Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-06 / 94. szám
Két éven belül ez a harmadik könyv, amely borítóján ezt a címet viseli: PÉCS. Az előző kettő útikönyv volt (a Jegelsővel meglehetősen elégedetlenek voltunk!), ez pedig egy tíz éve született kezdeményezés kissé megkésett folytatása. /Művészi fotóalbum a városról, fel- szabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére. Mint az előzőnek, ennek is a kitűnő pécsi fotóművészpár, Sellei Sarolta és Panyik ' István az alkotói. * Forgatom a könyvet, érdeklődéssel nézegetem a 101 szép fényképet, s hagyom, hogy felkeltsék bennem azt az érzést, amit kétségkívül akarnak is: újra belátni,-, hogy milyen szép ez a mi városunk. összevetem az előző kötettel és látom: valami különleges keresztmetszetét kaptam általa Pécsnek. Vagy inkább „pillanat- felvételét”? Hiszen a képek, amelyek elsődlegesen gyönyörködtetni akarnak (s ezt maradéktalanul meg is teszik!), rengeteg információt is hordoznak a mögöttünk lévő két esztendő Pécséről. Mert tetten érni rajtuk fontos pillanatokat — ez már megvan, az még nincs a képen ... —, amik ma még érdekességként köszönnek vissza, de holnap már forrásértékű dokumentumok lesznek. Ezért is sajnálhatjuk, hogy a város elmúlt két esztendei történéseinek nem mindegyikével találkozunk, de annak örülhetünk, hogy a sok közül a legszebbeket örökítette meg o tárgyilagos objektív. Gondosan szerkesztett, és nem képeslap-jellegű gyűjtemény, s ahogy a tíz év előttihez hasonlítgatom, nem annak az ismétlését látom1 kiegészítésekkel. Amaz az 1975-re készülő Pécset mutatja, ez az 1985-re készü- lődőt, s ezzel folyamatosságot mutat, a város fejlődésének a folyamatosságát. Egyben a város változásait is nyomon követi, ez pedig azt sugallja: a következő, hasonló albummal talán nem kellene egy újabb évtizedet várni, mert — és ez a dologban a nagyszerű — a bennünket öt év múlva körülvevő Pécs már egy másmilyen város lesz. Különös ellentétpárok teszik érdekesen izgalmassá a könyvet. Az uralkodó elemek: a légi felvételek, amelyek a földön járó számára természetesen szokatlan városarcot mutatnak, s éppen ezért rákényszerítik az embert a tájékozódásra: megkeresni ezt az utcát, azt d házat, miközben ismeretlen ismerős részleteket fedez fel. Ezekhez a részletekhez visz el a sokszor oldalméretet meghaladó légifelvétel melletti, kisebb fotó; egy jellemző, művészileg ábrázolt részlethez. Ezek így együtt feszültségteremtő hatásúak. Az épület-, a városfotó — bármily művészi ihletésű is — önmagában merev,: statikus. Ha csak ilyenekből állna a könyv, tán élvezhetetlen is lenne minden szépsége mellett is. Ezt az elkerülhetetlen merevséget Pécset jól jellemző életképek oldják fel — az elmerengő Kossuth-díjas költő, az ingujjra vetkőzött tudósok, a kávéházi asztalnál te- referélők, a balett-táncosok, a Memi-kútból vizet szür- Csölő gyerekek . . . Mindezek után nehéz még külön is méltatni a fotóművészpár munkáját. Legyen elég ez a négybetus szó: szép. Feltétlenül szólni kell a, könyv szövegéről. A bevezető esszét Bernics Ferenc írta, s nem kommentárt a képekhez, hanem egy végtelenül személyes hangvételű vallomást a szülővárosról, amelynek minden köve, minden zuga emléket idéző a számára — és ő ezeket megosztja velünk —, s amelynek a jelenét a közéleti ember érzékenységével kísérte figyelemmel. Ahogy fogalmaz: a város lelkét akarta megragadni. Ö írta a képszövegeket is, amelyek — egy nem szerencsés szokással szakítva — ott informálnak, ahol kell, a képek mellett, s nem a kötet végén. Ott a könyvet ismertető idegen nyelvű' szövegek vannak — a kiadvány nagyobb részében angol, francia, német és orosz nyelven, kisebb részében pedig finn, szerb-horvát, török és bolgár nyelven. S ha már a szövegről van szó: az esszét öt, két nyelven olvasható vers, illetve próza követi : a testvérvárosok — Lvov, Eszék, Kütahya, Lahti és Szliven üzenetei Pécsről. (A könyv kiadója Pécs megyei város Tanácsa V. B. művelődési osztálya, a kötetet László Zsuzsa szerkesztette, a színvonalas előállításért a Kossuth Nyomdáé a érdem.) Hársfai István Lépésről lépésre egy negyedszázadon át A mohácsi kórház létezését 1848-tól tartják nyilván. 1896- ban az először megépült központi részhez két toldalékot építettek, s később is történtek kisebb-nagyobb bővítések, de a most 137 éves kórház az elmúlt évtizedben élte át fennállásának legnagyobb megújulását. * Dikán Sándorné kórházi vezető főnővér egészen fiatalon, még 1969-ben került a kórházba. A belgyógyászaton volt segédnővér.- Csak akkor tudná igazán, mekkora itt a változás — mondja a főnővér -, ha látta volna, milyen volt előtte. Régen 8—10 ágyas kórtermekben feküdtek a betegek, most 2-3 ágyasnál nagyobb már alig található. Több fürdőszobát kaptak a betegek és minden osztályon kialakítottak számukra étkezőhelyiséget, hogy aki fel tud kelni, az ne legyen kénytelen az ágyban, kényelmetlenül fogyasztani el az ebédjét. Azelőtt az osztályokon sterilizáltuk a fecskendőket, a különböző eszközöket. Még jó, ha volt zárható fedeles sterilizálóedény. de előfordult hogy lábasban főztük ki, amit kellett. Aztán osztályonként volt összesen vagy 20 fecskendő, ha elfogyott és váratlanul újabb betegek érkeztek, rohantunk át egymáshoz, más osztályokra kölcsönkérni. Most van korszerű, központi sterilizáló, onnan kapjuk a szükséges mennyiségben mindazt, amit kell.- Na, és a nővérek körülményei! Látta volna a régi személyzeti ebédlőt! Vizes alagsorban, szörnyű környezetben kellett, illetve kellett volna enni. öltözőnk nem volt, az osztályon öltöztünk, vetkőztünk. Előírás, hogy munkakezdés előtt és a munka befejezésekor a nővéreknek meg kell fürödniük. Ez bizony elmaradt, mert csak a betegek fürdőszobáját lehetett volna használni. Most gyönyörű öltözőnk és fürdőnk van. És tudja, mi az érdekes? Hogy a régit úgy fogadtuk el, amilyen, az volt a természetes, még ha néha méltatlankodtunk is. Igazából csak most érezzük, most döbbentünk rá a nagy különbségre. * A kórház folyosóin dr. Csete Béla igazgató főorvos vezet végig. Nem tudom elképzelni, hogy itt másképp is lehetett valaha, mint ahogy azt sem, hogy a tavaly befejeződött rekonstrukció során milyen hatalmas munkálatok folytak itt.- Pedig minden átalakult - mondja az igazgató főorvos. — Több mint százéves gerendákat szedtek ki a födémekből. Ma már nem is teremnek akkora fák, mint amekkorák azok voltak. Sokat szidják az építőket, én csak jót mondhatok. Itt nálunk pontosan abban az ütemben dolgoztak, ahogy megbeszéltük, és ahogy nekünk pénzünk volt rá. (A felújítást a pécsi Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat végezte.) A kórtermek és folyosók falát vajsárga, mosható, hő- és hangszigetelő tapéta borítja, és a kórházak megszokott színeitől eltérően az ajtókat, ablakokat narancssárgára festetMegújult a mohácsi kórház Egy épületben a műtőblokk, az intenzív osztály és a sterilizáló — A belgyógyászat svéd minta alapján készült — Minden ágynál telefon A tágasan kialakított gyermekosztály Fotó: Erb János ték. A legtöbb szoba 2-3 ágyas. Minden ágynál telefon- készülék, ezen szólhat a beteg a nővérnek. A régi nővércsengőhöz képest ez naponta rengeteg időt és szinte kilométereket takarít meg az ápoló személyzetnek. Minden kórteremben külön telefon is van, amelyen a nővérek beszélhetnek egymással vagy az orvossal, segítséget kérhetnek, ha baj van.- Jöjjön, megmutatom a belgyógyászatot, meg a gyermek- osztályt - mondja dr. Csete Béla. - Ezt svéd minta alapján építtettem, onnan hoztam a tapasztalatot. Teljesen elkülönítettük a fekvőrészleget az ügyeletes orvosi szobától, a betegfelvételtől, a vizsgálótól, a társalgótól. Így ott az ajtón túl,csak nyugalom, csak a gyógyítás van, minden egyéb itt kívül zajlik. Ezek az osztályok -már a mai legkorszerűbb kórházi igényeknek felelnek meg, például a gyermekosztályon a kórtermeket elválasztó üvegfalon keresztül egyetlen nővér átlátja valamennyi kórtermet. A régi épületben levő szülészethez hozzáépítették az újszülöttosztályt, mégpedig úgy, hogy a nőgyógyászati osztálytól elő- folyosó válaszja el, az újszülötteket csak monitoron lehet megnézni. Itt Mohácson sikerült megvalósítani azt, ami igazán csak a legkorszerűbb kórházakban van, hogy egy épületbe került a műtőblokk — négy műtővel -, mellette a intenzív osztály - ide kerülnek a műtét utáni és a súlyos esetek — és a központi sterilizáló —, hiszen a műtő a legnagyobb fogyasztója a steril műszereknek. Az intenzív osztály vezető főorvosa, dr. Nemes György mutatja, milyen korszerű betegőrző berendezésekkel rendelkeznek. Van egyágyas elkülönítő, ahol az igazán súlyos betegeket kezelik. A főorvos, amikor a korszerű műszerekkel! dicsekszik, mutat köztük egy olyat, ami állítólag mintadarab, az országban jelenleg csak ez az egy található, az úgynevezett átmeneti vagy. külső pacemaker. * — Mindez azért lehetett így - mondja a kórházigazgató -, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 25 éve vezetem ugyanezt az intézményt. (Később tudtam meg, az országban ezzel egyedülálló, rajta kívül senki sincs, aki ennyi ideig vezetője lett volna ugyanannak a kórháznak, mint ahogy valószínű abban is egyedül van, hogy 35 éve a pártvégrehajtóbizottság tagja, ebből 25 éve Mohácson látja el ezt a feladatot.) Volt időm megtervezni mire van szükség. Mi nem csináltunk ideiglenes megoldásokat, olyanokat, amihez 10-20 év múlva ismét hozzá kell nyúlni. Lépésről lépésre haladtunk, ha nem volt pénzünk, inkább vártunk. Nem mondom, hogy teljesen készen vagyunk, de a kórház nagyrésze most olyan, hogy megfelel a korszerű betegellátás feltételeinek. Amikor dr. Csete Béla Mohácsra került, első ténykedése volt a fertőzőosztályt rendbe tenni, mert szörnyű állapotok uralkodtak. A második, hogy korszerű laboratóriumot és röntgenosztályt hozzon létre. Mi nt mondta, enélkül jó kórház nem létezhet. Aztán sorban jöttek az újabb és újabb osztályoknak részben az építése, részben rekonstrukciója. 1971- ben az új rendelőintézet (előtte az osztályokon zajlott a járóbeteg-ellátás, rendkívüli módon zavarva a kórházi gyógyító munkát), 1973-ban idegelme osztály épült -, ami azelőtt Mohácson sohasem volt és az építkezés megkezdéséig voltak hitetlenkedók: ez nem fog sikerülni. A központi ősi épület megújulása tavaly fejeződött be. Az igazgató energikus, tett- rekész, hihetetlen, hogy korát nézve rövidesen, ha akar, búcsút mondhat munkahelyének. Lehet, hogy a korát meghazudtoló frisseséget annak is köszönheti, hogy ma is rendszeresen teniszezik. Mert arra is volt gondja, a hatalmas munkák mellett, hogy a kórház dolgozóinak egy beépítetlen területen teniszpályákat alakíttasson ki. (A zárt levegőn végzett munka után szinte kötelező. hogy levegőn mozogjanak.) Akkor pedig egyenesen bolondnak nézték eavesek, amikor beielentette, a kórház szomszédságában levő öreg kolostorban óvodát csinálnak. Keresztülvitte azt Is. mn már senki nem vonja kétségbe — igaza volt. „Ha a dolgozóinknak iát akarunk, ha azt akarjuk. hogy nyugodtan dolgozzanak. erről is gondoskodni kell.” A jó példa, úgy látszik, ragadós. Kollégái látták, a serdülőkornak, a 14—18 év közöttiek egészségügyi ellátása nincs megoldva, holott sok szempontból ez a legkritikusabb korosztály. Mivel egyelőre más megoldás nincs, a kórház orvosai vállalták, hogy az iskolákban teljesen ingyen, társadalmi munkában látják el ezt a feladatot.- Szerencsém volt — mondja dr. Csete Béla —, és közben mintha elfeledkezne arról, hogy ami itt történt, azt nagyrészt ő vitte keresztül, még ha segítséggel is. 25 eve 310 betegágya volt a mohácsi kórháznak, most 465. A dolgozók száma pedig ez idő alatt 170-ről 738-ra emelkedett. Sarok Zsuzsa Szélesítik Pécsett a Rákóczi utat Régi terv, amely az idén megvalósul. A Pécs városi Tanácsnak hatmillió forintja van a Rákóczi út felújítására, szé^ lesítésére, pontosabban a Rózsa Ferenc utca és a Bem utca közötti szakasz korszerűsítésére. Mindenekelőtt a közműveket építik át. Elsősorban azokat a vezetékeket, amelyek most a járda alatt húzódnak de az úttest szélesítésével át kell helyezni, többek között a posta és a DÉDÁSZ kábeleit. Építenek egyet, amely a forgalomirányító lámpákat köti össze, számítva arra, ha a Hal téren elkészül a villanyrendőr, bekapcsolhassák a rendszerbe. A közművek közül már kész a víz- és a szennyvízcsatorna, valamint a gázvezeték. Véglegesen megoldják a csapadékelvezetést: új víznyelőket építenek, és elvezetik az épületekből kiömlő csapadékot is. Remélhetőleg véglegesen megszűnnek a viz- tócsák ezen a területen. S ami igazán szembetűnő lesz, nátriumlámpákat telepítenek az oszlopokra, amelyek energiatakarékosabban, de fény- özönt nyújtanak a forgalmas úton. Az úttest négysávos lesz, mindkét oldalán egy-egy buszsávval, amelyet betonból építenek. Csak ez bírja el a buszforgalmat. Most ugyanis az úttest hetven százalékán a buszok kereke nyomcsatornát vájt az aszfaltba. Természetesen a betonsáv jobb technikát, jobb felkészültséget vár a kivitelezőtől. Az úttest szintjét nem emelik meg, a masszív aszfaltréteget javítják. A járdát viszont teljesen át kell építeni, hiszen néhol már nincs is, a járművek teljesen „letaposták". A gyalogjáró csak a déli oldalon lesz keskenyebb, ám minden gyalogátkelőhelynél süllyesztett járdaszegélyt építenek, gondolva a babakocsikra és a rokkantkocsival közlekedőkre. Menjünk végig az úton, nézzük, milyen lesz a forgalma! A Hal térnél a zebra átkerül a Konzum felőli oldalra — a Hal tér teljes felújítását is tervezik —, és a térről megengedik a balra nagy ívbe kanyarodást, viszont jobbra nem. A zeneiskolától áthelyezik a megállókat a Rákóczi út 58—60. elé. számítva arra, hogy a Volán kettős hurokjáratot indít Lvov-Kertvárosba, s egyik körjárat irányát megfordítja, vagy újat indít. Két helyen lesz osztályozó sáv, a Bercsényi utcával szemben a parkolóhoz, illetve a Rózsa Ferenc utcánál. A Hal térnél maradva: mindenképpen rendezni kell a Konzumnál a szállítók közlekedését, amely most zavarja a gyalogos és járműközlekedést egyaránt. A javaslat: a Lenin téri közlekedési csomópont elkészültével a Kossuth-térről elköltöznek a mecseki járatok, megoldható innen az áruszállítás, s a Hal téren kihajthatnak a kocsik. Rendezik a Rózsa Ferenc utcánál a Rákóczi út csatlakozását. Az éles szögű sarkot úgy építik át, hogy rákanyarodik a 6-os útra. Jóval biztonságosabb lesz az alárendelt úton a közlekedés a jobb rálátással. G. M.
