. Ezért is jelentős az a ren­delet, amely május 11 -én jelent meg a Magyar Közlöny 21-es számában: a mozgáskorlátozott emberek üzemanyag-utalványá­nak kiadását szabályozza. A rendelkezés — az 1980-as ren­delet módosítása — lényege a következő: az 1500 köbcenti­méternél nem nagyobb gépko­csihoz, ha a jármű tulajdonosa Benzinjegy a mozgáskorlátozottaknak A közlekedésben jóval több segítségre van szükség nem a mozgáskorlátozott, ha­nem annak családtagja — szü­lő, házastárs, gyermek — egy évre száz-háromszáz liter ben­zinutalványban részesülhet a mozgáskorlátozott ember rend­szeres szállítására. Az utalvá­nyokat az érdekeltek a helyi ta­nácsok egészségügyi osztályai­nál vehetik fel. Az új szabályozás azért je­lentős, mert sok olyan ember­nek nyújt segítséget, aki egész­ségi állapota miatt nem jutha­tott gépkocsihoz, így természe­tesen o kedvezményes benzin­jegyhez sem. Családja, amely­nek egyébként is nem kevés anyagi megterhelést jelentette gondozása, jóval kevesebbet vállalt a beteg családtag érde­kében. S nem kevés segítség ez azoknak a szülőknek sem, akik rendszeresen szállítják gyermeküket iskolába, orvos­hoz. (Ez idáig az volt a gyakor­lat, hogy igyekeztek a gyermek nevére Íratni az autót.) A Mozgáskorlátozottak Egye­sületeinek Országos Szövetsége, a MEOSZ támogatja a rendel­kezést, ám annak ismeretében, hogy az állam eddig is évente száznegyvenmillió forintot köl­tött a rokkantak benzinjegyére, szeretné elérni, hogy a kedvez­ményben valóban azok része­süljenek, akik érdekében a jogalkotók meghozták. Termé­szetesen nem a visszaélés lehe­tősége az elsődleges szempont, de érdemes lenne arra is gon­dolni, hogy az esetleg fel nem használt jegyek ne a fekete­piacon cseréljenek gazdát, ha­nem lehetőség legyen vissza­juttatni, és szétosztani azok­nak, akiknek a munkavállalásá­hoz nélkülözhetetlen a gépko­csi. A havonta harmincöt liter­nyit engedélyező benzinjegy számukra rendkívül kevés. A MEOSZ négytagú bizottságot hozott létre, amely az új ked­vezmények, szabályok tapaszta­latait hivatott összegezni, és eljuttatni a főhatóságoknak. Amit már most érdemes felvet­ni: éppen a súlyosan fogyaté­kos embereknek tud a legkeve­sebbet nyújtani a szövetség. A taxiutalvány például megol­dás lehetne számukra, egyálta­lán kijutni az otthonukból, or­voshoz, bárhova. . . Gáldonyi M. Magyaros tölgyfabútörok és évszázados törvénytör- Hogy érzi magát e bútor­zat között?- Nagyon jól! Sok ügyfél meg is kérdezi: honnan van ez a szép bútor? Mert nem olyan, mint a ma divatos irodabúto­rok . . .- És honnan van?- Ez még örökség - úgy tu­dom az egyetlen - a felszaba­dulás előtti városházáról.- Meddig marad meg?- Ó, nagyon sokáig! Szépen karban tartják és meg kell néz­ni, nincs rajta egyetlen szúrág­ta lyuk .. . Dr. Ásvány Lajossal, a Pécsi Városi Tanács igazgatási osz­tályvezetőjével beszélgettünk hivatali szobájának a meglehe­tősen egyedi bútorzatáról. A városháza első emeletén van, s akinek lakás-, vagy már igaz­gatási üqye volt, láthatta ezt a berendezést. Nemcsak a könyveknek, a bútoroknak is megvan a sor­suk. Ennek az, hogy — ezt is Ásvány Lajostól tudom —, az első tanácsválasztást még meg­érte itt, aztán „szétcincálták”, majd évek múltán ismét egybe- gyűjtötték, s azóta is így van itt. Faragott tölgyfából készült, magyaros díszítésű fotelok, ka­napé, dohányzóasztal, íróasz­tal, s egy hosszú, alacsony, öt­ajtós szekrény, melynek a kö­zépső ajtaján a régi pécsi cí­mer - díszítőmotívumokkal öve- zetten - szintén tölgyfából fa­ragva. No és még két könyves­szekrény, ami főleg a tartalma miatt érdemel majd szót. Való igaz, hogy ez az egyet­len a régi városházi bútorzat­ból, ami átvészelte az évtize­deket, s ma ez a szoba olyan, mint közel ötven éve lehetett. Amikor a korát próbáltam meg­tudni, Pallói Lászlónétól, aki a hajdani városi közigazgatásban kezdett dolgozni (ma már nyug­díjas), hallottam, hogy amikor 1939-ben Nikolits István városi főispán (e tisztséget egy-két év­vel korábban kreálták) titkár­nője lett, ez a berendezés már megvolt. Ám a levéltárban egy poros dossziéból, amelyben a városházi bútorok, berende­zések tervei, árajánlatai van­nak, ugyanilyen bútorok terv­rajzai 1941-es évszámot visel­nek, tervezőjük pedig Máté Béla iparművész. „Magyaros garnitúra" — ez a megneve­zés, s a masszív tölgyfabúto­rok a díszítéseik révén való­ban a népi bútorokra próbál­nak emlékeztetni. Hogy mennyire egységes ez a szoba, még annyit, hogy a falakon levő festmények is „ko­rabeliek": Pécsi Pilch Dezső munkái. A könyvszekrényekről pedig annyit, hogy muzeális értékű törvénygyűjteményt tar­talmaz: az elmúlt több mint száz év magyar törvényeit, ren­deletéit. Szokatlan dolog, hogy hiva­tali berendezés ilyen egysége­sen és ilyen sokáig fennmarad­jon. Vajon nem lehetne-e va­lami módon biztosítani a to­vábbi fennmaradást is? H. I. Sorsuk: a fennmaradás Egy iroda a harmincas évekből Levesek, húsok, mártások Tizenötféle rétes Milyen anyagokat használtak az ételek készítéséhez régen? Több mint félszáz recept érkezett a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat, valamint -a Magyar Szakácsok és Cuk­rászok Szövetsége Baranya megyei szervezetének pályá­zatára. A levesek, húsok, már­tások mellett igen szép szám­mal vannak különféle tészták, sütemények és csaknem elfe­lejtett finomságok. Sőt a kü­lönleges ízek kedvelői sem panaszkodhatnak, hiszen a gyűjteményben számukra is akad egy-két meglepetés. — Rétesből legalább tizen­ötfélét ismerünk - sorolja Ma- tarics Ferenc, a Baranya Me­gyei Vendéglátó Vállalat áru­forgalmi csoportvezetője. - A régi baranyai főzőasszonyok igazán értették a módját, va­lóságos művészei voltak a ré­teskészítésnek. Ismert volt o mákos, a túrós, a diós, de a gesztenyés és rizses rétes is.- Milyen anyagokat hasz­náltak az ételek készítéséhez régen?- A beküldött receptek zö­me olyan ételek leírása, amely könnyen, gyorsan és viszony­lag olcsón elkészíthetők - ve­szi át a szót Berényi István mesterszakócs. - Az alap­anyagok között megtalálható a savanyú káposzta, a bur­gonya, a kukoricaliszt, a kerti zöldségfélék, gyümölcsök, de például olyan kevéssé ismert növények és fűszerek is, mint a hajdina, a köles, vagya hur­kafű.- Mit tart a szakember ma is könnyen alkalmazhatónak?- Jellegzetes régi étel pél­dául az ormánsági káposztás kacsa. A töltelék savanyú ká­poszta és kolbász felhaszná­lásával készül, a sültet alma- és burgonyakörettel tálaljuk. Nagyon finom a gőzgombóc füstölt hússal, párolt káposz­tával. De küldtek olyan recep­teket is, amely a prósza, a má­ié, a gánica, vagy a nunu le­írását tartalmazza.