Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-28 / 175. szám

e Dunántúli napló 1985. június 28., péntek Honismeret Emlékezés a századeleji pécsi országos kiállításra J úlius 5-én nyílik meg a 10. Pécsi Ipari Vásár. Városunk lakói kö­zül sokan talán nem is tudják, a pécsi kiállítások hagyománya a múlt századba nyúlik vissza. A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara ugyanis 1888-ban a tornacsarnok melletti térségen (a mai Dischka Győző utcában) négyhetes kerületi kiállítást szervezett. Ennél azonban sokkal nagyobb arányú volt az 1907-ben megrendezett pécsi országos kiállítás, amelynek szervezői kezdetben maguk sem hitték, hogy a kiál­lítás méretei óriásivá nőnek majd. Az egykorú pécsi sajtó (a Pécsi Napló, a Fünfkirchner Zeitung stb.), valamint Lenkei Lajos újságíró emlékirata (1921) számol be a kiállításról. A hajdúnánási fürdő — nyáron Gyógyfürdők a Hajdúságban A mikor hazánk gyógyító vizekben való gazdaságát em­legetjük, elsőnek bizonnyal a három H betűvel kezdő­dő helységnév jut eszünkbe, Hévíz, Harkány és Haj­dúszoboszló. Héviz természetes gyógyvizének hatását a XIV. század óta ismerik a környező települések lakói, a keszthelyi Georgikon mezőgazdasági akadémiát alapitó Festetics György gróf jóvoltából pedig már 190 éve áll fürdöház a tó partján. A harkányi vízre a XVIII. század végén figyeltek fel, s a község első, gyógyító meleg vizet folyamatosan biztosító ártézi kútját 1866-ban fúrta ugyanaz a Zsigmondy Vilmos mérnök, akinek nevéhez fűződnek a városligeti Széchenyi- fürdőt ellátó kutak is. Az előkészítő bizottság el­nöke Zsolnay Miklós volt, a „nagy Zsolnay" fia, akinek az országos jelleghez sikerült megnyernie Kossuth Ferenc ke­reskedelmi minisztert. Fővédnö­köknek felkérték Baranya és a szomszéd megyék nagybirtoko­sait, valamint az akkori köz­életi személyiségeket. A fő­védnökök között három herceg, tizenhárom gróf és egy báró foglalt helyet. A végrehajtó bi­zottságban olyan pécsi „tő­kék" voltak, mint a Hamerli, Littke, Engel, Oberhammer, Pánczél, Szikorszky, Visy, Pilch és más közismert családok tagjai. A kiállítás színhelyéül a MÁV-főpályaudvar szomszéd­ságában lévő, nagy kiterjedé­sű Ráth-féle, továbbá a püspö­ki és városi telkeket választot­ta ki a rendezőség. Ez jelen­leg a Rét utca—József Attila utca—Megyeri út-Mártírok útja között behatárolt területnek fe­lel meg, ami akkor még be­építetlen, üres telek volt. A pavilonokat Pilch Andor épí­tész tervezte. A tudósításban ezt olvassuk a kiállításról: „Mint szép álomra emlékezünk vissza erre a tündérvárosra, amely azok elé tárult, akik át­lépték a székely mintára, tölgyből faragott kiállítási fő­kaput, amely estére kelve vil­lanyos fényárban úszott." Az egyes ipari üzemek külön pavilonokban mutatták be ter­mékeiket. A nevezetes pavilo­nok közül kiemeljük a zene­pavilont, a Littke Pezsgőgyár pavilonját, a közlekedési, er­dészeti, bányászati, mezőgaz­dasági és iparművészeti csar­nokokat. Építettek még lóver­senypályát és teniszpályát is. Talán a borászati csarnoknak volt a legnagyobb sikere, a fajborokból ott rendezett kós­tolók sok látogatót vonzottak, cigányzenekar húzta nekik a hangulatos csárdásokat és ma­gyar nótákat. A Littke Pezsgő­gyár uzsonnával és pezsgővel kedveskedett. A Brázay Vegyé­szeti Gyár pedig ingyen k's mintaszappanokat osztogatott a betérőknek. A Zsolnay Gyár hatalmas csarnokában elhelye­zett porcelánok, eozinok cso­dálatot váltottak ki a nézők­ben. A textilipari pavilonban a századeleji összes magyar tex­tilgyár áruit együtt lehetett megtekinteni. Külön épületet kapott a híres pécsi bánya­ipar is, amely a legnagyobb érdeklődést keltette. Egy nagyméretű nyári szín­kört is felállítottak, ahol „a legjobb hazai és külföldi or- feumi erők" szerepeltek. Szép sikere volt a katonazenészek­nek is, akik délutánonként tér­zenét adtak a kiállítás terüle­tén, Fricsay Richárd honvéd zenekari karmester vezénylé­sével. A kiállítást 1907. május 5-én nagy pompa és felvonulás kö­zepette nyitották meg, erről „mozgófilmfelvételt" is készí­tettek, ámde a filmtekercsek a kiállítás ünnepélyeinek zűrza­varában sajnálatos módon el­tűntek. A rendezvény időtarta­ma alatt zajlott le a Vidéki Hírlapírók Egyesületének or­szágos közgyűlése, amely nagy eseménynek számított. Az Or­szágos Dalos Egyesület is ez alkalommal hívta meg az or­szág többi dalárdáit hangver­senyre. A szenzációk között szerepeltek a kötött léggöm­bön való fölemelkedések, s „a fölszálló csinos hölgynek légi produkciói”. A léggömbön föl­szálló bátor pécsi polgárokat lelkesen ünnepelte a közön­ség. A milliomodik látogató­nak a világkiállítások mintá­jára szép ajándékot adtak át. A kiállítás bezárása előtt két nappal leplezték le fényes ün­nepségen Zsolnay Vilmos szob­rát, amely ma is a régi helyén, a Szabadság út és a Rákóczi út kereszteződésében áll. A pécsi országos kiállítás­nak szép erkölcsi sikere volt, nemcsak ipari, hanem kultu­rális eseménysorozatnak is szá­mított. A nagyszerű rendezés elismeréséül királyi kitüntetés­ben részesültek a fő szerve­zők: Zsolnay Miklós, Ober- hammer Antal, Szikorszky Tá­dé, Zsolnay-Matyasovszky Zsolt és Lenkei Lajos. Ez al­kalommal a kitüntetetteket I. Ferenc József a budai várban fogadta kihallgatáson. A kiál­lítás 1907. október 15 én zá­rult be, tehát öt hónapig volt nyitva, ezen idő alatt mintegy hárommillió látogató fordult meg színhelyén. Ez volt a ki­egyezés utáni ferencjózsefi korszak gazdasági föllendülé­sének utolsó, nagyméretű bé­kebeli eseménye. Hét év múlva kitört az első világháború. Több mint hatvan esztendőnek kellett eltelnie, Ihogy Pécsett most már rendszeresen, két­évenként rendezzenek ipari vásá rt. Szántó Károly Hajdúszoboszló fürdője a „legfiatalabb" e három, im­már határainkon kívül is is­mert gyógyhely közül. Pávay Vájná Ferenc főgeológus — neki köszönhetjük a zalai olaj­mezők feltárását is — irányí­totta a két világháború kö­zött azokat a kutatásokat, amelyek mindenek előtt kő­olaj vagy földgáz feltárását cé­lozták. A kutatások a húszas évek legelején a Közép-Alföl- dön kezdődtek. A hajdúszo- boszlói kutatófúrás nyomán 1925 májusában, jó kilométer­re a városközponttól, az ad­digi disznóvásár helyén tört fel a víz. Az első kút 1091 méter mély volt, percenként 1600 liter 73 fokos gyógyvizet, és napi 