Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-31 / 147. szám
Építsük együtt az értelmes jövőt! Világ proletárjai, egyesüljetek I Az országgyűlési és tanácsi választási előkészületek kiemelkedő baranyai eseményére került sor tegnap délután Pécsett, a városi sport- csanokban. A nagygyűlésre érkező választópolgárokat a Gyárvárosi Általános Iskola úttörő fúvószenekara térzenével fogadta, a sportcsarnokban pedig a MÁV Pécsi Igazgatóságának fúvószenekara szórakoztatta a gyülekező közönséget, amely végül teljesen betöltötte a sportlétesítményt. Mintegy háromezren lehettek. A választási nagygyűlés elnöksége, közte Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a választási nagygyűlés előadója, Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Baranya Megyei Pártbizottság első titkára, dr. Szentistványi Gyuláné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnö- ke, Horváth Lajos, a Baranya Megyei Tanács elnöke, Krasz- nai Antal, a Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottságának titkára, valamint a baranyai országgyűlési képviselőjelöltek — négy óra után pár perccel foglalt helyett a dísztribünön. A választási nagygyűlés a Himnusszal kezdődött, amelyet a MÁV Pécsi Igazgatóságának fúvószenekara és az 508-os Szakmunkásképző Intézet kórusa adott elő, majd az énekkar rövid műsora után Bagossy László szavalta el Váci Mihály „Édes hazám" című versét. Ezt követően nyitotta meg a választási nagygyűlést dr. Adóm Antal, a Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottságának elnöke:- Őszinte tisztelettel köszöntőm önöket, a megyei választási nagygyűlésünk résztvevőit. Köszöntőm a megjé- lent munkásokat, mezőgazda- sági dolgozókat, az értelmiségi és más társadalmi rétegek, a nemzetiségiek és az egyházak képviselőit, a jelenlevő ifjú választópolgárokat. Elismeréssel és megbecsüléssel üdvözlöm megyénk képviselőjelöltjeit. Az elmúlt hetekben élénk, színes, sokszor izgalmas politikai eseményeknek lehettünk tanúi és részesei a június 8-' ára kitűzött képviselői és tanácstagi választások előkészítésének időszakában. A jelölőgyűlések, a rétegtalálkozók, a választási gyűlések közvetlen véleménycseréi után választási nagygyűlésünkre, mint a választási előkészületek kiemelkedő zárórendezvényére, az a feladat hárul, hogy az ország, a megye gazdasági és politikai viszonyainak, a választási előkészületek eddigi tapasztalatainak értékelése révén figyelmünket és erőfeszítéseinket immár a választás napjára, és az azt követő teendőinkre összpontosítsuk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében megnyitom nagygyűlésünket. Bejelentem, hogy nagygyűlésünk első felszólalója Szent- ágothai János akadémikus, a Hazafias Népfront országos listáján induló képviselőjelölt. Dr. Szentágothai János Minőséget minden téren Szentágothai János így kezdte beszédét: — Nagy és megtisztelő érzés számomra, hogy első választói beszédemet éppen ebben a városban tarthatom meg, amelyben életem legszebb 18 évét töltöttem. 1946. február közepén, hadifogságból frissen hazatérve, fölkapaszkodtam az akkor egyetlen éjszakai személyvonatra, annak is a nyitót peronjára. Annak a karfáján egy embergyűrűtől körülvéve utaztam egészen Dombóvárig, mire végül any- nyira kiürült a szakasz, hogy teljesen elgémberedve kerülhettem a szakaszba. Mikor azonban Pécsett megállt a vonat és leszálltam, feltárul előttem a Mecsek sziluettje, a város mediterrán tája, a házacskák, amelyek felkapaszkodnak a hegyre - mindez azt az érzést közvetítette számomra: itthon vagyok. Nem csalódtam. Ma már nagyon kevesen tudják átérezni, mi volt akkor itt. Mi volt az a lelkesedés, amellyel mi hozzáfogtunk a munkához, azzal o szilárd elhatározással, hogy a tíz körmünkkel is, de életet teremtünk. Nagyon kevesen tudják ma már pontosan felidézni, hogyan álltösz- sze az a rendkívül szerencsés orvosi kar; Ernszt, Lissák, Don- haffer, Környei, s talán nem borzasztó szerénytelenség, hogy magamat is közéjük sorolom — aztán Romhányi György, az iskolateremtésnek azt az élményét. Akkor hoztunk létre egy jelentős orvosi iskolát. De a jogi karon is volt néhány jellegzetes személyiség. Megismerkedtünk a város művészeti személyiségeivel, elsősorban Martyn Ferenccel. De ami a döntő és meghatározó volt, az az, hogy az a Pécs, amelyről én azelőtt semmit sem tudtam, mert ebben a városban előzőleg nem jártam, megejtett. Megejtett a városnak ez a sajátos pannon jellege, történelmi emlékhelyei, a római maradványok, a korakeresztény műemlékek, az Árpád-kori műemlékek, az első magyar egyetem, amelyről nem tudtuk, hogy majd valamikor is kiássák, Janus Pannonius reneszánsz boldogtalansága. Liszt korai hangversenyei, de maga a város is — a befelé forduló házak, az udvarokról kikandikáló szőlőfák, mindezek együttesen. Nemzetiségi terület volt az okAczél György, a választási nagygyűlés fő szónoka kor, és a sebek még frissek. Mégis o havi vásároknak a színes forgatagában a színes népviselet, egy csodálatos szín- és hangszimfóniává olvadt össze a tudatomban. Valóban csodálatos, romantikus, visszahozhatatlan, élmény! Az elmúlt 22 évben, amióta ezt a várost elhagytam, nagy változások mentek végbe. Elsősorban, hogy saját szakmámnál maradjak, felépült az Orvostudományi Egyetem. A régi, még az én időmben kialakított orvosi iskolák a robbanásszerű fejlődésben meg- állták a helyüket, s többségükben ma is jelentős központjai a kutatásnak. Az akkor árván maradt jogi egyetem nagy, háromkaros tudományegyetemmé fejlődött, benne egy igen jelentős, jövőnket meghatározó pedagógiai műhely, amely szimbolikusan, helyesen, felvette Janus Pannonius nevét. A város egyéb fejlődéséből, föltételezem, más felszólalók több közvetlen tapasztalatból szórhatnak. A fejlődés bizonyos ellentmondásokkal is járt. önökön, az itt lakókon múlik elsősorban, hogy a modernebb és modernségénél fogva minden szépsége és kényelme ellenére mégiscsak uniformizálódott, nemzetközi jellegűvé vált környezetben miképpen tudják visszahozni a táj, a város csodálatos miliőjét. Ha bennünket önök elküldenek az országgyűlésre, engem, mint hallottuk az országos listán, akkor a maradék erőmet és képességeimet ebben a vonatkozásban a tudományos és oktatáspolitikában, az egészségügyben, ezen belül is kitüntetetten a hátrányos egészségügyi helyzetben születettek és az idősebbek sorsának a javítására próbálom latba vetni a lehetséges keretek között. Nehéz időket étünk. A világgazdaság és világpolitika újabb és újabb nehézségeket hoz rgnk, és talán még a jövő is ilyeneket tartogat. De hogyha összefogunk, talpon tudunk maradni, és talpon is kell maradnunk. Ehhez három dolog kell: a minőség, aminőség és megint a minőség. Minőség a tudományos kutatásban, minőség az oktatói és nevelési munkában, minőség az adminisztrációban, minőség a menagementben, a munka- és üzemszervezésben, minden tipusú ipari és mezőgazdasági üzemben. Ha valamennyien összefogunk és valóban azt tekintjük vezérlő csillagunknak, hogy tényleg a minőséget valósítsuk meg, akkor meglesz előbb-utóbb a pénz az országos beruházási feladatokra, az ipartelepítésekre, és köztük a tudományra, oktatásra, egészségügyre is. Pénz a szű- kebb régióra, erre a megyére is és erre a gyönyörű városra is. És nem utolsósorban pénz a magunk és családunk számára. Kérem álljanak mellénk, fo'g- junk össze ebben a nagy munkában. A következő felszólaló Andi Gábor, a Mecseki Ércbányászati Vállalat vájára, országgyűlési képviselőjelölt volt. (Folytatás a 2. oldalon.) Választási nagygyűlés Pécsett a sportcsarnokban Dunántúli napló XLII. évfolyam, 147. szám 1985. május 31., péntek Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja \
