Dunántúli Napló, 1985. június (42. évfolyam, 148-177. szám)
1985-06-14 / 161. szám
1985. június 14., péntek Dunántúlt napló 3 Pécs, 2. sz. országgyűlési képviselői választókerület Harasztiné Deutsch Erzsébet — Huber Jenő Tegnap délután Pécsett, a Budai I. pártszervezet Kossuth utcai termében tartották meg az első jelölőgyűlést a Pécs 2. sz. országgyűlési képviselői választókerületben. A rendezvény célja volt: képviselőjelölteket állítani a június 22-én tartandó pótválasztásra, amelyre azért kerül sor, mert - mint Gergely László, a jelölőgyűlés elnöke, a Hazafias Népfront Pécs Városi Bizottságának titkára bevezetőjében elmondotta — a múlt szombati választáson egyik jelölt sem kapta meg a szükséges többséget, azaz Harasztiné Deutsch Erzsébet 47,2 százalék, Huber Jenő 35,1 százalék, Kovács Marianna pedig 16,8 százalék arányú szavazatot kapott. Ismertette: a bizottság mindhármuknak felkínálta a lehetőséget, hogy ismét jelöltként induljanak. Kovács Marianna nem kívánt ezzel élni. Így a Népfront városi elnöksége nevében ismét Harasztiné Deutsch Erzsébetet, a HUNOR Kesztyű- és Bőrruházati V. szakmunkását és Huber Jenőt, a Pécsi Dohánygyár osztályvezetőjét javasolta képviselőjelöltnek. A választópolgárok bizalmát először Huber Jenő köszönte meg, azzal a kéréssel, hogy munkájukat aktivitásukkal - bármelyikük is legyen a megválasztott képviselő — június 22-én is támogassák. Nagy Sándor, Kossuth Lajos utcai lakos a jelöléssel egyetértett, Tamási Rezső Vadász utcai lakos, a HUNOR csoportvezetője az országgyűlési képviselői és a tanácstagi feladatok összehangolásáról szólt, mondván: a tisztaság, a poros utcák kérdése például nem az országgyűlési képviselőre tartozik, viszont az is tény, hogy a tanácstagok sokszor évekig nem keresték meg a képviselőt, holott nagyobb horderejű, magasabb szintű döntést, segítséget kívánó ügyekben ez kellett volna. Hasonló szellemben támogatta a jelölteket Kupi János és Németh Vilmos, majd az elnök szavazásra tette fel a jelölés kérdését. Ennek eredményeként Harasztiné Deutsch Erzsébet és Huber Jenő a szükséges egyharmados arányt mindketten megszerezték. Éltek a megadott szóval is: Harasztiné Deutsch Erzsébet a megoldandó feladatok sorában első helyen a választókerület iskoláinak rendbetételét, a „DOZSÓ” művelődési központ felújításának szorgalmazását említette, Huber Jenő pedig - egyebek közt — annak az erkölcsi, emberiességi feladatnak a fontosságát, amit az idősek sorsának javítása kell jelentsen a mai fiatal és középnemzedék számára. V. J. — » Pécs, 4. sz. választókerület Dr. Fazekas Zoltánná — Medvetzky Antalné dr. Jelölőgyűlést tartottak tegnap délután Pécsett a BÉV munkásszállójának nagytermében: a 4. sz. országgyűlési választókerület képviselőjelöltjei — dr. Marton István, a MÉV jogügyi osztályvezetője, dr. Fazekas Zoltánná dr. Schmelczer Matild, a II. sz. belklinika adjunktusa és Medvetzky Antalné dr., a Pollack Mihály Műszaki Főiskola igazgatóhelyettese — közül egyik sem nyerte el a szükséges szavazatokat. Így tehát újabb jelölőgyűlésre került sor, nagy érdeklődés mellett. Dr. Fekete Bálint, a Városi Bíróság elnöke, a HNF Városi Bizottságának tagja elnökölt. Beszédében hangsúlyozta, hogy milyen jelentős politikai esemény a választás, s hogy népünk nagyarányú részvétellel tett hitet politikánk mellett. Ezután ismertette az ilyenkor szokásos eljárási szabályokat. Bejelentette, hogy dr. Marton István az újabb fordulóban nem kíván jelöltként indulni. — Minden nemzet életében fontos a képviselőválasztás — mondotta dr. Marton István. — Bizonyítja ezt a gyűléseken és a szavazáson megjelentek nagy száma is. Magam először a választók, majd a Hazafias Népfront jelöltjeként indultam. Most alaposan átgondolva a parlament összetételét s azt a tényt hogy az uránbányászoknak már van képviselőiük és pótképviselőiük, a felsőoktatási intézményeknek viszont nincs, a visszalépés mellett döntöttem. A bejelentést a jelölőgyűlés tudomásul