Dunántúli Napló, 1985. május (42. évfolyam, 118-147. szám)
1985-05-18 / 134. szám
Katedrán a tanítványok Franciaóra a tanulmányi verseny győzteseinek részvételével (Fotó: Maletics L) Harmadszor az élen Mindegyik családban több nyelvet beszélnek a szülők és nagyszülők Korunk kérdései Értékzavarok vagy értékváltozások? Harmadszor nyerték meg az országos francia nyelvi tanulmányi versenyt a pécsi Köztársaság téri Általános Iskola hetedik és nyolcadik osztályos tanulói. Az Országos Pedagógiai Intézet három évvel ezelőtt rendezte meg először a versenyt, s azóta a pécsi gyermekeket nem lehet megelőzni. A nyolcadikosok Kosztolányi Rita, Simon Krisztina, Kilián ludit, Schmidt Enikő, Lovas Anikó és Medgyes/' Dénes, a hetedikesek Molnár Krisztina, ludt Mónika, Sámik Bea, Kam- pis Barbara, Siklósi Dorottya, Varqa Veronika és tartalék-se- gótöként Várkonyi András a győztes csapatok taajai. harmadik osztályos koruk óta tanulják a francia nyelvet kéthetente kilenc órában és a nyelvi szakkörben. A versenyről szívesen beszélnek. Kosztolányi Rita: — A versenykihívásban megkaptuk a várható témákat, de többségük nem szerepelt a feladatok között. Lovas Anikó: — Négy állomáson haladtak a háromfős csapatok, de csak a negyediken voltunk együtt, a többit mindenki egyedül oldotta meg. Érdekes feladatok voltak: Párizs nevezetességeiről, a metrózásról beszéltünk. Schmidt Enikő: — Az volt a .feladatom, hogy egy recept alapján mondjam el, hogyan sütném meg a süteményt anyukám születésnapján. Kilián Judit egy kiállítás vendégkönyvébe rögtönzött elismerő szöveget. Simon Krisztina Totóról beszélt, a franciák Mórickájának kalandjairól. Legszívesebben a szituációs feladatokra emlékeznek. Itt megmutathatták, milyen jó az előadókészségük, tudnak rögtönözni, csattanóra felfűzni a történetet. Bár elmondják azt is, hogy túlságosan megkötöttek voltak a feladatok, kevesebb a lehetőség az önállóságra. Kampis Barbara ki is mondja: „Többet tudtunk, mint amennyit elvártak tőlünk .. Miért tanulják a francia nyelvet? Kilián Judit mondja. — Szép, dallamos nyelv a francia, és sok helyen meg tudom értetni magam. A válaszokból kiderül, mindegyik családban több nyelvet beszélnek a szülők, nagymamák, nagypapák, néhányuk testvére is idejár a francia tagozatra. A francián kívül valamennyi családban ismert, beszélt az angol, német, orosz. Fel kellett figyelnem arra, mennyi élmény köti ezeket a gyerekeket szorosan a francia nyelvhez. Enikő: A nyáron francia lányokkal találkoztunk, a Pötyi néni — Megyeri Ilona tanárnő - tolmácsolt nekik. Mi is elkísértük őket, azóta levelezünk. Krisztina: - A nagymamám üdült egy SZOT-üdülőben, ott ismerkedett meg egy nénivel, akinek az unokahúga Párizs mellett lakik. Megadta a címét, két éve levelezünk. Rita: A nyáron Jugoszláviában kempingeztünk, ott ismerkedtem meg francia gyerekekkel. Judit: - Algériából volt nálunk látogatóban egy fiú, a nagymamám segítségével beszélgettünk. A nagymama fel- szabadultabb volt. Én arra törekedtem, hogy helyesen beszéljek. A verseny szép sikere, valamennyiük jutalma a felvételi a Leöwey Klára Gimnázium francia tagozatára. S szinte mindenki ott tanul tovább. Medgyesi Ilona és Baumann Anna készítette fel a győztes csapatokat. Bár mindössze egy-két éve tanítják a francia tagozatos osztályokat, a siker hozzáértésüket és módszerüket igazolja. — Nagyon jó, hogy ilyen fiatalok, sok jó ötletük van — mondják tanáraikról a lányok. — A könyvben például az Eiffel-toronyról annyi van, hogy szép időben milyen . messzire lehet látni, meg az úttörők meglátogatták. Mi erről sokkal többet tudunk. A tanárnénik a saját élményeiket is elmesélik. Legutóbb a Pötyi néni hozta el a diafelv»ételeit. Mosgai Miklós, az iskola igazgatója arról beszélt, hogy 1963-tól, a francia tagozat kezdetétől több, mint négyszáz diák került ki az iskolából, s nagy részük a Leöwey Klára Gimnáziumban folytatta a frbnciát, a középiskolás versenyeken ott vannak a régi Köztársaság téri diákok is. A két fiatal tanárnő is egykori tanítvány. A három éve tartó sikersorozatot Németh Márta tanárnő indította el, most a Janus Pannonius Tudomány- egyetemen dolgozik. S idén teljessé válik a francia nyelv tanítása. Pécsett ősztől a JPTE francia-olasz nyelvi intézetében megkezdik az egyetemi oktatást. Gáldonyi Magdolna Az alapeszmék, a szocialista fejlődés egész korszakához kötődő értékek sorában mindenekelőtt társadalmunk emberközpontúsága, a munka megbecsülése, a létbiztonság, a társadalma igazságosság és egyenlőség, a kollektivizmus és a szocialista humanizmus, a társadalmi tudatosság és terv- szerűség érdemelnek említést. Nem feledkezve meg arról, hogy a jelenlegi kényszerpálya adta korlátozott gazdaság- és szociálpolitikai lehetőségek nem azonosíthatóak elveinkkel és szándékainkkal. A lakosságnak - a gondok ellenére is — javuló életkörülményei, a társadalmi jólét, az életszínvonal további emelésének tervei ezt mutatják, Társadalmunk legfőbb értéke a jelenben és a jövőben is az ember, a szocialista gazdaság végső célja változatlanul az egyre növékvő szükségleték kielégítése, a tartalmas emberi élet és a személyiség sokoldalú kibontakozása feltételeinek biztosítása. Véleményünk szerint mindezt az elmúlt éveknek az elért vívmányok és életszínvonal megőrzésére irányuló, a korábbiaknál visszafogottabb gazdasági stratégiája, vagy a társadalmi életünkben tapasztalható nemkívánatos jelenségek sem kérdőjelezték meg. A teljes foglalkoztatottság, a munkaképtelenség esetén biztosított jövedelem, az állampolgári jogon igénybe vehető — többnyire színvonalasan működő — oktatási, művelődési és egészségügyi intézményrendszer pedig összességében a létbiztonságot jelentő, megvalósítódnak és megőrzöttnek tekinthető értékünk forrásai. • Az extenzívről az intenzív gazdálkodásra való áttérés jelentős tartalmi változások előidézője volt értékrendszerünkben is. Az új fejlődési pálya ugyanis — a korábbiaktól eltérően — jelentős munkaerőmozgásokat, s vele a foglalkoztatási struktúra permanens változásait tételezi fel. Ezért a létbiztonságot jelentő garantált munkalehetőségeik, a teljes foglalkoztatottság ma sem — a jövőben pedig még kevésbé — jelenti az egy bizonyos munkahelyhez, beosztáshoz, esetleg szakmához mindenáron való kötődést. Ellenkezőleg, a gazdasági céljainkkal összhangban álló munkaerőáramlást, a dolgozók szervezett átcsoportosítását, szükséges átképzését és az ezeket szolgáló társadalmi szervezeti-intézményi rendszer kiépítését jelenti. A ' változási tendenciák érintették a társadalmi igazságosság és egyenlőség eszméjét is. Vitathatatlanul az ezt kifejező értékek társadalmunkban az osztályok és rétegek közti különbségek radikális csökkenése, a tömegnyomor és a vagyonos osztályok felszámolása, az uralkodó osztályok művelődési monopóliumának megszüntetése, a város és a falu közti különbségek mérséklődése. Am ugyanakkor tapasztaljuk a társadalmi egyenlőség ellen ható, differenciáló tényezők jelentős hatásait is: a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt -hely, a településviszonyok, a családi helyzet, a műveltségi színvonal eltéréséből fakadó objektív elemekét éppúgy, mint az egyéni képességek, törekvések, igények és szükségletek különbségeiből, vagy éppen a kulturális elmaradottság átörökítéséből következőket. Mindezek figyelembevételével egyenlőségeszményünk tartalmi változásai abban összegezhetőek, hogy a társadalmi nivellálódás, az egyenlősdiszemlélet helyébe az esélyek egyenlőségének és ezek eltérő színvonalú kihasználásának gyakorlata és felfogása lép. Annak felismerése, hogy az egyenlő mérce alkalmazása - hogy tudniillik mindenki o munkája alapján ítélhető meg —, az eltérő képességek, képzettség, családi helyzet és sok más ok következtében szükséaszerűen egyenlőtlenségekhez vezet. A teljesítmények szerinti bátor differenciálás, a személyiség alkotó- képességének, szakértelmének és szellemi értékeinek jobb társadalmi megbecsülése az intenzív fejlődés — ma még gyakran szunnyadó - hajtóerői. Persze lényeges, hogy a munkateljesítmény - és ne az ügyeskedés, netán mások megkárosítása - differenciáljon. És ahogyan a közvélemény többsége joggal várja - az első gazdaságban, a fő munkaidőben, a szocialista szektorban. Mert csakis ennek megvalósulása teremtheti meg az első és a második gazdaság közötti reális választási lehetőséget. Érintették a változások a tervszerűség fogalmát is. Ez napjainkban már nemcsak a társadalmilag tudatos cselekvést, a stratégia tudományos megalapozottságát, állandó kontrollját és menet- közbeni szükséges korrekcióit foglalja magában, hanem mindennek a helyi kezdeményezőkészség, a növekvő vállalati önállóság és vállafkozói magatartás körülményei közepette érvényesülő (vagy megvalósítandó) gyakorlatát is. Azaz, a szervezeti és intézményi rendszer korszerűsítését is, amelynek eredményeként a központi állami irányítás hatékonysága is a vállalatok önállósága és felelőssége eayidejűleg fokozódhat. Ezt szolgálja tulajdonképpen politikai rendszerünknek, a szocialista demokráciának továbbfejlesztése, a dolgozóknak a döntési folyamatokban való aktív közreműködésének, a termelőeszközök működtetéséért érzett felelősségük növelésének, a gazdasági tevékenység demokratikus ellenőrzésének erősítése révén. Az üzemi, a szövetkezeti és a lakóhelyi demokrácia továbbfejlesztése ugyanis a nemkívánatos ellentmondások elkerülésének, társadalmi feladataink megoldásának előfeltétele. • Értékrendszerünkben olyan elemek érlelődésének 'is tanúi vagyunk, amelyek „beépülése”, társadalmi méretekben elfogadottakká válása hosszabb időt vesz igénybe. Csírái azonban léteznek, megerősödésük társadalmilag szükségszerű. Többségük a minőséggel összefüggő kategória. Ilyen például az életszínvonal mennyiségi összetevői mellett az életmód minőségi jellemzőinek előtérbe kerülése, a szakértelem, a vállalkozói magatartás és az, újítószellem nagyobb megbecsülése, a munkakultúra javítása, a következetesebb teljesítmény o ri e n tá I tság, az egyéni teljesítmények differenciáltabb elismerése, a történelmi vívmányaink, társadalmi értékeink tulajdonosi szemléletű megbecsülése. S nem hiányozhat közülük a fiatalok és az idősebb korosztály életfeltételeinek javítása, a különböző társadalmi rétegek esélyeinek közelítése vagy a mindenkori árnövekedést rugalmasan követő bér- és szociálpolitika sem. Csakis a valósággal való állandó kölcsönhatást, valamint az értékelemek bonyolult belső fejlődését egyaránt tükröző megközelítés biztosíthatja, hogy társadalmi valóságunk, valamint értékrendszerünk gyors változásai ne válhassanak zavarok forrásaivá. Sőt, az azonosságtudat erősítését szolgálják. Szirtes Gábor kandidátus Elég volt említeni az otthont, s már nyúlt a papírzsebkendő után. El sem tudta képzelni, hogy a karácsonyt, a szilvesztert a klinikán töltse. Pedig tisztában volt azzal, hogy o születendő gyermeke érdekében fekszik a kórteremben. Ez volt a negyedik terhessége. S Horgas Tamásné 1985. május 5-én érett, egészséges fiúgyermeknek adott életet. * Karácsony előtt, amikor találkoztunk, meg'gérte, hogy telefonál, ha betölti a kritikus 27. hetet. A legutóbbi, harmadik terhességét ugyanis 27 hétig tudta viselni. A negyedikkel már az első hetekben befektették a Pécsi Szülészeti Klinikára. Tudta, hogy ez az egyedüli esélye arra, hogy a gyermek időre, éretten szülessen, de őszintén megmondta, hogy nehezen viseli a bentiétet. Mindig az járt a fejében, hogy mi lehet otthon, hogy boldogul a férje a lakásban, mit eszik, van-e tiszta, vasalt ruhája, megöntözte-e a virágokat. Betöltötte a nyolcadik hónapot, amikor ismét találkoztunk. Akkor már nem sírt, csak mosolygott. Mutatta azt a két pár hófehér bébicipőt, amit ő kötött ai gyermekének. — Meg még legalább nyolc pulóvert — toldja meg a férje, akivel a fiúk, Balázs születése után találkoztunk. — Zsuzsa bent a klinikán tanult meg kötni. Jól elfoglalta magát vele. Könnyebb volt neki és nekem is. A fiatalember állandóan mosolyog. Még akkor is, amikor arról mesél, hogy a a klinikán fekvő felesége Anyák napi ajándék nélkül rideg volt a lakás, csak egyszer-kétszer főzött magának, akkor is teát és legfeljebb mellé lágytojást. — Hat éves házasok vagyunk — mondja —, s amikor először örültünk a vizsgálati eredménynek, már akkor megvettük a bölcsőt. Aztán még kétszer hiába reméltük, hogy lesz kit ringatnunk benne. Én már egy, kicsit feladtam, s abban sem bíztam, hogy Zsuzsának lesz ereje negyedszer is megpróbálni. Április vége óta mindennap vártuk, hogy megszülessen. Zsuzsa körülbelül ekkor kezdte mondogatni, hogy ő május 5-én, vasárnap akar szülni. Az lenne az igazi boldogsága, ha ez a kívánsága is teljesülne. Épp látogatásidő volt, amikor elkezdődtek a fájások. Nemsokára szülőszobára került és este 8 óra-20 perckor megszületett a fiúnk. Megvártam. Azt nem tudom pontosan elmondani, hogy mit éreztem, amikor kitolták a szülőszobáról és a folyóson egy-két percre láthattam. Úgy érzem, végtelenül hálcys voltam és megilletődött. Aztán gyorsan végigtelefonálta az ismerősöket, barátokat, akiket már a szülés elején felhívott, hogy most szorítsanak még egy kicsit értük és aztán megmondta nekik, hogy fiúk van. Teljesült Zsuzsa plusz kívánsága is, mert- Balázs nagyszerű ajándékként anyák napján született. T. É. Horgasék - immár hármasban