3500 köbméternyi, nyolcezer kalória fűtőértékű földgázt adott. Később ugyan­ezren a területen még egy mé­lyebb, melegebb, de kevesebb gyógyvizet felszínre hozó ku­tat fúrtak. A fürdő első beton­medencéje 1928-ban épült, s ezt 1941-ig — ebben az év­ben már 400 ezer jegyet ad­tak el a gyógyfürdőben! — további nyolc követte, közölte a hullám- és pezsgőfürdő. Mintegy húsz évet kellett vár­ni az újabb, immár rohamos és igen látványos fürdőfejlesz­tésre. Ma tizennyolc meden­céje van a városi fürdőnek — a gyógyhelyre telepített több nagy szakszervezeti üdülőnek saját fürdője van —, s évi több mint 2 millió gyógyulni- pihenni vágyó vendéget fogad Hajdúszoboszló. Geológusok szerint világ- szenzáció, hogy milyen mére­tű forróvízmedence van a mé­lyebb rétegekben Alföldünk­nek ezen a táján. A Kisújszál­lás—Polgár—Debrecen— Berettyóújfalu által határolt, mintegy négyezer négyzetkilo­méteres négyszögben gyakor­latilag bárhol léfúrnának, egy—kétezer méteres mélység­ből meleg, gyógyvizet kapná­nak. E furcsa geológiai jelen­ségnek köszönheti gyógyfür­dőjét hazánk harmadik leg­nagyobb városa, a 210 ezer lakosú Debrecen is. A deb- recen—nagyerdei fürdő vala­mivel később létesült, mint a hajdúszoboszlói, s kevesebb medencéje van. Amiért külön figyelmet érdemel a város északi negyedében épült für­dő — az a környezete. Tuda­tos várospolitikai és magas színvonalú mérnöki munkával ezen a területen hozták létre több mint ötven évvel ezelőtt az ország mindmáig legna­gyobb pihenő- és kultúrpark- ját, ami a gyógyfürdő mellett magába foglalja a 25 ezer nézőt befogadó stadiont, ál­latkertet, vidámparkot, csóna­kázó tavat, nemzetközi szín­vonalú kempinget, egy nap­jainkban is folyamatosan bő­vülő szoborparkot, s a város hat egyeteme-főiskolája közül a két legnagyobbat és azok kollégiumait. Az évtizedekkel ezelőtt is szem előtt tartott környezetvédelem nagyon szép példája, hogy a hatmedencés gyógyfürdőben a medencék­ben — betonkoszorúval körül­véve — meghagytak néhány árnyékot nyújtó évszázados tölgyfát. A fürdő fedett me­dencéit és egyes gyógyászati berendezéseit az elmúlt év­ben újították fel. A városban a nagyerdein kívül még két, több medencés fürdq van. A tájegység alatt elhelyez­kedő forróvíz-koncentráció tet­te lehetővé, hogy gyógyfürdőt nyithasson a Hajdúkerület egykori székhelye, a nemzet­közi művésztelepéről is neve­zetes Hajdúböszörmény és az immár cukorgyáráról ismert Kaba. Nádudvar mind ismertebb fürdőjének megépítésekor a mecénás jórészt az itt gazdál­kodó, évente mintegy kétmil­liárdos termelési értéket pro­dukáló Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet volt. Püspökla­dány kempinggel felszerelt fürdője fontos szerepet ját­szik az országon átmenő, Romániába, Bulgáriába irá­nyuló idegenforgalom szállás­hely-biztosításában. Huszon­hat évvel ezelőtt kezdték épí­teni Hajdúnánás fürdőjét, amely mára a borsodi bányá­szok, az ózdi és miskolci ko­hászok „házifürdője" lett, s a fürdőtelepen belül megépült több üdülő is. A hajdúsági fürdők első­sorban a mozgásszervi és a speciális női betegségeket gyógyítják. Távolságuk a fő­várostól 200—250 kilométer, vonattal két és fél—három óra alatt elérhetők. A fürdőket üzemeltető kisebb városokban folyamatosan bővülnek a szál­láslehetőségek, emelkedik a szolgáltatások színvonala, s összehangolt munkát végeznek az illetékesek annak érdeké­ben, hogy tehermentesíthessék az immár milliók által látoga­tott Hajdúszoboszlót és Deb­recent. H. Z, SZÜLETTEK: Jenei Zoltán, Helyes Mónika, Hau­ser Melinda, György Agnes, Papp Enikő, Dombi János, Gazsa Norbert, Lang Zoltán, Ökrös László, Barta Balázs, Acs Tibor, Berta Bólint, Berta Bence, Szita Márk, Horváth Péter, Tápai Olivia, Ivón Melinda, Lachner Katalin, Németh Mónika, Jancsi Zsanett, Palágyi Mihály, Ger­ber Attila, Bruckner Tamás, Lovas Dorka, Darabos Edina, Kiss Dániel, Czövek Timea, Hegedűs Ilona, Nagy Krisztina, Szűcs Katalin, Milhoffer László, Földvári Miklós, Kollár Csa­ba, Szabó Noémi, Ragoncsa Zsa­nett, Sziegli Attila, Besenyei János, Kocsidi Timea, Vilyevácz Judit, Köh­ler László, Jáki Adrián, Édl Tamás, Máté Péter, Faragó Tünde, Czirkó Dorka, Maneszkó Anita, Kálmándy- Pap Kriszta, Kovács Erika, Varga Viktória, Hantos Dorottya, Horváth Anita, Gál László, Farkasházi Ta­más, Gondos Gábor, Lakatos Zsolt, Ruzsicsics Ferenc, Milicz Krisztián, Riszt Eszter, Horváth Anett, Kieler Helga, Halasi Gergely, Kovács Já­nos, Bozsér László, Márkus Róbert, Abel Dávid, Németh Balázs, Dobsa István, Balogh Péter, Greges Edina, Vukovics Bernadett, Csötönyi Kriszti­na, Csötönyi Melinda, Karancsi Ju­dit, Hermann Márta, Gyurkóczi Lilla, Mihály Gergely, Pozsega Eszter, Daradics István, Gazdag Szabina, Reisch Éva, Fülöp Melinda, Tormási Bettina, Vörös Andrea, Gál Ibolya, Heidfogel Katalin, Boros Antal, Ga­lambos Éva, Dara Diána, Arany Viktória, Mózer Péter, Maján Adri­enn, Standovár Georgina, Richter Zsófia, Horváth Zsanett, Kosi László, Furdi Péter, Rácz Tibor, Gradwoch] András, Beraki András, Tóth Kriszti­na, Kátai Csilla, Cséplő Adrienn, Kontra Fanni, Huszár Katalin, Dudás Timea, Dunai Petra, Lakatos Sza­bolcs, Villant Zsolt, Berkes Dávid, Böröcz Sándor, Tomin Lili, Veriga Ivett, Béli Orsolya, Farkas Judit, Varga Norbert, Hajdú Viktor, Hídvé­gi Agnes, Kovács Imre, Hardi Csa­ba, Gungl Orsolya, Almos Katalin, Hillebrand Ákos, Roczkó András, Bóka Boglárka, Hajdú Renáta, Kucska Gabriella, Szabó Anett, Po- povics Radmila, Szilágyi Zoltán, Varga Attila, Luczek Balázs, Kovács Ferenc. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Takó János és Papp Ildikó, Novák Géza és Szabó Éva, Göbölös István és Fejes Agnes, Szatanek József és Kiss Márta, Trapp János és Kapitány Aranka, Harmat Tamás és dr. Kő­szegi Dorottya, Szőke László és Leh­man Piroska, Tóth Lajos és Orsós Hajnalka, Ráhn György és Szilika Irén, Magyar Viktor és Baumann Brigitta, Csutorás György és Komo- róczy Éva, Erostyák János és Farkas Margit, Lenner András és Kiss Ildi­kó, Szatmári Ferenc és Vadkerti Ibolya, Kis László és Tátrai Zsuzsan­na, Várdai Gábor és Tori Zsuzsan­na, Bartelmesz Olivér és Bencze Eri­ka, Gál Gyula és Ladies Judit, Pa- rádai Csaba és Lehőcz Beáta, Ke­resztény Béla és Papp Zsuzsanna, Szentkereszti Tamás és Adám Éva, Hertelendi Kázmér és Csapiár Má­ria. MEGHALTAK: Hefner István, Rózsa Sándor, Ná­szai Ferencné sz. Kemény Izabella, Bognár Istvánná Ginder Borbála, Gyimesi István, Gölöncsér István, Balyi Istvánná Bulyáki Katalin, Ke­fe Ferenc, Kálmándy Pap László, Tóth Józsefné Pisasits Anna, Jakab Ferenc, Hernesz Józsefné Mufics Ju­lianna, Zombori Mihály, Szekeres Istvánná Noth Anna, Gajdus Mária, Olvegyi Rudolfné Laklia Júlia, Hel- mli Józsefné Mordity Katalin, Hor­váth Jenő, Fonter Józsefné Darabos Gizella, Gergál Kálmán, Brada Sán­dor, Márovics Istvánná Melles Mar­git, Fábián József, Rubinszki József, Fodor Jánosné Kovács Ilona, Magyar János, Fajta Károly, Kuhajda Lajos- né Beck Anna, Kiss Aladárné Kovács Magdolna, Milos Istvánná Krancse- vics Magdolna, Köhler János, Hor­váth Istvánná Bene Julianna, Joó Béla, Pápay Rudolf, Szabó Lászlóné Varga Zsuzsanna, Krassó Jenöné faksics Irén, Szentmiklósi László, Radó István, Storch József, dr. Gö- dönyi Zoltánná Székely Irma, Hor­váth István, Pető László, Budán Bé­la, Daczó Ernőné Ligeti Etelka, Deutsch István, Buleninetz Józsefné Magere Agnes, Glock József, Kiss János, Varga István, Hering Ferenc, Gertner Ferenc, Lotárecz Lajos, Lu- beszpek Ilona, Bognár József, Amb- ruszt Józsefné Zsifni Rózsa, Vázsonyi Ferenc, Berényi Lászlóné Horváth Mária, Gál Péterné Joó Julianna, Havasi Nándorné Gáspár Erzsébet, Varga János, Meláth Józsefné Rudolf Erzsébet, Tusnádi János, Fábián Pé­terné Gere Eszter, Száraz József, Pál Jánosné Tóth Sára, Nyári Imre, Hartmann Gyula, Biró József, dr. Hargitay Zoltán, Baumhackl Jánosné Welczenbach Borbála, Seress Mik­lós, Magyar Józsefné Mohátschi Er­zsébet. Munkásmozgalmi emlékhelyek Pécs, Fürst Sándor utca 44. (Pécsváradi u. 44.) Az ellenforradalom hatalom­ra jutása után nehéz időkben Vági István vasöntő, ácsmun­kás, az MSZDP pécsi szerveze­tének titkára, az 'MSZMP or­szágos vezetésével megindult a pártszervező és a szakszer­vezetéket újjáépítő munka nyo­mán jött létre először önálló pártszervezet Pécs keleti ipar- negyedben. Ä mozgalom két évtizeden át a Becker József-féle ven­déglőhöz 'kapcsolódott.’ 1922. március elején -itt gyűltek ösz- sze az üszögi villanytelep mun­kásai, és megalakították az „üszögi Vasas Csoport” né­ven szakszervezetüket. Vág István a Becker-féle vendég­lőben szervezte a gyárváros különböző szakmáinak dolgo­zóit, amelynek eredményekép­pen létrejött a Pécsi Szociál­demokrata Párt Gyárváros- Szervezete. Ugyanennek az év­nek a nyarán itt jött létre a „Magyarországi Vas- és Fém­munkások Szövetsége üszögi- Villanytelepi Helyi Csoportja". A vendéglőben a pártszer­vezet egy irodát és egy mun­káskönyvtárat működtetett, amelyet a harmincas évek rendőrségi zaklatásai szüntet­tek be. A könyvtárat, valamint a párthelyiség felszerelését a Zrínyi utcai pártszékházba szál­lították. 1934. évi főispáni jelentés­ben hallunk Gyárvárosi Becker- féle vendéglőről. Úgynevezett „Csibész” klubokat alakítottak, többek között itt is működött egy. A jelentés rávilágított ar­ra, hogy ezek a kommunista illegális szervezkedés fedő­szervei voltak. Az itt működő klubnak könyvtára is volt, ame­lyet elkoboztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom