Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-10 / 97. szám

1985. április 10., szerda Dunántúli napló 3 Gondolatébresztő gondolatok a városszépítésről Egy szép faerkélyes ház Pécsett, az Antónia utcában fl olnap közgyűlést tort a Pécsi Városszépitő és Városvédő Egyesület — az aláb­bi tallózást a március 19-i te­lefonos fórumunkon elhangzot­takból az esemény köszöntése­ként adjuk közre. A fórumot azzal a szándék­kal hirdette meq szerkesztősé­günk közreműködésével oz egyesület, hogy ötleteket, ja­vaslatokat kapjon még a köz­gyűlés élőt ez idei munkához. A feljegyzéseket áttekintve az derül ki, hogy a szándék voló- ra is vált. A két óra alatt ugyan csak tizennyolcszor csörrent meg a telefon (előtte a lakás­ügyben tartott fórum alkalmá­val másodpercnyi pihenője sem volt a készüléknek, dehát so­kak számára érthetően húsba­vágóbb volt a téma is), viszont — amitől kissé tartani lehetett — nem egyéni sérelmek hang­zottak el a telefonban, c mon­danivalókból a város iránti ag­gódás érződött. Az alábbiakban nem akarjuk valamennyi; sorravenni; a be­jelentéseket, jc vasiatokat, ame­lyek hivatalos intézkedésre vár­nak, a vezetőség egyébként is továbbította az illetékes városi szervekhez, sőt a fórum második leiében jelentkezők már abban c szerencsés helyzetben voltak, hogy szavaiké: Piti Zoltán vá­rosi tanácselnök is hallhatta. A szélesebb körű érdeklődésre szemo. tartó dolgokról lesz szó. It; van mindjárt Neményi Zlajos (Athinay utca) észrevéte­le a Sétatér nevéről, amit kü­lönben őelötte már számosán szóvá tettek e hasábokon is — eredménytelenül. István tér — mondjuk, meri ez a hivatalos név (bár telefonálónk más fel­iratokról is tud), de el kellene végre dönteni, kinek i£ akar em­léket állítani ez az elnevezés. Áltclában az Istvánokat akar­ja-e megtisztelni (s akkor e so­rok írója is kihúzza magát), vagy egy meghatározott sze­mélyt? Ami sokkal valószínűbb. Pl. a Szent Istvánnak is mon­dott I. István királyunkat, oz ál­lamalapítót. Ha igen, hát gon­doljunk arra, hogy 1988-ban lesz a halálának 0 950. évfor­dulója, s oddig pontot kellene tenni e régóta vitatott ügynek a végére. De mi tartozik ebből az egyesületre? Egyszer a „Pé­csiek a városért" rovatbon — olvasói észrevétel alapján — néhány utca esetét idézve tet­tük szóvá az utcaelnevezések körüli zűrzavart. Nos, az egye­sület feltárhatná, melyek azok c pécsi utcák, amelyek — táb­láik révén — többféle néven él­nek, hogy rendet lehessen csi­nálni közöttük. haj Ferenc (Tolbuhin út) szó- vátette: mily kevés Pécsett a vi­rágos ablak, erkély, pedig mi­lyen szépek azok a városok, chol virágba borulnak a há­zak, Ez sem új gondolot, de új­ra .meg újra hangot kell adni ennek. Mint telefonálónk is hallhatta a válaszban; a Pécsi Kertészeti és Pcrkéoítő Vállalat ad virágot annak, aki vállalja a tolyomatos gondozást. De saj­nos gyakori, hogy „elunják" a virág ápolását. Ezt is széles kö­rű városi mozgalommá lehetne fejleszteni az egyesület égisze alatt: az erkélyeken, ablakok­ban lévő virágok gondozása is a városlakók városszépitő tevé­kenysége lehetne. Jellegzetes és nem egyedi esetről szólt Tóth lános oz Aj- tósi Dürer utcából: elbontották a pór éve sokak örömére épí­tett „dühöngőt”, s azóta az egész terület futballpálya. Ugyanis az történt, hogy an­nakidején agilis lakók kezde­ményezésére a — a környék nyugalma érdekében — kerítet­ték be a pályát, most pedig még agilisabb lakók nyomásá­ra és jobb meggyőződése elle­nére bontotta el a Kertészeti Vállalat az annak idején más­fél százezer forintért épített „dü- höngőt". Mit tehetne ilyen esetben az egyesület? Módját kellene találni a különböző ér­dekek egyeztetésének . Radó lános (Zrínyi utca), pél­dákat sorolt fel s kért védelmet a Mecsek-oldalban még fellel­hető régi présházoknak. Való­ban, üdítő látványt nyújtanak c hegyoldalban itt-ott még elő­forduló, szépen faragott, zöld­re festet! tornácú házak, de ezek — úgy tűnik — nem fér­nek bele a mai elképzelések­be, s egy-egy elkerülhetetlen felújítás helyrehozhatatlan kó­rokat okoz bennük. Látni ugyan a tulajdonos célszerűségre tö­rekvését, de azt is, hogy eköz­ben cserbenhcgyjo a szépér­zéke, az így keletkezett lát­vány pedig keserűséget okoz. Talán ezeket is számba lehetne venni (főien a még nem tönkre- tetteket) és javasolni a számuk­ra az; a helyi védettséget, ami­re a tanácsnak joga van. Sokakat foglalkoztat, s külö­nösen azóta, hogy intenzívvé véli a gépkocsiforgalom a Hu- nyadi úton, az ott lévő hárs­fák sorsa: a kipufogógázok szemlátomást az ártalmukra vonnak, a fák kipusztulása szin­te elkerülhetetlen. Erre hívta íel a figyelmet a 23-957-ről te­lefonáló olvasónk is azt kérdez­vén: mi c szándék velük? A vá­laszt íme, közreadjuk, mint­hogy sokakat érdekelhet. A Ker­tészeti Vállalat mór 11 éve ne­vel ún. ostorfókat, amelyek jól tűrik a füstgázokat, s 4 év múl­va sor kerül a cserére. Csak addig bírják Ki a hársakl... A 41-328-as telefonról is köz­érdekű ügyben szóltak. Ugye nem ismeretlen ez sem: kutya­divat és g játszóterek. A leg­több gazdi — sajnos — úgy véli, hogy c derék négylábúak üritkezésének az eszményi szín­helye a homokozó. Az a ho­mok, amit a-z aprócsko gyermek játék közben oly önfeledten ken magára. Kibékíthetetlen az el­lentét? Úgy látszik, igen. S mi­vel városszerte gond ez, a köz­területfelügyelők feladatává te­szik a rendetlen’gazdik és ku- tyuscik megrendszabályozását. Eleve kilátástalan az ügy, hi­szen hol van annyi közterület­felügyelő .. . Sokkal egyszerűbb lenne, ha . . . Egyszer arról el­mélkedtünk, hogy egyfajta vó- rosszépítő megatartásnak kel­lene kialakulnia a pécsiekben ahhoz, hogy minden szemet- bántó rendetlenségnek Oz elejét lehessen venni. Nos, az említett esetben is ez a városszépítő megatertás hozhatne megol­dást. Amint ezt a magatartást vél­tük kihallani c telefonálók sza­vaiból is. Hársfai István Egy pécsi kisvállalat próbálkozásai Átalánydíjas szerződés — rövidebb határidők Az év elején külön vált a Pé­csi Szolgóltatóipari Vállalat két legnagyobb részlege. Januártól külcr. kisvállalatként működik tovább c fodrászat és a szol­gáltató ágazat. Az utóbbi meglehetősen vegyesprofilú, sokféle feladatot ellátó szerve­zet. Az irodagépüzem mindenfaj­ta irodai eszközök, köztük író-, könyvelő- és pénztárgépek ja­vításé; végzi. Az elektronikai csopor; a különféle számológé­pek, elektronikus játékok, o me­chanikai műszerészek a fesz- mérők, nyomásmérők, kapcsoló­órák javítását, beöabályozását vállalják. Ehhez az üzemhez tartoznak az órások és az autó- műszerészek, valamint a fény­másolók javítását végző szak­emberek is. Az általános szolgáltató üzemben működik a bútorjavító, ohol a geranciális feladatok mellett egyéb javításokat is tel­jesítenek, A fénymásoló, sok- rzorosító részleg rövid határidő­re is vállal munkát. A szabó­ságok közül az- egyik egyenru­hákat készít, a másik különfé­le divatholmikat, míg a harma­dik mindenféle javítást végez. — Dolgozóinkkal közösen számos változást tervezünk, amelyek legfontosabb célja a piacszervezés — tájékoztat dr. Bognál József, a kisvállalat megbízott igozgatója. — Az ér­dekeltség olyan formáját kíván­juk kialakítani, amelyben a fo­gyasztók és a szolgáltatók egy­aránt jól járnak. Nem várunk csodákat, de szeretnénk, ha ez o tevékenységi forma megújul­hatna és tudnánk bizonyítani, hogy partnerek vagyunk a szol­gálté tcsban, A tervek szerint a kisvállalat dolgozóit nemcsak ösztönzik a jó munkára, de már abban is érdekeltté teszik, hogy minél több lakossági megrendelést vcllcljenck. Néhány területen korszerűsítik az eddigi szol­gáltatásokat, lényegesen töb­bet vállalnak mint korábban. Az irodagép szakmában pél­dául áltolónydíjas üzemeltetési szerződést kötnek a megrende­lővel, Garantálják a gépek, be­rendezések zavartalan műkö­dését és a rendszeres karban­tartás mellett a kisebb javításo­ka: is elvégzik. — Az előzetes felmérésekés a korábbi tapasztalatok szerint, munka van bőven — mondja dr. Bognár József. — Néhány területen azonban gondot je­leni a megfelelő szakemberek hiánya. Nincs elég üveges, vagy olyan szakmunkás, akit a ponyveverró részlegnél foglal­koztathatnánk. Pedig az utóbbi fontos lakossági igényeket szol­gál. A ponyvavarrók nemcsak javításokat vállclnak, de ők ké­szítik a hangszervédő tokokot, a villcnyszerelők biztonsági heve­dereit, vagy az autóponyvákat és üléshuzatokat is. — A műszaki cikkek javítá­sánál az alkatrészellátó; okoz nehézségeket. Sok gép ezért heve,- nálunk hetekig, mert nem kapjuk meq időben a szüksé­ges alkatrészeket. Ez a gyakor­ló néha előfordul egyes búto­roknál is, Szerencsére ezen a té­ren van változás, hiszen újab­ban a reggel behozott bútort délután mór készen viheti e| a mec rencelő. Még az idén átalakítják, kor­szerűsítik a kisvállalat műhe­lyeit. Az udvar rendezését a dolgozók társadalmi munkában vr' Halté k. F. D. P" Lelki beszélgetések A kapcsolat­teremtés nehézségeiről Két éve foglalkozom oz egyedül­álló embe­rek kapcso­latteremté­sének meg­könnyítésé­vel, a Mecsek társkereső iro­dán belül. Elsősorban azok az emberek fordulnak hoz­zám, akik társtalanok, pár- kapcsolatra vágynak, de ezt — többnyire kedvezőtlen kö­rülményeik, ill. a lehetősé­geik korlátozottsága miatt — nem tudják megvalósítani. • Az esetek többségében ele­gendő a partnerközvetítés, erről tanúskodnak a köszönő levelek, házassági meghívók, és egyéb pozitív visszajelzé­sek. Sokaknak ily módon sem sikerül társat találni, még­pedig azért nem, mert több segítséget igényelnének. A következőkben ezekre a problémákra keresem a ma­gyarázatot, ill. a megoldást. Segítséget kérnek A 25 éven aluli férfiaknál tapasztalható viszonylag nagy számban, hogy a meg­felelő partner közvetítése után sem tudnak kapcsolatot teremteni, vagy ha igen, az nem marad tartós. Maguk is érzik, hogy a hiba bennük, az ő személyiségükben rej­lik, ezért gyakran kérnek se­gítséget, igénylik a beszél­getést magányuk okáról, társkeresésük problémáiról, lehetőségeikről. A mai fia­talok olyan világba szület­tek bele, ahol kellemes és hasznos technikai vívmá­nyok mellett a gyors válto­zások negatív következmé­nyeket is hoztak magukkal. A hagyományos közösségek szétesése miatt bizonyos ér­telemben védtelenné vál­tak. Két-három generáció­val ezelőtt a családok, és a helyi közösségek összetartása jóval erősebb volt. Szilárd értékrendszert, életmintákat, normákat kaptak, tulajdon­képpen már születésükkor meq volt írva életük forga­tókönyve, nagy vonalakban meg volt határozva a jövő­jük. Egy mai gyerek a böl­csőde, óvoda, napközi, kol­légium mellett alig találko­zik szüleivel, a táqabb csa­láddal pedig talán csak es­küvőn és temetéseken. Ma tehát hallatlanul nehéz, sok esetben lehetetlen kitaposott úton járni, a szülők nyomdo­kába lépni, viselkedési min­tákat találni. A tapasztalat­lan fiatalokat meg kellene tanítani a • kapcsolatterem­tésre, a partnerrel szembeni helyes viselkedésre, segíteni kellene érzelmi gátlásaik fel­oldásában, és igen hasznos lenne önismeretük, emberis­meretük fejlesztése. Hasz­nosnak tartom a személyiség­fejlesztő csoportokat, ahová véleményem szerint tömegé­vel mennének nz emberek, ha jobban ismernék, és ép­pen a gátlásaik miatt - mernének jelentkezni. A 30—50 éves korúak leg­gyakoribb problémáié a vá­lás utáni időszak. Sokat se­gíthet nekik a Nevelési Köz­pontban szervezett „Elváltak szemináriuma". Tapasztala­tom szerint ez a korosztály viszonylag könnyen túljut a válságon, és lelkileg éretteb­ben, megfontoltabban, ta­pasztalataikból leszűrve a tanulságokat kezd neki egy újabb kapcsolatnak. Mun­kám az ő számukra a leg­eredményesebb. Náluk leg­feljebb az jelenthet problé­mát, ha túl hosszú magá­nyosság után kezdenek tár­sat keresni, A tartós egye­düllét erősíti gátlásaikat, csökkenti személyiségük ru­galmasságát. A párt nehezen találó embernek nagyon sokat segí­tene, ha először magában keresné meg azokat a hibá­kat, amelyek miatt nehezen tud kapcsolatot teremteni. Rendszerint csak várják a partner jelentkezését, nogyon igényesek vele szemben, de nem gondolják át, hogy mit tudnak ők nyújtani majd. Nehezen alkalmazkodnak, nem érdeklődnek eléggé partnerük személyisége, igé­nyei iránt, vagy pedig ön­magukból nem tudnak ele­get adni, nem tudják meg­mutatni értékes tulajdonsá­gaikat. Ennek a korosztály­nak segítséget jelenthetnek a különféle koedukált prog­ramok, összejövetelek, utazá­sok, sportrendezvények, eset- leq klubok, hobbikörök stb. szervezése, hogy természetes körülmények közt választhas­sák ki a megfelelő partnert, alakíthassanak ki kapcsola­tokat. Az idősebb emberek szá­mára a legnehezebb a társ­keresés. A nők vannak több­ségben, részint átlagos élet­koruk hosszabb volta miatt, részint pedig azért, mert az idősebb férfiak könnyebben találhatnak maguknak fia­talabb pórt. Ritkaság, hogy az idősebb nőnek fiatalabb férfival alakul ki tartós pár- kapcsolata, míg a fordított helyzet mindennapos. A kor­ban megfelelő partnerral sem könnyű a kapcsolatte­remtés. Nehezebben alkal­mazkodnak, nehezen fogad­ják el egy új- partner meg­rögzött szokásait, Természe­tesen ez sem mindenkire jellemző, sok házasság jött már létre a társkereső szol­gálat segítségével idős em­berek közt is. De lehetne azokon is segíteni, akiknek ez nem sikerült ez idáig. Magány ellen legjobb gyógy­szer a közösség. Klubokba lehetne csalo­gatni a magányos, idős em­bereket, ahol egymással be­szélhetnék meg problémái­kat, vagy éppen boldogabb fiatalkori emlékeiket cserél­hetnék ki. Úgy érzem min­den korosztálynak legfonto­sabb a közösséghez való tartozás. Az emberek nem maradnának magukra fe­szültségeikkel, a közösség biztonságot, önmegerősítést, célt, tartalmat adhat az életnek. A magányosság csökkenti azokat az erőket, amelyek társadalmilag hasz­nos tevékenységre serkente­nék, s olyan következmé­nyekkel járhat, amelyek nemcsak magának, hanem környezetének is kellemet­lenséget okozhatnak. így tár­sadalmi érdek is, hogy az emberek megtalálják társu­kat. Az önismeret javítása A fiataloknak tehát sze­mélyiségfejlesztő csoportra, az önismeret javítására, ese­tenként szexológiai tanács­adásra lenne szükségük, a középső korosztálynak kultu­rális rendezvényekre, az idő­sebbeknek pedig klubokra. A Mecsek társkereső mun­kája itt kapcsolódik a nép­művelők, pszichológusok munkájához, illetve az intéz­mények nyújtotta lehe'.ősé- gek kihasználásához. Céczy Ágnes Közgyűlés előtt Évről évre sorvadnak o hársfák Pécsett, a Hunyadi úton Proksza László felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom