Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-29 / 116. szám
1985. április 29., hétfő Dunántúli napló 5 FILMJEGYZET Király Csaba első díja Egy komlói fiú zenei tűzijátéka Király Csaba megnyerte a Magyar Rádió Országos Zongoraversenyét, első díjas lett 16 induló között. Mit hozott neki ez a díj? Harmincezer forintot, Chopin műveinek 24 kötetes összkiadását, zeneakadémiai szólóestet a Budapesti Tavaszi Fesztiválon 1986-ban, májusban Rómában, jövő tavasszal Bergamóban szólóestet, az idén egy hetet Kubában, egy hetet Lengyelországban. Az ősszel hanglemez- felvétele lesz Budapesten. Király Csaba komlói születésű, tegnap délután itthon szüleivel együtt idézte fel az előzményeket: nemcsak a verseny előtti hónapok napi 10-12 órás munkáját, a rengeteg gyakorlást, hanem azokat az éveket is, amelyek ehhez a szép sikerhez vezettek. — Hamar kiváló szakemberek kezébe kerültem - mondja. - ^mlón Apagyi Mária és Tótii Ferenc tanítottak, harmadikos gimnazista koromban kerültem Pestre, a Bartók Béla szakiskolába, ahol Halmágyi Katalin készített fel a főiskolára. Most Kocsis Zoltán a tanárom: micsoda élmény egy ilyen fiatalembertől, ilyen nagy művésztől tanulni! Történetek következnek a gyermekkorból, a versenyekre való felkészülés izgalmairól, s arról, hogyan virrasztónak a szülők csütörtök éjjel, míg meg nem jött Pestről a telefon: „győztem". Közben a hangszóróból Sztravinszkij szól: az első igazi külföldi siker, egy bay- reuthi koncert felvétele. Csabát meghívták Wagner városába zongoraavató hangversenyre. A kritika „tündöklést" emleget, „zenei tűzijátékot", „eredeti temperamentumot" és „tökéletes felkészülést" — dicséri vele a magyar intézet kiváló tanítási módszereit. Három boldog, büszke emberrel beszélgetek. A szülők - Király László műszaki tanár az 501. szakmunkásképzőben, felesége iskolatitkár a dávidföldi iskolában -, ott ültek szombaton az ünnepi koncerten a Zeneakadémián: meghatottan és bízva a fiú jövőjében. Nemrég átvették az orgona-főtanszak második évfolyamára: Gergely Ferenc lesz a mestere. A nyáron Bayreuthba megy orgonakurzusra. Király Csaba húsz éves. E kitűnő pályakezdés után sok sikert kívánhatunk! Burgonyabogár ellen krizantém Múzeumalapító elődeink Régészkedő szőlőnemesítő ügyvéd A Rákóczi út 11. egykor múzeum volt Dr, Nádor András pécsi olvasóinktól két, a húszas években kiadott Pécsi Kalauzt kaptam kölcsön, mindkettő említést tesz az első városi múzeum alapító • sóról. S most, hogy a pécsi múzeumok köre bővült, aktuális kérdés, honnan indult a pécsi múzeumügy. A kezdetek felkutatásában kiváló kalauz Sarkadi Eszternek, a pécsi Nevelők Háza igazgatójának tanulmánya. Hívjuk őt segítségül. A pécsi múzeumügyet tulajdonképpen egy felfedezés indította el, a plébóniahivatal építkezése során előkerült, festett, ókeresztény sírkamra — európai jelentőségű lelet volt ez az 1700-as évek végén. Az első szakmailag is műveli archeológus, Horváth Antal ügyvéd, aki már gimnazista, egyetemista korában rendszeresen küldte az értékes anyagokat a Nemzeti Múzeumnck. Kiváló ügyvéd, szőlőnemesítő is — e címen került fényképe a Tímárházban berendezett helytörténeti gyűjteménybe — és múze- umcilapító. Az ő régészeti kutatásai, majd tanítványai — Juhász László és Németh Béla ügyvédek - szorgalmazták a pécsi városi múzeum alapításának ügyét. Jelentős magángyűjteményüket is felajánlva természetesen. S méq egy név: Farkas István, 48-as honvédtiszt 