Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-25 / 141. szám

Országgyűlési képviselőjelöltek, Baranya megye, 12. választókerület A műveletlen földért kár Beszélgetés Illés Istvánnal, az MSZMP Siklós Városi Bizottsága első titkárával A beszámoló taggyűléseken, majd a kongresszusi irányel­vek vitáin a siklósi és Siklós környéki pártszervezetekben is mélyrehatóan elemezték a po­litika helyi megvalósulásának feltételeit, eredményeit és gyengeségeit: sok észrevétel, javaslat született a szőkébb környezet életének jobbító vál­toztatására. A helyi tapasztalatokat a siklási pártórtekezlet összegez­te, s jelölte mea azokat a fel­adatokat, melyek a pártmunka fő gerincét alkotják a követ­kező években. A pártértekezleti, s a kong­resszusi határozatokból adódó feladatokról beszélaettünk Illés Istvánnal, az MSZMP Sik­lós Városi Bizottsága első titkárával. — A kongresszusra való ké­szülés során nálunk is nagyon kritikusan, önkritikusan ele­mezték a pórtalapszervezetek helyzetünket, s sok javaslat, észrevétel hangzott el — van tehát min dolgoznunk, hogy öt év múlva is emelt fejjel szá­molhassunk be a pártértekez­let résztvevőinek a végzett munkáról. | — A Siklósi Pártbiiottsáq egyike volt ason ,,kísérleti" pártszervezeteknek, ahol a vá­rosi-járási irányítási munkát egyetlen apparátus látta el, jó­val azelőtt, hogy az a szerve­zettség általánossá lett vol­na... — Bebizonyosodott, hogy ilyen „felállásban" 'hatéko­nyabb munkát lehet végezni, hiszen ma már naavon össze­fonódik egy-egy vidék élete, s így Siklósnak és környékének élete is. Az egységes irányítás sok felesleges párhuzamossá­got küszöböl ki, leegyszerűsö­dik a korábbi koordináció, de mivel a feladatok összetettsé­gükben jelentkeznek, s a meg­oldás is komplexebb látásmó­dot kíván. Ez is és más okok is azt követelik, hogy a régeb­ben szokásos pórtmunkát a kor követelményeihez igazít­suk. Ügy vélem, a Siklósi Párt- bizottság tagjainak és appa­rátusának összetétele ma olyan, hogy képes ezeknek az új követelményeknek megfe­lelni. — On qödrei, tokáig dolgozott sxülőfalujában, maid Sásdon és Sziqetvárott, hatodik éve pediq Siklóson. Milyen tapasztalatokat jelentett ez az On számára, s milyen módon tudja ezeket hasz­nosítani? — Mindenképpen hasznomra vált, hoay alaposan megismer­hettem Baranya három terüle­tét is, mert láthattam, az em­berek alapvetően nem külön­böznek egymástól. Lehetnek különbségek szokásaikban, ételeikben, énekelhetnek más dalokat, de mindenütt igény­lik a tiszta beszédet, a rende­zett körülményeket, hogy szor­galmuk szerint becsületes munkával boldogulhassanak. Ez olyan tőke, amelyre minde­nütt lehet és kell alapozni a pá rtm unkát. Másik fontos tapasztalatom, hogy nem lehet úgy dolgozni, mint tegnap, még ha tegnap jól is dolgoztunk. Az ember hajlamos arra, hogy azonos­nak látszó feladatokat azonos módon oldjon meg, s így ki­alakulhat egy rossz értelmű rutin. Engem a lakó- és mun­kahely-változtatások kényszerí­tettek, hogy megújuljak, s eközben rájöttem, hogy erre a megújulásra minden embernek szüksége van, de különösen fontos ez a pártmunkában. Az utóbbi öt évben is annyi vál­tozás történt életünkben — jók és rosszak egyaránt —, hogy azokra nem lehet a tegnapi módon reagálni. Azt hiszem, ez az a bizonyos szemléletvál­tás, amiről annyit beszélünk manapság: nélküle nem érhe­tünk el jobb eredményeket a gazdaságban, a politikai mun­kában, de még a hétköznapi magánéletben sem. A pártbi­zottságunk feladata, hogy se­gítse, másokban is létrehozni ezt a szemléletváltást. — Miképpen ítéli meg Siklás­nak és környékének helyzetét, miben kell előbbre lépni? Mi jel­lemezze ezen a tájékon azt a szemléletváltást?