vette, és hozzászólások következtek. Horesnyi István rokkant nyugdíjas Med- vetzkyné mellett szólt, mert jól ismeri segítőkészségét az előző választási ciklusból: Med- vetzkyné ugyanis az elmúlt öt évben már országgyűlési képviselő volt. Dr. Szmolenszky Tamás munkatársként emelte ki dr. Schmelczer Matild kiváló munkáját, amit gyógyító és kutató orvosként, tanárként végzett. Balogh Rezső (BÉV) az építőipar támogatását kérte a majdani képviselőtől, s Medvetzkyné mellett emelt szót, aki építőmérnök. Péter Géza (MÉV) azt várja a képviselőtől hogy a kerület érdekeit érvényesítse a megfelelő fórumokon. Molnár Kálmánná nyugdíjas kifogásolta, a dr. Schmelczer Matild jelöltként előbb lánynevén, később asszonynevén szerepelt, ez nehezítette a választók tájékozottságát. Dr. Nagy Jánosáé (Oktatási Igazgatóság) tapasztalatai alapján és a kerület sokféle feladatainak ismeretében Medvetzky Antalnét támogatta, Fekete Gábor tanár azoknak is jó közéleti munkát kívánt, akik visszaléptek a jelöltségtől. Ezután szavazásra került sor, a 407 megjelent közül 237-en adták szavazatukat dr. Fazekas Zoltánná dr. Schmelczer Matildra, 279-en Medvetzky Antalné dr.-ra, így mindketten felkerülnek a szavazólistára, amennyiben a második jelölőgyűlés is hasonló eredményt hoz. Ez a gyűlés hétfőn délután 4 órakor lesz a Mozgalmi Házban. G. T. ¥ 7. sz. képviselői választókerület Mérei Emil - Szűcs István Tegnap délután ismét zsúfolásig megtelt Komlón a Városi 'Pártbizottság székházának a nagyterme, sokan be sem fértek — a bányászváros választópolgárai közül. Ezúttal 456- an gyűltek össze a jövő szombati pótválasztást megelőző második jelölőgyűlésre, hogy képviselőjelöltet állítsanak a megye 7. sz. országgyűlési választókerületébe. Morber János városi tanácselnök köszöntötte a mejelen- teket, ismertette a jelölőgyűlés célját, az előző napi jelölőgyűlés eredményét, majd dr. Gábor János, a Mecseki Szénbányák pártbizottságának a titkára- mondott rövid beszédet, melyben a 'bánya gondjairól, Komló problémáiról beszélt, s a Hazafias Népfront nevében javaslatot tett a jelöltek személyére: Mérei Emilre, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatójára és Szűcs Istvánra, a CaHbon Könnyűipari Vállalat igazgatójára. A javaslatot követő vitában nyolcán szólaltak fel — Czeti Vilmos, a Carbon pb-titkára, Fitos Márta népművelő, Kovács János Komló-bányaüzem vezetője, Molnár György vájár, az Országos Béketanács tagja, Deli András nyugdíjas bányász, Pintér János, az MSZ pszichológusa, dr. Karádi Káz- mérné pedagógus és Szilvási József, a Pannonlit személyzeti vezetője —, akik kifejtették véleményüket a jelöltekről': miért látnák szívesen az egyiket, s miért a másikat a parlamentben. Egy dologban egyetértettek: fel kell hagyni a városban most mutatkozó széthúzással, a Komlóra jellemző egységben kell az alkalmasabbnak 'hitt jelöltet megválasztani. Elhangzott: amelyiknek több lehetősége van a városért munkálkodni, a^ „a mi emberünk". A bányászfelszólalók úgy vélték: ez a bányászjelölt. De elhangzott az is: a másik jelöltnek köszönheti a felszólaló, hogy ma értelmiségiként szolgálhatja Komlót, mert tőle kapott gimnazistaként ehhez indíttatást, s ezt adja tovább, amikor a komlói gyerekeket a város szeretetére neveli ... Itt végül is nem dőlt el még semmi. A szavazás is azzal járt, hogy mindkét jelölt neve felkerül a szavazólapra. A két jelölőgyűlés összesített eredménye: a 971 megjelent közül 628-an jelölték Mérei Emilt, 718-an pedig Szűcs Istvánt. Ezután a jelölteké volt a szó. Mérei Emil megköszönve a június 8-án kapott szavazatokat és a most megújított bizalmat arról beszélt, hogy amint eddig is, ezután is mindent elkövet a Mecseki Szénbányák fejlesztéséért, mert ez nemcsak vállalati érdek, komlói érdek is, a város fejlődésének a záloga. Szűcs István kongresszusi felszólalását idézte, amikor azzal köszönte meg a bányászok életkörülményeinek a javítására tett ígéreteket, hogy íha a bányászférjek megnyugodnak, a Carbonnál dolgozó nagyon sok bányászfeleség is nyugodtan fog dolgozni. Ő is egységre szólította fel a komlóiakat, s emlékeztette őket: nemcsak a képviselőn múlik, .hogyan fejlődik a város, szükség lesz ezután is az összefogásra. H. I. A műszaki pálya legnagyobb öröme A Sopiana Gépgyár saját fejlesitésű palettaszerelő gépe Fotó: Lauer Györgyi ¥ Elő gép a holt anyagból L ehet valaki okos, szép, gazdag, irigyelhetik is ezért, de mégsem teljes az élete, ha mindemellett elégedetlen a munkájával, ha nem azzal foglalkozhat, amihez igazán ért, amit igazán szeret. Örömet találni a munkában, büszkének lehetni rá — alighanem ez a legirigylésremél- tóbb, egyénileg és a társadalom szempontjából is leghasznosabb állapot. Hát mégha ez a kellemes, alkotó munkára ösztönző érzés az egész életpályát végigkíséri) Rátkai Béla, a Sopiana Gépgyár kísérleti műhelyének vezetője ilyen irigylésre méltó ember. A vezetése alatt álló műhelyben gyártják és próbálják ki az új gépek prototípusait. Akik itt dolgoznak, azok a különleges, majdnem mindig egyedi feladatok követelményei miatt szakmájuk legjobbjai, sőt más szakmák alapfogásait is jól ismerik. Természetesen a műhely vezetőjére fokozottabban igaz ez a megállapítás, ötvenkilenc éves, 34 éve dolgozik a Sopianában különböző beosztásokban. Sok irányú technikai műszaki készség és képzettség, több évtizedes szakmai tapasztalat birtokában méltán kiérdemelné az ezermester minősítést. Ezt a szót azonban manapság leginkább a jó érzékű, ügyes kezű barkácsolókra szokás mondani. Rátkai Béla és műhelyének munkacsoportja milliós értékű gépek elkészítésével foglalkozik. Az újítások, ésszerűsítések ebben a műhelyben a munkaköri feladatok közé tartoznak. A műszaki érzék és érdeklődés már gyerekkorában megmutatkozott. — Ha nem is egyenes ágon, de mégiscsak családi hagyomány adta az irányt a pólyaválasztásomhoz - meséli. — Dombóváron születtem, de ötéves koromban Pécsre költöztünk. Édesapám pincér volt, a műszaki érdeklődést nem tőle örököltem. Hét-nyolc éves koromtól nyaranta Kaposváron élő unokabátyámnál vendégeskedtem. Neki maszek vasöntödéje, lakatos és asztalos műhelye volt. Tíz-tizenkét éves koromban már Hoffer traktort vezettem, kisebb lakatos munkákat végeztem. A négy polgári utón mégis kereskedelmi iskolába iratkoztam be. Hogy mi volt az akkori döntésemnek az indítéka, arra ma már nem emlékszem. Egy év utón rájöttem, sehogy sem megy a könyvelés, és engem csakis a műszaki pálya érdekel. Jelentkeztem az akkori Pécsi Felsőipari Iskolába. A felvétel alapfeltétele volt, hogy az iskola megkezdését megelőzően egy évet fizikai-szellemi munkát kellett végezni valamilyen ipari üzemben. Ezt az előzetes gyakorlati időt a Vidalovics cégnél töltöttem. A lakatos és esztergályos munkától a hegesztésig mindenbe belekóstolhattam. A sikeres felvételi után a villamos tagozatra kerültem. 1946- ban végeztem el az iskolát. Kilenc diáktársammal együtt a Győri Vagon- és Gépgyárba nyújtottuk be a felvételi kérelmünket. Amíg a válaszra vártam, segédmunkásként dolgoztam a vasútnál és letettem a távi részvizsgát. 1948-ban kaptam az értesítést a Győri Vagongyár főmérnökétől, hogy meghatározott napon jelenjek meg felvételi elbeszélgetésen. Akkor ez még így ment. Megfeleltem a követelményeknek, s mivel korábban a vasútnál dolgoztam, a vagonalváz szereidé művezetőjének neveztek ki. Egy hónap múlva elvittek katonának. Híradózászlóaljhoz kerültem rádiósnak. Két és fél év múlva szereltem le és két nappal később már a korábbi beosztásomban dolgoztam a vagongyá rban. Ez az időszak azonban nem tartott tovább néhány hónapnál. 1951-ben megnősült. Pécsi lányt, pedagógust vett feleségül. Apósóéknak telkük szőlőjük volt a Csoronika dűlőben, s hazacsalták a fiatalokat. Rátkai Béla 1951-ben a Sopianában talált munkát. Hat-hét évig a legkülönbözőbb szakmákban, munkafolyamatokban szerzett gyakorlatot. Volt lakatos, szerszámkészítő, technológus. 1958-ban a TMK művezetőjének nevezték ki.- Jól képzett szerelőkkel és lakatosokkal kerültem össze. Tizennégy évig voltunk együtt. Ez idő alatt teljes generálfelújítást végeztünk a gyárban. Az alkatrészbeszerzés is az én feladatom volt, úgy hogy ez a munkakör országjárással volt egybekapcsolva. Sokoldalú feladatokat kellett elvégezni. Például a régi gyárépületben 5 tonnás darut építettünk. A daruhíd fesztávolsága 8,5 méteres volt, a pályájának hosz- sza 60 méter. A hajó és darugyár rajzpartitúrája alapján a helyi adottságoknak megfelelően készítettük el, majd csör- lők segítségével húztuk fel a tetőszerkezethez. A műhely- csarnokban egy pillanatig sem kellett leállni a munkával. Új és ismeretlen feladat volt, de tökéletesen sikerült. A hetvenes évek elején két vállalati üdülő felépítésének kivitelezésével bízták meg. Az első Harkányban, a második Or- fűn épült fel. Mindkettő után Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptam. A legszebb élmény azonban mégiscsak az volt, amikor az elkészült üdülők első lakói nekem köszönték meg a szép épületet. Az első üdülő kivitelezésénél annyi tapasztalatom volt az ilyenfajta munkában, amennyit a saját házunk felépítésénél szereztem. 1972-től a szerelő műhely művezetője és egyben üzemvezető-helyettes. Erre a hat esztendőre úgy emlékszik, mint a nagy bolyongás időszakára. A Sopiana élelmiszer- ipari gépeit szereli be az ország számos konzervgyárában és külföldön is, például Lipcsében, vagy a moldáviai Tiranpolban, ahol többször is megfordult.- A legszebb ezekben a feladatokban éppen az volt, hogy az embernek teljesen magára utalva kellett ellátnia a munkáját, s dönteni, ha problémák adódtak.' A Sopiana időközben az Izzó gyáregysége lett. Rátkai Béla annyi más szakma után megismerkedhetett a lámpagyártással is. Olyan részleg vezetője volt, amely az Izzó számára készített gépeket.- Budapesten a VTG-ben volt próbaterem, ahol az általunk gyártott gépek melegüzemi átadását el kellett végeznünk. A melegüzemi átadás a gyakorlatban annyit jelent, hogy a gépeinkkel lámpát kellett gyártani. Nem lehetett másképp, ebbe a szakmába is bele kellett tanulni. Később a Sopianában is létesítettek próbatermet a gépek helyszíni átadására. Ennek a próbateremnek voltam a vezetője addig, amíg a Sopiana újra önálló lett. Ezután, 1983-ban bíztak meg a kísérleti műhely vezetésével. Minden eddigi munkám közül ez a legizgalmasabb, legérdekesebb. Itt kerültem alkotó viszonyba olyan munkatársakkal, diplomás szerkesztőkkel, tervezőkkel, akiknek az elképzeléseit nekem kell megvalósítanom. Ha a gyártás során kiderül, hogy meg kell változtatni egy alkatrészt, legtöbbször megbeszéljük a szerkesztővel és én megrajzolom az újat. Volt időszak, amikor rettentően szerettem rajzolni, szerkeszteni. Most erre is lehetőségem van. Egy éve van még a nyugdíjig. A Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést idén május 1-e alkalmából kapta meg. Nem látszik rajta, hogy maholnap hatvan éves. Aligha fog unatkozni nyugdíjas korában, hiszen a szőlőben majdnem mindig van tennivaló. A családi házában is berendezett egy kis műhelyt és a fiával együtt munkálkodik. Az alma nem esett túlságosan messze a fájától: a fia villamossági szakon végzett a szakközépiskolában, de a Képzőművészeti Alap óra és ékszer részlegében ötvös. A dísztárgyak tervrajzainak elkészítéséhez jól jön Rátkai Béla rajzkészsége. Lánya viszont pénztáros az OTP-nél, bár eredetileg szabást-varrást tanult. Amikor négy évtizedes pályája mérlegét megvonja, habozás nélkül válaszol arra a kérdésre, hogy mi jelentette számára a legnagyobb örömet, mire a legbüszkébb:- Minden eddigi munkakörömben végsősoron az volt a feladatom, hogy holt anyagból élő, mozgó gépet készítsek. Másképpen talán nem is vállaltam volna ezt a változatos pályát. A legnagyobb öröm egy műszaki szakember pályáján mindig az a pillanat, amikor a tervrajzon megálmodott gép megszületik az anyagból és működni kezd. Dunai Imre