1871-ben ezer forintot ajánlott fel a múzeum létrehozására. Az adományt 1895-ben hozták nyilvánosságra, s két évvel később megalakult a Múzeumi Bizottság, tagjai a város jelentős személyiségei, köztük Ma- jorossy Imre polgármester, lrixler Károly megyei alispán és Zsolnay Vilmos gyáros. Az Országút 11-ben (Ma Rákóczi u. 11.) rendezték be az első pécsi városi múzeumot 1904. november 27-én. Főként a már említett amatőr régészügyvédek gyűjteményéből, de jelentős volt az adományozóktól átvett anyag is. Zsolnay Vilmos 2000 korona értékű keró- miagyűjteményt ajánlott fel, dr. Madarász Gyula Baranyában és Tolnában gyűjtött madarakat. A természetrajzi osztály csiga- és lepkegyűjtemény- nyel is gazdagodott. A képző- művészeti osztály első alkotósoi Dürer, Giotto, Raffaello, Remb- radnt, Murillo és Velazquez műveinek kő- és rézlenyomatai. Az intézmény első vezetője Marosi Arnold. A következő évtizedekben Pécs kulturális életének egyik erjesztője lett a múzeum. Számos országos rendezvényt tartottak itt, és sorra alakultak meg a különböző művészeti egyesületek, amelyek természetesen szoros kapcsolqtot tartottak fenn a múzeummal is. A múzeumolapítójk elhatározása, egy kultúrpalota építése nem valósult meg. A Rákóczi úti házat már a húszas évek elejére kinőtte a gyűjtemény, s korán szétköltöztek az egyes osztályok a ma is ismert épületekbe. A dijakról egy mondat: Sző- nyi Ottó, a múzeum új igazgatója javasolta, hogy az 1 koronás belépti díjakot 40 fillérben állapítsák meg, és legyen hétközben is egy nap, „főleg a nők számára, kik hét végén nem érnek rá," amikor ingyenesen is meg lehet nézni a múzeumot. G. M. A biológiai vagy más néven természetbarát kertművelésnek nagy a tábora Magyarországon is. A vegyszerektől irtózó gazdák különféle természetes módszereket, anyagokat használnak fel a növények kártevői ellen. Ilyen megoldás rovarriasztó növények ültetése a kertben. Sokan esküsznek rá, hogy a levendula távol tartja a hangyákat és a levéltetveket. A zsálya, izsóp és a kakukkfű szagát utálják a hernyók és elmenekülnek előle a káposztalepkék is. Újabban a Pécs környéki kiskertekben a gazdák krizantémot ültetnek a burgonya közelébe: elterjedt a híre, hogy ennek a dísznövénynek illata elriasztja a burgonyabogarakat és a krizantém rovarriasztó hatóanyagát már szintetikusa n is elő tudják állítani, sőt ilyen vegyszert Magyaroiszá- gon is gyártanak. Van-e gyakorlati haszna ennek a természetbarát növény- védelmi módszernek, érdemes-e vele megpróbálkozni? — erről kérdeztük az ország legismertebb szakemberét, az „Ablak" című televíziós szolgáltató műsor Bálint gazdáját. — Általában minden erős illatú növény illóolaj tartalma miatt távol tartja a növények rovarkártevőit. Ilyen a krizantém is, amelynek mintegy kétszáz faja ismert. Ezek közül a rovarpor virágból évszázadok óta mór készítenek növényvédő szert. Nagy előnye, hogy a bizonyos krizantém fajokból nyert hatóanyag elpusztítja a rovarokat, de hatástalan az emberre és a melegvérű állatokra. A hatóanyagot valóban már szintétikusan is elő tudják állítani, s ilyen növényvédő szer; Magycrországon is gyártanak — mondotta dr. Bálint György. — Érdemes-e krizantémot ültetni a krumpliföldre? — Őszinte híve vagyok a biokertészetnek, de fontos, hogy pontosan ismerjük lehetőségei! és korlátáit. A naturális gazdálkodás mozgalma Nyugat-Európából indult hódító útjára. Az ottani hűvösebb éghajlaton a rovarkártevők nem jelentkeznek olyan tömegesen, „járványszerűen", mint nálunk. A rovarriasztó növények kultúrnövények közé ültetése hidegebb éghajlaton elfogadható eredménnyel járhat, nálunk az ilyen védekezés legfeljebb csak szerencsés esetben kielégítő, inkább csak a kár mértéke csökkentheti. Aki kis mennyiségben termel burgonyát és nem akar vegyszert ha.ználni, annak számára c legtökéletesebb módszer a burgonyabogarak és a fertőzött levelek összeszedése, megsemmisítése. De aki többet kíván termelni, annak célszerű, hogy természetkímélő módon alkalmazza a vegyszereket: nem a szabadidő alakulása szerint kell elvégezni a növényvédelmi munkákat, hanem az előrejelzések alapján, amikor szükség van rá. így kevesebb vegyszerrel is kellő eredményt érhetünk el — fogalmazta meg a legfontosabb tanácsot Bálint gazda. D. I. A tárgyalóteremben Egy gyilkosság hordalékai Sokat beszéltek akkoriban erről a gyilkosságról: december 31-én S. E. gramoxont kevert rumpuncsba, abból kínálta elvált feleségét, aki a méregtől pár nap múlva meghalt. Több fórumot járt meg az ügy, végül a Legfelsőbb Bírósáq hozot; jogerős ítéletet: 15 évi fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélték a gramoxonos gyilkost. A tragikus esetnek azonban más jellegű előzményei és következményei is voltak, illetve vannak. S. E. ugyanis már jóval korábban elköltözött feleségétől, majd kimondták a válást is. Akkor már S. E. nem lakott Pécsett a Mecsekoldalban lévő szép lakásukban, hanem élettársával Bács-Kiskun megyébe költözött. És akkor jött a gyilkosság. A házasságból származó, fejlődésében némileg lemaradt kisfiú egyedül maradt a nagymamával. S. E. előzetes fogvatartása idején a börtönben házasságot kötött élettársával. Tulajdonképpen ez a különös házasság teremtett újabb belépőket a tá rgyalótermekbe. A második S. E.-né, a vol élettárs ugyanis kérte, hogy ö lehessen a kisfiú gyámja, s hogy beköltözhessen a me- csekoldali szép lakásba, ahol a gyilkosság óta a nagymama élt az unokájával. S.-né állította: szereti a gyereket, ő akarja nevelni, nála jobb helyen lenne, min; a nagymamánál. A gyámhatóság azonban a kérelmét elutasította, teljesen jogosan mutatva rá arra: S.-né most annak a felesége, aki megölte o kisgyermek anyját. Az új asz- szony azonban nem nyugodott bele, s az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte a Pécsi Váró- si Bíróságtól. Az ügyet első fokon dr. Poronyi Györgyi tanácsa tárgyalta, s a kérelmet elutasította. Ez az egyik szól, s az ítélet sem jogerős. Van egy másik szál is: az I. fokú gyámhatóság keresetet indított ugyanezen a bíróságon az apa ellen a szülői felügyeleti jog megszüntetése érdekében. Már folyt a tárgyalás, amikor keresetet kiterjesztette: helyezzék el a gyermeket bírói ítélettel a nagymamánál. Aki egyébként erre teljes mértékben alkalmas, szerető gondoskodással látja el unokáját, r vállalmin- dent, ami iskoláztatásához, o tragédia okozta lelki megrázkódtatás feledtetéséhez szükséges. Természetesen meghallgatták a peres feleket, közöttük S. E.