Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)

1985-05-23 / 139. szám

1985. május 23., csütörtök Dunántúli napló 5 Találkozás a választókkal í Pécs, 4. sz. választókerületében Medvetzky flntalné dr. beszélgetése pedagógusokkal Tanácstagjelöltek, Lánycsók, 20. sz. vk. Botka Jánosáé és Nagy Béláné Mi a véleménye: az iskolai tananyag csökkentése, átszer- kesztése miért nem követte az ötnapos tanítási hétre való át­állást? Miért nem összehan­goltak az Oktatási Miniszté­rium egyes döntései? Hogyan oldják meg a pedagógusok kötelező továbbképzését? Nem lesz-e kevesebb a testnevelé­si órák száma? A kérdések­ből könnyen következtethe­tünk arra, kikkel találkozott a képviselőjelölt: általános és középiskolai pedagógusok ül­tek a pécsi Nevelők Háza nagytermében tegnap dél­után, hogy beszélgessenek gondjaikról, terveikről Med­vetzky Antalnéval, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főis­kola igazgatóhelyettesével. Medvetzkyné kollégáknak szó­lította őket, mert bár — mint mondotta — végzettségére nézve mérnök, tizenhárom éve oktat, és az országgyűlés kul­turális bizottságában - ahol a 4. sz. választókerület képvi­selőjeként az előző ciklusban tevékenykedett — pedagógus­ként érzett, gondolkodott és emelt szót a tanárok, tanítók, diákok dolgaiban. Most is er­ről beszélt Durucz Istvánnak, az MSZMP Középfokú Párt- bizottsága titkárának megnyi­tója után. Medvetzky Antalné dr. em­lékeztetett arra, hogy az el­múlt öt év alatt több magas­szintű dokumentum foglalko­zott a közoktatással, felsőok­tatással. Képviselői munkájá­ban sokat segítettek a peda­gógusok, szülők észrevételei, és erre a társadalmi segítség­re minden bizonnyal a jövő­ben is számíthat majd az is­kolaügy — szükség lesz ugya­nis a társadalom megkülön­böztetett figyelmére, sőt áldo­zatvállalására. Elmondta: a Elsősorban megyénkre jel­lemző hat agrárszakfilmet mu­tattak be teqnap Pécsett, az Építők Szálló nagytermében megrendezett XXII. Baranya meqyei agrárfilmszemlén. A szakfilmbemutatót dr. Álló Miklós, a Baranya megyei Ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak vezetője nyitotta meg. A bemutatott szalcfiírnek az agrárágazat feilődését követ­ték nyomon a felszabadulástól ■napjainkig; így a magyar ag­rártermelésről, a háztáji és ki­segítő gazdaságokról, a nagy­teljesítményű traktorokról és munkagépekről, illetve azok korszerű vezérlő és szabályozó berendezéseiről, valamint a hígtrágyával való gazdálkodás­Együttműködési szerződést ír- ta(c alá tegnap Pécsett a Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola és az NSZK-beli Würzburg— Schweinfurti Műszaki Főiskola vezetői. Ebből az alkalomból Pécsre érkezett prof. dr. Wolf­gang Fechner rektor, prof. dr. Helmut Roderer, a villamoskar dékánja, dr. Jürgen Herzog fő­titkár és Dieter Fehn, p dékáni hivatal vezetője. A szerződést délelőtt a főiskola intézeti ve­zetőinek jelenlétében dr. Wolf­gang Fechner és dr. Pauka Im­re főiskolai tanár, a PMMF fő­igazgatója írta alá. A würzburg—schweinfurti fő­iskola tizennégy évvel ezelőtt alakúit, jelenleg ötezer hallga­tója van. Sok szakon képez mérnököket, így sokan tanul­nak gépésznek, építésztervező­nek és építőművésznek, mű- anyagipari, elektrotechnikai, in­formatikai mérnöknek, taníta­kormányzat tisztában van az­zal, hogy a pedagógusok élet- és munkakörülményein sokat kell még javítani, s a tavalyi fizetésemelés csak a kezdet. Addig is: a kormány arra ösztönzi a tanácsokat, az iskolákat, hogy a jelenlegi le­hetőségek közt törekedjenek az igazságosabb bérezésre, a jó munka jutalmazására. S íme, egy nagyonis gya­korlati kérdés azonnal elhang­zott: hogy lehet az, hogy a Pécs Városi Tanács pénzügyi osztálya körlevélben értesítet­te az iskolákat: a pedagógus­napi jutalom nem lehet több, mint az alapbér 50 százalé­ka? Sok iskola év közben azért „takarékoskodott”, hogy mél­tó jutalomban részesíthesse dolgozóit, most utólag szapo­rítják a kötöttségek számát oly módon, hogy az nem vág egybe másutt hangoztatott el­vekkel ... A kérdés kérdés maradt itt: ám a képviselő­nek tennivaló, s erre ígéretet is tett. Természetesen a tegnap délutáni eszmecsere nem ra­gadt meg a pénznél. A kér­dések, hozzászólások és Med­vetzkyné őszinte, egyenes vá­laszai átfogták az oktatás szinte egész területét: az irányítás korszerűsítésétől a nyelvtanuláson, a tankönyvirá- son át egészen az óraszámok — és a munkafeltételek — egyenlőtlenségéig, a pedagó­gus személyének és a nevelő­munkának társadalmi tekin­télyéig bezárólag. Medvetzky Antalné dr. tehát tömött úti­poggyásszal indulhat el az új választási ciklusba, ha ... „ha megválasztanak’’, mon­dotta. A hozzászólások alap­ján úgy látszott, bírja peda­gógus választók bizalmát. G. T. ról, a növénytermesztésben al­kalmazott műszerekről és auto­matikus berendezéseiről, to­vábbá az élelmiszergazdaság­ról kaptak képet a megjelent szakemberek. A szakfilmek bemutatásának célja volt, egy-egy témakörben megismertetni az érdeklődőket a ma alkalmazott legkorsze­rűbb ismeretek gyakorlati le­hetőségeivel, módszereivel, és annak eredményeivel. A bemu­tatott filmek nagyban segít­hetik a korszerű agrotechnika komplex és széles körű elter­jesztését a mezőgazdaságban, illetve annak gazdaságosabb felhasználási lehetőségeit. nak itt szociopedagógiát, for­matervezést. Az együttműködési szerződés oktatási, kutatási kapcsolatok­ra terjed ki. Keretjellegű, vagy­is évenként újra szabályozzák a szakirodalom, a tantervek, a doktorjelöltek, tudományos munkatársak, aspiránsok és hallgatók cseréjének módját. Már az idén sor kerül pécsi oktatók 25 napos NSZK-beli utazására. Az aláírás után rövid inter­jút kértünk prof. dr. Wolfgang Fechnertől. — Milyen hasonló intézetek­kel van kapcsolatuk, és mi a gyakorlati haszna az ilyen együttműködésnek? A két hölgy, aki a lánycsóki 20. sz. választókörzet tanács­tagjelöltje, egybehangzóan úgy nyilatkozott: bármelyikün­ket is választják meg, mind a ketten a továbbiakban is se­gíteni fogjuk egymást. „Hiszen egymás mellett élünk (olyany- nyira egyébként, ho<-w szédasszonyok), céljaink, érde­keink meqegyeznek, hiszen megegyezik az egész település érdekével.’’ Sok közös vonás van ben­nük: mindketten falubeliek, mindketten nők és fiatalok. A június 8-i választáson eqyenlő eséllyel indulnak. Egyikük, Bot­ka Jánosné, a Lánycsóki Álta­lános Iskolában biológiát, ké­miát. technikát tanít, másikuk, Nagy Belőné, a helybeli taka­rékszövetkezet vezetője.- Engem most jelöltek elő­ször - mondja Botka Jánosné, akit a tanítás nagyszünetében sikerült elérnünk. — Azt hiszem, a mi kettőnk jelöléséhez hoz­zájárult az is, hogy fiatalítani akarnak. Mi nem „rivalizálunk" Biztatónak tűnőén a külön­böző szakemberek véleménye — ha szóba kerül a környezet- védelem — több ponton is megegyezik. Például a SZOT e témával foglalkozó osztályveze­tője szerint az egyik legfonto­sabb feladat — ha a szakszer­vezeti mozgalom segíteni akar­ja a környezetvédelmi célok megvalósítását — a szemlélet formálása, annak a tudatnak a kialakítása és eredményeket produkáló cselekvőkészséqgé fordítása, amely felméri a kör­nyezetszennyezés jelenünkre és a jövőre nézve is jószerével felmérhetetlen veszélyességét. És azt mondja a vállalati szak­ember is: első dolgunk, hogy komolyan vegyük a környezet- védelmet. Ügy tűnik, mindezek ellené­— Két éve kötöttünk megál­lapodást egy tokiói főiskolával — mégpedig japán kezdemé­nyezésre —: két hallgatói -cso­portunk tanulmányozta már kölcsönösen a reklámgrafika, a divat-design, az építőművé­szet kérdéseit. Ugyancsak ba­rátkozunk a franciaországi Caen és az angliai Preston fő­iskolájával. A pécsi szerződés­re egy korábbi látogatásunk igen jó tapasztalata alapján került sor. Különösen a mikro­elektronika, az építészet és a városrekonstrukció témaköré­ben látok nagy lehetőséget az együttműködésre. De el tudom egymással, hiszen mind a ket­ten a legjobbat akarjuk a falu­nk. s törekvéseink a legtöbb pontban megegyeznek. Amit én a legfontosabbnak tartok, az a szennyvízcsatorna kiépí­tése. A lakosság számára ez nem kis anyagi áldozattal jár, éppen ezért van, aki ezt tá­mogatja, van, aki nem. Arról szeretnék meggyőzni minden­kit, hogy ez milyen fontos. Per­sze, az anyagi áldozatvállalás nem könnyű. De ahogy megol­dotta a falu tíz éve azt, hogy egészséges ivóvize legyen, úgy, remélem, ezt a nem kevésbé fontos problémát is megoldjuk majd. Másik dolog a falukép, amivel többet kellene törőd­nünk. Miután itt jóformán nincs munkalehetőség, s az em­berek Mohácsra, Bolyba, sőt, Pécsre járnak dolgozni, társa­re, hogy a gyakorlat elmarad ■a tételtől. Ez ugyan kicsit ke­ményen hangzik — s lehet is mivel finomítani, például azzal: mit tartsanak elsősorban szem előtt a termelő ágazatokban dolgozó szakemberek, az ered­ményes gazdálkodást, vagy a pénzszűke miatt a környezetvé­delmi feladatok megoldásához fölöttébb kis mozgásteret en­gedő lehetőségeket —, ám ta­lán a tegnapi, a Pécsi Bőr­gyárban rendezett környezet- védelmi fórumra érkező vendé­geknek — közöttük Dányi Pál­nak, a megyei pártbizottság titkárának és Földvári János­nak, a megyei tanács elnökhe­lyettesének is feltűnt a bűz. Véleményt kértünk erről Schneider Edétől, a házigazda bőrgyár műszaki igazgatóhe­kultúra képzelni például, hogy miként a franciákkal, a magyarokkal is kialakítanánk egy olyan rendszert, mely szerint utolsó­éves hallgatóink féléves gya­korlatukat magyar üzemben töltenék. — Eddig elsősorban szakmai kérdésekről beszéltünk. A kul­túra és a sport ön szerint ho­gyan fűzhetné szorosabbra az ismeretséget?- A személyes barátkozás- nak tulajdonítok legnagyobb jelentőséget: anélkül nem megy a szakma sem. Ezt viszont se­gítheti a sport: jónevű labda­rúgó- és röplabdacsapatunk van. De el tudnám képzelni reklámgrafikával és komputer- grafikával foglalkozó művészta­náraink pécsi kiállítását is. A német küldöttséget fogad­ta tegnap Molnár Zoltán, a Pécs Városi Tanács általános elnökhelyettese is. G. T. dalmi munkát is elsősorban a munkahelyükön végeznek. Azt szeretném elérni, hogy a falu­ban végzett társadalmi munkát is elismerjék a vállalatoknál, s akkor már mindjárt többet te­hetnénk saját lakóhelyünkért.- Én már 1973 óta vagyok tanácstag, így három ciklust vé­gigcsináltam - mondja Nagy Béláné -, s ebben most az az izgalmas számomra, hogy sen­ki sem megy biztosra. Egy azon­ban mégis biztos: akár kettős jelölés van, akár nem, fél gőz­zel csinálni semmit sem lehet. Illetve lehet, csak nem érde­mes. Mindennek akkor van ér­telme, ha az ember legjobb tudásával próbálja elvégezni a rábízott feladatot. Egyetértek, hogy valóban a legfontosabb dolog a szennyvízcsatorna. Én is tudom, hogy nagy anyagi lyettesétől, aki - a fórum programjának részeként - tá­jékoztatta a résztvevőket az üzemben folyó környezetvédel­mi munkáról. — Úgy gondolom, hogy mun­kánkkal természetesen együtt­jár egy bizonyos szag. Ezt nor­málisnak minősítem, elkerülhe­tetlennek. Ez nem jelenti azt, hogy nincs mit tennünk a kör­nyezetvédelem érdekében. Két lehetőség kínálkozik — és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy amikor a Bőrgyár épült, a város még nem volt itt — vagy mi megyünk innen, vagy a város. Egyik sem lehet megol­dás, marad az, hogy a túlzó véleményeket, amelyek egye- dülinek és legerősebben lég- szennyezőnek tekintik a bőr- gyári munkát, megpróbáljuk normális szintre szorítani, más oldalról erőnkhöz mérten mi is megtesszük azt, ami szükséges. A fórumon felszólalt Főcze Lajos, a SZOT osztályvezetője is, aki elmondta, nincs helye az illúzióknak, s bár a szüksé­ges pénz valóban kevés, de erre hivatkozva semmit sem tenni alapvető hiba. Megemlí­tette azt is, hogy a Bőripari Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó vállalatok 1984-ben 62 millió forintot fordítottak a környezet védelmét szolgáló fejlesztésekre. Véleményét kértük a bara­nyai helyzetről.- Röviden azt tudom mon­dani, hogy a dél-dunántúl'i körzetben évente 63—64 000 ionná veszélyes hulladék kelet­kezik. A garéi tároló kiépítése mellett is a megye vállalatai­nak nagy többségénél keletke­ző termelési hulladékok ártal­matlanítása lényegében meg­oldatlan. Van hát mit tennünk a környezet óvása érdekében, s a szakszervezetek szorgal­mazzák is e munkát. M. A. megterhelés, de az OTP 15 éves részletet biztosít, érdemes hát meggondolni. A kemény tél megrongálta az utakat és a járdákat, ezeket is meg kell csinálni. S még egy fontos probléma: a községnek nincs megfelelő ravatalozóhelye. Ezt is meg kell oldani, de itt már könnyebb dolgunk lesz: a vá­lasztók már hozzájárultak a' meglevő pénzhez, s az alapo­kat már ki is tűzték, a munkát „csak" be kell fejezni. S ér­demes fejleszteni ezt a falut, hiszen az új épületek magu­kért beszélnek: egyre többen vásárolnak itt telket, s költöz­nek ide például Mohácsról. A fiatalok mind korszerűbb kör­nyezetben szeretnének élni. Mind a ketten ehhez akarunk hozzájárulni munkánkkal. HIB-ülés Pécs­váradon Turistaszálló épül a várban Pécsvárad a megye idegen­forgalmának egyik jelentős gyöngyszeme lehetne és talán lesz is, ha befejeződik a vár ■régészeti feltárása, felújítása. Addig azonban még bőven akad tennivaló, legalábbis ez derült ki a Mecsekvidéki Ide­genforgalmi Bizottság tegnapi ülésén, amelyet Pécsváradon tartottak. A turizmus fejlesztése szem­pontjából a településnek na­gyon jó adottságai vannak. Igen vonzó a kellemes környe­zet, a csend, a tiszta levegő és a számos történelmi emlék. A hangulatos utcák, a vár, a környék és a község történelmi múltja egyaránt kínálkozik a megismerésre. Arról nem is szólva, hogy innen kiindulva kellemes sétákat lehet tenni a Mecsekben. A látogatók szemében a legnagyobb vonzerőt azonban mégis a vár jelenti, ahol évek óta és jelenleg is folynak a munkálatok. A falakon belül régészek és építők dolgoznak, a laikus szemlélő számára nagy a felfordulás. Igaz, ez cseppet sem zavarja az érdeklődőket,, akik időről időre kisebb-na- gyobb csoportban jelennek meg a helyszínen! Az Idegenforgalmi Hivatal 1968 óta kezeli a várat. Először a palotaépület falait erősítet­ték meg, később a helyiségek felújításához fogtak hozzá. A tervek szerint elsősorban elő­adótermeket alakítanak ki. de a pincében lesz kőtár, az egyko­ri kovácsműhelyben pedig aján­dékbolt is. A mintegy 20—21 millió forintos munkálatok be­fejezése azonban még mindig csak évek múlva várható. A vár másik szárnyán turista- szálló épül. A kétágyas szo­bákban mintegy 60 vendéget fogadhatnak majd, a fazsin­dellyel fedett ágyútoronyban pedig két lakosztályt alakíta­nak ki. A szobákba romantikus falépcső vezet, az ablakból csodálatos kilátás nyílik a kör­nyező tájra. F. D. XXII. agrárfilmszemle Baranyában Szakma, oktatás, sport. Együttműködési szerződést kötött a PMMF és a Würzburgi Műszaki Főiskola D. Cs. A bőrgyári szennyvizderítőtelep Lauer Györgyi felvétele Környezetvédelmi fórum a bőrgyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom