Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-27 / 174. szám

e Dunántúlt napló 1985. június 27., csütörtök Miénk a lakóhely! Megszépített napközis tábor a mohácsi gyerekeknek Frissen kaszált harmatos fű és a még festékszagot árasztó kis kerti lak fogadta hétfőn reggel a mohácsi-szigeti nap­közis táborban a város álta­lános iskoláinak nyolcvan alsó tagozatos tanulóját. A pihe­nésre, kikapcsolódásra ragyo­góan alkalmas környezetben tölthetik a vakáció egy részét itt a gyerekek tanári felügye­let mellett június 24-től au­gusztus 24-ig. Számukra, azaz a szüleik számára a szokásos havi napközi térítési díjon kí­vül többletköltséget nem jelent a táborozás, ám ahhoz, hogy a kicsik jól érezzék magukat, sok dolgozó járult hozzá tár­sadalmi munkájával. Mindenekelőtt az ÉPGÉP mohácsi üzemének November 7. nevét viselő szocialista bri­gádjának tagjait, a Csermák József, Ungszor János, IKóródi Ferenc, iMartini Ferenc alkotta kollektívát kell megemlíteni, akik az üzem által biztosított alapanyagból hintaállványokat készítettek és állítottak fel a tábor területén. A már meglé- vőek mellé még a nyáron újab­bakat helyeznek majd el. Raj­tuk kívül az üzem több dolgo­zója majd két hétig a munka­idejük lejárta után takarítot­tak, festettek, terepet rendez­tek, lekaszálták a füvet, levág­ták a fák száraz ágait — vagy­is, mindent előkészítettek a gyerekek fogadására. E tevé­kenységbe besegítettek a Sza­badság úti Általános Iskola tanulói is, néhány délutánt az épületek takarításával, gallyak gyűjtésével töltöttek. A gyerekek napi program­jának színesebbé válásáról a Bartók Béla Művelődési Köz­pont, valamint az Ifjúsggi és Úttörőház is gondoskodik. Ezekről Váradi Judit, népmű­velőt kérdeztük:- Elképzeléseink szerint heti két alkalommal játszóházi fog­lalkozást tartunk a szigeten. Ezek mellett megismerkedhet­nek a batikolással és ha ked­vük lesz, más kézműves tevé­kenységgel. Szervezünk népi­táncot, tanítunk népi gyermek- játékokat és dalokat. Egy al­kalommal Sólyom Katalin, a Pécsi Nemzeti Színház Jászai- díjas művésznője is ellátogat hozzájuk. Sportprogramokat, ügyességi versenyeket tartunk, ismeretterjesztő előadást hall­hatnak a vízi KRESZ-ről, majd a tanultak alapján vetélkedőt rendezünk. — A már eddig ismertetett programokon kívül, mint a ko­rábbi években, idén is me­gyünk hajókirándulásra és he­ti egy alkalommal matinéra — mondja Földes Zoltán, tábor­vezető. Aztán van még egy hagyományos foglalkozásunk: a felügyeletet ellátó nevelők rendszeresen foglalkoznak azokkal a tanulókkal, akik pótvizsgát tesznek majd szep­temberben valamilyen tárgy­ból. Ezt nem felkérésre, hanem önként teszik, és bizony a gyerekeink nem tudnak úgy örülni neki, mint annak a sok új társas- és szabadtéri játék­nak, amelyet a gondnokság vásárolt ebben az évben is. A tábor tevékenységét fel­ügyeli, a feladatokat koordi­nálja és a tartalmi munka színvonalát ellenőrzi Fekete Lajos, a Városi Tanács műve­lődési osztályának tanulmányi felügyelője. Mint elmondta, a tábor elsődleges célja nem a gyermekek megőrzése, hanem a nyári szabadságuk kellemes és egyúttal hasznos eltöltése. Nos, a tervbe vett gazdag, és igazán változatos programok ismeretében erre léhetősége lesz a nyári napközis tábor­ban a mohácsi gyerekeknek. Berta Mária Fotók: Soós Mihály A szerkesztőség postájából Elszabadult a lift Bujócska... Mindennapos esetként kez­dődött az, ami 8 éves kisfiám­mal és velem történt a közel­múltban. A lift, amellyel i 4. emeletre igyekeztünk, meghi­básodott, ajtaja nem nyílt ki, s a 7. emelet és a földszint között folyamatosan, elég nagy sebességgel robogni kez­dett. Első ijedtségünk hamar elmúlt, mikor észrevettük az új Vészjelző gombot. Ezt benyom­va beszélni tudtunk a segítsé­günkre létesített ügyeletes köz­ponttal, s ők - gondoltam én — intézkednek mielőbbi kisza­badításunk érdekében. De saj­nos nem ez történt. Kapcso­latfelvételünk a központtal si­került is, de megnyugtatás, se­gítség helyett meglehetősen ri­degen közölték velünk, hogy tegyünk amit akarunk, akár kiabálhatunk is, de ők segí­teni nem tudnak. Ismételt jel­zésünkre hasonló választ kap­tunk. majd a későbbiekben már nem is jelentkeztek. Ret­Még nincs is itt az igazán jó idő, ám máris jelentkezik az a gond, amely az elmúlt években is végigkísérte a nya­rat. Elsősorban az idősebb korosztályhoz tartozók nehez­ményezték, hogy a fiatalabbak nincsenek tekintettel az ő életvitelükre, a korukból, a fá­radtságukból is következő na­pi szokásaikra, a délutáni pi­henésükre, s arra, hogy este korábban térnek nyugovóra. Főként a nyitott ablakokon még erősebben hallható, az éjszakába nyúló házi mulat­ságok, illetve hétvégén az ebéd utáni órákban a játszó­tenetesen kétségbeestünk a kisfiámmal. Kapcsolatunk a külvilággal megszűnt, tudomá­sul vették, hogy bajban va­gyunk, de nem tesznek semmit. A robogó liftben lassan múlt az idő, 20-30 perc is eltelt ta­lán, de segítséget nem kap­tunk. Kiszabadulásunk a véletle­nen múlott. A lift hirtelen fé­kezett, megállt, s kinyílt az aj­tó. Mögöttünk ismét becsapód­va robogott tovább. Később a PIK-től megtudtam, hogy a kényszerutazásunk oka az volt, hogy nem avatták fel még hi­vatalosan az új központot. A házmesterhez viszont már nincs bekapcsolva a vész­csengő — mint korábban —, s így ő sem vehetett tudomást a liftben szorultakról. Ezt az utóbbi intézkedést tehát egy kicsit elsiették! Dr. Pál Klára, Pécs, Sarohin tábornok út * ---------------------------­té ren túlzottan hangoskodó gyerekek magatartását kifo­gásolták. — Azért gyerek a gyerek, hogy játsszon —, telefonálta többek között Szántó Tiborné pécsi olvasónk —, s nem is az önfeledt játék zavarja az idősebbeket, hanem a kiabá­lás, a sajnos nem ritka durva beszéd, amely már a kama­szok között is divat. Az sem gond, ha alkalmanként a szomszédságban jókedvű tár­saság mulat, ám a rendszeres — nem feltétlenül összejöve­telekhez kötött — hangos ze­ne nem mindenkinek tetszik. Van egy színes televíziónk, melyre 1982. 01. 19-én áta­lánydíjat kötöttünk. A Budai Nagy Antal utca 1. szám alatti GELKA Szervizhez tartozunk. Készülékünk 1985. május 30- án elromlott. Felhívtam a szer­vizt, s megállapodtunk, hogy 31-én délután vagy 1-én dél­előtt jön a műszerész. Jött is, megnézte a készüléket és megmondta, hogy sajnos hely­ben nem tudja megjavítani, be kell vitetni a szervizbe. Mi­vel nekünk kocsink nincs, jó­indulatúan tudomásomra hoz­ta, hogy ők beszállítják. Meg­kérdeztem, hogy ha másnap 14 órától itthon vagyok, az megfelelő-e. Azt válaszolta, hogy az késő. A másnap dél- előttben állapodtunk meg. A férjem elkéretőzött a munka­helyéről, de sajnos fél 1 után vissza kellett mennie. Én há­rom órakor értem haza, nyi­tom az ajtót és egy papír esik a lábam elé a következő szö­veggel: Tisztelt ügyfelünk! A tv-ért VI. 4-én 13.45-kor fel­kerestük önt... Nagyon bán­tott a dolog és másnap fel­hívtam a szervizt, elnézést kérve, hogy nem tudtunk ott­hon tartózkodni. Újabb idő­pontban állapodtunk meg, jú­nius 5-én délelőttben. Szabad­ságot vettem ki, egész nap vártam, de nem jöttek. Június 6-án munkahelyemről hazaér­ve ismét egy papír fogadott, melyben tudatták velem, hogy 6-án 14 óra 20 perckor ott jártak a készülékért. A szom­szédomnak pedig azt mond­ták, hogy kedden, 11-én, új­ból jelentkeznek a tv-ért. 11-én elkéretőztem a munka­helyemről, 12 óra 45 perckor otthon voltam, s az ajtót nyit­va a már ismert nyomtatvány hullott a lábam elé: 11-én 10 óra 55 perckor itt jártunk a készülékért.. . Valentiny Miklósáé Pécs, Kossuth L. u. Ez is magántaxi-szolgáltatás? 1985. június 14., délelőtt 10 óra, Pécs, főpályaudvar. Két diáklány érkezett csomagok­kal. Mivel egyiknek tovább kell utazni —, társának nem tud segíteni a cipekedésben. — Semmi gond, itt egy taxi! — és a csomagok hazakerül­hetnek. A taxis elindult, s kérdezte hová menjen? A válasz Baj- csy-Zsilinszky u. 7-be. A mind­eddig udvarias taxist mintha darázs csípte volna meg, úgy reagált: „Hallod jól kiszúrtál velem!” A diáklány meglepő­dött, mondván, hogy ő nem tett semmi rosszat. A Szalai András úti piacnál a taxis megállt és utasát kitessékelte a gépkocsiból. Kitette a cso­magját, 15 forint viteldíjat számolt és elhajtott. Sárga Dácia volt, a rendszáma: GB 33—64. Ez az eset leányommal tör­tént meg, s mit ad a véletlen, pont az esetet mesélte a Kert­város felé vezető úton, amikor megpillantottuk előttünk ha­ladva a sárga Dáciát. A lehe­tő alkalomban megelőztem a gépkocsimmal a taxit, és le­állítottam. Megkérdeztem a sofőrt, ő szállította a lányomat dél­előtt? — azt válaszolta: „Igen". — Akkor mondja el, miért tette ki úticélja eéőtt? — kér­deztem. — Azért, mert nem volt ud­varias, sőt kifejezetten cinikus volt — válaszolta. Én persze tisztázni kívántam miben történt cinikussága, szinte szembesítettem a sofőrt leányommal. Egyértelműen ki­derült, hogy cinikusságról szó sem volt, csupán a távolság rövidsége miatt nem érte meg a taxisnak ez a fuvar, s mivel erre útközben rájött —, utasát a cél előtt kiszállította, s mondta „Te azért nem fogsz velem kiszúrni!” Keresztes János Pécs Másokra is tekintettel... Óriás laskagomba Még májusban készítettem ezt a felvételt Schmidt Adóm geresd­laki lakosról, aki szenvedélyes gombázó. Ismeri a legelrejtettebb lelőhelyeket, de valamennyi gombafajtát is. Egyébként a gombát fa tövében találta, fajtája laska. Megmértük kalapjának átmé­rőjét: 44 cm volt. A súlya 195 dkg. Kett János Geresdlak A magyar ökölvívók egészségének védelme Hozzászól az illetékes A Dunántúli Napló sportol­dalán június 13-án ismeretien szerző az ökölvívás okozta egészségügyi károsodásokról írt. írása részint teljesen idő­szerűtlen, ebben a formában tudománytalan, s mint minden elégtelen és egyoldalú tájékoz­tató, hamis következtetésekre inspirál. Tizennyolc amerikai veterán profi ökölvívón végzett orvosi vizsgálatok eredményei­ből nem következik, hogy a mai európai, de különösen a magyar ökölvívók hasonló ká­rosodással fogják sportpálya- futásukat befejezni. A cikkíró bizonyára nem vett részt azon a nemzetközi tudományos kongresszuson, amelyet két hét­tel ezelőtt tartottunk meg Bu­dapesten, ahol angol, olasz, amerikai, dán, francia, cseh­szlovák, szovjet, bolgár, jugo­szláv, magyar sportorvosok ki­zárólag az ökölvívásról értekez­tek két napig. Itt megállapítást nyert, hogy az amatőr ökölví­vás a sérülések listáján csak a 11. helyet foglalja el, így szá­mos sportág jóval veszélyesebb nála. Az egészségügyi óvórend­szabályok, az orvosok döntő beavatkozása, a mérkőzésveze. tők és edzők óvatossága ma már szinte lehetetlenné teszi, hogy valaki oly sok és nagy­erejű ütést kapjon a fejére, hogy. ebből károsodása lehes­sen. Ezeknek az óvórendszabá­lyoknak csak egy része a fejvé­dő használata, sokkal lényege­sebb a megváltozott szemlélet, amely a versenyzők egészségét védi. Nem lehet egyenlőségjelet tenni az amatőr és profi box utóhatásai közé. A profi box sokszor tizenkét menetes, és olyan csillagászati összegekért folyik a harc, hogy egyik érde­kelt sem hajlandó egy-egy na­gyobb ütés után befejezettnek nyilvánítani a küzdelmet, ütnek és állják az ütést, amíg csak bírják. Kétségtelen, hogy ez káros az egészségre, és az is káros, ha két évtizeden túl folytatják ezt a sportot. Az amatőr világban csak ki­vételes tehetségek űzik húsz éven túl ezt a sportot, de ezek a kiválóságok a húsz év alatt nem kapnak annyi ütést, mint egy átlagos tehetség két év alatt. A most lezajlott Európa-baj- nokság 150 mérkőzésén egyet­len komolyabb sérülés sem tör­tént. A résztvevők és a mérkő­zések nagy számához viszo­nyítva a sérülések csekély szá­mú és enyhe voltát, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez volt a legbékésebb ökölvívó Európa- bajnokság. A magyar ökölvívásban külö­nösen szigorúak az egészség- ügyi óvórendszabályok. Az or­vosok az alkalmassági vizsgá­lattól kezdve a mérkőzés meg­állításáig mindenbe beleszól, hatnak, sőt hónapokra, évekre vagy véglegesen eltilthatnak bárkit az ökölvívástól. A mai magyar edzők egészségügyileg képzettek, az orvosnak sokban segítenek. A mérkőzésvezetők egyenlőtlen küzdelem esetén azonnal beszüntetik a mérkő­zést. Most, hogy az egész ország is meggyőződhetett a tv-n ke­resztül, hogy ez a fajta ökölví­vás semmiben sem hasonlít a harminc év előttire, most, hogy ismét van Európa-bajnokunk, jogos az ökölvívó edzők, szak­vezetők és orvosok kérdése: miért pont most kell nekünk, magyaroknak aggódnunk azo­kért a profi amerikai ökölvívó­kért, akik évtizedeket boxoltak egészségügyi óvórendszabályok nélkül s emiatt maradandóan károsodtak? Dr. Szalai István megyei sportfőorvos

Next

/
Oldalképek
Tartalom