-t is, aki különös módon érvelt amellett, hogy a gyer- meg hozzájuk — illetve egyelőre a feleségéhez kerüljön, hiszen ő fegyházbüntetését tölti. Egyebek között mélyen megsértődött azon, hogy — tudomása szerint — gyilkosnak nevezte volt felesége édesanyja, s „úgy gondolja", hogy jelenlegi házastársa szereti a gyereket, jó helyen is lenne nála. Persze, az ember tegyen meg mindent a saját gyermekéért. S a Mecsekoldalban élni, egy szép lakásban, az se utolsó dolog, A tárgyalás méq folyamatban van, az ítéletre még visszatérünk. Mészáros Attila Kalandok Mindig bajban vagyok, ha meg kell mondani, hogy egy film miről szól. Itt van például a Maraton életre-halálra és a Túl nagy rizikó című film. Az első „arról szól", hogy egy fiatalember egyetemi szakdolgozatában többek között fel akarja dolgozni a McCarthy- korszak törvénytelenségeit, s rehabilitálni az akkori „boszorkányüldözések” következtében öngyilkosságba menekülő édesapját. Közben édesbátyját, aki a CIÁ-nál is titkosabb szervezet tagja, megölik, a gyilkosok, mégpedig a délamerikai rejtekéből előmerészkedő náci háborús bűnös orvos vezetésével, hősünk életére törnek. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy hősünk hangsúlyozottan zsidó származású, okkor nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a film hatványozottan politikai mondanivalójú film: benne van a fasizmus, benne van a faji kérdés, benne van az amerikai nagypolitika erőszaka, s benne van az amerikai titkosszolgálatok „piszkos módszere" is. Hogy ez a film mégsem politikai film - a benne lévő „politikum" legfeljebb arra jó, hogy jobban eladhatóvá tegye - abban mégis bizonyos vagyok. Közelítsük ugyanis úgy meg a történetet, hogy adva van egy szimpatikus fiatalember, aki a légynek sem árt. (Garancia minderre Dustin Hofmann, ő el sem vállalna olyan szerepet, melyben nem övé a nézők rokonszenve.) Nos, erre a fiatalemberre mindenféle szörnyek szabadulnak: zaklatják, kínozzák, életére törnek, de nem lehet semmi kétségünk, hogy a jó ismét legyőzi a rosszat, a becsületesség a gonoszságot, a szépség és a harmónia a rútat és káoszt. S lön, főhősünk a kolandfil- mek legjobb, s tegyük hozzá legsablonosabb hagyományai szerint győzedelmeskedik, a világ rendje helyreáll, még akkor is, ha egy szál magában áll szemben a gonoszok seregével. A magányos hős mindig pozitív figura és mindig győzedelmeskedik, legalábbis a western-dramaturgiára készülő tucatművekben. Politikum, ha tehát van ebben a filmben, akkor az ez: legyünk jók, magányosak, s szálljunk harcba a gonosszal, úgyis győzni fogunk. Bár, ha elgondolom, hogy például a náci fasizmus legyőzéséhez mennyi és más kérdésekben egymással akár még szemben álló embernek kellett összefognia, akkor bizony ez a mondanivaló egy jó nagy rakás hazugság. A második film pedig jószerével politikamentes: mindösz- sze annyi van benne, hogy munkanélküli az a négy fiatalember (egy olasz, egy néger és két típushoz tartozó fehér - úgy is mint reprezentatív kollekció az USA népességéből), akik „reménytelenségükben" átruccannak valamelyik latinamerikai milliomoshoz kirabolni őt kábítószeren szerzett millióiból. Közben kalandjuk támad egy rablóbandával is, melynek tagjai valamikor ,,forradalmárok” voltak. E film azonban mélyen „politikus" film szerintem, de nemcsak azért, mert „orról szól", hogy bátran raboljuk ki a fejlődő országokat, mert ott úgyis mindenki gonosz és csúf, hanem főképpen azért, mert azt a kalandot népszerűsíti, melyben a gyilkolás könnyen megemészthető lelki konfliktust okoz csak, s amelyben a harc mindenféle izgalmat, kalandot, férfias helytállást jelent — s amely olyan programot hirdet saját kisemmizettjeinek, hogy más népek rovására, velük szemben legyenek boldogokká. Szóval a magyar filmforgalmazás is kiveszi részét a negyven éve történtek megünnepléséből. B. L. Bio? Bio!