- Nagyon fontos, hogy olyan mezőgazdaság legyen ebben a körzetben, amely megélhetést jelent a falvak lakóinak, s egyúttal olyan körülményeket teremtsünk ezekben a falvak­ban, amelyek valóban szüksé­gesek az otthonléthez. Ez na­gyon szerteágazó feladat. Egy példa erre: néhány éven belül már Harkányban sem lesz olyan aktív pedagógus, aki ott is lakik a faluban. Ma már nagyon jól tudjuk, hogy mi­lyen veszélyekkel jár, ha egy község elveszti értelmiségét. Feladatunk a falvak megtartó- képességének növelése, amely­be éppen úgy beletartozik, högy legyen pedagógus ab­ban a faluban, mint az, hogy ne a harmadik faluból kelljen ivóvizet vinni oda demizsonok- ban, s hogy jó legyen a köz­lekedés. Ez a vidék mezőgazdaságá­ban, főképpen a Dráva men­tén, adottságainál fogva nem­igen lehet élen járó, de azt el lehet érni, hogy a megyei át­lagot kissé meghaladja. Ennek feltétele egy komplex meliori- zációs program végrehajtása, amely támaszkodik a korábbi programok tapasztalataira, ar­ra például, hogy a vizet nem­csak elvezetni kell, hanem gazdálkodni kell a vízzel. So­kat beszélünk a termőföld vé­delméről, s. ilyenkor legtöbbet azokról a földekről szólunk, amikre lakótelepet, gyárat, utat építettek. De sokkalta na­gyabb kár a meg nem művelt földekért — ezen változtatnunk kell. A mezőgazdaságban ez a legfontosabb feladat. Gond, hogy a leginkább rászoruló helyeken, a leggyengébb tsz- ekben a legkevesebb a pénz — önerőből nemigen tudják ezt a programot végrehajtani. De pártbizottságunk szorgalmazza, hogy erejük szerint tartalékol­janak, mert maguknak is kell tenniük azért, hogy jobb hely­zetbe kerüljenek. I — Siklósnak és körzetének ipara meglehetősen ellentmon­dásos képet mutat, van nagy gyár, s sok kisüzem is, élenjá­rók, s értékesítési gondokkal küszködök. — Legnagyobb vállalatunk a beremendi cementgyár, gond­jaink is ehhez méretezettek: gyakorlatilag anélkül, hogy a szükséges javítások megtörtén­tek volna, már tizenöt éve ter­mel megszakítás nélkül — így felújításra vár. E felújítás for­rásain munkálkodnunk, de tény­legesen még nem jutottunk el odáig, hogy teljes fedezete le­gyen. Talán már egyedüli ce­mentgyár az országban a be­remendi, amelyben olajat tü­zelnek el, s ez sem jó: minél előbb el kell érni, hogy gáz­üzemre térjen át, ezzel ugyan­is 120 ezer tonna olaj váltható ki. Vannak próbálkozások a versenyképesség javítására, például a gumiabroncs-égetés­sel, de ez nem lehet végleges megoldás. Szeretnénk, ha tel­jes kapacitással, s hatékonyan működhetne a beremendi gyár. Szerencsénkre a kisebb üze­mekben kevesebb a gondunk is: a Mezőgép két gyáregysé­ge jól dolgozik, eladható árut termelnek, s exportra dolgozik a Kesztyűgyár siklósi üzeme, ahöl az igényekhez igazodva cipőfelsőrészt is készítenek. Jó ütemben fejlődik a januártól leányvállalatként létező szék- gyár, ahol technológiai kor­szerűsítéssel, jobb munkaszer­vezéssel és szakemberképzés­sel előbbre is léphetnek, hi­szen ma sem tudnak eleget gyártani. S itt van a sellyei Aqrokémia, a legeredménye­sebb gazdálkodó egységünk, kiváló szövetkezet. A környék iparosodottsága, úgy látjuk, megfelelő és szer­kezetében is változatos, hiszen Vajszlón a Ganz Mérőműszer­gyárnak alkatrészgyára is van, de sok még a „vicik-vacak” műhely is, amit vagy megszün­tetni, vagy korszerűsíteni szük­séges. Annak viszont örül­nénk, ha a termelőszövetkeze­tek melléküzemágai fejlődné­nek, különösen, ha ezek az alaptevékenységre épülnek. Úgy látjuk, a fafeldolgozó- iparDan, élelmiszergyártásban, elsősorban húskészítmények előállításában van erre lehe­tőségünk. — Szólt a telapUlóuiwkazat javításának szükségességéről. Siklós a térség központja. Mi­lyennek szeretnék látni Siklást, s kapcsolatát környékével? — Noha Siklós városi rangú település, méq nagyon sok minden szükséges ahhoz, hogy valóban város is legyen. Ezért is küzdöttünk például azért, hogy megmaradjon a város­ban a kórház — sokan akar­ták, hogy rendelőintézet le­gyen csak. Eljutottunk oda: bővíteni ugyan nem fogjuk, de a kórház marad, de feltételeit javítanunk kell. A kórház nem­csak azért szükséges, hogy jobb legyen az egészségügyi munka, de kelt o város, a tér­ség lakosságösszetételének egészségesebbé válásához is. Nagy a zsúfoltság a járóbe­teg-ellátásban, ezt minden­képpen csökkenteni kell a so­ron következő öt évben. Ha­sonló gondjaink voltak a mű­velődés terén: kellene egy új, nagy művelődési ház, gondol­tuk, építsünk egyet. De ez irreális elgondolás, ezért in­kább azt mondtuk: van égy művelődési házunk, nézzük meg, hogyan lehet rendbe rakni, kulturálttá tenni. Tud­juk, ez nem végleges megol­dás, de a lehetőségek sze­rinti legjobb. Bővült a könyv­tár, lett gyermekkönyvtár, van­nak tehát eredmények ezen a téren is. Az oktatásügyben vi­szont előbbre kell lépnünk: van új, 12 tantermes iskolánk, de van, amelyik alá van du- colva, s kevés a tornaterem. Lenne igény egy sportcsarnok­ra, de a reális lehetőségünk csak az, hogy tornatermet lé­tesítsünk úgy, hogy amikor arra mód nyílik, továbbfejleszt­hető legyen, s városi célokat is szolgáljon. Ahogy a talajjavításban, úgy a településfejlesztésben is csak komplex módon gondolkodha­tunk. S nagy szerepe van eb­ben a lakossági összefogás­nak. Példázza ezt az összefo­gást a drávaszabolcsi óvoda, a siklósiak társadalmi munká­jáért kapott Nemzeti Zászló stb. Siklós valóban góca en­nek a körzetnek, de ez nem jelentheti azt, hogy elvesz a környék falvaitól értelmiségit, vagy fejlesztési lehetőséget, mint ahogy az sem lenne jó, ha Pécs vonzaná magához ezeket. Okos célokra az emberek mozgósíthatók, ez már sokszor bebizonyosodott. Feladatunk ez a mozgósítás, a célok olyan rangsorolásával, hogy az ne okozzon sehol sem kedvetlen­séget. Hiszen céljainkat ismer­jük, sokat éppen a pártérte­kezlet vitájában ismertünk meg tisztábban, de azt is, hogy helyzetünk nem engedi meg valamennyi cél azonnali elérését. Van amiben még ma sincs teljes egyetértés az ér­dekeltek között, de vannak je­lek, hogy egyet fogunk érteni, s előbbre léphetünk, hiszen az emberek jelentős része hajlan­dó komoly munkát vállalni. Bodó László Cázsity Milutinné Iskolavezető. 1937. október 23-án Tovernik községben szü­letett, munkáscsalád gyerme­keként. Középiskolai tanulmá­nyait befejezve tanárképző fő­iskolára járt, a tanári diploma megszerzése után a Drávasztá- rai Általános Iskolába került, ahol tanárként, majd iskolave­zetőként dolgozik. 1961-ben nyert felvételt a Magyar Szoci­alista Munkáspárt tagjai sorá­ba. 1975 óta a 12. sz. válasz­tókerület országgyűlési képvi­selője. Munkája elismeréséül több kitüntetésben részesült. — Az eddigi két ciklusban —, mondotta kérdésünkre, el­képzeléseiről —, igyekeztem segítséget nyújtani — ahogyan tudtam — ezeknek az elmara­dott településeknek a fejlesz­tésében. A legtöbb gondot itt ma is az alapellátás hiányos­ságai okozzák. A jelölőlgvűlé- seken elhangzott fölszólalóso­kon is hallhatta, hogy a kör­zetben óvodát, iskolát kell épí­teni, és kevés a jó, egészséges vezetékes ivóvíz. Baranyában nagyon sok község gondja ez: az aprófalvak nem képesek önerőből a szabály által előírt hozzájárulást (60 százalék) fi­zetni — pedig jövőjük nagy­részt ettől függ, épp ezért ezt a vízügyet olyannak kell te­kintenünk, mint annak idején a kis falvak villamosítá­sát vagy bekötőútjaik építését, amelyeknél a költségek na­gyobb hányadát még az állam vállalta magára. — A jelölőgyűléseken el­hangzottakra is reflektálva, mindenekelőtt azt kell hang­súlyoznom, őszintén és tisztes­séggel tájékoztatva a választó- polgárokat, hogy a követke­zőkben se lesz kevesebb a gondunk — és a pénzünk se sokkalta több .. . Ezt figyelem­be kell venni, ha a lehetősé­geinket és a valóságot össze­vetjük. Azt is említenem kell, hogy Sellye, s a Dráva menti tájairól rendszeresen megke­restek ügyes-bajos gondjaik­kal, közügyeikkel az emberek; a szalántaiak, magyarmecskei- ek már kevesebben. Vajon ez kevesebb gondot is jelent? ... A felszólalásaikból nem ez de­rült ki. Természetesen a körzet itteni térséget is ismerem: oz itt élő emberek szorgosak, dolgosak, s anyagiakban is többhefyütt letették o magukét — közcélokra. Bizakodjunk, hogy az állom se lesz elutasí­tó irányukban. — Egy bizonyos: engem akár megválasztanak a követ­kező ciklusra, akár nem — én ugyanott lakom Sellyén ezután is, és az ajtóm ugyanúgy nyitva lesz a gondjaikkal vívódó embe­rek előtt, mint eddig —, mon­dotta Gázsity Milutinné, a 12. sz. választókörzet képviselője­löltje.------------------------------------------------------------------------------ A --------------------------------------------­P app Lászlóné Tonár.-1955, július 30-án Fel- sőszentmártonban született. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. Buda­pesten, a szerb-horvát gimná­ziumba járt. 1977-ben szerzett szerb-horvát—orosz szakos ta­nári diplomát a Pécsi Tanár­képző Főiskolán. 1977-től 1984-ig a Drávafoki Általános Iskolában tanított, 1984-től a Sellyei Általános Iskola taná- rc. A főiskolán a KISZ-ben ak­tívan tevékenykedett, jelenleg is tagja a KISZ-nek és a Pe­dagógus Szakszervezetnek.- Főiskolás éveim alatt a KISZ-alopszervezet szervező titkára voltam —, mondotta beszélgetésünkön —, a közélet­be tehát ezen a téren kapcso­lódtam be. Később pedig út­törővezetőként, Már előző ál­lomáshelyeimen is különösen fontosnak tekintettem a nem­zetiségi nyelv, g hagyományok ápolását; a horvót nemzetisé­gi táncok, dolok megtanítását. A nemzetiségi nyelv oktatását a sellyei iskolában is szíve­sen és örömmel végzem, csak az a kór, hogy kevesen va­gyunk. Egy 600-as iskolában mindössze 14-en vállalkoztak erre, pedia én annyi mindent át szeretnék adni, sok gyerek­nek!... Hiszen sok horvát- ajkú csalód költözött be Sely­lyére az utóbbi években. A gyerekeik ide járnak. S én egyedül kevés vagyok, ha a szüleik nem tesznek semmit az cnyanyelv megőrzéséért. A szalántai jelölőgyűlésen töb­ben is fölvetették azt o nagy igazságot, hogy a nemzetiségi nyelv ápolása nemcsak isko­lai ügy, hanem a családok ügye isi...- Ami a jelöltségemet ille­ti, ez nagy megtiszteltetés és nagy meglepetés volt számom­ra. Hiszen én csak egy pe­dagógus vagyok a sok között. Épp- ezért úgy gondolom, sen­ki nem várhatja tőlem, hogy ma ugyanúgy ismerjem a körzetet, mintha hosszú ideje közéleti tevékenységet folytat­nék. Azt viszont tudom, hogy ezen ez aprófalvas vidéken milyen fő gondok nyomaszt­ják az embereket. Köztük első helyen áll a jó ivóvíz és — szerintem — az óvodai oktatás ügye. Az óvoda szerintem a cigánykérdés megoldásában is az egyik kulcskérdés. Ezen túl: c férjem áfész-dolgozó, tőle tudom, hogy áz aprófal­va-. településeken a boltok ál­laga a régi szatócs boltok­ra emlékeztet. Ezen is javíta­ni kellene. Nem tudhatom, a körzet más részeiben hogyan van, de itt o környéken na­gyon sok az öregember. Eny­híteni kell a magányosságu­kon, elhagyatottságukon: öre­gek napközi otthonaival, s ha egyelőre másképp nem megy, akkor az úttörők szervezett munkásságával, ahogyan ez - az öregek látogatása, segí­tése - Drávátokon az úttörő rajok állandó feladata volt —, mondotta a 12. sz. választó- kerület képviselőjelöltje. Fakultáció az általános iskolákban ősztől mór második tanévé­be lép az általános iskolai fa­kultáció. Az- 1984—85-ös tanév­ben — meghatározott feltételek és az iskolák önálló tantestületi döntése alapján — elsőként a hetedik osztályban kerülhetett sor a fakultációs foglalkozások bevezetésére. Az eredményekről és tapasztalatokról a Művelő­dési Minisztérium illetékes osz­tályán tájékoztatták ’ az MTI munkatársát. Mint elmondták, mintegy tíz­éves kísérleti és előkészítő pe­riódus után 1984-ben született döntés arról, hogy az osztott és nem szakosított tantervű álta­lános iskolai osztályokban, ott, ahol a tárgyi és személyi fel­tételek megvannak, az óraszám növekedése nélkül bevezethetők a fakultációs órák. A fakultáció célja elsősorban az, hogy — a pályaorientációs szakasz szerves részéként — segítse a 12—13 éves tanulók pálya-, illetve is­kolaválasztását, személyiségük fejlesztését és képességeik ki­próbálását az érdeklődésüknek megfelelő területeken. Az idei tanévben az általános iskolák mintegy egynegyedé­ben, 688 iskolában összesen 2656 fakultációs csoportban folyt ilyen oktatás. Az egyes megyékben változó arányban szerveztek fakultációs foglalko­zásokat, a gyermekek érdeklő­désének, valamint a helyi lehe­tőségeknek és igényeknek meg­felelően mintegy 20- különböző témakörben. A központilag ki­dolgozott keretprogramok 7 fő témában — a gyakorlati-tech­nikai, a természettudományi, a társadalomtudományi, a komp­lex esztétikai, az alkalmazott matematikai, az anyanyelvi és ídegennyelvi fakultációs foglal­kozásokhoz — nyújtottak segít­séget. Ezen belül, illetve eze­ket kiegészítve a pedagógusok és az iskolák saját maguk ál­tal kidolgozott programmal is dolgozhattak. A továbbiakban elsősorban az a cél, hogy a környező, he­lyi intézmények mind jobban bekapcsolódjanak az iskolák munkájába, növekedjen a külső szakemberek által a szomszé­dos üzemekben, -valamint kul­turális intézményekben megtar­tott foglalkozások aránya. Az előrejelzések szerint foko­zódik az érdeklődés az effajta foglalkozások iránt a szülőkés pedagógusok körében. Az új tanévben immár a nyolcadik osztályban is folytatódhat a fa­kultáció, de újabb fakultációs csoportokat továbbra is csak ott lehet indítani, ahol ehhez a fel­tételeket folyamatosan biztosí­tani tudják. HÉTVÉGE 3.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom