Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-23 / 170. szám
Panoráma Belafont-e lánya Shari Belafonte-Harper, a nagy slágerénekes leánya fotomode'llként kezdte, aztán színésznő lett. Számtalan színpadi szerepe után most a Szent György Hotel című amerikai tévésorozat főszerepét játssza nagy sikerrel. (Képünkön: Shari Belafonte-Harper.) Jugoszláv győztes Uros Rojka jugoszláv zeneszerző nyerte el az Osztrák Zeneszerzők Szövetségének első díját a vonósnégyesre írott művek kategóriájában. Ismét". Dali Salvador Dali, a 81 éves szürrealista festő, hosszú évek után ismét ecsetet fogott. Tizenegy részes politikai tárgyú sorozatot fest. „A skorpiók" és az iszlám A Német Szövetségi Köztársaság rendkívül gyorsan a világranglista élére került keményrock zenekara: „A skorpiók”. Az együttes most Malaysiába indul egy hangver- senykörútra, miután szerződésben kötötték ki velük, hogy az iszlámmal ellenkező kulturális ás erkölcsi tartalmú szövegtől és zenétől tartózkodnak Malaysiában. Találkozások a világlátás mezején Ruszh József a gondolkodtetes felelősségéről Az alkalom örömteli, de a hangvétel nyugtalan. Ruszt József, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője örömmel 'könyvelheti el, hogy a VI. Országos Színházi Találkozó kilenc szakmai díja közül kettőt — a legjobb együttesnek és Menczel Róbert munkájaként a legjobb díszletnek kijáró díjat — az ő társulata kapta. A szolnoki, veszprémi, a pesti Nemzeti és a Radnóti Színpad egy-egy díjat kapott. További szakmai díjakat egyéni teljesítményért is nyújtottak. Máskülönben is volt néhány örömteli pillanat ezen a találkozón. Először fordult elő, hogy jegyüzéreket vettek őrizetbe, mégpedig a kaposváriak Bulgakov-előadása előtt. Hiszen drámai produkció jegyeit még sosem vásárolták föl előre a jószimatú üzérek, mint most tették ,,A Mester és Margarita" pesti előadásait megelőzve. Ruszt József, a magyar színházi életnek negyedszázada egyik legsajátosabb, érlelő, alkotó egyénisége az öröm mellett azonban nyugtalan is. — Milyen a magyar színházi élet ma? — Sajnos, az elmúlt évad ellentmondásos, sőt, 'helyenként a szétesés élményét kelti. 'Ennek ellenére vidéken újra fej-x lődés is tapasztalható. Kaposvár a hosszú éves siker után is tartja bástyáit, Nyíregyháza — legalábbis úgy tűnik — túljutott az alakulás válságán. Szerénytelenség nélkül elmondhatom, hogy Zalaegerszeg lis tovább bírja a kezdeti jó iramot. Mindezek ellenére azonban a fővárosi és nem fővárosi színházakra általában az ellentmondásosság jellemző. — Az alig fél évtizedes zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház azonban nemcsak a Dunántúl, hanem az ország ragyogó színháza lett, teltházakkal, s mindez már az első években. Olaszországban pedig a második évadban díjakat nyertek, méghozzá magyar nyelvű ottani előadásokkal?!- Ha egy színház találkozik a közönséggel, világlátásban, gondolkodásrendszerben, korszerűségben, érzékletesen, akkor egy új társulat, vagy egy új színlházvezetés érési ideje rendkívül lerövidülhet. Végül is a színház a társadalom lenyomata. Ha színház és közönség nem ismeri fel egymás arcát, akkor nincsen színházművészet, csak fontoskodás, vagy karrierizmus. Most eszembe jut a francia színházművészet egyik halhatatlan egyéniségének, Jean Vilar-nak halála előtt néhány hónappal adott nyilatkozata, annak is egy mondata: „Csináljatok jó társadalmat és én csinálok jó színházat!” Sokértelmű ez a mondat, de semmiképpen sem menthet fel bennünket, színházi embereket a gondolkodás és gondolkodRuszt József (MTI fotó: llovszky Béla) tatás, az ébresztés felelősségétől. Ki kell szolgálnunk a közönséget és közben el kell égnünk. Vagy nem vagyunk színházi emberek. Én most, hogy vége az évadnak, három napig alszom, aztán a nyár derekától már készülök az új évadra, az új elégésre. Földessy Dénes Az összefüggő gyepszőnyeg síkjából csak szerény méretű emlékkövek emelkednek ki Hamvasztó épül Pécsett A temetekéi- csak rifka helyen sorolják előre a beruházások listáján 250 új tanító Tanítóavató és diplomaátadó ünnepséget tartott szombaton a városi tanács székházának dísztermében a győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola. Gesztesi József főigazgató 250 végzett hallgatónak nyújtotta át a diplomát. Temetkezési szokásaink változhatnak, gyakorta még az ésszerűség határait is átléphetik, de temetkeznünk kell. mint ahogy születnünk, élnünk kell. Hogy márványkripta-palotákra bízzuk-e holtaink emlékét, vagy nyugodt estéken halk imára: barátunk, rokonunk jeles cselekedeteinek felemlegetésére, vagy egy szál virágra, egy gyertya lángjára — mindez már rólunk vall, mint ahogy majd azokra, akik rólunk emlékeznek valamilyen módon. Akárhogy is van akárhogy is lesz, temetkeznünk kell, ez pedig se nem olcsó, se nem egyszerű dolog. S nem gyors. Májusban volt, hogy három hétre vállalt Pécsett a temetkezési vállalat hagyományos temetést, pedig a szokásokkal szakítva szombaton is temettek. S hónapot is kell várni azoknak, akik halottukat ham- vasztatják, míg az urnát elhelyezhetik a márványlap mögött. Miért? — kérdeztük Szabó Mi- hálynétól, a Baranya megyei Temetkezési Vállalat igazgatónőjétől. A temetkezési vállalatok úgynevezett nonprofit-ágazatba tartoznak, azaz alapvetően nem nyereségérdekeitek. De mert vállalatok, ha korlátozottan is, érdekük, hogy nyereségük képződjön, mert ebből kell pótolni a halottszállító gépkocsikat, a temető karbantartásához szükséges eszközöket, a temetési szertartásokhoz szükséges dolgokat stb. A mi nyereségünk éppen csak a szintentartásra elég, arra sajnos már nem, hogy egyrészt a „minőségi" igényeknek, másrészt a mennyiségileg megnőtt feladatainknak megfelelhessünk. A pécsi köztemető állapota ismert, például az, hogy a ravatalozótól milyen messzire esnek már a sírkertek. Ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, beruházásra van szükség, a beruházásra viszont mi nem tudunk pénzt teremteni, az tanácsi feladat. Van egy 1970-es rendelet: az abban megfogalmazott követelményeket csak az utóbbi években kezdték el tervezni. Évtizedes tehát a lemaradás - de nemcsak Baranyában. Bár vannak kivételek. Szombathelyen például már van az ún. amerikai rendszerű sírkert, ahol az összefüggő gyepszőnyeg síkjából csak a szerény méretű emlékkövek emelkednek ki, s nem úgy néz ki a temető, mint egy kőrengeteg. Budapesten pedig hamar „népszerű" lett az a park, ahová vízsugárral szétszórják a hamvakat. — Tervezzük mi is ezeket a formákat, s úgy tudom, Komlón is foglalkoznak a gondolattal, de ehhez fejleszteni kell a baranyai temetkezési lehetőségeket — mondja Szabó Mihályné. A szökőkút vize szórja szét a hamvakat a budapesti temető parkjában A fejlesztési lehetőségekről a Baranya Megyei Tanács építési osztályán érdeklődtünk Kovács Lajos osztályvezetőtől. — Az utóbbi években alapvető változás állt be a megyei temetkezési vállalat munkájában; kulturáltabb, figyelmesebb, együttérzőbb lett az ott dolgozók tevékenysége. A temetői munka olyan, hogy abban nem lenne szabad hibázni. Amit lehetett bérezésben, oktatásban stb., azt megtették, ennek is köszönhető a javulás, de ez nem elég. Tény: az utolsó évtizedben nagyon ritka helyen sorolta előre a tanács a temetőket a beruházások listáján. Ma már a hagyományos temetkezés azzal fenyeget, hogy az élők elől veszik el a helyet a holtak, tehát ezért is, és a változó szokások miatt is tervbe vette a Megyei Tanács egy hamvasztó megépítését, s a pécsi temető bővítését, annak délnyugati részén. A hamvasztó azonban nemcsak baranyai igényeket szolgálna, hanem a régiót is, s ezért azt csak megyei pénzekből nem tudnánk felépíteni. A tervek mór készen vannak, s az 1982. január 1-i árszinten számolva 120 millióba kerülne, s el kell készülnie a következő tervidőszak közepére. Most keresünk kivitelezőt versenytárgyalás útján. Az elkészült tervek ha megvalósulnak, valóban kulturáltabbá teszik mind a hagyományos, mind a hamvasztásos temetkezést: új ravatalozók, megfelelő környezet teremtődik. Hiszen még arra sincs megfelelő helyiség, ahol átadhatják azoknak az urnát, akik azt otthon akarják őrizni, s már arra sem megfelelő a pécsi köztemető, hogy az egyik gyászoló és búcsúzó gyülekezet ne zavarja a másikat. B. L. Sikkasztó-gmk Eltűnt százezrek Közel két éve, 1983 szeptemberében alakult meg Pécsett a „Spécid/" Építőmesteri gmk. Nevéből következtethetünk tevékenységére, s munkájuk v szakmai színvonaláról - sem 'kritikusan, sem dicsérőleg - nem esik szó a rendőrségi vizsgálat anyagaiban, amiből joggal gondolhatjuk: tette a dolgát, megfelelő módon a gmk. A bökkenő nem is itt van. J. J. 30 éves, üzemmérnöki, műszaki tanári képzettséggel rendelkező pécsi fiatalember. Ö volt a „Speciál” építésvezetője, közös képviselője, egyike annak a két tagnak, akik aláírási joggal rendelkeztek, szerződéseket köthettek. Ám a másik tag a múlt év áprilisától már nem dolgozott a gmk-ban, — s ebből számos bonyodalom keletkezett. Ettől az időtől ugyanis J. J. a „Speciál" számlájára átutalt összegeket egyedül vette fel, a legegyszerűbb megoldást választva: aláhamisította az okmányokra helyettese nevét. Márpedig az utóbbi kiválása szükségessé tette volna a társasági szerződés módosítását, ám — vélte J. J. — ez sok időt vett volna igénybe. így maradt a hamisítás — összesen csaknem 40 esetben. Nem kis pénzekről van szó. A múlt évben J. J. a gmk dolgozóinak bruttó jövedelméből levonásra kerülő SZTK-járulékot nem fizette be, visszatartotta, csaknem 800 000 forintot. (Az SZTK-járulék a dolgozók bruttó jövedelmének 40 százaléka volt.) A sikkasztás azonban napfényre került - a gmk-ta- gok közül többen jelentették fel J. J.-t —, s az ezt követő vizsgálat meghökkentő eredményeket hozott. A szakértői vélemény szerint például 1984. december 31-én a „Speciál” pénztárában 435 148 forintnak kellett volna lennie - ám az összeg hiányzott. J. J. védekezett. Elmondta, hogy javíttatták a tehergépkocsijukat, de csak néhány 10 000 forintos - utólagosan beszerzett számlát tudott felmutatni - és ez a könyvelési felületességnek is betudható. Nem szerepelt a naplófőkönyvben többek között az a 60 OOO forint sem, amit J. J. volt helyettesének fizetett ki. A szakértő summás véleménye figyelmeztető lehet a gmk- adminisztrációt intézők felé: „A könyvelés szabálytalan, hanyag, néhol követhetetlen . . És J. J. ezzel tisztában volt, a rendőrségi vizsgálat különböző szakaszaiban gyakran egészítette ki korábbi vallomásait azzal, hogy időközben eszébe jutott: mire költött még pénzt a „Speciál” pénztárából. — Mindkét cselekmény elkövetése visszavezethető arra, hogy az általam vállalt ügyek yitelében sérti gyakorlatom, sem megfelelő tudásom nem volt - mondta, - Ezért nem is láttam át az egészet. .. A két bűncselekmény: magánokirathamisítás vétsége és jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette. Mert J. J.-nak valóban eszébe jutottak újabb és újabb összegek, amelyeket a gmk érdekében, ügyei intézése közben fizetett ki, ám néhány százezer forintnak még mindig nem sikerült a nyomára bukkanni. Pontosabban —, ahogy ezt fogalmazni szokták az aktákban - J. J. a saját céljaira fordította. A vizsgálatot a Baranya Megyei Rendőrfőkapitányság ezen a héten fejezi be. M. A. Pletykák vagy őszinteség? Nem vagyok én apáca Bizton állítható, hogy az utóbbi idők egyik legnagyobb botrányát Zalatnay Sarolta Nem vagyok én apáca című könyve keltette, már a megjelenés- előtt. Népszerű emberek futottak fű'höz-fához, próbálván valahogy „elintézni" a könyv leállítását. Több évig húzódott a kiadás. A könyvkiadó is - gondolom az előbbiekkel összefüggésben — először vállalta a megjelentetést, aztán pihentette egy kicsit a könyvet, aztán „dobta". Maradt a magánkiadás. Cini ezután a példányok nagy részét magánúton is terjesztette, a vidékiek nagy-nagy bánatára. Így alig-alig lehetett hozzájutni, fokozva ezzel a könyv körül kialakult titokzatosságot. A könyv hihetetlen sikere két dologgal magyarázható. Egyrészt annak részletezésével, hogy — mint Zalatnay írja — az ágyat nem csak alvásra használja. Másrészt, hogy mindezeket nem akárkikkel tette vagy akarta tenni. ízlés kérdése, hogy mindezt nevekkel — épp- csakhogy pontos lakcímek nélkül - kell-e megírni. És itt érkezett el az a pront, ahol csalódást kell okoznom a könyvért hiába futkosó olvasónak. Nem írok le egyetlen nevet se Zalatnay igazi, hőn áhított vagy titkos szeretőiből, férjeiből, kérőiből, legyen szó akár magyar válogatott vízipólósról vagy ma futó hazai popzenészekről. A könyv olvasásakor végig az járt az eszemben: népszerű lenne-e ez vagy egy hasonló könyv, ha nem Zalatnay jól ismert neve, hanem mondjuk másé, köztünk élő egyszerű emberé fémjelezné. Akkor is dühös vitákat provokálna-e? Felvetődne-e akkor is sokakban, hogy a könyv legfőbb értéke — a szerző őszintesége? Vagy legyin- tene rá a könyvet így élvezettél olvasó, pletykaéhes, ilyen műhöz mostanában nem szokott olvasó? Bozsik László vasamapi
