Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-14 / 101. szám

Gyurmázó gyerekek alkotása

Fürtös György irányításával készült a falikép a Melinda utcai óvodában

K

erámia falikép került idén április 4-re, a Melinda utcai óvoda előterének a falára. Nevezetessége, hogy az óvoda 37 növendékének közös alkotása, amelyhez ci Zsolnay Gyár adta az anyagot, Fürtös György keramikusművész irányításával folyt a munka több foglalkozáson, azután o gyárban kiégették, és végül egy kőműves édesapa helyezte el o falon az elkészült képet, az Évszakokat.

Amikor ott jártunk, Fürtös György éppen az utolsó si- mitásoka; végezte ezen o minden ízében közös alkotáson, és újra meg újra elgyö- nyörködöt; a gyerekek fantáziáján, őszinteségén, az anyaggal való bánásmódján.

— Nekem is óvodáskorúak voltak o gyerekeim, amikor

először eljöttem ide, — mondja Fürtös György. — Tagja voltam ugyanis a Mattyasovszky-Zsolnoy Margitról elnevezett szocialista brigádnak, amely ezt az óvodát patronálta. Sok foglalkozást csináltunk együtt, sok szép dolgot készítettek a gyerekek az agyogból, és ezek láttán arra gondoltunk Tóth Jczsefné vezető óvónővel, Gizikével, hogy jó volna valami maradandót i$ alkotni. így születet; meg egy dekoratív falikép ötlete, amit a gyerekek csinálnának meg.

Foglalkozások során készítették az óvodások a piro- giánit figurákat, jeleneteket,

évszakonként egy-egy sorozatot. Aztán a technikailag kényesebb felcdatot, a figuráknak az előkészített, nedvesen tartott lapokra való feltevéséi Fürtös György végezte el. A legszebbek kerültek aztán a közös nagy képbe, amely ezentúl minden reggel ott várja majd az óvodába érkező gyerekeket.

Szépen sült cipő színére emlékeztet a pirogránit kiégetett anyaga, és a közel harminc elemből kialakított nagy kép, a 37 gyerek közös munkája egysége; hangulatot áraszt. Ugyanakkor elgyönyörködhetünk a részletekben: a békászó gólya, a nyári fürdőzés és a téli szánkózás jeleneteiben

Tóth Józsefné elmondjo, hogy máskor is tanácsot szokott kérni Fürtös Györgytől, és az ő véleménye mindig meghatározza, hogy miként alakítsanak, díszítsenek egy- r -7 részi a Melinda utcai óvodában.

Amíg beszélgetünk, jönnek ketten a 12. Volán Vállalattól, mohácsi kerámiákat helyeznek el az egyik szobában. Majd kiskatonák érkeznek a Bajcsy-Zsilinszky Laktanyából: ők is patronálok. Egyikük éppen az udvar bokrait rakja rendbe. A Mecseki Szénbányák Villamosüzeme légsűrítő szocialista brigádjának keze nyoma is ot: van az óvoda berendezésein, csak úgy, mint a 8. számú ABC-áruház vagy a

Megyei Bíróság szakszerve- elkészült munkán, az Évsza- zeti bizottságának dolgozóié. kokat bemutotó faliképen. Sok mindenkié, akár a most G. O.

Szövegek az elmúlt I00 évből

Emlékkönyvek

vallatása

Örök témák, örök variációk

„A szívnek megrepedni mosolyogva is lehet”

Korábban, amikor a lányok arra kértek, írjak az emlékkönyvükbe, még nem gondoltam, hogy törhetem a fejem akár napokon át, mégis valahogy ugyanolyat fogok írni, mint mások. Találhatunk ki saját magunk verseket vagy kedves üdvözlő szöveget, válogathatunk klasszikusoktól,

vagy írhatunk „titkokat", szamárfület hajtva óz egyik szegletbe, tréfálkozhatunk nyeglén vagy könnyeden, és adhatunk bölcs tanácsokat a „jövőre nézve", hivatkozhatunk az „ibolyára", a „nefelejcsre”, a szó, helyesebben az Emlékkönyv fogalma behatárolja mondanivalónkat. Eredetire törekszünk és érzelmesre. Talán ezért egyforma valahol mindegyik emlékkönyv.

Ügy tűnik, inkább emlékkönyvekbe szeretnek írni az emberek, mint emlékkönyvekről. Hosszas kutatás után sem találtam erre vonatkozó irodalmat. Emlékezésekből, tárgyi tudással bélelt információkból tudható, hogy a XVII. században terjedhetett el az emlékkönyvekbe írás hagyománya — elsősorban német hatásra. Ezt is bizonyítja a nemrégiben nyílt helytörténeti múzeumban gótbetűs, német emlékkönyveket őriznek ebből a korból. Nagyjaink is írtak emlékkönyvekbe: több Berzsenyi- és Petőfi-vers is ismert ilyen mottóval.

Akárhogyis, ma már megállapítható, hogy a hosszú évszázadokon át fennmaradt hagyomány igen elterjedt, ma már a 10—16 éves lányok többségének van emlékkönyve. A húsvét előtti keresletet nem is bírták a megyei boltok, szinte mindenhol elfogyott a készlet.

Ügy gondolom, az emlékkönyvek általában a távoli jövőben jelenthetnek igazi élményt tulajdonosaiknak. Belepillantva, kétségtelenül megvizsgálják az éppen visszakapott ereklyéket is, de úgyis kiszámítható, mit kap az ember attól, akinek felajánlotta becsben tartott könyvét. Legyen az akár lánytárs, akár fiúbarát.

Sokszor csak rajzokat .láthatunk aláírással, másutt az

Emlékkönyv a századfordulóról

ajándékozók nyitják a sort bölcs tanácsok sokaságával, aztán osztálytársak, barátnők és — főként a századforduló idején — idősebb lányoknál a falu előkelőségei biztatnak az elkövetkezendő eseményekre, és van, aki a szintén újabban divatba jött társaslapon kap csak helyet aláírásával és dátummal. Az emlékkönyvbe szereplést valamilyen módon ki kell érdemelni, talán ez élteti most már évszázadok óta, és teszi kultúrtörténeti fejezetté, a városi folklór részévé. Mindig vannak idevaló, örök témák és örök variációk. Lapunk az alábbiakban az országban elsők között próbál egy-egy fő témára ismert vagy jellemző részleteket kiadni — az elmúlt 100 évből:

Boldogság-tanácsok: „Légy boldog és boldogíts" (1890), „Ne kívánj az életben mindig boldog lenni, jobb tövises úton, rózsák között menni” (1960—70.) „Azt kívánom boldog légy, mint a tejbe poty- tyant légy" (XX. század).

Hízelgések: Éjszemű kistün- dér, kacagó kis hamis, minek neked emlék, hisz az vagy magad is." (az ötvenes évekből), „Szeretem mindazt, az mi benned szép, Szeretem hibáid, volna az bármi nagy, szeretek mindent az mi a tiéd, Szeretlek Téged azért, mert - Te vagy." (1888).

Politika: „Ha az új élet

építője akarsz lenni, tanulj meg még egyet: az igazságért küzdeni, mert Sztálin is megmondta: Az igazság nem oldódik sem tűzben, sem vízben.” „Szaladjon bár rózsák között utad, s enyelegjen a szerencse véled: Tudd. hogy a

keresztnek vagy híve, s fönn

vár csak o valódi élet!" (1910).

Polgári képmutatás: „Ne tudja azt soha senki, ne tudják az emberek, hogy a szívnek megrepedni mosolyogva is lehet." (1971)

Humor: „Aki nálam jobban szeret, nyelje le a Gellérthegyet" Titok: „Te, kis kíváncsi", „Marika csinos, megcsókolni tilos."

„Száraz ágon döglött veréb, emlékkönyvbe ez is elég."

Bozsik L.

Iparművészeti alkotásokból szabadtéri gyűjteményt rendezett be pécsi hétvégi telkén Horgas Istvánné. A legalább félszáz darabos kollekció többségét régi Zsolnay-mun- kák alkotják. Köztük is ritkaságok a Zsolnay-szobrok. Olyan remekek, amelyeknek darabjáért 25—30 000 forintot fizettek volna a múzeumok. Azonban a tulajdonos egyenként nem válik meg a kedvenceitől. A kerti műkincs- jellegű együttest felbecsültet- te, értéke pillanatnyilag majdnem félmillió forint.

A 180 négyszögöles kertecs- két tuják, egzoták, különleges virágok takarják el a kíváncsi szemek elől, a sűrű növényzeten alig hatol át az utca zaja. A kiállított tárgyak betonba öntve, kimozdíthatatla- nok a talajból. A szomszéd, a kistelket is gondozó Fazekas lánosné felel értük. Mintha egzotikus meseországban járnánk. A napozó bástyafokai színes eozinból. Megbűvöl a kígyós virágtál. A gombaasztalt körbeöleli a hét gombo- székecske. A búzaszedő asz- szony és az aranyásó eozin- szobra vigyáz a kert nyugalmára. A Zsolnay-szobrok a századfordulóról valók. A délszaki növények és a kék hóvirágok között újabb eozin kerti ülőkék tűnnek fel, odébb oszlopfők, udvari porcelán virágtartók. Működik a szökőkút, amelynek a közepén a hattyút kisfiú üli meg. Tökéletes még a míves falikút, * * *

ugyancsak eozinból. Mindegyikben ott a Zsolnoy-emb- léma, az év- és o gyártásszám. Amikor kisüt a nap, szemet fájditóan felcsillannak a jellegzetes színek, a zöld, a rózsaszín, a barna, a fehér és a halványkék.

Az ország leggazdagabb magánkézben levő Zsolnay- gyűjteménye található ezen a telken, a hajdani Visnya-szőlő egyik szegletében, a PAB- székház szomszédságában. Kérték nyugatnémetek, japánok, osztrákok, de nem vihették. Külföldre tilos eladni műértéket.- Férjemmel, aki rádió- és tévészerelő volt, csaknem ötven évig jártunk a Zsolnay- régiségek után — mondja a magáríyos műgyűjtő. — Jöttek a muzeológusok is, de sokallták a félmillió forintot, ennyi pénzt nem tudtak egyszerre fizetni. így most továbbra is vevőkre várok.

Panoráma

4

Filozófus bemondónő

Múlt héten munkába állt Liliane Roth-Rothenhorst, a Karintiai Rádió új bemondónője. A huszonhat éves hölgy kizárólag az esti adásokban dolgozik majd, s erre a foglalkozásra alaposan felkészült: doktorált filozófiából. (Képünkön: dr. Liliane Roth-Ro- thenhorst.)

A heverő

Az ideg- és elmegyógyászat két nagy egyéniségéről, Freudról és Jungról szól Lynne Kaufmann új lélekelemző drámája, melye: San Franciscóban, a Magic Theatre-ben mutattak be. Címét az ideggyógyászok hagyományos „vallató eszközéről” kapta: „A heverő”. A kritika szerint az előadás idegtépő és játék a tűzzel.

Csuti J.

M., a pécsi 400-ágyas klinikán dolgozó ápolónő döbbenten figyelte a feléje lépkedő fiatalembert. Annak kezében injekcióstű volt, valami folyadék a fecskendőben, s lassú léptekkel, némán közeledett. M. ott állt kigombolt kö-. penyben, még nem tudta befejezni az átöltözködést, amikor meglátta a fiút. Elkapta az injekcióstűt tartó kezét, majd a másikat is, de közben már egészen odanyomta a szekrényhez, ösztönösen felkapta a térdét, a férfi legörnyedt, ezt kihasználva M. elfutott, segítségért kiabált. Mire néhányon odaértek, a fiatalembernek nyoma veszett.

*

Január 23-án érkezett a feljelentés a pécsi rendőrkapitányságra, ismeretlen tettes ellen. A nyomozás során az egyik meghallgatott ápolónő azt mondta: korábban is volt olyan, hogy álarcos férfi ijesztgette a parkban a nővéreket . . .

Azután a figyelem középpontjába került S. Az egyik beteg. Gyenge idegzetű ember volt, viselkedéséből lehetett arra is következtetni, hogy esetleg ő volt az injekcióstűvel felszerelt szaitír. De kiderült:

„...Elindultam az alagsori helyiségbe...”

Szatírka

„...az elkövető elfogásával zárult...”

nem lehetett, s a jövőben sem kell félni már tőle, meghalt.

„Január 23-án este 21 óra 45 perc és 22 óra között a POTE 400-ágyas klinikájának pincéjében kialakított női öltözőben meg akart erőszakolni." — igy szólt a feljelentés egyik mondata. Aztán az is kiderült: ismeretlen tettes az ojlhopediai klinika ambulanciáján lévő gyógyszerszekrényt feltörte, ampullák, fecskendő, tű, orvosi felszerelések tűntek el.

M. azt mondta:

— 17—20 év körüli, 170—175 centiméter magas, vékony testalkatú, arca beesett, pattanásos, beszéde lassú, tagolt.;.

Ki lehet a szatír? A kérdés megválaszolása érdekében sokat dolgoztak a városi rendőrkapitányságon, mígnem „a nagy erőkkel lolyt nyomozás

az ismeretlen elkövető felderítése érdekében, s ez 1985. március 21-én a délutáni órákban az elkövető elfogásával zárult."

K. I. - csak kezdőbetűkkel, mert ez az injekcióstűvel hadonászó — „Ha nem hagyod magad, megöllek!" — fiatalember még nincs 17 éves. Szatirka.

Azon az estén a barátjával ment a POTE-re, benyomtak egy tolóablakot, barátja lemaradt, de K. I. úgy döntött, befejezi a balhét, mert „előzőleg volt már itt sikerélményem és tudtam, hogy az alagsori helyiségben nők szoktak vetkőzni. Hogy ezt végignézzem, esetleg valakit megfogdossak, elindultam az alagsori helyiségbe . ■."

Igy meséli:- A rendelőből magammal hozott fecskendőt a kezembe fogva, szép lassú léptekkel elindultam, hogy megkeressem a hölgyet . . .

Mármint M.-át, aki ott öltözött át. A rövid dulakodást követően M. elszaladt, „ahogy mellettem elfutott - folytatja

K. I. -, én egy esetben utána rúgtam, a rúgás a fenekét találta el." M. ennyivel megúszta.

K. nem.

— Nemcsak ezt az egy bűncselekményt követtem el, hanem fél év leforgása alatt nagyon sokat ...

Betörések. Iskolákba, óvodákba, az AFIT-hoz, kocsikba, antennaleszerelések, zsebrádió. Néhányszor megzavarták őket, az egyik alkalommal a K. 1.-t leleplező nő azt mondta: most még nem jelenti feb s kiengedte az ajtón az ablakon érkezeti K.-t.

Igy lesznek — vagy inkább lehetnek - betörőcskékből betörők, szatírkákból szatirok. A vizsgálat a Pécsi Rendőrkapitányságon folyamatban van.

Mészáros Attila

vasamapi

Zsolnay-ritkaságok

Porcelán virágtartó, eozin ülőke