Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-07 / 95. szám
Igényes művészet, vagy hajszás gazdagság? V x■■■ í / ."OHH Eg, háromperces jelenet három pillanata, egy elkezdődött és lezárult lelki folyamat hárem filmkockája. VAR, SZENT, CSALÓDIK ... Válságban a magyar színészet? Beszélgetés Temessy Hédivel Bevált egy régi kínai mondás? Szállodából színészház n Kísértetkastély" a Tettyén „Valamikor nagy élet'volt itt” Hitchcock filmjeiben szerepelnek ilyen házak: tágas udvar mélyén kopott falú, toronyszobás elaggott kastély, mögötte sziklák, csenevész erdő. Pécsett, a Tettye vendéglő mellett idestova huszonöt éve színészek lakják ezt a házat, s ha kísértetek tán nem is jártak még erre, azért tudnának miről mesélni az öreg falak. Most azonban nem a falak mesélnek, hanem Ferenczi Józselné, a legrégibb lokó:- A ház egészen 1962-ig a vendéglátó vállalat szállodája volt, s a Tettye vendéglőhöz tartozott. 1958-ban én vettem át a vezetését egy volt bárónőtől, aki hát nem egészen szállodai célokra hasznosította az épületet. Én aztán felvirágoztattam az üzletet, s előfordult, hogy a vendég letelefonált a Nádorba: köszöni a szobát, de ő inkább itt marad . . . Ferencziné azután sem költözött el. hogy a színészeké lett a ház. Amolyan végkielégítésként kapta meg a szobát a vállalattól.- Valamikor de nagy élet folyt itt! - emlékezik vissza. Sokszor reggelig kártyáztunk a színészekkel az esti előadás után.- Én négy és fél évig laktam a házban, először egyedül, aztán N. Szabó Sanyival - mondja immár a saját lakás megszépítő messzeségéből Unger Pálma. - Az első időben az „otthonom” az udvari sufni volt, ahonnan mindenért be kellett szaladni a házba, s ez bizony néha izgalmakkal járt. A színészházban ma már zömmel kórustagok, balettkari táncosok laknak. Szó, ami szó, nem lehet azt állítani, hogy fejedelmi körülmények között. Konyha az épületben nincs, a 15 szoba lakóinak mindössze két fürdőszobán kell megoszBudapesten, a Magyar Sajtó Házában a múlt héten zárt körben levetítették Tarr Béla: Őszi almanach című filmjét. A fiatal magyar rendező alkotása a magyarországi bemutató előtt már nagy sikert aratott a kanadai filmfesztiválon. A vetítés után a film egyik szereplője, Temessy Hédi, Érdemes Művész is beszélgetett az újságírókkal. Utána interjút kértünk tőle a Vasárnapi Dunántúli Napló számára.- ön Darvas Iván évfolyamtársa volt a főiskolán, s még csak most került a magyar színészet élvonalába: a legjobb színésznői alakításért járó két díjjal, Érdemes Művész kitüntetéssel, a kanadai sikerrel, s most a magyar filmkritikusok dijával? I — Igen, szinte három évtizedem ment el majdnem eredménytelenül. Hogy, miért? - Én voltam báró Dőry Mária, a „Különös házasság” 50-es évekbeli filmváltozatában, s egyébként is fiatalkori arcomra, egyáltalán alkatomra hivatkozva — munkásnő-szere- peim sikerei ellenére — arisztokrata-szerepeket kaptam, s rám sütötték: „A szocializmusban nincs szükség ilyen úri arcokra!" Én meg nem tudok harcolni, fúrkálódni, törtetni. Az én erőm az emberi tartás. Szerényen, de belső tartással elment negyed század. Ilyenkor eszembe jut a régi kínai mondás: „Ne csinálj semmit, csak ülj ki a házad elé, és lassan majd koporsóban sgrra elviszik előtted az ellenségeidet!" Néhány éve Dömölky János filmrendező egy forgatás után azt mondta: „Hédiké, maga nagyon nagy tehetség!” Utána alakult meg a MAFILM Fogyóban a türelem, a tapintat? színésztársulata, oda szerződtem, színpadi szerepet nem vállalok, a többit tudja!- Végül is hogyan látja a mai magyar színészet helyzetét, színvonalát?- A színész, ha igazi, hajlamos egy jó szerepért és egy jó szerepben meghalni. Ehhez a rendező szuggesztivitá- so kell, amivel beülteti a színészbe a szerep iránti rajongást. És a rendező emberi nagysága, szakmai tekintélye is kell, ami alapja ennek a szuggesztiónak. Ilyenkor a színész a lehető legnagyobb mértékben felszínre hozza magából a lelkét: idegrendszerének érzékenységét, finomságait. De a másik ok: anyagi! Hiszen ma a legrangosabb vezető színész is tíz-tizenegyezer forintos havi gázsit kap, amit a lakását rendbe tevő szobafestő négy nap alatt megkeres. De a színész is igényli a magasabb életszínvonalat. Mivel az országban átlagosan ötezernégyszáz forint a havi színészgázsi, a fő hivatás, a saját színház mellett éjjel filmeznek, kora reggel szinkronizálnak, délután hakniznak. Aztán jön az elmélyülés hiánya, a szürke rutin, amikor már nem tudnak igazán meghalni, ha meg kell a színpadon, a filmen. Itt a magyar színészet helyzetének, színvonalának kulcsa.- Van tehát érték, lehetőség a mai magyar színészetben?- Van! Sok tehetséges, fiatal művész él a pályán. Csak a pesti Katona József Színházat említem: Básti Julitól kezdve tele van nagyon tehetséges fiatalokkal. Földessy Dénes Rossz szomszédság, török átok! A macska reggel ott hevert a küszöb előtt. Látszott rajta, hogy gondosan odaigazították és az is, hogy agyonverték. Idős asszony egyetlen társa volt. Ö lett az áldozota a szomszédok közti rossz viszonynak. A szabálysértési hivatalnál megfordulók jelentős részére az jellemző, hogy egykor összejártak, koccintgattak, mindenben segítettek egymásnak. Aztán egyszercsak minden megváltozott. Vannak olyan haragosok, akik napra, mozdulatra, szóra visrzoemlékezve pontosan tudják. hogy mi indította el a gyűlölködést. Természetesen mindegyik fél másként állítja be a részleteket. Szilágyiné dr. Szeitz Márta, a Pécs városi Tanács vb Hiva- tcla szcbálysértési csoportjáÉles anyanyelvűnk 1. Könnyebb beszédet tolmácsolni, mint szót érteni. 2. Az élet diktálja a ritmust, de a harmóniát nekünk kell megteremteni. 3. Rút dolgok is akadnak szép számmal. 4. Egyik beszédnek súlya van, a másiknak tömege. 5. A pontosság arány, a vona- lasság irány. 6. Többnyire nem a súlyos vádat ejtik el. 7. Nemcsak a botfülű hegyezi a fülét. 8. Többször ártalmas az értelmes, mint értelmes az ártalmas. 9. Minek szaporítsuk a szót, amikor a mondatot is lehet. 10. Másnak is megvan a mago keresztje. Kerekes László nak főelőadója szerint évrőf évre többen kérnek tőlük igazságszolgáltatást. Tavaly összesen 2700 esetet kellett tárgyalniuk. Figyelmet érdemel, hogy legtöbbször az idősebb korosztályhoz tartozók állnak egymással szemben, illetve idősebbek a fiatalokkal. Az évek múltával nehezebben tudunk türelmesen egymás mellett létezni, illetve, hogy fiatalabb éveinkben kevésbé tudunk másokra tekintettel lenni. Nagyon gyakran a késői, vagy a kora reggeli — szombat-vasárnapi — zajongással, túlzott hangerejű rá die-, tv-hallgatással, vagy éppen a kopogó fapapucs használatával szerzünk szomszédainknak kellemetlen perceket. A feszültség egyre nő, s- ha az ok egyszer a két szomszéd között szóbajön, elég az eresebb hang, egy villanó tekintet, már indul a lavina .. . Mindenki természetesen a- sóját igazát bizonygatja, s annak érdekében, hogy a másikat minél jobban „bemutassák” a hatáságnak, még azt is elmondják, hogy a másik hetente hány üveg sört vesz a boltban, hogy az illető fegyelmit kapott a munkchelyén, hogy múltkor nem a feleségével látta az utcán. Gyakran kell figyelmeztetni őket, hogy maradjanak a tárgynál. Azért akad jó példa is. Két szomszéd a szabálysértési főelőadó élőt) kiöntve szívét, ott a helyszínen kibékült. És ez a békülés tartósnak látszott. Egyikük ugyanis megjegyezte: ezt otthon is meg lehetett volna ilyen szépen, nyugodtan beszélni. A másik rábólintott, T. É. Az azonosságok D. L. sovány, vékony testalkatú, idegesen beszélő, éppen hogy 18 éves múlt fiatalember. B. F. húsz évvel idősebb, ugyancsak feltűnően vékony, idegességében kissé dadogó férfi. Mindketten készséggel mesélik betöréseiket. A belenyugvás, a „ha már így alakult” — mindkettőben alapmotívum. A különbözőségek D. L. naiv a „szakmában". Azt gondolta: próbára téve ügyességét, elkerülheti a lebukást. Három betörés -• fogda. B. F. a profi. Eddig összesen ötven-hatvan betöréses lopása volt, egy rablással tarkítva. Ebből sejthető, hogy éveket ült már börtönben. D. L. büntetlen előéletű. — Krimik, történelmi kalandregények — azt mondhatom, hogy kedvelt elfoglaltságaim közé tartozott az olvasás. Persze, főleg az ilyen könyvek. Innen szerezgettem az alapszempontokat is a betöréshez. Arra gondoltam: kipróbálom, ki az okosabb: a rendőrök, vagy én . . . Három betörést csináltam meg Pécsett, február elejétől végéig. Készpénz, ékszerek, műszaki cikkek - ilyesmit vittem el. Hogy összesen mennyit? Gondolom, 50- 60 ezer forint értékben, ebből 10-11 ezer volt a kópé, ékszereket adtam el 17 ezer forintért, ennek a 28 ezernek egy hónap alatt a fenekére vertem .. . Végül is ezen buktam le: túl sokat költöttem. Mondja a nyomozó: rendkívüli merészséggel hajtotta végre betöréseit - különösen az egyiket - ez a kifejezetten udvarias, értelmes, kerek válaszokat a^ó fiatalember. Már- már profira valló elhatározottsággal derítette fel a terepet, természetesen kesztyűben dolgozva — sőt: break-kesztyű- ben, mert kitűnő break-táncos, tartott is bemutatókat. B. F.-nek minden mindegy. — Amióta elváltam... Von bejelentett lakásom Lánycsókon, de nem tudok odamenni. Maradt a csavargás. Most szabadultam március 29-én, azóta több mint tíz présházat, pincét „csináltam meg". (Ezt úgy kell értenünk: betört.) A nagyárpá- di rész, a kozármislenyi pincék. Keddre virradóra hatot- ihetet nyomtam fel. Mindig kiválasztottam azt, amelyikben az éjszakát eltöltőm. Ha találtam kaját, megettem, bor mindig volt, elpoharazgattam, bekapcsoltam a rádiót. Tudtam, persze, hogy tudtam, lebukás lehet belőle. Mégis egy kicsit igyorsan jött. . . Láttam, hogy közeledik két kocsi, nem gondoltam, hogy rendőrök, de meg akartam nézni őket közelebbről. Teljesen természetes, ha egy területen elszaporodnak a bűn- cselekmények, jelen esetben a‘ betörések, ott gyakran megjelenik a rendőrség. Többnyire tetten érik a tolvajt. D. L.: - Ügy gondoltam, amikor megcsináltam az utolsó balhét, hogy végeztem, tovább nem megyek. Hiányzott a munkám, zavart a bűntudat. Jó szakmám van, vissza is vettek volna. B. F.: — Nekem már így alakult. Voltam én tíz munkahelyen is, de ikinek kell egy ilyen nehéz fiú! Nem maradt más, csak a csavargás. Az pedig együttjár a bűnözéssel. Megcsináltam, semmit sem tagadok. Mészáros Attila vasamapi tozniuk. Elképzelhető, hogy reggelente, amikor mindenki próbára sietne, micsoda vetélkedés folyik a tisztálkodás lehetőségéért. Az egyszemélyes szobákat inkább cellánok kellene nevezni, az ágyon, és talán egy asztalon kívül más alig- alig fér be. A kétágyas szobák valamivel kényelmesebbek, de főzni, mosakodni ezekben is csak nagy találékonysággal lehet. — A kispénzűek és a megszállottak laknak itt - összegzik a véleményüket a lakók Simon Éva énekes szobájában, cki Miskolcról az operatársulat kedvéért szerződött Pécsre, hosszú évekkel ezelőtt. Rácz Rózsa, aki szintén az operakórusban énekel, tizenöt éve lakik a házban. Link Márta a tanári, pályát cserélte fel az énekesivel, de ezért árat fizet: hajnalonként az egyik klinikára jár dolgozni, ápolónőként. . . Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója maga is lakott a színészházban.- Életem egyik legszebb időszakát töltöttem ott, mert szabad voltam - jegyzi meg. - Tudom, hogy a körülmények nagyon rosszak, de havi 300, illetve 500 forintért az ottlakók- nak még így is megéri. Egy énekkari fizetésből nem lehet albérletet fönntartani és önálló lakást sem venni. A város áldozatkészsége folytán megoldottuk, hogy a színészek, balettszólisták, magánénekesek szolgálati lakást kaphatnak. Ezer kívül IBUSZ-szobákat is fenn tartunk, és az albérletezőknef 1 havi kétezer forintos hozzájá 1 rulást fizetünk. Tudom, hogy c ' lakóknak sok gondjuk van. fi telefonjukat meg fogjuk olda- 1 ni, mert ez régi probléma. Havasi J.
