Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-11 / 98. szám

1985. április 11., csütörtök Dunántúlt napló 3 Négy fo területre vonatkozik a támogatás Video mindenütt? Az újdonság varázsa - és gondjai Már-már a tudományos és kulturális közélet, a publicisz­tika megszokott fordulatai kö­zé tartozik, hogy „a video mint új, nagyhatású tájékoztatási, szórakoztatási eszköz alapjá­ban változtatja meg az életün­ket. S miközben azok, akik bir­tokolják ezt oz egyelőre igen drága eszközt, valóban átérzik a változás mértékét és jelen­tőségét, a többség számára a video mit sem jelent, és nem nagyon érti, miért van körülöt­te akkora zaj. Mindez a video- tulajdonosok Magyarországon csekély számából következik; bár erről a „csekélyről" csak becsült adataink vannak. Min­denesetre a nemzetközi helyzet ismerői azt állítják; a videó­nak az életünkbe való rend­szerszerű beállításával máris elkéstünk, a fejlett országok­ban immár a videók harmadik generációja van forgalomban. Készül a jogi szabályozás A videót kezdetben - úgy 10 évvel ezelőtt — nálunk csu­pán technikai eszközként ke­zelték, később az oktatási, közművelődési intézmények szerezték be az első berende­zéseket, és ezzel megvetették a hazai videokultúra alapjait. Mivel nem volt összehangolt beszerzés, fejlesztési terv, kü­lönböző rendszerű és színvona­lú berendezéseket vásároltak, amelyek gyakran kihasználat­lanok voltak, de az oktatást számos közép- és felsőfokú in­tézetben igen hathatósan segí­tette az úgynevezett program- készítő video. A közfigyelem akkor fordult jobban a video felé, amikor mint szórakoztató elektronikát felfedezte a magánimport és a feketepiac. A televízióhoz csatlakoztatható képmagnót külföldről, hazai bizományikból lehetett legálisan venni, de hozzá kazettát sokáig nem; a számos könnyűzenei műsor, a nem kevés porno és horror el­terjedését segítette, hogy so­káig nem létezett hazai kíná­lat olyan művekből, amit ehe­lyett adni lehetett volna. És hiányos a jogi szabályozás is, bár a sajtótermékek terjeszté­sére vonatkozó törvény alap­ján el lehet járni az engedély nélküli forgalmazók ellen, mint ahogyan azt az utóbbi idő­ben egyre sűrűbben meg is teszik a rendőrségek, bírósá­gok. Némi késedelemmel, de megkezdődött a video fejlesz­tési programjának előkészítése nálunk is. Az elképzelések sze­rint az állam négy fő terüle­ten támogatja a video hasz­nosítását: pártpropaganda-tö- megpoíitika, közoktatás-felső­oktatás, szórakoztatás és az ország külföldre irányuló pro­pagandája. Ezen belül a hazai művek előállítása és terjeszté­se a legfontosabb. A szakem­bereknek arra a kérdésre is válaszolniuk kellett, hogy az egyéni vagy a közösségi fel- használást részesítsék-e előny­ben. Az a véleményük, hogy - tekintve a jelenlegi video-tu- lajdonosok számát és a beren­dezések árát — ez utóbbinak kell elsőbbséget élveznie, de úgy, hogy megfelelő program- kínálatról gondoskodjanak az egyéni felhasználók számára is, mert várható, hogy ezek szá­ma rohamosan nőni fog. Készülőben van a jogi sza­bályozás terve, amely igyek­szik lehetővé tennh a video szabadabb felhasználását, de ellenőrizhető keretek között, így - miközben például isko­lák, művelődési házak, üze­mek saját céljaikra készíthet­nek video-műsorokat —. ma­gánszemély a nyilvánosság számára müveket nem gyárt­hat, nem sokszorosíthat, nem adhat bérbe és nem vetíthet. Drága hobbi Ilyesfajta korlátozások más, fejlett videokultúrájú országok­ban is vannak, és megsértésü­kért kemény büntetést lehet kapni. A tiltás azonban önma­gában nem elegendő; ha élet­be lép nálunk az említett ren­delkezés, és - nincs — például a szórakoztató kazettákban - megfelelő kínálat, az csak a feketepiacnak kedvez. E tekin­tetben nem lehetünk elég nyu­godtak. Még nincs megoldva a megfelelő sokszorosítás, mindössze egy kölcsönző mű­ködik Budapesten, és a terve­zett pécsi kölcsönző (video-té­lennének a videónak a tudo­mányos kutatás helybeli mű­helyeiben — a Pedagógiai In­tézetben, a Janus Pannonius Múzeumban például - ha ezek az intézmények jól fel­szereltek lennének videotech­nikával. Vagy talán nem is kel­lene mindenütt, mindenféle berendezésnek meglennie? E körül élesedik a vita. A szeré­nyebb lehetőségű cégek ért­hető módon a párhuzamos fej­lesztések ellen, a kölcsönzés, a közös géppark megteremtése mellett kardoskodnak. Akik már szert tettek komplett stúdiókra, hasonlóan, okkal, vigyáznak a drága holmira, és nem vagy csak saját kezelő személyzet­tel együtt adják azt kölcsön. Mindenesetre a praktikum azt kívánja, hogy minél kevesebb pénzből, minél többek igényét A pécsi Nevelési Központ egyik SONY videokamerája. Ebből a stúdióból közvetítik a városi tv adásait. Fotó: Proksza László ka) sem nyithat majd túl nagy választékkal. A szakemberek szerint a jö­vő útja az úgynevezett videó- bázis, amely gyártó, kölcsön­ző, módszertani továbbképző és klub lenne egyszerre. Már- csak azért is, mert a video ná­lunk még sokáig a drága hob­bik közé fog tartozni. Ma egy tévével együtt működő vi- deo-szett óra körülbelül száz­ezer forint. A magnó ára még mindig magasabb a világpiaci árnál. (A Videoton 42 000 fo­rintért, kedvezményesen adja a közművelődési intézmények­nek.) Érdekes összevetés: az NSZK-ban 100 mozijegy árá­ból lehet venni egy videót, ná­lunk 7000 jegy árából. (Ami nemcsak a video ol­csóságára, hanem a mozijegy drágaságára is mutat.) Nyu­gaton olcsóbb a video-kazet- ta kölcsönzése, mint a mozi­jegy. Nálunk a mozijegy átla­gos ára 11 forint körül van, a kazetta kölcsönzése viszont na­pi 80—150 forint. Az adatok Kozma Ferenctől, a Művelődési Minisztérium Filmfőigazgatósága helyettes vezetőjétől származnak, aki a közelmúltban részt vett Pé­csen a megyei intézményveze­tők munkaközösségének foglal­kozásán. A téma a video mint az oktatást, művészeti neve­lést, tudományos kutatást se­gítő eszköz volt. Pécsett az oktatást-kutatást segítő műso­rok készítése már megkezdő­dött afféle házilagos módon, amatőr eszközökkel. A leg­jobban felszerelt stúdiója a Nevelési Központnak van, de az Ifjúsági Ház, a DOZSO, és a Ságvári is felhasználja már a videót szórakoztatásra, ar­chiválásra, módszertani kép­zésre. A Megyei Művelődési Központban is formálódik egy ilyen központ, gépkocsival, szakemberrel és megfelelő technikával. Beláthatatlan lehetőségei lehessen kielégíteni, és erre ta­lán lehetne józan kompromisz- szumot találni a különféle te- kintélyi okok, a tudományos­művészeti érvek és anyagi ér­dekek között. Egy asztal köré A megyei tanács közműve­lődési csoportja felvetette egy olyan videó-bázis gondolatát, az MMK égisze alatt, amely maga is foglalkozhatna gyár­tással, de eszközöket is köl­csönözne. Ennek anyagi, jogi, személyi feltételeit, mű­ködési körülményeinek tervét hamarosan kidolgozzák. A má­sik, nem kevésbé fontos ötlet, egy közös nyilvántartási rend­szer, az információcsere érde­kében. Jelenleg ugyanis nem csak az említett intézmények­ben, hanem az egyetemeken, és számos üzemben, vállalat­nál is készülnek filmek, de hogy milyen témájúak, azt sen­ki sem tudja a gyártók szűk körén kívül. Holott lehet: ugyanaz az oktató- és munka- védelmi film több példányban is létezik feleslegesen. Egy katalógus - amelynek gazdá­ja a Megyei Könyvtár lehetne — a felesleges párhuzamos gyártást megszüntetné, és ki­tágíthatná a video felhaszná­lási területét, mert kölcsönözni lehetne egymás kazettáit. Mindehhez természetesen az érintettek megértése és segí­tőkészsége szükséges, annak felismerése, hogy ez közös ér­dek. Szükség van végül egy olyan megbeszélésre, ahol a pécsi és a megyei illetőségű intéz­mények egy asztal körül ül­nek megvitatni ebbéli közös gondjaikat, és mielőbb olyan programot tesznek le erre az asztalra, amely reálisan fel­méri, ismerteti a jelenlegi helyzetet, és javaslatokat tesz az összehangolt, indokolt, presztízs-szempontoktól men­tes fejlesztésre. Gárdonyi Tamás A uersoluasö ünneplése * J ilyen jó volna mindennap más poétánk költészeti /yI napját ünnepelni! Jelen pillanatban - természe­tesen fordított sorrendben - a névsor Illyés Gyu­lával kezdődne. Folytatódna Nagy Lászlóval, Kormossal, Kassákkal, Füsttel, Szabó Lörinccel, Radnótival, Babitssal, József Attilával, Juhász Gyulával, Kosztolányival. . . Kosztolányi? De hiszen helyben vagyunk! Mielőtt a köl­tészet napját bevezették volna - széles és általános de­mokratizálódás nélkül ez nem megy! — Ö legalább nagy­szerűen elképzelte a magyar Ura ünnepi hétköznapjait az év minden napján. Adott volna ő teret és időt minden ér­téknek! Nemcsak Adynak, Arany Jánosnak, Petőfinek, ha­nem Czóbel Minkának, Radó Antalnak, Reviczky Gyulá­nak is . . . S az év háromszázhatvanöt napjának múlásával új és új poétáknak! Az már a költői igazságszolgáltatáshoz tartozik, miért. A húszas-harmincas évek lirájátál eltekintve, olyan méltó elődök neveivel példálózott, akik ezt megérdemelték. Meg­érdemelték — mondom - pusztán azzal a ténnyel is, hogy az ,,édes Kosztolányi"-nak eszébe jutottak! íme egy példa a művészi alázatra, a műalkotásokban va­ló igazi megmerülésre és megméretésre. Amely különben azt is mutatja, hogy a magyar költészet legterebélyesebb fái — egyszersmind ősiák is. Ha úgy tetszik, az emberi termelés annál inkább emberi jellegű, minél inkább elszakad a közvetlen fizikai, bioló­giai szükségszerűségtől. A legalapvetőbben emberi ter­melés tehát a műalkotás, a költészet létrehozása. A köl­tő személyes élményei, tapasztalatai alapján megformált üzenet akkor válik csak értékké, ha a befogadó élete és teljes emberi világa - maga is nyitott könyvvé válik; a műélmény az olvasóban is megszületik, s végül - az esz­tétikum közvetítésével - mindez beépül az olvasó szemé­lyiségébe. Mostanában igen nagy Íróink ünnepeit, centenáriumait tartjuk. Kosztolányi az idén, március 29-én lett volna 100 éves; Babits és Juhász Gyula valamivel korábban, de egy évben, 1983-ban. Nos. a hires Négyesy László-szeminárium- ról Juhász Gyula - akit ott az egyik legragyogóbb tehet­ségnek tartanak számos éveken át — később Így ir: „Meghatottan emlékszem vissza arra a barátságra, amely Babitscsal és Kosztolányival összekötött. A költészet min­denen uralkodó szeretetében találkoztunk. Egymásnak ol­vastuk föl verseinket, szinte egymás jelenlétében irtunk . . . A legfontosabbnak a verset tartottuk, mert a jó vers a leg­tömörebb, legzártabb, legegyénibb és legidőtállóbb ki­fejezése az élet lényegének... A vers mégis csak a leg­művészibb irodalmi forma, ősi és örök... Mindezek mé­lyén pedig ott volt a magyar föld és a magyar lélek: a szekszárdi szőlőhegy, a palicsi tó, a hortobágyi puszta, a Tisza partja, az anyánk csókja és a dajkánk dala, amely minden esztétikán és szociológián túl hangot és szint ad a művésznek és embernek." Kedves olvasók, a költészet napját ünnepelve - József Attila is még csak a nyolcvanadik születésnapját ülné most — fogadjuk meg Juhász Gyula intő szavait: „Nem azért ku­tatjuk a költői alkotás titkait, hogy költeni tudjunk — ez a kiválasztottak gyönyöre és édes kínja -, de azért, hogy olvasók legyünk.. . öntudatosan és ízléssel olvasók, akik tudják, mit és hogyan kell olvasni." S még hozzátesz egy intelmet a befogadói nyitottság, elfogulatlanság és bele- érzés fontosságáról: ,, ■ ■ ■ a feléje irányuló szeretet nélkül a költészet hazai és távoli virágai pusztán herbáriumi tár­gyak lesznek előttünk, számokkal és nevekkel felruházva." A költészet napján tehát hadd ünnepeljem most a rendszeres és igényes olvasót. Az olvasót, aki nem sajnálja a fáradságot, sőt a valóságos fizikai fáj­dalmat sem, amibe óhatatlanul kényszerül egy-egy új gon­dolatsort, vagy új költői eszköztárt megismerve, annak be­fogadása közben. Aki a költészetet választja, a szabad­ságot, a méltóságot, az emberi öntudatot választja. El a hasztalan dolgoktól - mondhatod ezt is - de nincs iga­zad, mert minden nap más poétánk költészeti napját is ünnepelheted - egymagádban. Méltósággal és kikezdhe­tetlenül. k Keresztury Dezső: Segítsetek! Vén fa, senkise vágta ki; hány kidőlt, ki vele nőtt! Alá gyűlhetne mind, aki árnyat keres, pihenőt. Terebélyül még koronám, kering benn nedv, erő; ki keres, termést is talál, ha van rá kedv, idő. Csak ássátok meg tövemet: ne terítsen alám bozót mind mohóbb aljnövényzetet, pióca gyökértakarót! Galambosi László Húsvét Szivárványfény árad. Lobognak a sátrak. Csöngettyűznek a vőfélyek. Zászlót bont Vasárnap. Torlódik a násznép. Nyírfahídon átlép. Kösöntyűkkel a barkósok bundája szikrázzék! Násznagyunk kucsmája fölött aranypáva. Tulipános kerekekre hull Húsvét rózsája. Hajlok, kedves, Hozzád. Tükrös nap az orcád. A gyűrűket kagylós tálból- ujjúnkra forgatják. Deák Mór: Gomba­gomb Kalapját fejébe nyomja, leszakadt a gomba gombja — keresgeti földön-égen fehérülő szégyenében. Spórákat küld szerteszéjjel, szövetkezzenek a széllel — s kürtöljék világgá: baj van!, elgurult kedve egy gombban. De hiába a kalapja. Hiába dul-ful a gomba. Csak a méreg nő föl benne — hogy pöffeszkedve szétvesse. Régió UépernyS 1 ;eÍ®f*JS!|| „Új szakasz a televíziózás­ban” —■ harangozta be a múlt heti műsorújság a körzeti tévék adásait, „televíziótörténeti ese­mény”, olvashattuk másutt, s valóban, a tény, hogy április elejétől keddenként a kettes csatornán harminc percben Pécs és Szeged saját régiója számá­ra saját műsort ad, fontos és üdvözlendő változás, új szakasz és esemény. Azon, hogy a kör­zeti stúdiók alapítása óta nyolc és fél év telt el, s körzeti mű­sor: csak mostantól adnak, szó­val azon el lehet töprengeni, jegyzetíró inkább szemléleti, min: technikai akadályokra gyanakszik (még rosszabb, ha; fordítva igaz) s arra gondol, hogy hát ennek már régen ter­mészetesnek kellett volna len­nie, hisz mi más lehet egy vi­déki tévéstúdió információs fel­adata, min; hogy vonzáskörze­téi friss és pontos képi (!) in­formációval lássa el, akár nem is heti, hanem urambocsá; na­pi fél órában. Ez persze, utópia, talán naiv is, de eléggé csá­bító a vidéki, körzeti rádiók analógiája, hogy a jámbor in­formáció-fogyasztó elábrándoz­hasson. A harmadik .körzeti" adást, a budapestit viszont elég nehéz komolyan venni, szép, (ál) demokratikus gesztus ez, ugyanis ahol (kis túlzással) az egész műsoridő azt sugallja, hogy ami Budapesten történik, az „országos", ott heti fél óra azzal, hogy magát körzetinek nevezi, nem fog tudni változtat­ni. Nem fog tudni, egyrészt, mert az ország nagyobb része úgyis ezt kénytelen nézni kör­zetiként kedd délután, másrészt meri az „országos" dolgok túl­nyomó része valóban Budapes­ten történik, és erről nem a te­levízió tehet, hanem a „térkép". A pécsi és a szegedi körzeti mű­sorszórásra azonban szükség vc.n. Magára a dologra. Hogy legyen. De hogy ez a szükség pontosan milyen és mi módon elégíthető ki, arról alighanem nagyon megoszlanak a vélemé­nyek. Az': hiszem, még az sem dönthető e| egyértelműen, hogy mi az a riport, interjú, ami ai körzeti nyilvánosságra, s mi az, ami az országos nyilvánosságra tartozik, vagyis mi tarthat ki­sebb és mi nagyobb érdeklő­désre számot. Minderre most nincs és nem lehet válasz, hosz- szú időnek kell eltelnie, hogy a körzeti műsor valóban bevett, bejáratott információs csatorna legyen, mely akár „versenyez­ni" is képes az adott régió saj­tójával, rádiójával. Persze, nem is versenyezni kell, egyszerű­en megtalálni a helyét ebben a szerkezetben. Méginkább: ki­töltenie az adott keretet érde­kes, regionális és — televíziós tartalommal. A képernyő előtt ülő néző szemszögéből heti har­minc percet nem nehéz megtöl­teni. A körzeti stúdiók szem­pontjából viszont nem vitás, hogy nagy feladat. Embert, tech­nikát, felkészültséget próbáló munka, nem lenne az sem cso­da, ho mindkét stúdió energiái­nak zömét ez az új adás kötné le az elkövetkezőkben. Csoda nem lenne, csak kár. Mert az előzetes nyilatkozatokból’ nem derül ki kristálytisztán, hogy vól- tozik-e a vidéki stúdiók orszá­gos adásba kerülő műsorainak a száma, nem szorul-e ki a stú­dió min; műhely némileg a „nagy” televíziózásból. Ez len­ne kár, ha így lenne, hisz az elmúlt évek alatt mindkét alko­tóközösség bebizonyította, hogy a fontos, helyi információs fel­adatok mellett van nem kevés „országos” mindanivalója is. Az új vállalkozás, a körzeti műsor­szórás tehát okkor lesz igazán sikeres, ha közben nem csök­kennek és maradnak el a na­gyobb lélegzetű, másként igé­nyes produkciók, dokumentum és portréfilmek, mindaz, ami a pécsi és a szegedi stúdió egy­általán nem „regionális" tekin­télyé; megalapozta. Parti Nagy Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom