Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-23 / 139. szám
1985. május 23., csütörtök Dunántúli napló 3 A klub nem helyiség, hanem közösség Fotó: Erb János A számítógépes csoport programoz a Marék-klubban Mohácson Kiváló a „Marek” M ilyen lehetőségei vannak egy közepes létszámú kollégium klubjának? Mivel lehet színesebbé tenni egy olyan iskola diákjainak életét, ahol szakközépiskolai és szakmunkásképzés is folyik? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk, ha a több megyei kitüntetés után első Ízben országos elismerést is kiérdemelt mohácsi Marek József Mezőgazdasági Szakközép- iskola kollégiumi klubjának tevékenységébe belepillantunk. A javarészt „marekosokból" álló klub a szakmai munka elmélyítéséért, színvonalas ideológiai tevékenységéért és kulturális programjaiért nemrégiben kapta meg a ME- DOSZ Kiváló Klubja címet. „A klub nem helyiség, hanem közösség” — hallottam lépten-nyomon az illetékesekkel beszélgetve. A közösség kialakulásának pedig legalábbis feltétele az együttes munka. A közös tevékenység, tanárok és diákok és az egy vagy több iskolából klubtaggá lett, többféle ismeretet elsajátító tanulók között. A legutóbbi időszakban Köpöczi János, lózsa Attila, és Potyondi István voltak a diákvezetőség tagjai, munkájukat nagyban segítette Eitmann András, a kollégium vezetője. A leendő szakma mind jobb elsajátítását segítik azok a filmvetítések, amelyeket mezőgazdasági szakemberekkel folytatott vita követ. Emellett a klubtagok évente két nap társadalmi munkát vállalnak. Ennek bevételét is oktatási felszerelésekre fordítják. Az év elején például 2X Sinclair Spectrum számítógéppel gazdagodott a klub. A klub tagjai — akik elsősorban kollégisták — rendbehozták a kollégium környékét. Szabadidős létesítményeket és honvédelmi pályát építettek, és - szintén társadalmi munkában - a klubhelyiséget is kicsinosították. A diákok kezdeményezésére marxista kört szerveztek, neves előadók és a város életéről beszélő helyi vezetők töltöttek emlékezetes estéket a klubban. Évek óta működik könyvbarát klub és fotószakkör, beindult a rádiós szakkör is. Egymást érik a sportversenyek. Rendszeresen és jól szerepelnek a meghirdetett országos versenyeken is a „marekosok". (Ki tud többet a Szovjetunióról? Könyv és Ifjúság stb.). A mohácsi Marek szakközépiskola klubtagsága méltán lehet büszke a baranyai iskolák által elsőként elnyert országos elismerésre, a MEDOSZ Kiváló Klubja címre. Bozsik L. Fotópályázat A Nemzetközi Újságíró Szövetség és a Szovjet Újságírók Szövetsége felhívással fordul az egész világ sajtószerveinek, hír- ügynökségeinek és televízióinak fotóriportereihez, vegyenek részt az „l'NTER- PRESSFOTÓ ’85" kiállításon, amelyet ez év július 20. és augusztus 20. között Moszkvában rendeznek a Világifjúsági Találkozó alkalmából. A kiállítás jelszava: A békéért és a népek közötti kölcsönös megértésért, a humanizmusért és a haladásért. A pályázatra küldött fotók két évnél régebbiek nem lehetnek. A feketefehér és a színes felvételek nagysága maximum 50X60 és minimum 24X30 centiméter. A pályázónak minden kinagyított felvételhez két darab 18X24-es kópiát kell mellékelnie a katalógus számára. A fotó hátlapjára fel kell tüntetni a szerző nevét, az országot és a képaláírást. A pályázatra 1985. május 31-ig lehet benevezni a következő címre: „IN- TERPRESSFOTÓ ’85" Szovjet Újságírók Szövetsége — Moszkva - Zubov- szkij bulvár 4. Szovjetunió. Egy fiú bőrönddel *wt Számolok. A nagyobb baj, hogy ugyanezt tettem péntek este is, az író, Módos Péter és a rendező, Szőnyi G. Sándor tevéfilmje alatt. Nem épp nyitott és gyanútlan befogadói magatartás, mi több, tűnhet kö- tözködésnek, de mit tegyek, kellett, kellett volna valami támpont, hogy a csúszkáló időben valahogy el tudjam helyezni a fiút, a bőrönddel. Számolok, mert a film hangsúlyozottan mai, legalábbis 80-as évek eleji környezetben játszódik, egyetemistákról szól, akik ezek szerint 1960 körül, de mindenképpen ötvenhat után születtek. A mese szerint viszont apáik börtönévei, az 50-es évek elején kellett születniük. Itt valami nem stimmel, viszont el kell helyeznem időben ezt a fiút, mert látom, ha időtlennek, modellnek, bármikorinak tekintem a konfliktust, akkor éppolyan ványadt, mint amilyen „örök". Apák és fiúk „szokvány" konfliktusa tudniillik, melyről egyre inkább, és visszamenőleg is kiderül, hogy nem apáké és fiúké, hanem különböző értékrendek konfliktusa, elsősorban szemléleti-hatalmi, és csak másodsorban életkortól függő ütközés. Nagyon is konkrét, nemzedékről nemzedékre változó tartalma van, persze, korról korra felmutatható benne az általános is, a konkréton, a helyhez, időhöz kötöttön keresztül. S mivel megzavart, ahogyan az alkotók (szerintem!) két időhöz kötötték a filmet, kétfelé kellett figyelnem. A gabalyodó történetre is, kulisszáira is külön, hogy tán valamelyik választ, ad. Aztán mikorra — a végén — az öngyilkos egyetemista fiú sírfeliratáról kiderült, hogy mindez 76-ban játszódott, szóval, addigra már megteltem gyanakvással és sandasággal. Ekkor tudtam meg, hogy ezek az egyetemista fiúk 26 évesek. Nagyjából. Az egyik úgy lázad, hogy egy szál bőrönddel otthagyja kibírhatatlan anyját, a másik (akihez előbbi pár napra költözik) úgy, hogy az összecsomagoláshoz nem lévén ereje, öngyilkos lesz. A bőröndös fiú ezzel a merész lépésével csoportja „szociometriái középpontjává" válik. Sőt, egy szerencsétlen újságcikk a bőröndöt a lázadás szimbólumává magasztosítja. 26 évesen? 1976-ban a bölcsészkaron? Nehezen hiszem el. Mindez lehet szenzáció egy gimnáziumi osztályban, de ilyen „öreg" egyetemistáknál aligha. Gyanakszom tehát. Arra, hogy egy tipikus kamaszlázadás lett itt igencsak felnőtt emberekre átszabva, nem csoda, hogy elveszett a súlya s nehéz az egész hűhót megérteni. Ezenkívül a fiúkról nem sok derdült ki, nem is derülhetett, hisz a hatvanas évek lézengőiből, a 70-es évek liblingjeiből s a nyolcvanas évek tépelődőiből gyúrattak össze ez alkalomra, kicsit „ezek a fiatalok" felkiáltással. Kamasznak kellett lenniük, hogy lázadásuk „hiteles" legyen, ám 26 évesnek is, hogy az ötvenes években „vastagon" benne lévő apák claudiusi árnyéka borulhasson reájuk. Az apáké, akik ültek, haltak (pardon), ám ennél többet nem is igen tudunk meg róluk, s ezt is úgy, mintha olyan pikantéria lenne, érdekesség, akár a fiúk lázadása, két panellakásnyi nappalikban, könyvtárszobákban, államtitkárok féltő szereteté- ben. Sablonok ütköznek hát sablonokkal, s hiába vannak jól megrendezve az egyes jelenetek, hiába igényes a fényképezés, a színészi játék, nem „szikrázik föl” semmi, háromnégy tévéfilmre való s elem- zésre-megrendezésre érdemes konfliktus oltja ki egymást, miközben a „kép” életlen, homályos, mint az egymásra exponált felvételeken. Ennél pedig mindenképpen több rejtőzik mind az apák, mind a fiúk bőröndjeiben. Parti Nagy Lajos Országgyűlési képviselőjelöltek Baranya megye, 10. sz. választókerület Krémemé Mihelisz Terézia A hímeshózi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnök- helyettese. 1951. június 22-én született Székelyszabar községben, paraszti családban. Általános iskoláit befejezve gimnáziumi érettségit tett. Gödöllőn 1974-ben üzemszervező agrármérnöki oklevelet, 1976-ban számviteli szakmérnöki, majd 1982-ben felsőfokú politikai végzettséget szerzett. 1965 óta KISZ-tag, két cikluson keresztül a Baranya megyei KISZ-bizottság tagjaként dolgozott. A KISZ Érdemérem tulajdonosa. 1978 óta tagja az MSZMP-nek. 1985-től a Mohács Városi Pártbizottság tagja. 1980-ban a Baranya Megyei Tanács tagjai közé választotta. — Ilyen fiatalon képviselőjelölt! Minek tulajdonítja, hogy a közfigyelem ön felé fordult? — Óriási meglepetés volt. Almomban sem reméltem ilyen lehetőséget. Átlagos képességű ember vagyok — talán valamivel nagyobb érzékenységgel olyan problémák iránt, amelyek naponta érintenek. — Nos, akkor máris a közélet gyökerénél vagyunk. Érzékenység — miféle problémák iránt? — A Bólyi Mezőgazdasági iKombinát mellett a térség termelőszövetkezetei is országos hírnevűek. Ez abból is fakad, hogy vezetőik rugalmasan tudtak alkalmazkodni a gyakran változó közgazdasági szabályozókhoz. De itt valami stabilitást csak el kellene már érni! Mert különben lehetetlen hosszú távú stratégiát megvalósítani. A termelőszövetkezetek példát adnak abban is, hogy nemcsak gazdasági tevékenységet folytatnak, hanem az egész körzet iránt éreznek felelősséget és óriási anyagi erőt biztosítanak a települések fejlesztési feladatainak megvalósítására. Ez az országnak egy aprófalvas településű része. Az itt élő emberek kötődése azonban erős. Nincsenek luxusigényeik, de alapvetően átlagos körülményeket szeretnének biztosítani maguknak. Nagy szerepük van a termelőszövetkezeteknek abban is, hogy a nemzetiségi kultúra, a hagyományok megőrződjenek. Az ország német nemzetiségű lakosságának 38 százaléka él Baranyában, a szerinhorvát nemzetiség egynegyede és 50 százalékuk falun. Ahhoz, hogy hagyományaikat ápolni tudják, nemcsak akarat szükséges, annak anyagi feltételei is vannak. Az eredményhez az is szükséges, hogy legyen olyan tanácsi vezetés, amely célokat tud kitűzni, s legyen olyan falusi lakosság, amely ezek megvalósítását pénzzel, munkával támogatni tudja. — ön a megyei tanács terv- bizottságában eddig is következetesen szóvá tette azt, ami fekez. Mint képviselőre, miben számithotnck önre r választói? — Szeretném szorgalmazni, hogy olvan szabályozó rendszerűén működjenek a termelőszövetkezetek, amely stabil keretet teremt, hogy ne csak egy-egy évre, hanem hosszú távra is megalapozott döncé- seket lehessen hozni. Szeretném szorgalmazni, hogy az o figyelem, amely az utóbbi időben a falvak felé fordult, további eredményekkel, az anyagi lehetőségek bővülésével járjon. — önt a szülőföldjén jelölték képviselőnek. Mit jelent önnek ez a löld? — Én itt vagyok otthon. Az ember felelősségérzetét növeli, mert a napi kapcsolatok nem idegen emberekkel alakulnak ki, akiktől bármikor el lehet köszönni. Ha az ember kötődik valahová, akkor azért érdemes nagyon sokat dolgozni. S az emberek nagyon hálásak az eredményekért. Hányszor találok én néhány szál virágot az asztalomon! Olyan problémákkal is hozzám jönnek, amelyek személyes jellegűek. Ez azért van, mert bíznak bennem.--------——------------------------------------------------ * ■------------------------------------------------------------D r. Szentistványi Gyuláné A Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke. 1930-ban született Pécsett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett, tanári pályáját a Pécsi Pedagógiai Főiskolán kezdte. 1953-ban az egyetemi pártbizottság titkárává választották. 1957-től a Précsi Városi Pártbizottság Agitációs és Propagandaosztályának vezetőjévé nevezték ki, majd később a Pártbizottság ideológiai titkára lett. 1971-től a Pécs Városi Tanács elnöke. 1972-től 1983-ig a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, 1983-tól a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke. 1980-tól a Baranya megye 10. sz. országgyűlési választókerületben országgyűlési képviselő. Munkásságát több magas kitüntetéssel ismerték el. — Bolyban is, Himesházán is nagy megtiszteltetésnek nevezte a jelölőgyűlésen, hogy épp itt jelölték önt képviselőnek. Miért? — Igen. Nagy megtiszteltetés nekem, hogy ebben a választási körzetben dolgozhattam az elmúlt öt esztendőben, és még nagyobbnak tekintem azt, hogy újból jelöltek a következő ciklusban. Ez űz ország egyik legfejlettebb .mezőgazdasági térsége. Kiemelkedő eredményei országszerte ismertek. Ennek egyik elismerése a Kiváló cím, amit több termelési egységnek ítéltek oda, s amit épp tegnap vett át a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát. Itt a településfejlesztésre is kellő figyelmet fordítottak. Az intézményhálózatok fejlettek, az óvódák, Iskolák, egészség- ügyi intézmények jól felszereltek. Eredményesen segítik a fiatalok lakásépítését és törődnek az öregek gondjaival. Ez a terület példája a nemzetiségek helyes együttmun- kálkcdásának. Amit mi vallunk és hirdetünk, ihogy a nemzetiségek sajátosságaikat tartsák meg, műveljék anyanyelvűket és kultúrájukat és legyenek építő polgárai hazánknak, itt teljes mértékben megvalósul. — Vitathatatlan, ez a választókerület az ország egyik legfejlettebb térsége. Milyen törekvéseket karol fel, ha újból megválasztják? — Az eredmények mellett megismertem a gondokat is. A jó ivóvízellátás teljes körű biztosítása még megoldatlan. További kiépítésre vár az összekötő úthálózat. Jogos igény, hogy a gázhálózatot fokozatosan kiterjesszék. Megismertem sok olyan gondot is, amelyek megoldása most még jogi akadályokba ütközik. — ön nemcsak mint képviselő, hanem mint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke is kapcsolatban áll Baranyával. — Nagy öröm volt számomra mindig, hogy a településfejlesztési társadalmi munkákban a terület kiemelkedő eredményeket ért el. Ahol a lakosság tenniakarása ilyen nagy, ott könnyű a népképviseleti szervek választott tagjainak tevékenysége is. Ezt a lakossági cselekvőkészséget bizonyítja az, hogy az elmúlt évékben több helyen is — itt Bolyban, Nagybudméron és Máriaké- ménden — elnyerték a településfejlesztési társadalmi munka során a Hazafias Népfront nemzeti zászlaját, és több helyen oklevelet. Tudom azt, hogy bár a településfejlesztés eredményei ki- emelkedőek, a 'kistelepüléseknek megvannak a gondjaik. Több helyen joggal bírálják az iskolakörzetesítésből fakadó nehézségeket és más hátrányokat. Bízom abban, hogy az országgyűlés határozatának következetes megvalósítása ezéknek egy részét feloldja.- ön Budapesten él, nem akadályozza ez képviselői kötelezettségeinek teljesítésében? — Választóim örömeivel és gondjaival eddig is együtt tudtam élni. Hiszen én is hosz- szú éveken át itt laktam Baranyában. Ide tartozom. Az utóbbi öt év hozzásegített, hogy közelebbről megismerjem a választókörzet, a gazdálkodó egységék munkáját, a társadalmi szerveket, az emberék örömét, gondjait. A jövőben szeretnék még jobban orztozni örömeikben és gondjaikban. B. J.
