Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-27 / 174. szám
e Dunántúlt napló 1985. június 27., csütörtök Miénk a lakóhely! Megszépített napközis tábor a mohácsi gyerekeknek Frissen kaszált harmatos fű és a még festékszagot árasztó kis kerti lak fogadta hétfőn reggel a mohácsi-szigeti napközis táborban a város általános iskoláinak nyolcvan alsó tagozatos tanulóját. A pihenésre, kikapcsolódásra ragyogóan alkalmas környezetben tölthetik a vakáció egy részét itt a gyerekek tanári felügyelet mellett június 24-től augusztus 24-ig. Számukra, azaz a szüleik számára a szokásos havi napközi térítési díjon kívül többletköltséget nem jelent a táborozás, ám ahhoz, hogy a kicsik jól érezzék magukat, sok dolgozó járult hozzá társadalmi munkájával. Mindenekelőtt az ÉPGÉP mohácsi üzemének November 7. nevét viselő szocialista brigádjának tagjait, a Csermák József, Ungszor János, IKóródi Ferenc, iMartini Ferenc alkotta kollektívát kell megemlíteni, akik az üzem által biztosított alapanyagból hintaállványokat készítettek és állítottak fel a tábor területén. A már meglé- vőek mellé még a nyáron újabbakat helyeznek majd el. Rajtuk kívül az üzem több dolgozója majd két hétig a munkaidejük lejárta után takarítottak, festettek, terepet rendeztek, lekaszálták a füvet, levágták a fák száraz ágait — vagyis, mindent előkészítettek a gyerekek fogadására. E tevékenységbe besegítettek a Szabadság úti Általános Iskola tanulói is, néhány délutánt az épületek takarításával, gallyak gyűjtésével töltöttek. A gyerekek napi programjának színesebbé válásáról a Bartók Béla Művelődési Központ, valamint az Ifjúsggi és Úttörőház is gondoskodik. Ezekről Váradi Judit, népművelőt kérdeztük:- Elképzeléseink szerint heti két alkalommal játszóházi foglalkozást tartunk a szigeten. Ezek mellett megismerkedhetnek a batikolással és ha kedvük lesz, más kézműves tevékenységgel. Szervezünk népitáncot, tanítunk népi gyermek- játékokat és dalokat. Egy alkalommal Sólyom Katalin, a Pécsi Nemzeti Színház Jászai- díjas művésznője is ellátogat hozzájuk. Sportprogramokat, ügyességi versenyeket tartunk, ismeretterjesztő előadást hallhatnak a vízi KRESZ-ről, majd a tanultak alapján vetélkedőt rendezünk. — A már eddig ismertetett programokon kívül, mint a korábbi években, idén is megyünk hajókirándulásra és heti egy alkalommal matinéra — mondja Földes Zoltán, táborvezető. Aztán van még egy hagyományos foglalkozásunk: a felügyeletet ellátó nevelők rendszeresen foglalkoznak azokkal a tanulókkal, akik pótvizsgát tesznek majd szeptemberben valamilyen tárgyból. Ezt nem felkérésre, hanem önként teszik, és bizony a gyerekeink nem tudnak úgy örülni neki, mint annak a sok új társas- és szabadtéri játéknak, amelyet a gondnokság vásárolt ebben az évben is. A tábor tevékenységét felügyeli, a feladatokat koordinálja és a tartalmi munka színvonalát ellenőrzi Fekete Lajos, a Városi Tanács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője. Mint elmondta, a tábor elsődleges célja nem a gyermekek megőrzése, hanem a nyári szabadságuk kellemes és egyúttal hasznos eltöltése. Nos, a tervbe vett gazdag, és igazán változatos programok ismeretében erre léhetősége lesz a nyári napközis táborban a mohácsi gyerekeknek. Berta Mária Fotók: Soós Mihály A szerkesztőség postájából Elszabadult a lift Bujócska... Mindennapos esetként kezdődött az, ami 8 éves kisfiámmal és velem történt a közelmúltban. A lift, amellyel i 4. emeletre igyekeztünk, meghibásodott, ajtaja nem nyílt ki, s a 7. emelet és a földszint között folyamatosan, elég nagy sebességgel robogni kezdett. Első ijedtségünk hamar elmúlt, mikor észrevettük az új Vészjelző gombot. Ezt benyomva beszélni tudtunk a segítségünkre létesített ügyeletes központtal, s ők - gondoltam én — intézkednek mielőbbi kiszabadításunk érdekében. De sajnos nem ez történt. Kapcsolatfelvételünk a központtal sikerült is, de megnyugtatás, segítség helyett meglehetősen ridegen közölték velünk, hogy tegyünk amit akarunk, akár kiabálhatunk is, de ők segíteni nem tudnak. Ismételt jelzésünkre hasonló választ kaptunk. majd a későbbiekben már nem is jelentkeztek. RetMég nincs is itt az igazán jó idő, ám máris jelentkezik az a gond, amely az elmúlt években is végigkísérte a nyarat. Elsősorban az idősebb korosztályhoz tartozók nehezményezték, hogy a fiatalabbak nincsenek tekintettel az ő életvitelükre, a korukból, a fáradtságukból is következő napi szokásaikra, a délutáni pihenésükre, s arra, hogy este korábban térnek nyugovóra. Főként a nyitott ablakokon még erősebben hallható, az éjszakába nyúló házi mulatságok, illetve hétvégén az ebéd utáni órákban a játszótenetesen kétségbeestünk a kisfiámmal. Kapcsolatunk a külvilággal megszűnt, tudomásul vették, hogy bajban vagyunk, de nem tesznek semmit. A robogó liftben lassan múlt az idő, 20-30 perc is eltelt talán, de segítséget nem kaptunk. Kiszabadulásunk a véletlenen múlott. A lift hirtelen fékezett, megállt, s kinyílt az ajtó. Mögöttünk ismét becsapódva robogott tovább. Később a PIK-től megtudtam, hogy a kényszerutazásunk oka az volt, hogy nem avatták fel még hivatalosan az új központot. A házmesterhez viszont már nincs bekapcsolva a vészcsengő — mint korábban —, s így ő sem vehetett tudomást a liftben szorultakról. Ezt az utóbbi intézkedést tehát egy kicsit elsiették! Dr. Pál Klára, Pécs, Sarohin tábornok út * ---------------------------té ren túlzottan hangoskodó gyerekek magatartását kifogásolták. — Azért gyerek a gyerek, hogy játsszon —, telefonálta többek között Szántó Tiborné pécsi olvasónk —, s nem is az önfeledt játék zavarja az idősebbeket, hanem a kiabálás, a sajnos nem ritka durva beszéd, amely már a kamaszok között is divat. Az sem gond, ha alkalmanként a szomszédságban jókedvű társaság mulat, ám a rendszeres — nem feltétlenül összejövetelekhez kötött — hangos zene nem mindenkinek tetszik. Van egy színes televíziónk, melyre 1982. 01. 19-én átalánydíjat kötöttünk. A Budai Nagy Antal utca 1. szám alatti GELKA Szervizhez tartozunk. Készülékünk 1985. május 30- án elromlott. Felhívtam a szervizt, s megállapodtunk, hogy 31-én délután vagy 1-én délelőtt jön a műszerész. Jött is, megnézte a készüléket és megmondta, hogy sajnos helyben nem tudja megjavítani, be kell vitetni a szervizbe. Mivel nekünk kocsink nincs, jóindulatúan tudomásomra hozta, hogy ők beszállítják. Megkérdeztem, hogy ha másnap 14 órától itthon vagyok, az megfelelő-e. Azt válaszolta, hogy az késő. A másnap dél- előttben állapodtunk meg. A férjem elkéretőzött a munkahelyéről, de sajnos fél 1 után vissza kellett mennie. Én három órakor értem haza, nyitom az ajtót és egy papír esik a lábam elé a következő szöveggel: Tisztelt ügyfelünk! A tv-ért VI. 4-én 13.45-kor felkerestük önt... Nagyon bántott a dolog és másnap felhívtam a szervizt, elnézést kérve, hogy nem tudtunk otthon tartózkodni. Újabb időpontban állapodtunk meg, június 5-én délelőttben. Szabadságot vettem ki, egész nap vártam, de nem jöttek. Június 6-án munkahelyemről hazaérve ismét egy papír fogadott, melyben tudatták velem, hogy 6-án 14 óra 20 perckor ott jártak a készülékért. A szomszédomnak pedig azt mondták, hogy kedden, 11-én, újból jelentkeznek a tv-ért. 11-én elkéretőztem a munkahelyemről, 12 óra 45 perckor otthon voltam, s az ajtót nyitva a már ismert nyomtatvány hullott a lábam elé: 11-én 10 óra 55 perckor itt jártunk a készülékért.. . Valentiny Miklósáé Pécs, Kossuth L. u. Ez is magántaxi-szolgáltatás? 1985. június 14., délelőtt 10 óra, Pécs, főpályaudvar. Két diáklány érkezett csomagokkal. Mivel egyiknek tovább kell utazni —, társának nem tud segíteni a cipekedésben. — Semmi gond, itt egy taxi! — és a csomagok hazakerülhetnek. A taxis elindult, s kérdezte hová menjen? A válasz Baj- csy-Zsilinszky u. 7-be. A mindeddig udvarias taxist mintha darázs csípte volna meg, úgy reagált: „Hallod jól kiszúrtál velem!” A diáklány meglepődött, mondván, hogy ő nem tett semmi rosszat. A Szalai András úti piacnál a taxis megállt és utasát kitessékelte a gépkocsiból. Kitette a csomagját, 15 forint viteldíjat számolt és elhajtott. Sárga Dácia volt, a rendszáma: GB 33—64. Ez az eset leányommal történt meg, s mit ad a véletlen, pont az esetet mesélte a Kertváros felé vezető úton, amikor megpillantottuk előttünk haladva a sárga Dáciát. A lehető alkalomban megelőztem a gépkocsimmal a taxit, és leállítottam. Megkérdeztem a sofőrt, ő szállította a lányomat délelőtt? — azt válaszolta: „Igen". — Akkor mondja el, miért tette ki úticélja eéőtt? — kérdeztem. — Azért, mert nem volt udvarias, sőt kifejezetten cinikus volt — válaszolta. Én persze tisztázni kívántam miben történt cinikussága, szinte szembesítettem a sofőrt leányommal. Egyértelműen kiderült, hogy cinikusságról szó sem volt, csupán a távolság rövidsége miatt nem érte meg a taxisnak ez a fuvar, s mivel erre útközben rájött —, utasát a cél előtt kiszállította, s mondta „Te azért nem fogsz velem kiszúrni!” Keresztes János Pécs Másokra is tekintettel... Óriás laskagomba Még májusban készítettem ezt a felvételt Schmidt Adóm geresdlaki lakosról, aki szenvedélyes gombázó. Ismeri a legelrejtettebb lelőhelyeket, de valamennyi gombafajtát is. Egyébként a gombát fa tövében találta, fajtája laska. Megmértük kalapjának átmérőjét: 44 cm volt. A súlya 195 dkg. Kett János Geresdlak A magyar ökölvívók egészségének védelme Hozzászól az illetékes A Dunántúli Napló sportoldalán június 13-án ismeretien szerző az ökölvívás okozta egészségügyi károsodásokról írt. írása részint teljesen időszerűtlen, ebben a formában tudománytalan, s mint minden elégtelen és egyoldalú tájékoztató, hamis következtetésekre inspirál. Tizennyolc amerikai veterán profi ökölvívón végzett orvosi vizsgálatok eredményeiből nem következik, hogy a mai európai, de különösen a magyar ökölvívók hasonló károsodással fogják sportpálya- futásukat befejezni. A cikkíró bizonyára nem vett részt azon a nemzetközi tudományos kongresszuson, amelyet két héttel ezelőtt tartottunk meg Budapesten, ahol angol, olasz, amerikai, dán, francia, csehszlovák, szovjet, bolgár, jugoszláv, magyar sportorvosok kizárólag az ökölvívásról értekeztek két napig. Itt megállapítást nyert, hogy az amatőr ökölvívás a sérülések listáján csak a 11. helyet foglalja el, így számos sportág jóval veszélyesebb nála. Az egészségügyi óvórendszabályok, az orvosok döntő beavatkozása, a mérkőzésveze. tők és edzők óvatossága ma már szinte lehetetlenné teszi, hogy valaki oly sok és nagyerejű ütést kapjon a fejére, hogy. ebből károsodása lehessen. Ezeknek az óvórendszabályoknak csak egy része a fejvédő használata, sokkal lényegesebb a megváltozott szemlélet, amely a versenyzők egészségét védi. Nem lehet egyenlőségjelet tenni az amatőr és profi box utóhatásai közé. A profi box sokszor tizenkét menetes, és olyan csillagászati összegekért folyik a harc, hogy egyik érdekelt sem hajlandó egy-egy nagyobb ütés után befejezettnek nyilvánítani a küzdelmet, ütnek és állják az ütést, amíg csak bírják. Kétségtelen, hogy ez káros az egészségre, és az is káros, ha két évtizeden túl folytatják ezt a sportot. Az amatőr világban csak kivételes tehetségek űzik húsz éven túl ezt a sportot, de ezek a kiválóságok a húsz év alatt nem kapnak annyi ütést, mint egy átlagos tehetség két év alatt. A most lezajlott Európa-baj- nokság 150 mérkőzésén egyetlen komolyabb sérülés sem történt. A résztvevők és a mérkőzések nagy számához viszonyítva a sérülések csekély számú és enyhe voltát, nyugodtan mondhatjuk, hogy ez volt a legbékésebb ökölvívó Európa- bajnokság. A magyar ökölvívásban különösen szigorúak az egészség- ügyi óvórendszabályok. Az orvosok az alkalmassági vizsgálattól kezdve a mérkőzés megállításáig mindenbe beleszól, hatnak, sőt hónapokra, évekre vagy véglegesen eltilthatnak bárkit az ökölvívástól. A mai magyar edzők egészségügyileg képzettek, az orvosnak sokban segítenek. A mérkőzésvezetők egyenlőtlen küzdelem esetén azonnal beszüntetik a mérkőzést. Most, hogy az egész ország is meggyőződhetett a tv-n keresztül, hogy ez a fajta ökölvívás semmiben sem hasonlít a harminc év előttire, most, hogy ismét van Európa-bajnokunk, jogos az ökölvívó edzők, szakvezetők és orvosok kérdése: miért pont most kell nekünk, magyaroknak aggódnunk azokért a profi amerikai ökölvívókért, akik évtizedeket boxoltak egészségügyi óvórendszabályok nélkül s emiatt maradandóan károsodtak? Dr. Szalai István megyei sportfőorvos