- Az utóbbiról még soha­sem hallottam I — Pedig ez egy nagyon egy­szerű sütemény. Tojás, liszt, cukor, dióbél, egy evőkanál víz és egy fél sütőpor kell hozzá. A töltelékhez pedig tej, vaj, porcukor, búzadara és vaníliáscukor. Valószínűleg még ennél is régebbi lehet és talán a török időkből ma­radt ránk annak az ételnek a leírása, amely vaj, só, cukor, füge és főtt aszaltszilva fel- használásával készíthető el. Ferenci Demeter Június 1-tal Új ügyfélfogadási rend a hivatalban Június 1-től új ügyfélfoga­dási rendben dolgozik a pé­csi városi tanács. A változás oka elsősorban az ügyfelek érdeke, vagyis az, hogy a munkaidőn túl is kaphassa­nak segítséget a tanács, il­letve a vb-hivatal munkatár­saitól. Főként a városi tanács vb. hivatalában jelentős a változás, ahol a legtöbb ügy­fél fordul meg naponta. Nézzük hogyan változik, il­letve bővül a pécsi városi tanács ügyfélfogadási rendje: A tanácsi tisztségviselők minden szerdán 8—12 óra között tartják fogadónapju­kat a következők szerint: Tanácselnök minden hó­nap első szerdája, tanácsel­nök-helyettesek minden hó­nap második és harmadik szerdája, vb-titkár minden hónap negyedik szerdája. A vb-hivatal elnöke minden hónap első és har­madik szerdáján fogad 8—16 óráig. A városi szakigazgatási szervek vezetőinek, a vb- hivatal belső szakigazgatási szervek vezetőinek, az adó­és illetékhivatal vezetőjének, valamint a tanácsi költségve­tési és elszámoló hivatal ve­zetőjének minden szerdán 7.30— 15.30 óráig van ügyfél- fogadás. A városi szakigazgatási szervek, valamint a tanácsi költségvetési elszámoló hiva­tal hétfőn és szerdán 7.30— 15.30 óráig fogadja az ügy­feleket. A vb-hivatal apparátu­sánál, valamint az adó- és illetékhivatalnál az ügyfél- fogadási idő kibővül hétfőn és szerdán 7.30—16.30 óráig. A Munkaügyi Szolgáltató Iroda hétfőn és szerdán 7.30 —15.30 óráig, és pénteken 7.30— 12.00 óráig tartja ügy- félfogadását. A vb-hivatal ügyfélszol­gálati irodái, valamint az adó- és illetékhivatal ügyfél- szolgálata hétfőn és szerdán 7.30— 17.00 óráig, kedden és csütörtökön 7.30—16.00, pén­teken 7.30—13.30 óráig ügy- félfogadást, míg a Hivatal Kossuth téri ügyfélszolgála­tánál minden szombaton 8.00—13.00 óráig ügyeletet tartanak. Ez már valami!... No nem az, ami a képen lát­ható, hanem az, hogy valami­nek végre ellentmondtak „ille­tékes helyen". A „cifra palota” után azt hihettük, hogy Pécsett „szabad a gazda”. De úgy lát­szik, mégsem. A minap — amikor már is­mertem a fejleményeket — Fet­ter Antal Pro űrbe díjas épí­tészt bekísértem a városháza „Centrum-udvarába" és mutat­tam neki a képen is látható dolgot. — Mi ez a szörnyűség? hördült fel, s amikor elmond­tam, hogy mi, így reagált: — De nehogy felrakják ezt vala­hová I Amit a kép ábrázol, az min­tapéldánya annak a napernyő­rendszernek, amiről a Dél-du­nántúli Tervező Vállalatnál le­zajlott házi zsűrizés után úgy vélték, hogy ezzel fogják kide­korálni a városházát körben a Centrum kirakatai fölött. Or- mó,tlan, hatalmas szerkezet, ami talán jobban elcsúfítaná a megszépült házat, mint az áru­ház jelenlegi portálrendszere. Amit — mint tudjuk — el fognak a közeljövőben bontani, hogy az épület földszinti hom­lokzatát is az eredeti állapotá­nak megfelelően újítsák fel, az­az olyannak, mint a Széchenyi téri főbejárattól délre levő sza­kaszon. (Ez azért késett —an­nakidején megírtuk—, mert a réginek megfelelő új portálokra akkor nem találtak gyártót, de most már készülnek a Tolna megyei Állami Építőipari Válla­latnál.) Ehhez a régi-újhoz ta­lálták ki a napvédő-ernyőket. De minek? Ez ugyanis nem nyerte meg a városi vezetők tetszését, a Cent­rum Áruházét sem, és legutóbb a Pécsi Vórosszépítő és Város­védő Egyesület vezetősége is a nemtetszését nyilvánította ki. A döntés megszületett: napernyő pedig nem lesz. Legalábbis ilyen nem! És ez is valami! H. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom