Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)

1985-06-17 / 164. szám

A Dunántúlt napló 1985. június 17., hétfő lötanfolyam, játszó ház, vetélkedők, kirándulások Június 24-én kezdődik a napközis táboroztatás. A kertvárosi gyerekeket - négyszázat - a Nevelési Köz­pontban helyezik el. Ez spe­ciális sporttábornak felel meg: intenzív úszásoktatás­ban részesülnek a tanulók. A város többi iskolájába járó gyermek — közel öt- nzázjan — a pellérdi nyári napközis táborba megy ki naponta autóbusszal. Az ételt is úgy viszik utánuk Pécsről. A programok össze- válogatásánál a sokrétű ér­deklődés kielégítésére töre­kedtek a nevelek: kedden filmvetítések, szerdán közmű­velődési programok, csütörtö­kön vetélkedők lesznek. A turnusokban a népművészeti, a sport és az úttörő szak­jellegű programok fogják vál­togatni egymást. Gondoltak idén a kánikulai napokra is Nyári napközis táborok- már készen vannak a kon­téner zuhanyozók, és a W. C.-k is elkészültek a park­ban. Ezenkívül felállították társadalmi munkában a vá­ros iskolái a szabadtéri játé­kokat - hintákat, mászóká- kat. Július végefelé mindkét tá­borban csökkenni fog a lét­szám — kezdődik a szülők­kel a nyaralás — ezért össze­vontan Pellérdre járnak ki a pécsi gyerekek napközibe. A komlói gyerekeknek már június 17-én kezdődik a nyári táborozás. Igaz, az első két hetet az iskolákban töltik és csak utána kerülnek a sikon- dai táborukba. Ott már kelle­mesebb lesz a napos nyara­lás, mivel a strand tőszom­szédságában lesznek, és jó idő esetén mindennap stran­dolhatnak. A mázaszászváriak sport­napközit szerveztek az általá­nos iskolásoknak: több sport- rendezvény színesíti a kézi­munkaszakkört és az olvasó­tábort. , A szigetvári és a szentlő­rinci gyerekeknek is - a ko­rábbi évek tapasztalata alap­ján — sportnapközit szervez­nek: délelőttönként megnézik a tv ifjúsági adásait, filmvetí­téseket láthatnak, délutánon­ként játszóházi programok, úszásoktatás és gyalogos, il­letve kerékpáros túrák váltják majd egymást. A siklósi általános iskolá­soknak is hétfőn kezdődik a napközis tábor, ahol külön­böző kulturális programokkal igyekeznek emlékezetessé tenni a napokat. Elmennek egy-egy nap kirándulásra, múzeumokba és moziba is valamennyien. Mohácson a szigeten lesz idén is a napközis tábor. Naponta komppal mennek át a kisiskolások és kísérőik a táborhelyre. Rossz idő esetén az Úttörőházban tanyáznak. Videóberendezés, pingpong­asztal, sportszerek és vetél­kedők kínálnak nekik érdekes programot. Ádám Erika Nem tudott olaszul Az új Kolumbus Az igazi Kolumbusnak vajmi kevés köze van ahhoz a legen­dás, olasz születésű tengerész­hez, aki felfedezte Amerikát — állítja Frederick J. Pohl. A 95 éves angol tudós még 1944- ben kimerítő tanulmányt írt Amerigo Vespucciról, s az ak­kor végzett könyvtári kutatásai során olyan eladdig ismeretlen anyagokra bukkant, amelyek felébresztették benne a tudo­mányos érdeklődést Kolumbus élettörténete iránt is. „Az új Kolumbus” című köny­ve megjelenése előtt a tudós csak néhány részletet volt haj­landó elárulni a sajtónak. Pél­dául azt, hogy még Kolumbus neve sem stimmel. Igazi neve nem Cristoforo, illetve annak spanyol változata, Cristobál, hanem Juan Colán volt, s nem Olaszországban, hanem a spa­nyol Mallorca szigetén született. Már Portugáliában élt, ami­kor egy hajóskapitánytól két pergamentekercset kapott, ame­lyeken a kapitány beszámolt arról, hogyan szelte át az At­lanti-óceánt úton az Indiáknak nevezett szigetek felé. Ez adta meg az ötletet. 1481-et írtak akkor. Miután a portugál király elutasította hajók és pénz irán­ti kérelmét, Colán Izabel spa­nyol királynőhöz fordult. Akkor már olasznak vallotta magát. „Juan Colónnak volt egy Chris- toforo Colombo nevű, Genová­ból származó barátja, tőle köl­csönözte előbb csak a kereszt­nevét. Majd amikor 1493-ban visszatért első útjáról, már Co- lombónak nevezte magát. Mind ezt azért, hogy új életet kezd­hessen, a spanyol udvarban ne firtassák az akkori időkben na­gyon is előnytelen származását. De nem volt olasz; ha időnként Genovába, valamelyik „család­tagjának" írt, kellett valaki, aki leveleit spanyolról olaszra for­dítsa le” — állítja Pohl. A tudós szerint Kolumbus igen nagyratörő ambíciókat táplált, az admirálisi cím, ami­vel a spanyol királynő kitüntet­te, messze nem volt vágyainak csúcsa, az igazi álma egy sa­ját királyság volt. „Nem nevezhetjük Amerika felfedezőjének, hiszen Indiát kereste, de biztos, hogy nap­jainak legjobb navigátora, nagy admirális volt" — mondja Pohl. Azokat az olaszokat pedig, akiknek megállapításai csaló­dást okoznának, az angol tu­dós a következőkkel vigasztal­ja: „Amerikát egy olasz fedezte fel, az a férfi, aki nemcsak be­számolt a világnak egy elad­dig ismeretlen földrész felfede­zéséről, hanem kontinensként határozta is meg azt. Róla, Amerigo Vespucciról, nevezték -el Amerikát.” uj katalógus Nagy port kavart a bélyeg- gyűjtők, a szakemberek és a hallgatók körében is az a ri­portsorozat, amely a rádió­ban foglalkozott a magyar bélyegek elértéktelenedésével. Egy gyűjtő — persze névtele­nül — panaszkodott arra, pél­dául, hogy az NSZK-ban nem tudta eladni bélyeggyűjtemé­nyét, mert az ottani kereske­dők kijelentették: magyar bé­lyeget nem vásárolnak, mert értéktelenek. (Mellesleg arról már nem esett szó, hogy ho­gyan tudta kivinni gyűjtemé­nyét, különös tekintettel arra, hogy bélyeget tilos kivinni az országból.) A riportokra aztán reagált a Filatéliai Szemle júniusi számában Horn Dezső, a MABÉOSZ elnöke. Idézet a válaszból: „Az egész riportso­rozatból azt tudtuk meg, hogy a bélyeggyűjtés egyedüli ér­telme a befektetett forintok fiaztatása, és hogy ez sajnos ma már a kiadás hiányos­ságai, a kereskedelem mohó­sága és a gyűjtők érdekvédel­mének hiányossága miatt egy­re nehezebben megy . . . Úgy tűnt az egészből, hogy a bé­lyeggyűjtést és kiadást csak mennyiségben, darabban és forintban kell értékelni." A gyűjtésnek — noha a bélyeg valóban értéket kép­visel — valóban nem a „va­gyonszerzés" a fő funkciója. Amellett, hogy a bélyeg kul­turális értékeket teremt, is­mereteket bővít, fejleszti az esztétikai érzéket, olyan pozi­tív emberi tulajdonságok ki­alakításában is közreműkö­dik, mint pontosság, türelem, rendszeretet, tisztaság, az ér­tékek megbecsülésére nevelés. A MABÉOSZ 120 000 felnőtt tagja számára azonban egy­általán nem mindegy az sem, hogy most elértéktelenedtek-o a magyar bélyegek vagy nem. A kérdésre Farkas Zoltán, a MABÉOSZ Dél-dunántúli Te­rületi Irodájának vezetője, egyben a területi bizottság titkára válaszolt: — Az a kategorikus kije­lentés, hogy a magyar bélye­gek elértéktelenedtek, az így egyszerűen nem igaz. De az sem igaz, hogy minden rend­ben van. Először is a bélyeg­nek három értéke van: névér­ték, a katalógusérték és a for­galmi érték: ez utóbbi általá­ban a kettő között szerepel. Való igaz, hogy a hatvanas­hetvenes években a posta —i amely a bélyegkibocsátás mo­nopóliumával rendelkezik —, rendkívül magas példányszám­ban adta ki a bélyegeket: volt olyan, amit hatszázezies nagyságrendben. Mi sem ter­mészetesebb, hogy ezekből a bélyegekből túlkínálat jelent­kezett. Hogy ne ismétlődjék meg a bélyeg-dömping, a MABÉOSZ a gyűjtők érdekében állan­dóan ösztönzi a kibocsátót a példányszámok csökkentésére. Sikerült is elérni a példány- szám-csökkentést, s az azóta megjelent bélyegek kereset­tebbek is. — Sokan kifogásolják, hogy a magyar bélyegek nagyok, a papír nem mindig jó. Mi ezen is szeretnénk javítani. Méret szempontjából például az osztrák, a svájci, a lichtentei- ni és angol bélyegekhez ha­sonlók lennének az ideálisak. Sok értékes bélyeg jelent meg nálunk, köztük olyan rit­kaságok, amelyek valóban nagy értéket képviselnek — csak érteni keli hozzá. Persze, az úgynevezett árétket, ha valaki el akarja adni, mindig a kereset—kínálat szabja meg. A gyűjtők megnyugtatá­sára fontosnak tartom elmonda. ni, hogy a mostani szinte hasz­nálhatatlan árjegyzék helyett készült már egy új, speciális katalógus, amit a MABÉOSZ ad 'ki, s várhatóan tavasszal jele­nik meg. Dücsö Csilla „Pali-nővér” A szekszárdi Balassa János megyei kórház gyermekbelgyó­gyászatán csend van. Itt-ott hallatszik a kórteremből fájdal­mas nyöszörgés. Délután van. Mindenki pihen, gyerek és nő­vér egyaránt. A folyosó aszta­lánál ketten ülnek. A nővér és egy fiatalember. A kórteremből öt év körüli fiúcska rohan ki: — Doktor bácsi, elvették a könyvemet! — fut egyenesen Nyiresi Pál ápolóhoz. — Zsoltika, én nem vagyok orvos, hanem ápoló, mint a nénik. Gyere, visszakérjük a könyvedet! ■— nyugtatja ked­ves szavakkal, csendesen a gyereket. A kisfiú kerek sze­mekkel bámulja: az óvodában is óvónénik vannak, és otthon is anyuka hajol az ágya fölé, ha beteg. Nyiresi Pál a beteg gyerekek ápolásával nehéz feladatot vállalt. A nap huszonnégy órá­jában talpon kell lennie. — Soha nem akartam más lenni, ötéves koromig sokat voltam kórházban, talán ez is hozzásegített a döntésemhez — kezdi beszélgetésünket. — Az édesanyám szívbeteg. Több­ször is meglátogattuk Budapes­ten. A kórházban, ahol feküdt láttam, hogyan segíte-iek az ápolónők a súlyosan beteg em­bereken. Jó volt azt is hallani, hogy milyen szeretettel beszél­tek arról az ápolónőről, aki hozzájuk kedves volt. Jó dolog az embereken segíteni! Látni, hogyan gyógyulnak meg, hagy­ják el egészségesen a kórhá­zat. Az első időben az osztályon dolgozó ápolónők csodabogár­nak tartották. Ma már meg­szokták. Az állandó együttlét elmosta a határokat. — Nyolcadik után nem vet­tek fel a szekszárdi Egészség- ügyi Szakközépiskolába. Otthon maradtam Varsádon és bolt­ban kezdtem el dolgozni, de az egyáltalán nem tetszett. Aztán egy éve bejöttem Szekszárdra,. a kórházba. A gyerekosztályt választottam, mert itt ugyan még több türelem kell, de jó a kicsik között lenni. Mesével, viccel, kedves szóval meg lehet őket mindenről győzni. Még arról is, hogy a kórházban kell maradniuk, ha újra egészsége­sek akarnak lenni. Az egyik szobában súlyos égési sérülésekkel fekszik egy kislány. Nyiresi Pál többször is bemegy hozzá, beszélget vele. A többi gyerek meg hűségesen követi. Szeretik. — Eleinte a vizsgálatok ne­kem jobban fájtak, mint a gye­rekeknek. Aztán rá kellett jön­nöm, hogy a gyógyulásukhoz erre szükség van. Sz. K. Magyar üzletkötések Poznanban Vasárnap bezárta kapuit az 57. poznani nemzetközi vásár. A kiállító országok száma — 39 — egyértelműen arról tanús­kodik, hogy változatlanul nö­vekszik az érdeklődés a lengyel gazdaság iránt és nő az érde­keltség a kapcsolatok bővítése iránt is. Az előzetes üzletkötési ada­tok arról tanúskodnak, hogy a lengyel vállalatok a legna­gyobb értékben — a Szovjet­unió, az NDK és Csehszlovákia után — Magyarország vállala­taival kötöttek szerződéseket. A megkötött magyar—lengyel üz­letek értéke mintegy 73 millió rubel, jóval több a tavalyi üz­letek összesített értékénél. Erőszakos közösü lésért 5 év Kezdetben nem volt világos a dolog: akart káposztát lopni az 1968-ban született, vokányi S. L, vagy sem? Volt-e vele valaki 1984. október 26-án, a déli órákban, vagy egyedül járt K. A.-né kertjében? Felbiztatta valaki a 'bűncselekmény elköve­tésére, vagy elég volt saját el­határozása? Annyit minden­esetre tényként lehetett el­könyvelni: az említett, 52 éves K-nét azokban az órákban megerőszakolták ... Azt írja az igazságügyi or­vostani szakvélemény: S. L-ről: „... szegényes gondolkodású, nagyon szűkkörű ismeretekkel rendelkező, enyhe fokban de- bilis . .Ez már elég ahhoz, hogy néhány dolgot könnyeb­ben érthessünk meg. Például azt: valaki megy a rétek alatt, meglát egy asszonyt, úgy dönt, megerőszakolja — és meg is te­Ezt az ügyet tárgyalta első fokon a Pécsi Városi Bíróság dr. Kiss Rezső tanácsa. Ponto­sabban: kicsit szélesebb volt a vádpontok listája, mert az ügyész erőszakos közösülés bűntette, kisebb értékre elkö­vetett lopás vétsége, két rend­beli 'hamis vád 'büntette és könnyű testi sértés vétsége mi­att javasolta büntetés kiszabá­sát. Lássuk sorban! S. L. K.-né háta mögé lopózott, száját hir­telen befogta, nyakát elszorí­totta, az eszméletét vesztő asz- szonyt a kert melletti kukori­cásba vitte, s megerőszakolta.- Hazament, ruháját beáztatta, talán már az egészet el is fe­lejtette, amikor érte mentek a rendőrök. Még ehhez a bűncselek­ményhez: először azt vallotta, hogy káposztát lopni indultak egy helybeli ismerősével, aki meglátva a kertjében a sárga­répát kiszedő K.-nét —, azt ja­vasolta S. L.-nek — meséli ez a 17 éves fiatalember —, hogy vegye el az asszonytól a pénzt. Ű azonban hiába kutatott K.- né zsebében, abban egy fillér sem volt, hát ha már a köze­lében volt... Később kiderült: szó sem volt káposztalopásról — ami programot egyébként S. L. úgy adott elő, mintha azt mesélte volna: ma is megyek moziba . .. —, s a mondott is­merős sem volt a 'helyszín kö­zelében. S. L. más recept után nézett: későbbi vallomásában azt bizonygatta, hogy cel'latár- sa volt a tettes, ő szívességből, ázaz: 2500 forintért vállalta el, hogy viszi a balhét. . . Kiderült azonban, hogy a képlet 'fordít­va értendő: S. L. kérte cella­társát — meséli Sz. L. —, hogy „ismerjem el helyette az erő­szakos közösülés bűntettét." Igaz, S. L. nem ajánlott az üz­let fejében néhány százast, a nyomaték kedvéért azonban jól elpáholta cellatársát. . . Az a bizonyos kisebb értékre elkövetett lopás vétsége: még a már elmesélt bűncselekmény elkövetése előtt S. L. egy áru­házból lopott el egy rádiót, amit azután eladott a Bizomá­nyiban. Az áruház kára 2200 forint, S. L.-nek elég volt érte 300 forint. A két rendbeli hamis vád bűntette már ismert: a káposz­tás-cimbora és a cellatárs feje fölé tologatta a viharfelhőket S. L. — úgy tűnik, ehhez volt valamennyi kombinatív készsé­ge —, de hát a két embernek nem is kellett volna a kérdé­sekre válaszolniuk, elég volt meghökkenésük, mértéke. A könnyű testi sértést erő­szak közben okozta S. t. Az ügy fellebbezés folytán került a 'Baranya Megyei Bíró­ság dr. Bertha Pál tanácsa elé. Szinte változtatás nélkül hagy­ták helyben az első fokú ítéle­tet — 5 év szabadságvesztés, halmazati büntetésül —, amely­nek indoklása hangsúlyozta: a bűncselekmények közül kiemel­kedő súlya van a vádlott által elkövetett erőszakos közösülés­nek. De jelentős a súlya a két rendbeli hamis vád bűntettének is, mely az igazságszolgáltatás elleni egyik legsúlyosabb bűn- cselekmény. Amit a másodfok változtatott: mellőzte a könnyű testi sértés vétségének megál­lapítását, mert — nem szaknyel­ven szólva - beleolvad az erő­szakos közösülésbe. A megfe­lelő szigorú büntetés helyben hagyásánál dr. Bertha Pál. ta­nácsa figyelemmel volt — mint súlyosító körülményre — arra is, hogy egyre gyakoribbak az erő­szakos bűncselekmények. Mészáros Attila Ifi har a magyar bélyeg körül Hats-zázezres naavsáprend

Next

/
Oldalképek
Tartalom