Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-02 / 90. szám

1985. április 2., kedd Dunántúlt napló 3 Parketta, szegélyléc, falburkolat Tar István műhelyében Több a fizetés a több munkáért Újságírók kitüntetése dor, a Vígszínház színművésze; Szántó Judit kritikus, a Magyar Színházi Intézet osztályvezető­je; Székhelyi József, a Madách Színház színművésze; Szigeti András, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze; Tordai Teri színművész, a MA­FILM filmszínésze; LISZT FERENC-DIJAT KAPOTT: Hara László, a Magyar Álla­mi Hangversenyzenekar fagott­művésze; Kiss János, a Győri Kisfaludy Színház magántánco­sa; Kovács János, a Magyar Állami Operaház karmesteré; Pitti Katalin, a Magyar Állami Operaház magánénekese; Szo- kály György, a Magyar Állami Operaház magántáncosa; Sza­bó Dénes karnagy, a nyíregy­házi 4. sz. Általános Iskola ta­nára ; ERKEL FERENC-DIJAT KAPOTT: Dubrovay László zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára; Kal­már László zeneszerző, a Zene­műkiadó Vállalat főszerkesztő­je; Pesovár Ernő táncfolkloris­ta, koreográfus, szakíró, az MTA Zenetudományi Intézet néptáncosztálya vezetője; Vic­tor Máté zeneszerző, a Magyar Rádió zenei szerkesztője; BALÁZS BÉLA-DIJAT KAPOTT: Békés József, a Magyar Tele­vízió dramaturgja; Bencze Fe­renc színművész, a MAFILM filmszínésze; Gazdag Gyula, a MAFILM filmrendezője; Koltay Gábor, a MAFILM filmrendező­je; Marx József, a MAFILM stúdióvezetője; Mihályfi Sán­dor, a Magyar Televízió film­rendezője; Neumann László, a Magyar Televízió főoperatőre; Novák Emil, a MAFILM opera­tőre; Urbán Tamás, az Ifjúsági Magazin fotóriportere, Varga Csaba, a Pannónia Filmstúdió rajzfilm-rendezője; MUNKÁCSY MIHALY-DIJAT KAPOTT: Cserny József ipari formater­vező; Deim Pál festőművész; Fájó János festőművész; Ke­mény György alkalmazott grafi­kus; Kocsis Imre festőművész­grafikus; Kovács Imre grafikus- művész; Kovács Péter festőmű­vész; Németh Gábor festőmű­vész, restaurátor; Pauli Anna, a Lenfonó és Szövőipari Válla­lat tervező iparművésze; Szabó Albert, a FÉKON Ruházati Vál­lalat ruhatervező iparművésze; Szekeres Mihály, a CSOMITERV belsőépítésze:. Székely András kritikus, az Új Tükör képzőmű­vészeti rovat szerkesztője; tője; az MTI vezérigazgatójának el­ső helyettese; Szántó Miklós, a Ma­gyar Hírek főszerkesztője; Ugyancsak a sajtóban végzett eredményes tevékenységükért öten a Szocialista Magyarországért Érdem­rend, tizenegyen az Április Negye­diké Érdemrend, harminchaton a Munka Érdemrend arany, ezüst illet­ve bronz fokozata, hatvankilencen pediq a Kiváló Munkáért kitüntetést vették át. Munkatársunk, Rónaszéki Ferencné. Kiváló Munkáért kitünte. tésben részesült. A kitüntetéseket Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke adta át. Az ünnepséqen jelen volt Be- recz János, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, valamint Lakatos Ernő, a KB osztályvezetője. Az egészségügyi ellenőrzést a WHO szabályai szerint kell végezni Naponta vizsgálják az ivóvíz minőségét A pécsi Kodály Zoltán Gim­názium biológia tanárnője kí­sérleteket végeztetett tanulóival. Három különböző helyről (for­rásból, folyóból és az -iskola csapvizéből) vett vízminta tisz­taságát mérték, illetve próbál­ták meghatározni, és elemezni a benne található anyagokat. Meglepődve látták, az iskola vízcsapjából vett vízmintában a vegyszerek nitritszennyeződést mutattak ki. Végigfutott a hír a tanárok, a gyerekek között, és a szülők aggódva kérdezték, most mi lesz, hiszen gyerekeik ezt a vizet isszák! Ezzel kapcsolatban természe­tesen a legilletékesebbeket, a KÖJÁL szakembereit kérdeztük meg, akiknek feladata a város ivóvíz minőségének vizsgálata. A választ dr. Steiner Józseftől kaptuk. A közönséges ivóvíz több mint 1C0-féle különböző anyagot tar­talmaz, hiszen nem desztillált vízről van szó. Ezeknek az anya­goknak egy része az emberi szervezetre közömbös, egy ré­szük rendkívül hasznos (ha hiányoznak, az ún. hiánybe­tegségek lépnek fel) és termé­szetesen vannak alkotóelemek, amelyek ha bizonyos értéken felül fordulnak elő, a szervezet­re károsak. Ezért az ivóvíz mi­nőségét rendszeresen ellenőr­zik. Az ivóvíz minőségének vizs­gálata és a .megfelelő minősé­gű ivóvíz biztosítása itt Pécsett alapvetően a Vízműnek, mint a szolgáltató vállalatnak a fel­adata. Ezért ott, ahol a Duná­ból a vízkivétel történik, három­óránként végeznek vízvizsgála­tot. Amikor beérkezik a veze­tékben az üszögpusztai vízát- emelő-berendezéshez, ott 6 óránként vesznek rendszeresen vízmintát ellenőrzésre. A Víz­mű ezenkívül a város különböző pontjairól naponta vesz min­tát és ellenőrzi. A KÖJÁL a víz egészségügyi ellenőrzését végzi el. Havonta két-három alkalommal a város több pontjáról kerül laborató­riumba minta. Ez 20—25 vizs- aálatct jelent. A kapott adatok központi adattárba kerülnek. Ott 15 évre visszamenőleg megnézhető, hogy egy adott év adott időszakában milyen vizet ittak a pécsiek. Elmondhatni, az elmúlt 15 év alatt az a prob­léma egyszer sem fordult elő, hogy magas lett volna a nitrit- tartalom. Dr. Steiner József elmondta, a víz egészséaügyi szempontok szerinti vizsgálatának szigorú kritériumai vannak. A WHO- nak (egészségügyi világszerve­zet) egyes térségekre ajánlott vizsgálati módszerei szerint kell eljárni. Ivóvíz-minősítést csak olyan szakorvos adhat, aki megfelelő kórélettani ismere­tekkel rendelkezik. A vizsgálat­ra vett mintavételnek is meg­vannak a szabályai. Minden zavaró körülményt ki kell zár­ni, pl. nem mindegy, hogy mi­lyen edénybe öntik ezt a vizet, mennyire steril. A különböző szennyeződé­seknek vannak megengedett határértékei, amely érték alatt még jó minőségűnek tekinthető az adott víz. Mindenki meg­nyugtatására elmondhatjuk, ha az iskola és környékének ivó­vizében a megengedett határon felüli nitritszennyeződés volna, azt a rendszeres ellenőrzések során jelezték volna, és ilyenkor azonnal megtörténik az okok feltárása és megszüntetése. S. Zs. Húsz év után először van táppénzen Tar István harkányi asztalos. Disznót vágott és le­forrázta a lábát. De most sem ül tétlenül. Délelőtt Pécsett volt a sebészeten, délután már a műhelyek környékén ellen­őrzi a munkát, javítja a beren­dezéseket. Az elmúlt év nyarán nem volt elég a munkájuk, három segédjével és két kőművessel megkezdte a műhelybővítést. Az épület áll, legtöbb ablak a helyén van, csak egy-két ajtó hiányzik és a szellőztető-be- rendezést kell felszerelni, a ka­zánokat beállítani, a meleg füsttel történő fűtést megol­dani és megkezdődhet a mun­ka. Ebben lesz az új szárító, lakatos- és villamossági rész­leg, pihenő, fürdő és öltöző, valamint az iroda. Úgy terve­zik, hogy májusban már a ré­gi műhely helyreállítására, ta­tarozására is sor kerülhet. Tar István ezermester, felta­láló. A falburkoló léceket ké­szítő gépet maga tervezte meg, állította össze egy lakatos is­merősének segítségével. Most a gyártás automatizálásán töri a fejét. Ügy gondolja, neki mindig egy lépéssel a többiek előtt kell járnia, hogy ne ma­radjon le a versenyben. — 1961-ben fejeztem be az iskolát, az eredeti szakmám bognár, amit az apám mellett tanultam ki. Szaporcán lak­tunk és a tsz-ben dolgoztunk. Hárman voltunk együtt, és az apám olyan gépeket talált ki, hogy mi hárman egy nap alatt négy-öt kocsikereket is meg­csináltunk. Ez nagyon sok, mert egy igazán jó bognárnak is két nap egy kerék elkészítése. 1965-ben kerültünk Harkányba és akkor váltottuk ki az ipart, mint asztalosok. Kezdetben bénfűrészelést vállaltunk, majd tíz évig a feleségemmel par­kettát készítettünk. A műhelyben sorban állnak a saját gyártású gépek, akár­melyik gyárival felvennék a versenyt. A szegélyléckészítőbe Csomagoljak valamit tízórai­ra, kisfiam, vagy adjak pénzt és veszel magadnak? Gyakran el­hangzó kérdések ezek a legtöbb koránkelő családnál, ahol nincs lehetőség arra, hogy együtt ét­kezzenek. Milyen lehetőségeik vonnak a kisdiákoknak az isko­lában, hogy vásároljanak, és mit vesznek a pénzükön? Pécsett tizenhat iskolában megoldották ezt a kérdést is­kolatej és péksütemény szállí­tásával, illetve büfé üzemelte­tésével. A többi iskolában csak azok jutnak reggelihez, illetve tízóraihoz, akik hoztak maguk­kal, illetve napközis ellátásban részesülnek. * A Köztársaság téri Általános Iskola büféjében délelőtt há­romnegyed tizenegykor már nincs szendvics és kifli. Kéri Nagy Lászlóné büfés keze egy pillanatra sem állhat meg, leg­alább száz gyerek sorakozik az az egyik végén bemegy a nyersanyag és a másikon ki­jön a formára gyalult és si­mára csiszolt léc. Ugyanerre képes a falburkolót készítő is. Két nagy fűrész a léceket, rön­köket vágja. A fát saját szárí­tójukban szárítják, ahova „be­fogadják" a más faluból szár­mazó asztalosmester léceit is. üzemeltetése a hulladékkal történik. Az új szárítóban már ezt is tökéletesíti Tar István. A fűrészpor folyamatosan fog meggyulladni a négy csillé­ben, így nem kell ezentúl éjjel egy és három óra között fel­kelnie, hogy a tűzre rakjon. — 1983-ban, ekkor készítet­tem el a szegélyléckészítő gé­pemet, szerződést kötöttem a Tüzéppel. Ebben az évben már 1000 köbméter fenyőfát szeretnék feldolgozni, elsősor­ban faburkolatnak. így talán nemcsak Baranya, hanem még Tolna megyét is el tudom lát­ni. Nagyon keresik az utóbbi években a faburkolatot. Ezt ugyanis csak egyszer kell fel­tenni, többször lelakkozni és az elkövetkező néhány száz év­ben nem lesz rá gond. Az új műhelyben a burkolatkészítő gép új típusú marókést kap, és akkor akár 30 000 négyzetmé­ter burkolóanyagot is el tudok készíteni. A legnagyobb fiam Pécsett tanul, elektroműszerész lesz. Már bejelentette, hogy hazajön dolgozni. Ö végzi majd a tmk-s,- lakatosmunkát. A feleségével tíz évig csak kettesben készítették a par­kettát. Most mind a ketten külön iparengedéllyel rendel­keznek és rajtuk kívül még há­rom segéd is dolgozik.- Mindegyik segédemmel jóban vagyok. Még sosem for­dult elő, hogy ittasan jöttek volna dolgozni, vagy munka­idő alatt ittak volna. Minden szombatjuk szabad. Amikor az első hozzám került, hát eleinte meg akart szökni, mert túl sok­ablak előtt. Pillanatok alatt el­fogy a pogácsa, a kakaóscsigo, lekváros- és túrósbukta-halom az asztalról. Havi forgalma megholadja a hatvankétezer fo­rintot. —• Enni aztán tudnak a gye­rekek. Naponta elmegy 150 szendvics, 105 doboz kakaó, tej, é; legalább 5—6 láda üdítő. Szerencsére az utóbbit többnyi­re ebéd után fogyasztják. * W. Zsolti szülei reggel hat­ra mennek dolgozni, de előtte elkészítik a reggelit. nak találta a munkát. De ha­mar belejött, mert belátta, hogy így több pénzt is keres­het. Mindig azt mondom: csak azt tudjuk elosztani egy­más között, amit megterme­lünk. Különben nagyon jó a kapcsolatunk, a családok is összejárnak, megtartjuk a név­és születésnapokat is. A mester maga is az elmúlt évben 4500 órát dolgozott és minden éjjel felkelt, hogy megrakja a szárítóban a tüzet.- Vállalathoz már nem tud­nék elmenni dolgozni, nem bírnám ki azt a munkamorált. Sokat járok üzemekhez és lá­tom, hogy ott három hét alatt termelnek annyit, mint itt mi öten egy héten. Itt is mindenki szabadon elmehet bárhova, ha dolga van. Ezért nem kell sza­badságot kivennie, de este egy kicsit tovább dolgozik. Ahhoz, hogy valaki keressen, dolgozni kell. És állandóan újítani, mert különben lemarad a versenyben, nem lesz piaca. A segédeim 1500 forinttal keres­nek többet, mint a vállalatnál. Mindig jelzem, hogy ki dolgo­zott gyöngébben. Általában a gépek szerelése az én felada­tom. De ezenkívül, ha marad időm, beállók és megmutatom, hogy mennyit is lehet egy óra alatt megcsinálni. A tmk-s munka sem tart nálunk annyi ideig, mint az üzemeknél, vál­lalatoknál. Amikor elromlik va­lami, mindenki tudja abban a pillanatban a feladatát és egy órán belül újra kezdődik a ter­melés. A gyermekeim sokszor a segítőtársaim a hét végén. Szeretnek a műhelyben dol­gozni, itt keresik meg a pén­züket, ha szeretnének valamit venni. Annyi fizetést kapnak, amennyit dolgoznak. — Reggeli nélkül sosem jö­vök el — mondja. De minden­nap kapok 10—20 forint zseb­pénzt és ebből két—három szendvicset is vásárolok a szü­netekben. H. Gábor csak néha-ného kér otthon pénzt. A születés, és név­napi adományokból külön kasz- szát nyitott, és abból fedezi o tízórai költségeit. Otthon, a mindennapi reggelije kakaóés kakaóstekercs. Az iskolában csak tejet, szendvicset, és foci után üdítő; fogyaszt. A harmadikos V. Évike étvá­gyára sem lehet panasz. Alig Hétfőn - hazánk felszabadu­lásának 40. évfordulója alkal­mából - Köpeczi Béla műve­lődési miniszter a Vigadóban átadta az idei művészeti díja­kat. Az eseményen megjelent Aczél György, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Csehák Judit, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese. JÓZSEF ATTILA-DIJAT KAPOTT: Asperján György író, a Ma­gyar Rádió szerkesztője; Fenyő István irodalomtörténész, az MTA irodalomtudományi Intézet munkatársa; dr. Nagy Katalin író; Nádas Péter író; Orbán Ottó költő, műfordító; Sándor Iván író, a Film-Színház Muzsi­ka főszerkesztő-helyettese; Ső­tér István író, irodalomtörténész; Sumonyi (Papp) Zoltán író, a Magyar Rádió rovatvezetője; Szilágyi Ákos kritikus, műfordí­tó; Teliér Gyula műfordító; Tóth Endre költő; Ungvári Tamás kri­tikus, irodalomtörténész, a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanára; Veress Miklós költő, műfordító, az Élet és Iro­dalom szerkesztősébe főmunka­társa ; Zalka Miklós író, a Zrí­nyi Katonai Kiadó ny. szerkesz­tője; JÁSZAI MARI-DIJAT KAPOTT: Básti Juli, a Katona József Színház színművésze; Bubik Ist­ván, a Nemzeti Színház szín­művésze; Dunai Tamás, a Ma­dách Színház színművésze; Eg­ri Katalin, a Szolnoki Sziglige­ti Színház színművésze; Eötvös Kálmán György, a MACIVA artistaművésze; Fekete Gizi, a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze; Géczy Do­rottya, a Vidám Színpad szín­művésze; Kemenes Fanny, a Jó­zsef Attila Színház jelmezterve­zője; Kiss Jenő, a Kecskeméti Katona József Színház színmű­vésze; Korcsmáros Jenő, a Deb­receni Csokonai Színház szín­művésze; Körtvélyessy Zsolt, a Miskolci Nemzeti Színház szín­művésze; Lékay Ottó drama­turg, a Magyar Rádió Rádió­színház önálló osztályvezetője; Léner Péter, a Nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház igazga­tó-főrendezője; Lukáts Andor, a Kaposvári Csiky Gergely Szín­ház színművésze; Mikó István, a Thália Színház színművésze; Oszvald Marika, a Fővárosi Operettszínház színművésze; Papp Zoltán, a Katona József Színház színművésze; Sólyom Katalin, a Pécsi Nemzeti Szín­ház színművésze; Szakácsi Sán­Hazánk felszabadulásának 40. év­fordulója alkalmából újságírókat tüntettek ki hétfőn a Parlament ku­polacsarnokában. Kimagasló újságírói munkája elis­meréseként : RÓZSA FERENC-DIJAT KAPOTT: Avar János, a Magyar Nemzet fő- munkatársa ; dr. Benda László, a Magyar Televízió főmunkatársa: Diósdi László, a Népszava rovatve­zetője: Eck Gyula, a Szabad Föld főszerkesztője; Faragó Jenő, a Nép- szabadság főmunkatársa; Földes An- na, a Nők Lapja rovatvezetője; Földi Iván, a Magyar Rádió Aktuális Szer­kesztőségének helyettes vezetője; Gách Marianne, a Film Színház Mu. tsika főmunkatársa; Pálos Tamás, a Magyar Távirati Iroda főszerkesz­győzi fejben tartani, hogy mi mindent evett ma. — A reggeli kolbászos szend­vics volt. Amikor beértem az iskolába kakaóscsigát vettem, háromnegyed kilenckor tízóraiz­tam a napköziben, és utána még egy szendvicse; vettem. * Mozsgoi Miklós igazgató sze­rint az iskolában sikerült meg­oldani a tízórai gondokat. — A hétszáz gyerek közül há­romszáztízen napközisek, A két ncgyszünetben tízórc iztatjuk őket. De odafigyelünk a töb­biekre is. Előfordult egy-két esetben, hogy némelyik gyerek úgy 10 óra körül az éhségtől sápadtan támolygott ki a pád­ból. Az ő szüleikkel külön be­szélgettünk. * — Ki nem reggelizett ma? —- erre a kérdésre a Mátyás király úti Általános Iskola ll/a osztá­lyában kilencen jelentkeztek. Közülük négyen csupán süte­ményt hoztak tízóraira. — Többször is előfordult, hogy megosztottam a reggeli­met egy-két gyerekkel — mond­ja Kissné Istókovics Ibolya osz­tályfőnök. — A felsőtagozato­sok már tudnak gondoskodni magukról. De a kicsiknél bizony több esetben is előfordul, hogy nincs tízóraijuk. Fel sem téte­lezzük, hogy a szülök nem ad­nak nekik, inkább arra gondo­lunk, hogy a kicsik otthon fe­, lejtik, M. Gy. Szalai Kornélia Ki reggelizett és ki nem? Iskolai tapasztalatok Átadták az idei művészeti díjakat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom