Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-02 / 118. szám

1985. május 2., csütörtök Dunántúlt napló 3 Kádár János Angyalföldön Kádár lános, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára kedden délelőtt Angyalföldre látogatott, hogy — miként sok éve már — a munkásszolidari­tás nagy ünnepe előtt szemé­lyesen is üdvözölje az ipari negyed dolgozóit, s tájékozód­jon a városrész életéről, fejlő­déséről, az emberek hangula­táról. A vendéget a pártbizottság székházában Grósz Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára, Deák Gábor, a XIII. kerületi pártbizottság el­ső titkára és Bornemissza Sán­dor, a városrész tanácselnöke köszöntötte. A párt-végrehajtó­bizottság tagjainak körében Deák Gábor azzal kezdte tájé­koztatóját, hogy az angyalföldi gyárakban, a munkások, a kommunisták közösségeiben mindenütt tapasztalható a XIII. kongresszuson megfogalma­zott fő célok támogatása. A tettrekészséget jelzik az idei első negyedév gazdasági eredményei is: az országos át­lagnál jobbakat mondhat ma­gáénak az angyalföldi üzemek legtöbbje. Az itteni gépipari gyárak több mint 6 százalék­kal növelték kivitelüket. S a vállalatok többsége már be­hozta azt a lemaradást, ame­lyet az év eleji energiaellátási zavarok okoztak. Kedves invitálásnak tett ele­get ezután a párt főtitkára: a Thälmann utcai IF. számú Álta­lános Iskola Várkonyi György úttörőcsapatának meghívóle­velét még a párt XIII. kong­resszusán kapta kézhez, ami­kor az úttörők köszöntötték a küldötteket. Hamar teljesült tehát a kérés, ahogyan a fo­gadtatás meleg percei mutat­ták, a pajtások őszinte örö­mére. Szabó Jánosné igazgató, Kriszt Ferencné párttitkár és a vendégek kalauza: Groszmann Ágnes nyolcadikos csapattitkár szavaiból éppúgy, mint az is­kolatörténeti kiállítás doku­mentumaiból szemléletes kép bontakozott ki az intézmény múltjáról-jelenéről. Ezután a legkisebbek foglalkozására nyitottak be a vendégek. Az elsősök ahogyan Kiss Kata­lin, talpraesett szóvivőjük be­számolt róla — a másnapi fel­vonulásra készítették a zász­lócskákat, a díszeket, hogy szüleik oldalán a maguk mun­káját is megmutassák a május­ünnepen. Az ünnepélyes csapatgyűlé­sen Potecz Judit, az iskola vég­zős tanulója köszönte meg, hogy a párt főtitkára elfogad­ta a meghívásukat. Nagyobb társa mondandóját Zalotai Edit kisdobos is kiegészítette né­hány szóval, majd a békét, a tavaszt, a májusünnepet kö­szöntő rövid műsort mutattak be a gyerekek. Kádár János a gyerekekhez szólva felidézte: neki és kül­dött-társainak is jól esett a pártkongresszus nehéz munká­ja közepette a pajtások ked­ves üdvözlete. Most, hogy sike­rült eleget tenni a meghívás­nak — mondotta — meggyőződ­hetett róla: eredményes mun­kát végez az iskola és elisme­rést érdemel az úttörőcsapat sokszínű élete is. Gratulált a si­kerekhez. Ezt követően o főváros fel- szabadulásának 40. évforduló­ján megnyílt angyalföldi hely­történeti qyűiteményt tekintette meg a párt főtitkára. Kádár János programja az Autóvillamossági Felszerelések Gyárában folytatódott. Visi De­zső igazgató, valamint Molnár Péter, a pártvezetőség, Perényi János, a szakszervezeti bizott­ság és Fehérvári Gyula, a KISZ- bizottság titkára fogadta az MSZMP főtitkárát. Az 1600 dol­gozót foglalkoztató vállalat ter­mékei: indítómétorok, egyen- és váltóáramú generátorok többségükben külföldre — fő­ként az NDK-ba — kerülve vál­nak autóbuszok, teherautók ré­szévé. A látogatás a forgácso- tóműhelyben kezdődött, az egyik munkapadnál Nyulász Ferencné betanított gépmun­kással váltott szót Kádár Já­nos. Bókái József gépbeállító- val is kezet szorított a főtitkár. A szerelde volt a színhelye a gyáriak május elsejét köszöntő munkásgyűlésének is. Simon Lóránt szakszervezeti bizalmi felszólalásában beszámolt azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az év eleji energia- ellátási nehézségek közepette is tettek idei tervük időarányos teljesítése, a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny­ben vállaltak valóra váltása ér­dekében. Ezután Kádár János kért szót. Köszönöm a meghívást, a szí­ves fogadtatást, örülök, hogy személyesen is köszönthetem önöket, önök révén a gyár egész kollektíváját, s átadha­tom a Központi Bizottság üd­vözletét, gratulálhatok a mun­kasikereiket elismerő oklevél­hez. Tudom, hogy a siker mö­gött sok munka — másfél mil­liárdos termelési érték — van. A mi 40 éve született új társa­dalmunk a munka társadalma, mi nem mások kizsákmányolá­sából, hanem a magunk ere­jéből élünk és boldogulásunk erőforrása a gépeket működ­tető ember értékteremtő tevé­kenysége - mondotta bevezető­ben, majd rámutatott, hogy sok szó esett erről pártunk legutób­bi, XIII. kongresszusán is. E nyílt, minden fontos kérdést fe­lelősen megtárgyaló fórumon természetesen elemeztük a mö­göttünk lévő, nagyon nehéz éveket is, amelyeket eredmé­nyesen küzdöttünk végig. S amikor eredményekről beszé­lünk, akkor mögöttük mindig a nép erőfeszítéseit látjuk. A tapasztalatokat összegezve ki­mondhattuk: ha nem egysze­rűen a több, hanem a jó, s még jobb munkára alapozunk, a szűk esztendőket lassan foko­zatosan valóban magunk mö­gött tudhatjuk, mert jobb éle­tünk feltételeit csakis munká­val teremthetjük meg. Ez volt kongresszusunk lényegi monda­nivalója az országnak, s úgy tapasztaljuk, az emberek meg is értették. Bizonyítja ezt az a bizakodó légkör is, amelyben felszaba­dulásunk 40. évfordulójáról megemlékeztünk, s az a jó hangulat, amellyel a dolgozók országszerte készülnek május 1- re, a munkásosztály, a nem­zetközi szolidaritás nagy ünne­pére. Ám az ünnep utón ismét országos teendők várnak: zaj­lanak a jelölő gyűlések, hama­rosan sor kerül az országgyű­lési képviselő- és tanácstag­választásokra. Előrehaladásunkhoz ma rend­re, fegyelemre, kötelességtu­dásra, jobb munkára van szük­ség. Erre népünkben megvan a kellő akarat, egység, összefo­gás. Kell azonban még valami: béke! ezért írtuk alá a közel­múltban — az érintett országok egységes akaratával - védő­pajzsunk, a varsói szerződés meghosszabbításáról szóló do­kumentumot - fejezte be kö­szöntőjét Kádár János, s jó egészséget, további sikereket kívánt a gyár dolgozóinak. A moszkvai Vörös téren a Lenin Mauzóleum mellvédjéről Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió pórt- és állami vezetői köszöntötték a május 1-i felvonulás több száz­ezer résztvevőjét. Helyi idő szerint pontban tíz órakor vette kezdetét a szín­pompás, vidám felvonulás. A borús, esős idő ellenére a moszkvai kerületek dolgozói már a kora reggeli órákban gyülekeztek, hogy kilenc oszlop­ban, a város különböző pont­jairól indulva eljussanak a bel­városba, s a Történelmi és Le­Az út vége (II.) Aki elsőként betör ff ff Churchillnek tehát nincse­nek ellenére azok a német tervek, miszerint a háborút úgy kell befejezni, hogy mind­járt kedvező pozíciókat te­remtsenek a Szovjetunió, a kommunizmus előretörése ellen a második világháború után, mi több, esetleg a harmadik világháborút megelőző idő­szakra. A svájci különtárgya- lások miatt meglehetősen in­gerült levélváltás 'folyik a „há­rom nagy" között ebben az ügyben. A szovjet fél követeli: a tárgyalásokat azonnal hagy­ják abba, mert azon nem vesz­nek részt a szovjet hadsereg képviselői. Nyugati részről hosszú mentegetőzés követke­zik, s a Wolff-misszió kudarc­ra van ítélve. A világ látja, hogy a három szövetséges kö­zül a Szovjetunió viselte a háború aránytalanul nagy ter­heit, s most, a győzelem kü­szöbén, még egy olyan reak­ciós politikus, mint Churchill sincs abban a helyzetben, hogy szembeforduljon a világ- tekintélyt kivívott Szovjetunió­val. Roosevelt nem hajlandó az angol miniszterelnöknek - aki­vel egyébként a legbarátsá­gosabb hangon, Winstonnak szólítva őt, levelez - segítsé­get nyújtani elképzeléseihez. Csakhogy április 12-én meg­hal az amerikai történelem ki­emelkedő alakja, akinek olyan nagy szerepe volt abban, hogy minden ellentét dacára a fő cél érdekében, a hitleris­ták ellen jól működött az antifasiszta koalíció. Az új el­nök, Harry Truman később majd más politikát követ, az atomzsarolással, a hideghá­borúval kapcsolódik össze a neve. Hivatalba lépésekor azonban még a roosevelti irányvonalat követi: időbe te­lik, amíg a Fehér Házban át­veszik a hatalmat azok a ta­nácsadók, akik Roosevelt ide­jében nem jutottak szóhoz. Churchill nem is fűz nagy re­ményeket a személyi változás­hoz. Annál inkább Hitler, aki ebben az időben már leköltö­zik egykori pompázatos biro­dalmi kancelláriájának rom­halmazzá vált márványhelyisé- geibő! az egyébként szintén minden kényelemmel berende­zett bunkerbe. Úgy képzeli, hogy a gyűlölt „plutokrata" távozása az élők sorából a bit- lerizmus számára az életet je­lenti. Megerősíti őt ebben a néhány napig tartó hitében Goebbels, a propaganda-mi­niszter, aki egyben Berlin vé­delmének teljhatalmú birodal­mi megbízotti teendőit is el­látja. Arról álmodoznak: a háború úgy fejeződik be, hogy az angolszászok nemcsak kü­lönbékét kötnek velük, hanem közösen fordulnak a Vörös Hadsereg ellen. Mindezek mögött a második világháború idejére felfüg­gesztett antikommunista poli­tika valósága áll. Éppen ezért Moszkvában jónak látják meg­gyorsítani a berlini hadműve­let előkészületeit. Konyev mar­saik is a főhadiszállásra hív­ják, s az 1. Ukrán Front kato­nái is készenállnak a végső rohamra. A főparancsnoksá­gon még egyszer elhatároz­zák: április 16-ánál nem ké­sőbb meg kell kezdeni a Ber­lin elleni támadást, és két hét alatt be kell fejezni a hadmű­veleteket. Antonov hadsereg­tábornoknak, a vezérkar főnö­kének — tanácsadóival együtt — gondot okoz, hogy Sztálin úgy határozta meg a két front közötti sávhatárt, hogy Ber­lint csak Zsukov csapatai ve­hessék be. Konyev marsall, az 1. Ukrán Front parancsnoka is úgy véli ezen a tanácskozá­son, hogy nem célszerű az ő csapatait kizárni a városért folyó közvetlen küzdelemből. Sztálin erre egy ceruzavonás­sal a hadműveleti elgondolást tükröző térképen egy szó nél­volabbra kell előrenyomulnunk kelet felé, és abban az eset­ben, ha Berlint el tudjuk érni, feltétlen el kell foglalnunk. Ez katonai szempontból is ész­szerűnek látszik. Közben kitör a vihar a né­met földön harcoló amerikai­angol szövetséges tábornokok között is. A főparancsnok, Eisen'hower, amerikai. A he­lyettese, Montgomery, angol. „Monty” — ez volt Montgome­ry beceneve - olyan hadmű­veleti tervet készít, amellyel ki akarja erőszakolni az utat Berlin felé. Omer Bradley tá­bornok, a 12. amerikai hadse­regcsoport parancsnoka vi­szont katonailag és poiltikai- lag egyaránt ésszerűen kíván­ja folytatni a harcot. Az angol tábornokok azzal vádolják Marshall tábornokot, az ame­rikai hadsereg vezérkari főnö­Franklin Delano Roosevelt és utóda, Harry Truman (Archiv-fotók — KS) kül áthúzza a sávhatárnak azt a részét, amely az 1. Ukrán Frontot mintegy elválasztotta Berlintől, s csak a fővárostól 60 kilométeres távolságig ve­zeti. Majd azt mondja: — Aki elsőként betör, hát csak foglalja el Berlint. Aznap, amikor Sztálin alá­írja a Berlin elfoglalásáról in­tézkedő hadműveleti paran­csokat, Churchill titkos levelet ir Rooseveltnek. Később em­lékirataiban szemrebbenés nél­kül idézi saját hitszegési kísér­letét: — Semmi sem okoz olyan pszichológiai hatást, és nem kelt oly kétségbeesést az el­lenálló német erők körében, mint Berlin eleste. A német nép számára ez lesz a vereség legmeggyőzőbb jele. Másfe­lől, ha a romokban heverő Berlin állni képes az oroszok ostromát, számolni kell azzal, hogy addig, míg a német zászló leng, Berlin ösztönözni fogja a fegyverben álló néme­tek ellenállását. Azonkívül a dolognak van még egy vonatkozása, amelyet önnek és nekem is figyelem­be kell vennünk. Az orosz had­seregek feltétlenül elfoglalják egész Ausztriát és bevonulnak Bécsbe. Ha Berlint is elfoglal­ják, nem kelt-e ez bennük olyan túlzott elképzelést, hogy a legtöbbel ők járultak hozzá általános együttműködésünk­höz, és nem vezet-e ez olyan beállítottsághoz, amely ko­moly és nagyon jelentős ne­hézségeket okoz a jövőben? Ezért úgy gondolom, hogy po­litikai meggondolásból Né­metországban a lehető legtá­két, aki Washingonban áldá­sát adja az expedíciós hadse­reg parancsnokainak elképze­léseire: megszegték azt a szi­lárd megállapodást, hogy Montgomeryt támogatják Ber­lin irányában. Churcill meglehetősen inge­rült távirattal veti be magát a csatába. Rooseveltet arról igyekszik meggyőzni, hogy Anglia viselte a háború fő ter­heit, hiszen egyedül harcolta végig Dünkirchent és a lon­doni csatát. Azzal vádolja Bradleyt, hogy az angolok ez­reinek az életével játszik, nem hajlandó Montgomery szár­nyait fedezni. Ralph Ingersoll amerikai új­ságíró, aki ebben az időben Bradley főhadiszállásán szol gált, s 1946-ban megírta élmé­nyeit, így foglal állást: „Mr. Churchill mindent el­mondott, csak az igazat nem. Az igazság az, hogy a katonai helyzetnek semmi köze nem volt Berlinhez. Katonai szem­pontból Bradleynek ezer szá­zalékig igaza volt - hanem ar­ról volt szó, hogy ha már Né­metország gyors leverése az angolok számára a kútba esett, a brit birodalom azt akarta, hogy legalább a brit csapatok bent legyenek Ber­linben, mielőtt az oroszok oda­érnek. Szerették volna elérni, hogy menet közben brit csa­patok legyenek Hamburgban és Brémában is, amelyeket - attól féltek —, ha az oroszok elfoglalnak, esetleg megpró­bálnak a zöld asztal mellett is megtartani." (Következik: 3. Az utolsó születésnap) Május t. a nagyvilágban nin Múzeum épülete mellett el­haladva vonuljanak a Vörös térre. A délelőtti órákban hasonló felvonulásokat rendeztek a szö­vetséges köztársaságok főváro­saiban, az ország nagyobb te­lepülésein. A mongol főváros dolgozói a Szuhe Bator téren tartották meg ünnepi felvonulásukat. A tribünön foglaltak helyet a párt- és az állam vezetői, élü­kön Dzsambin Batmönh-vel, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkárával. A Szocialista Etiópia dolgo­zói Addisz-Abebában és az or­szág más városaiban tartott ünnepi gyűléseken, felvonulá­sokon juttatták kifejezésre hű­ségüket a proletár internacio­nalizmus elveihez. A nemzetkö­zi munkásszolidaritás ünnepé­nek tiszteletére országszerte kommunista szombatokat és va­sárnapokat szerveztek az elhú­zódó szárazság súlyos következ­ményeinek mielőbbi felszámolá­sa érdekében. A nagy indiai szakszervezetek által szervezett új-delhi, bom- bay-i és kalkutta: tömeggyűlé­seken és felvonulásokon a bé­ke megszilárdításáért és a nukleáris háború veszélyének elhárításáért, az imperializmus agresszív politikája ellen vívott harc, az ország nemzeti egysé­ge és integritása biztosításának kérdései kerültek előtérbe. * Sok ezres ünnepi gyűléseken emlékeztek meg Manilában és a Fülöp-szigetek más városai­ban a munkásszolidaritás nem­zetközi ünnepéről. A szónokok az ország gazdasági nehézsé­gei miatti aggodalmukat fejez­ték ki elsősorban. Sürgették a kormányt, hogy tegyen intézke­déseket a munkanélküliség csökkentésére, a munkabérek emelésére, a szakszervezeti te­vékenység korlátozásának fel­oldására. ’ A NAGYVILÁGBAN 4- MOSZKVA: Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtitkára kedden Moszkvában kitünteté­seket nyújtott át az SZKP Köz­ponti Bizottsága több olyan munkatársának, aki részt vett a második világháború harcai­ban, illetve a háború idején a hátországban végzett kiemel­kedő munkát. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek megbízásából Gorbacsov a Nagy Honvédő Háború Érdem­rend első és második fokoza­tát, illetve a Nagy Honvédő Háborúban Aratott Győzelem Negyvenedik Évfordulójára Alapított Jubileumi Érdemérmet nyújtotta át a kitüntetetteknek.-f MADRID: Egy gyilkosság, három bombariadó, egy pokol­gépes robbantás szerepel a spanyol terroristák hétfői bűn­listáján. A feltételezések sze­rin: ez kezdetét jelenti annak az akciósorozatnak, amelyet az az ETA baszk terrorszervezet az elmúlt hétvégén jelentett be. Hétfőn este Baszkföld Golda- kano községében az utcán agyonlőtték Jesus lldefonsót. A kémikus hatéves kislányával sé­tált, amikor a gyilkos golyók kioltották életét. Alicontéban, Spanyolország egyik legkedvel­tebb üdülőzónájában három szállodát kellett kiüríteni. Egy ismeretlen telefonáló azt jelez­te, hogy a hotelekben pokolgé­peket helyeztek el. Tundola ten­gerparti faluban zárórc után pokolgép robbant egy bárban. Az ETA ezt figyelmeztetésnek szánta, jelezvén „a pokolgép akko,- is működhet, ha tele van o bár”.-4- SZÓFIA: Szociálpolitikai intézkedésekről döntött a Bol­gár Kommunista Párt KB Poli­tikai Bizottság a II. világhábo­rúban antifasiszta harcosként részt vettek helyzetének javí­tása érdekében. Ez év május 1- iől havi 20—30 levával növelik az antifasiszta hadirokkantak nyugdiját, akiket továbbra is in­gyenes gyógyszerellátás illet meg. Eddig évente egyszer in­gyen utazhattak a bolgár ál­lamvasutak valamelyik járatán, a helyiérdekű közlekedési esz­közökre 50 százalékos fizetési kedvezményt kaplak. A Politikai Bizottsáq döntése értelmében május 1-től valamennyi bolgár állampolgár, aki részt vett a fa­sizmus elleni harcokban, ingyen közlekedhet c helyiérdekű tö­megközlekedési járműveken. 4- BRÜSSZEL: Súlyos robban­tása- merénylet történt szerdán hajnalban Brüsszel belvárosá­ban:’egy robbanószerrel meg­töltött szállítóautó a levegőbe röpült, miután előbb o merény­lők lángbg borították. A hely­színre érkező tűzoltók közül kettőt megölt a robbanás, 13- an súlyosan megsebesültek. A robbrntást a Bslqa Vállalkozók Szövetsége (FEB/VBO) székhá­za előtt követték el, és ismét a magá: „Harcoló kommunista sejteknek” nevező terrorista csoport vállalta magára - szét szórt röpcédulákon. Száz mé­teres körzetben minden üveg szilánkokra tört, teteme; anya­gi károk keletkeztek. 4- WASHINGTON: Csak az egyik kis mesterséges holdat sikerüli pályára állítani a Chal­lenge■ amerikai űrrepülőgép személyzetének a tervezett ket­tőből: a második hold inditó- berendezése felmondta a szol­gálatot s az nem hagyta el az űrrepülőgép lakcdóterét. A hétfőn kezdődöti egy hetes út első napján több kisebb prob­léma jelentkezett: nem műkö­dött az ivóvíz-ellátás - ezt si­került kijavítani —, túlhevült egy tápegység, ezt viszont ki kellett kapcsolni s az űrrepülő mellék- helyiségével is akadt gond. A legnagyobb aggodalmat egye-' tűre az okozza, hogy a rajtnál a jelek szerint jónéhány hővé- dő buikolólemez megsérült.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom