Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-30 / 117. szám
IO Dunántúli napló 1985. április 30., kedd Szegények a gazdag országokban A harmincas években, a világválság idején közismert volt Budapesten „Róbert bácsi konyhája”. Róbert bácsi jótékonysági akciója keretében a munkanélküliek ezrei álltak sorba egy-egy tányér meleg levesért. Ma, a XX. század végén, a fejlett tőkés országokban megdöbbentő módon ismétlődnek meg a nálunk mór—szerencsére — elfelejtett események. S bár, a jelentések a gazdaság némi megélénküléséről adnak számot, a munkanélküliek száma Nyugat-Európában egyre emelkedik és a húszmillió felé közeledik. Nem jobb a helyzet az Egyesült Államokban sem. Az idei súlyos tél még fokozta a szenvedéseket. Egy tányér leves Az angliai Southampton- ban a hajléktalan 51 éves James Hanneffy a tél elől egy szeméttárolóban keresett menedéket. A szemétgyűjtő kezelői arra figyeltek fel, hogy az autó őrlőgépéből kiáltozást hallanak. Leállították a gépet és megtalálták a több éve munka nélkül tengődő Hanneffyt. Súlyos bordatörésekkel szállították kórházba. A hajléktalanok menhelyei Londonban zsúfoltak. Becslések szerint 10 ezerre tehető azoknak a száma, akiknek nincs hová menniök. Ezrek éjszakáznak a metróhidak alatt vagy a Waterloo-pálya- udvar közelében. A fagy és hóviharok ellen matracokkal, takarókkal, újságokkal, jobb esetben hálózsákkal védekeznek. A legtöbb közülük fiatal, aki munkát keresni jött a fővárosba. Hasonló képet fest a nyugatnémet Spiegel magazin, a párizsi szegényekről. Az üdvhadsereg ingyenkonyhó- ja, a ,,levesexpress”-nek becézett, átalakított teherautó csak télen közlekedik. Az autónak jó egy tucat megállóhelye van. Az éhezők egy-egy tányér, lóhússal erősített meleg zöldséglevest és egy darab kenyeret kapnak. A levesért jelentkezők zöme ugyancsak 20 és 30 év közötti fiatal, Jellemző a 23 éves lyoni Bemard Deferre hegesztő helyzete. A fiatalember 1983-ban vesztette el állását, mert a cég ahol dolgozott, csődbe ment. Azóta munkanélküli. Egy ideig 2000 frankos éhbérért egy zöldségkereskedőnél dolgozott, ma pedig abból él, hogy a piacok zöldséghulladékát összegyűjti. A munkanélküli segélyt 18 hónapig kapják — a szociális segély — amit minden alkalommal újra kell kérni — napi 40 frank, egy darabka kolbászos kenyérre és egy csésze tejeskávéra elég. Lakbérre semmi sem jut. Csak 1983-ban 360 ezerrel nőtt a szociális segélyt igénylők száma. Franciaországban egyre több az öngyilkos, szaporodnak a válások és növekszik a bűnözés. íme, az „új szegénység”. Létminimum alatt Az International Herald Tribune egy kutatóintézet jelentésére támaszkodva arról számol be, hogy az Egyesült Államok déli államaiban 1979 óta 9,4 millióról 12 millióra nőtt a szegények száma. A szegénység legjobban a fekete bőrű lakosságot sújtja. Becslések szerint 39 százalékuk él a létminimum alatt. Az U. S. News and World Report az amerikai munka- nélküliségről közölt adatokat. E szerint az Egyesült Államokban 1984 szeptemberében a keresőképes lakosság 7,4 százaléka nem talált munkát. A fehérek 6,4 százaléka, a feketék 15,1 százaléka és a spanyol—amerikaiak 10,7 százaléka volt munka nélkül. A csillogó kirakatok mögött hasonló jelenségekkel találkozunk szinte valamennyi nyugati országban. Joggal állapította meg az amerikai katolikus püspöki kar pásztorlevele: „A tény, hogy egy olyan nemzetből, amely olyan jómódú, mint a miénk, ennyi ember szegény, szociális és erkölcsi botrány." Gáti István Fagyhalál A fagyos januárban naponta 50 lakásból költöztették ki a lakókat, mert nem tudtak lakbért fizetni. Több mint 25 ezer párizsi hajléktalan, de csupán 5 ezer részére tudnak menedékhelyet nyújtani. A „fény fővárosában" három nap alatt tucat ember fagyott meg, mert nem volt fedél a fejük felett. És mintegy 200 ezer lakás üresen áll ... A hatóságok korábban elrendelték, hogy a metró padjait műanyag székekre cseréljék 'ki, hogy azokon ne lehessen aludni. A tragédiák után a metró vezetője mégis megengedte, hogy két állomáson 200 ágyas szükségszállást rendezzenek be. ötezer chicagói várakozik dermesztő hidegben óráikon keresztül, a Főpostahivatal előtt, hogy a meghirdetett, alacsonyan fizető 170 állás valamelyikét megkaphassa. A „Chicago Tribune” cikksorozata szerint a város 890 ezer lakóját fenyegeti az éhínség. Egy fűtetlen New York-i bérházban január 21- en megfagyott a 62 éves James Kelly és a 37 éves Frances Fullon. A hatemeletes bérház tucatnyi lakását két hónapja nem fűttette a tulajdonos. A kettős tragédia után a többi lakókat szükséglakásokba helyezték el. Az újság szerint ezen a napon mínusz 19 fokos hidegben 20 ezer ember aludt az utcákon, pokrócokba takarózva, egyesek matrac helyett hullámpapírt használva. Munkanélküliség Nyugat-Európában 1976 1981 1986 A Süddeutsche Zeitung grafikonja „Otthon" a párizsi szeméttelepen (Fotó: CP — MTI — KS) Munkanélküliek szociális segélyre várnak (Fotó: Spiegel — Horizont—KS) Éjjeli menedékhely Washingtonban (Fotó: ADN/ZB — MTI - KS) Politikusok és testőrök Bizonytalan biztonság? Érdekes hírt hoztak nyilvánosságra nemrég Nagy-Britan- nióban: 7,5 millió font értékben új különvonatoí rendeltek az angol királyi csalódnak. Az'óri- ási költség magyarázatát — a korszerű technikai kivitel mellett — a rendkívüli biztonsági intézkedések adják. A 12 vagonból álló szerelvény kocsijai páncélozottak, az ablakok golyóállók, nem hiányzik a modern elektronika, és helyet kap egy különleges terroristáéi lenes központ is valamelyik vagonban. Használhatnánk persze más kifejezést is az „érdekes hír" helyett; mégpedig ezt: jellemző. Az elmúlt, évek hol felduzzadó, hol visszahúzódó, ám igazán soha vissza nem szorított terroristahulláma nyomán ugyanis a világ szinte minden országában különleges előírások sorát hozták a vezető politikusok és üzletemberek védelmére. A legkörültekintőbb szervezés talán az Egyesült Államokban figyelhető meg. A Reagan elnök ellen 1981-ben elkövetett merényletkísérlet óta a szigor még észrevehetően fokozódott is. Mozgását, programjait biztonsági emberek tucatja követi — mindannyian olyan csúcskiképzésben részesülték, ahol az egyik legfontosabb tantárgy a fenyegető veszély azonnali felismerése és a gyors fegyver- használat, Az amerikai titkos- szolgálat létszámo egyébként körülbelül másfél ezer körül mozog, s mintegy 25 ezer gyanúsítottat tartanak állandóan szemmel, mint potenciális merénylőt. Ha az elnök elhagyja a Fehér Házat előre ellenőrzik a célhelyet, az odavezető utat, stb. Maga Reagan hosszú ideje golyóálló mellényt kell hogy viseljen, ám — biztos, ami biztos - az útvonal mellett fekvő kórházakat ellátják a vércsoportjának megfelelő vérkonzer- vekkel. A legnehezebb feladat ennek ellenére talán nem is a szabadtéren való fellépés, hanem a tömegben történő mozgás, már pedig a sajátos stílu- súsú amerikai választási kampányok során ez egyszerűen elkerülhetetlen. Az ügynökök ilyenkor igyekeznek úgy elhelyezkedni, hogy szükség esetén saját testükkel védjék az elnököt. (Ez történt mellesleg az 1981-es merénylet során is, amikor az egyik testőr Reagan elé ugorva kapott haslövést.) A biztonsági emberek kiképzése az USA-ban 12—18 hó- napiq tart. Indira Gandhi meggyilkolása óta (emlékezetes, hogy az indiai miniszterelnök asszonyt saját testőrségének tagjai lőttek le) az ilyen szupertanfolyamra felvettek ellenőrzése még aprólékosabb. A Fehér Házban is fokozták a készenlétet: az ismert republikánus látogatók sem kerülhetik el, hogy fémdetektoros készülékek között haladjanak át, a folyósokat rejtett kamerák pásztázzák, a légitámadások ellen föld-levegő rakéták védenek, az épület előtt pedig betonakadályokat emeltek. Mindez persze korántsem amerikai sajátosság. A beton- barikád, a londoni Downing Street torkolatában is megtalálható, Thatcher asszony személyi őrségét különösen az IRA tavalyi sikertelen brightoni bombamerénylete óta erősítették meg s valószínű, hogy a bri: kabinet sem fog többé teljes létszámban egy fedél alatt éjszakázni, amint az akkor történt. Párizsban az Elysée-palota előtt eddig kedélyesen megtűrt, ácsorgó turistákat mostanában sűrűn határozott hangnemben kérik fel továbbhaladásra. Mitterrand elnök és Fa- bius kormányfő tömegtalálko- zóií fenntartják, de a jelentések szerint a kényes körzetekből (ilyen például Korzika) alkalmanként előzetesen eltávolítják a „bajkeverőket”. Olaszországban és az NSZK-ban a Vörös Brigádok, illetve a Vörös Hadsereg Frakció terrorcselekményei nyomán érthetően szintén komolyan veszik a biztonsági előírásokat. Az egyetlen kivétel talán Sandro Pertini elnök, aki szívesen indul még ma is sétára Rómában testőrei nélkül. II, János Pál azonban, a Szent Pál téri merénylet óta külföldi útjain többnyire a páncélozott üvegű kis jármű, a „Papamobil” ablakán keresztül oszt áldást a fogadására felsorakozott hívőknek. S ha valaki azt hiszi, hogy a veszély kizárólag minisztereket, kormányfőket, vagy pártvezetőket fenyegeti, jócskán téved. A terrorakciók, emberrablások jó részének célpontjo a gazdasági és diplomáciai élet valamivel alacsonyabb fokán álló egy-egy tekintélyes személyiség is. így az is érthető, hogy a biztonsági szolgálatokat nyújtó ügynökségek, a különféle védelmi felszereléseket gyártó cégek ma máé gyakorlatilag külön iparága; alkotnak. Méghozzá egy tagadhatatlanul virágzó, s gyors tempóban bővülő iparágat, amelyet a félelem tart fenn és duzzaszt megállás nélkül. S itt nemcsak az elterjedt testőrképzőkre kell gondolnunk, hanem a különleges gépkocsik előállításától kezdve egészen az olyan furcsaságok készítőiig, mint a golyóálló esőkabát. Napjainkban a nagy multinacionális vállalatok sokszor majdnem olyan szétágazó biztonsági apparátust foglalkoztatnak, mint egy kisebb állam kormányzata. A szakemberek eközben eltérő véleményt képviselnek arról, mennyire lehet száz százalékos védelmet nyújtani a kijelöl; személynek. Meg lehet-e akadályozni, hogy egy mindenre elszánt támadó - esetleg külső vagy belső segítséget is igénybe véve — lecsapjon? A teheroutó-robbantásos öngyilkos merényletek után a vita újul; hevességgel lángolt fel. Segíthet-e akár a legmodernebb számítógép? (Figyelmeztető jel, hogy Kennedy halála óta az amerikai elnök ellen merényletei megkísérlő hat személy egyikét sem szűrte ki előre semmilyen vizsgálat.) Ezért van talán, hogy bár a felelősök mindent megtesznek a szóban forgó politikusok vagy üzletemberek védelméért, ió néhány szakértő úgy véli, hogy az így eléghető védelem óhatatlanul csak viszonylagos marad. Szegő Gábor ♦ »■■ null i H’WWii A célzást gyakorolják a biztonsági emberek. (Fotó: Newsweek — KS) Az éhezőknek meleg ételt osztanak.
