Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-18 / 165. szám
1985. június 18., kedd Dunántúlt napló 3 Réz, alumínium, ötöm, műanyag Képeinken balról: a tél elmúltával az udvarra telepített elődaraboló gépen fejtik szét a karvastagságú kábeleket, a vékonyabb vezetékek „kazlát” a markoló emeli a feldolgozó gépsorra. (A szerző felvétele) Kábé I- hulladékból értékes anyag Az üzem kapacitása ma még kihasználatlan A rekordgyorsasággal elkészült szegedi kábel- és veze- tékhulladék-feldolgozó üzemmel a MÉH Tröszt két legyet ütött egycsapásra: jelentős mennyiségű ipari másodnyersanyagot tud visszanyerni hulladékból. mégpedig úgy, hogy a réz és az alumínium kimentése nem jár környezetszennyezéssel. (Korábban a kábelt és a vezetéket kézi hasítással vagy égetéssel bontották, s az égő kábelanyag füstje és gáza is roppant szennyező, sőt mérgező a környezetre.) Miért éppen Szegeden? A MÉH Tröszt tehát Szegeden megépítette az ország egyetlen kábel- és vezetékhul- ladék-feldolgozó üzemét, melynek gépi berendezései svéd vezető szerelő irányításával szerelték. Az épülő üzemből hárman voltak két hétig Svédországban és Finnországban hasonló cégeknél elméleti és gyakorlati képzésen, mert a kábelbontást sem lehet csak könyvekből megtanulni. — Jelenleg már 16-féle minőségű kábelt dolgozunk fel a két technológiai soron, illetve azok kiegészítő berendezésein, s elméletileg a hazánkban keletkező valamennyi kábel- és vezetékhulladék feldolgozására megvan a gépi kapacitásunk. Most fejlesztjük ki az úgynevezett töltött terű, vazelinos kábel gazdaságos feldolgozási módját — mondja Márton Sándor üzemvezető. Miért éppen Szegeden építette meg a MÉH ezt az üzemet? Mert a Magyar Kábelművek (MKM) két legnagyobb gyára - és egyben gyártási hulladékot szállító üzeme — itt, Szegeden és Kisteleken van. Az már más lapra tartozik, hogy a gyümölcsözőnek indult kapcsolat anyagi érdekkülönbözőségek miatt zátonyra futott, s a legnagyobb szállító MKM inkább továbbra is hasítással bontia a saját kábelhulladékát. így viszont félő, hogy a 120 milliós beruházással létesített üzem kapacitása kihasználatlan marad, A MÉH- vállalatok — és más, közvetlenül Szegedre szállító üzemek — ugyanis a Metalloglobus, a Magyar Posta stb. — nem tudnak annyi bontandó kábelt adni, amennyi hosszú távon is megoldaná az új üzem teljes ellátását. Pedig olyan finom szemcseszerkezetű a réz és az alumínium granulátum a technológiai sor végén, hogy arra biztosan alapozhat a Székesfehérvári Könnyűfémmű, a MOFÉM, valamint a Kőbányai Könnyűfémmű is, de az alumíniumgranulátumból olaszországi exportra is jutott. Az üzemben napi átlagban 8 tonna réz, 5—6 tonna alumíniumgranulátumot, időnként 5—6 tonna ólomnyese- déket, vagy darabos ólmot nyernek ki a gépek segítségével. Olyan egyszerűnek tűnik, ahogy a kábelkigyókból és a vezetékhalmokból külön-külön gyűlik a konténerekbe a réz, az alumínium, az ólom, vagy a műanyaghulladék. Az anyagot előkészítik, azaz előválogatják: a nagyobbakat elődarabolják az ollók, az előgranuláló és a mágneses szeparátorok segítségével. Az anyag a belső épületben lévő gépsor adagolótartályába kerül, ott a berendezések addig őrlik zárt rendszerben, különböző utakon a kábeldarabokat, amíg azokból teljesen el nem különül a szigetelő anyag és a vezeték. A műanyagot tovább tisztítják a fémhulladékoktól, hogy egyetlen gramm értékes anyag se vesszék kárba. Az üzemben a műanyaghulladék a ma még „használhatatlan" melléktermék . . . Hasznosítási kísérletek Meddig? Már nem sokáig. Az egyre gyűlő műanyaghulladék hasznosítására kísérleteket kezdett a DÉLÉP, a Budapesti Műszaki Egyetem és a Veszprémi Vegyipari Egyetem. A DÉLÉP panelházaknál kísérletképpen mór használta hőszigetelésre a műanyaghulladékot, az átvételi árban még nem tudtak megegyezni. — Dolgozik végre az új üzem, de egyelőre csupán két-három hónapos folyamatos munkához elegendő a készletünk - kesereg az üzemvezető. — Utána nehéz helyzetbe kerülünk . . . Már keresik a megoldást — többek közt a bérmunkalehetőséget. Murányi László Élelmiszer-tartósító I __ I w O rszágos versenyen — előkelő helyezés A szakma kiváló tanulói Kovács Gábor Gulyás Györgyi Tiszteletre méltó sikert ért el a Szigetvári 509-es Szakmunkásképző Intézet két végzős tanulója, Kovács Gábor és Gulyás Györgyi. Az április 1-2. között megrendezett, Szakma Kiváló Tanulója ot szágos versenyen az első hat között végeztek. így jogot szereztek arra, hogy mentesítsék őket a szakmunkásvizsga letétele alól. Osztálytársaikat két hónappal megelőzve, szinte egycsapásra élelmiszertartósító szakmunkásokká váltak, elért eredményeik alapján. A versenynek a Nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet adott otthont, melynek öt éve újból kihelyezett tagozata működik a szigetvári szakmunkásképzőben. Ilyen jó eredményt már több mint egy évtizede nem értek el az intézmény növendékei. A tagozat 1975-ben megszűnt, aztán a 80-as évek elején újra indult. Ez kifejezett igénye is volt a Szigetvári Konzervgyárnak, a szakmunkásutánpótlást biztosítandó. A beiskolázást a gyár végzi, a tanulmányi valamint a társadalmi ösztöndíjakat, a tankönyveket, a gyári gyakorlathoz szükséges munkaruhákat, a gyakorlatokat vezető szakembereket ugyancsak biztosítja. Ennek ellenére az évenkénti 20-25 végzősből csak a fele vállalja a konzervgyári munkát, másik fele élelmiszerboltokban kezdi el tevékenységét élete első munkahelyén. Pedig a konzervgyárban a fizetések csaknem a dupláját teszik ki, mint egy bolti eladóé. A gyár elismerését tükrözi, hogy a két kezdő szakmunkás órabére 7 forinttal több, mint a majdan munkába álló végzős társaiké, így havonta 5-6 ezer forint lesz a borítékjukban. Gábor már május eleje óta dolgozik, nem várta ki a három hónapos engedélyezett szabadságot. Minél előbb pénzt szeretne keresni, hogy önállóan állhassa meg a helyét a családban, ahol a hét testvér közül ő a legfiata- lobb. Munkahelyi vezetői már jól ismerik évek óta, így nem okoz gondot a beilleszkedés, hiszen három éve minden második héten a délelőttöket a gyárban töltötte osztálytársaival együtt az üzemi gyakorlatokon. Hasonló helyzetben van Györgyi is. Am ő még nem dolgozik, egyelőre élvezi a szabadság adta pihenési lehetőségeket. Két nővére van, ők az egészségügy területén dolgoznak. Korábban ő is egészségügyis szeretett volna lenni, de most, hogy ilyen kitűnő eredménnyel végzett, már másképp vélekedik. Időközben megszerette a szakmát s annak főleg elméleti és kísérleti részét. Ezért eltökélt szándéka, hogy tovább tanul. Különbözeti vizsgát tesz még a nyáron, így két év alatt elvégezheti a szak- középiskolát is, mely már érettségi bizonyítványt is ad. Ezt követően a célja a technikum vagy az egyetem. Az élelmiszertartósítás mélyebb vegykonyhájába, laboratóriumi folyamataiba szeretne bepillantani, ehhez — minden jel szerint nemcsak az előképzettsége, hanem tehetsége és ambíciója is rendelkezésre áll. Právicz L. A szervezetfejlesztés színe és visszája A nehézségek, fékek ellenére Is lépni kell! E gyre többet hallunk manapság új vállalatokról, új nevek, vagy régi nevek új változatai bukkannak fel. Átmeneti jelensége ez csupán gazdasági életünknek, vagy kétségtelenül az indokolt változások következménye? A válaszhoz tudni kell, hogy már az 1968-ban kezdődött reformfolyamat célja volt egy, a korábbinál tagoltabb, változatosabb szervezeti rendszer kialakítása, a gyakorlatban azonban a reform csak a tervezési és szabályozási területekre terjedt ki, és érintetlenül hagyta az ipari vállalatok akkori szervezetét. így a hetvenes években iparvállalataink elsősorban nagyvállalatokra koncentráló rendszere tovább romlott: növekedtek a vállalati méretek, tovább csökkent az önálló cégek száma, kis és középvállalatok nagyokba olvadtak be — következmény: mindez még kevésbé vált alkalmassá a piachoz való rugalmas alkalmazkodásra, az intenzív gazdasági növekedésre. A helyzet évtizedünk eleje óta fokozatosan megváltozott, bár máig sem kielégítő mértékben. Az Ipari Minisztérium területén 1981-től 1983 végéig például csaknem ötven, új, önálló vállalat alapítására került sor, 82 új szolgáltató kisvállalat alakult, s 1984-től mostanáig további mintegy 30 új önálló vállalat jött létre. Ezek többsége tröszti vállalatból vagy nagyvállalatok megbontásával önállósodott, néhányuk leányvállalatként, s a folyamat természetesen nem ért véget: a minisztérium — az erre vonatkozó PM-irányelvek, illetve kedvezmények ismeretében is — további 30 vállalatot kér fel szervezetük áttekintésére, leányvállalattá vágy önálló vállalattá alakítható egységeik számbavételére. Hasonló változásokat javasolt a Pénzügyminisztérium is. Az eddigi tapasztalatok szerint az új szervezeti formába került vállalatok jól alkalmazkodtak megváltozott helyzetükhöz és a gazdasági környezethez, s már működésük első évében egy sor intézkedést tettek hatékonyságuk javítása érdekében. Új beszerzési forrásokat tártak fel, javították a termékszerkezetet, a konvertibilis export minőségét, új értékesítési formákat vezettek be, fellendítették a piaci munkát, javították a belső érdekeltséget, és kezdeményezőnek bizonyultak a hatékonyság növelésére más gazdálkodókkal való együttműködésben is. Negatívumok: a vállalaton belüli szakemberhiány; az, hogy a velük — az újakkal kapcsolatban álló nagyvállalatok továbbra is monopolhe'yzetben vannak, illetve hogy a kereskedelem nem valósít meg hasonló decentralizálást az iparral párhuzamosan. A csaknem 80 új önálló vállalat közül 46 vidéki. Mit mutatnak a baranyai tapasztalatok? Megyénkben 1980 júliusa óta összesen mintegy 30 önálló szervezet jött létre, többségük a korábbi tröszti szervezetek felbomlásával, szolgáltató egységek széttagolásával. A kisvállalatok és kisszövetkezetek működésének első szakasza életképességüket bizonyította, de az új szervezeti keretek közt gazdálkodó egységek munkájának kedvező vagy kedvezőtlen alakulása és a szervezeti változás közötti kapcsolat nem egyértelmű, vagyis a siker csak egyedileg értékelhető. A legtöbb esetben egy-egy önállósulni kívánó üzemrész nyereségessége volt a döntő oka a kezdeményezésnek — ezek nem akarták a többi üzemrész veszteségeit vállalni —, a pénzügyi rendezés azonban gyakran elhúzódott, és a gazdasági környezet hátrányos elemeit — például a szolgáltatóknál az anyag- és alkatrész- ellátás gondjait — nem sikerült kiiktatni. Az érdekeltségi viszonyokat nagyobb mértékben határozta meg a szabályozás, mint a szervezeti változás. A baranyai képet tehát ugyanazok az ellentmondások jellemzik, az indokolt önállósulási törekvéseket ugyanolyan körülmények korlátozzák, mint az országosat: ahhoz, hogy a reform által igényelt valódi verseny kialakuljon, több feltétel egyidejű teljesítésére van szükség (az önállóság növekedése, a vállalati önkormányzat fejlődése, a hatékonysági kényszerpályát teremtő, nyereségcentrumú szabályozás, az árrendszer megújulása, a monopol-ellenes törvény, stb.) Ehhez, vidéki üzemekről lévén szó, további ellentmondásként járul az, ha a központ pesti — a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi üzeme például munkásgyűlésen voksolt az önállósulás mellett, de az országos szintű vállalati érdek érvényesült. Miért érdemes mégis a kisebb, decentralizált szervezeti formák kialakítására törekedni? Azért, mert kisebb, rugalmasabb szervezet könnyebben, gyorsabban reagál a piaci, konjunkturális változásokra, érdekeltségi viszonyai célirányosabban alakíthatók. Általános tapasztalat az is, hogy kisebb szervezetekben az alkotó egyéni energiák hatásosabban fejlődnek, működnek. A legáltalánosabb tanulság mégis az, hogy a korábbi vállalati struktúra kialakulását segítő okok ma is léteznek, annak konzerválása irányában hatnak, mivel a gazdasági szabályozásban, környezetben nem következett be olyan mértékű változás, amely a gazdálkodó egyséqeket arra ösztönözné, hogy hatékonyságuk növelése érdekében tevékeny részt vállaljanak a vállalati „felállás" megváltoztatásában. Erre mutat az is, hogy az eddigi változások csaknem kivétel nélkül központi elhatározásból születtek, egyedi szervezeti felülvizs- qálatok alapján hozott állam- igazgatási döntések eredményen márpedig csupán így, „felülről” hozott döntésekkel nem lehet előbbre jutni. A szervezetfejlesztés nem öncélú, nem ‘lehet kiragadni a reformfolyamat továbbfejlesztésének egészéből. A mai nehéz piaci, világgazdasági helyzet is sok gondot okoz: néhány cég az előkészítésbe bevontak közül, rövid távú pénzüqyi megfontolások, illetve a tőkésexport növelés, az importkorlátozás egyszerűbb megoldása miatt a meglévő szervezet fenntartás mellett foglalt állást. Jelentős az ellenállás a vállalati szféra részéről: a nagy- vállalatok gyáregységei sokszor azért sem törekszenek önállósodásra, mert egyelőre több előnyt látnak abban, amit a nagyvállalat monopclhelyzete, nagyobb érdekérvényesítő képessége, kedvezőbb alkupozíciója nyújt számára. Mindez azonban együttvéve sem változtat azon, hogy gazdálkodásunk hatékonyabbá tétele érdekében minél előbb mozdulni, lépni kell — a szervezetfejlesztés oldaláról is. Varga János
