Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)
1985-04-22 / 109. szám
1985. április 22., hétfő Dunántúli napló 5 llasarnap is dolgoztak... Aknamélyítőkkel a Pannónia alatt Belvárosi vasárnap délelőtt ... A Széchenyi téren kiöltözött emberek és lezser turisták nyüzsögnek. A dzsámiból a Mecsekbe, némelyeknek a Gösserbe vezet az út.. . A Kossuth Lajos utca csendesebb - lenne. A régi Pannóniánál teherautó áll. a láncos szállító- szalaq csörömpölve hozza a földet valahonnan bentről. Belvárosi vasárnap délelőtt ... és a szálló mélyén az aknamélyítek dolgoznak. Immár a hatodik hétvégén. Varga Ernőtől, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének az igazgatójától hallom, hogy van „egy jó kis brigád", amelyik felvállalta ezt a hétvégi munkát, hiszen sürget az idő: április végére át akarják adni a munkaterületet az építőknek. A „jó kis brigád" — a November 7-e Szocialista Brigád - vezetője, Friedszám Adóm csapatvezető vájár azért megnyugtat: lenne bőven tennivalója otthon a pécsszabolcsi kertben is. Meg a többinek, annak a hat embernek is, aki vidékről jött be erre a mai délelőtti műszókra, nem a hétköznap szokott időben, s haza sem úgy jutnak. De hát a célprémium . . . Megyünk le a hajdani étteremből az egykori báron és a konyhán át, s 10 méter mélyen egyszerre csak „napfényre" jutunk: egy 6x5 méteres szelvényű aknába (felettünk a Nádor udvara). Tegnap itt idomkövekkel pilléreket falaztok és betonvasat szereltek. Most csend van. Egy folyosó nyílásán át szintén fény szűrődik be és egy földmunkagép markolóját látom. Itt a csörömpölő szalag vége és innen indul a föld váltott szalagokon át a Kossuth Lajos utcába. Papdi Pál aknásszal megyünk át a Kossuth Lajos utca 3-ba megnézni a markolókanál másik végét. Valamikor a Mecsek cukrászda kellemes udvara volt itt, összefűzött kerek ernyők alatt ittuk a kávét, ettük a sütit.. . Most a markoló tizméternyi földet termel ki innen, miközben a Mecsek három udvari ajtaja mind magasabbra kerül. Itt lesz a két szálloda közös hőközpontja, a hő a Széchenyi térről a már korábban elkészült közműalag- úton át jut ide. Felmegyünk az aknásszal a Pannóniába, a „kibelezett" ház első emeletére, a nagyterembe; hajdani parádés bálok, izgalmas színházi előadások és Bartók egykori hangversenyének a színhelyére . .. Nehéz a csupasz falak közé mindezt visszaképzelni . . . Papdi Pál mondja: nagyon kell igyekez- niök, hajtják őket az építők, én pedig megjegyzem: tíz éve, hogy bezárták a szállót, s eny- nyi idő után lett adjuramisten de nagyon sürgős. Legalább végre ismét szálloda lesz Pécs főutcájában. H. I. Jenei László lakatos, ha nincs szakmunka, segít a csapatmunkában Sok tízezren a szabadban — mindenütt A kellemes tavaszi idő sokakat csábitott a szabcdba Fotó: Lauer Györgyi Igazi tavaszi vasárnap A Svájci Békemozgalom küldöttségének látogatása Az Országos Béketanács meghívására április 13. és 20. között hazánkban járt a Svájci Békemozgalom küldcttséqe. A delegáció tagjai találkoztak Sebestyén Nádornéval, az Országos Béketanács elnökével és Deák Líviával, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökhelyettesével. Ellátogattak o Hczafias Népfront Országos Tanácsához, c KISZ Központi Bizottságába, az Állami Ifjúsági Bizottsághoz és az Országot Pedagógiai Intézetbe, valamint Vas és Gycr-Sopron megyébe. A svájci vendégek elsősorban a békére nevelés magyarországi tapasztalatai iráni érdeklődtek. Elismeréssel szóltak c magyar békemozgalomban részt vevő fiatalok aktív szerepéről. Meghívást fogadtak el az OBT kezdeményezésére augusztus vécén Budc pesten megrendezésre kerülő nemzetközi ifjúsági béketáborba. A tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy a svájci t ékerrozgclom továbbra is támogatja a magyar békemozgolom által létrehozott és fenntartott kambodzsai gyermekvárost. Döntöttek arról is, hogy közös szolidaritási akciókat szerveznek Vietnam, Nicaragua és több afrikai orszóq támogatására. A Svájci Békemozgalom küldöttsége szombaton elutazott Budapestről. (Folytatás az 1. oldalról.) nyában is. Aki csak tehette, buszra, vonatra vagy a volán mögé ült tegnap is. De szép számmal láttam a műutak szélén haladó tréningruhás gyalogtúrázó csoportokat is. Benépesültek a kiskertek, a hétvégi telkek, nem kevésbé a kempingek és egyéb szálláshelyek. A sikondai kemping például már péntek estétől zsúfolásig megtelt. És dugig tömött autóbuszokon érkeztek a komlóiak egész nap a hétvégi házakba. Mindezt a kora délutáni órákban a megyében tett kőrútunkon tudtuk meg. Gépkocsiba ülve találomra inoultam el fotón kolléganőmmel. Először „felnéztünk" a Mandulásba, a pécsiek úgy tűnik, legnépszerűbb parkerdőjébe. A gyerekek, az apróságok szinte megittasulva a fénytől s a régóta nélkülözött erdei levegőtől, kergették, dobálták a labdájukat, s minden elképzelhető játékukat. A felnőttek jobbára üldögéltek, beszélgettek, sakkoztak, vagy a büfénél álltak sorban. A szabadtéri tornapálya kissé elárvultán szomorkodott magában ... Egy tornaruhában, gépkocsin érkező család, fiatal szülők s két kisgyerek, tőlem tudták meg, hogy van ilyen is. Az apuka megörült neki, mivel nemrég aktívan is sportolt, sietve kipróbálták hát a korláton izmaik erejét, négyéves forma kisfiával együtt. Sikonda felé haladva Mánfa környékén rengeteg parkoló gépkocsit láttam. Telezve, hogy sokan elindultak egy jókora erdei sétára, az Árpád-kori műemlék templom közelében. Komlón túl. Magyaregregy felé hasonló kép tárult elém a gépkocsi ablakából. Parkoló gépkocsicsoportok, szinte minden kanyarban. Móré várát tegnap mintegy 120-an keresték fel. A legszebb tájképet körutam végén a Pécsvárad melletti Dombay-tó nyújtotta. Tiszta, harsogóan üde, valóságos kis ékszerdoboz . . . Sokan fölkeresték tegnap. Egy mondatban: igazán szép tavaszi vasárnapnak sikeredett a tegnapi!.. . W. E. Saját igazságok tárgyalóteremből. Jó tíz perccel korábban már figyelget- tem, a felek jól láthatóan két táborba húzódott csoportja között lavírozgatott, s ami feltűnt: sehogy sem akarták meghallgatni - pedig V. D. mindent megtett -, s ha valahol eredménytelennek ismerte fel magát, átcsapódott a másik csoporthoz, kezdte elölről, majd megint vissza az előbbiekhez. Egyszóval: V. D. kivágódott, megtelt vele egyből a folyosó, hatalmasat fújt - termetes asszonyság lévén, ez tulajdonképpen nem is volt túlzottan feltűnő —, körbenézett, látva engem az előbbi helyemen, •mindjárt hozzám fordult:- Érti ezt?- Nem. Mit?- Hát idefigyeljen . . . Mintegy fél óra múlva kábult fejjel szabadultam tőle — ő ment el, nekem nem sikerült volna. Ugyanakkor némileg megértettem. Végül is: a bírósági tárgyalótermekben sorsok dőlnek el, s ez ott van a folyósokon is, nyomot hagy a falakon, az ablakok kereteinek elöregedő festésén, a meg- meglebbenő huzaton. Ki ilyen arccal és érzésekkel, mások homlokegyenest az ellenkezővel taszítják be a bíróságra jövet az épület súlyos ajtaját. V. D. azok közé tartozik, akik valamiféle társadalmi-társalgási, sorsot formálni- befolyásolni akaró szándékukat jönnek kiélni a Justicia árnyékába. Hát ha még - tanúnak — idézik őket! Nem kérdeztem ugyan erről egy bírót sem, de minden bizonynyal igaz: akad a bíróságra járó, oda idézett tanúk között jó pár, akiket csak sűrű köz- bekérdezésekkel lehet a tárgyra szorítani. V. D. tehát tanú volt. Mindent látott, mindent hallott, minden más megkérdezett meghallgatását teljesen feleslegesnek, energiapazarlásnak tekintette, hiszen ő elmondta már a lényeget - az igazságot! —, minek itt még — ahogy ő mondta: hetyke-petykézni?I- Nem tudom — mondtam neki —, nem ismerem az ügyet.- Hah! Szokásos történet! Szerelem, gyerek, válás, vagyon, ezt ide, azt oda ... Én azonban láttam B-t, amikor hazahozta azt a ringófenekűt . . . Láttam először is, meg is jegyeztem magamban: na, ettől sem szabadulsz meg, K., behoztad a házadba a lépesmézet .. .- És ön . . .- ... én egyedül élek. Rendezett körülmények között. Hiszen éppen ezen csodálkozom I- Mármint hogy ön egyedül . . .- Frászt! - hadonászik szélesen. - Ezt akartam odabent is - háta mögé bök pufók kezével a tárgyalóterem felé — elmagyarázni. Hogy másoknak kettő sem elég, a fene megette az ilyen embert. De nem hagytak szóhoz jutni. Minek itt hetyke-petyézni, ha egyszer az igazság az igazság?! — A birónak pontosan . . . — Mit pontosan? — Szóval ismernie kell részletesen az . . . — Azért jöttem el, hogy elmondjam. Ez a K. jól keres, nekem elhiheti. Annyira, hogy egyszer kértem tőle kölcsön néhány ezret, de nem adott... Arra bezzeg jut neki, hogy . . . na, de ne szólj szám, nem fáj a fejem! Szóval V. D. megsértődött. Akkor is, amikor K. nem adott neki kölcsönt - megértem én ez: a K-t -, meg most is, hogy: — Akármit akartam mondani, mindig belekérdeztek! S V. D. elvonult. Gondolom, nagyon várja már, hogy megint tanúnak idézzék. Addig is mélyen megsértődött az egész igazságszolgáltatásra, bírókra, a többi tanúra, a felekre — egyáltalán: erre az egész érteden világra. Mészáros Attila Élénk kiránduló- forgalom A hétvégi, szinte már nyárias idő tízezreket vonzott vasárnap a Balatonhoz, a Velencei-tó környékére, a Duna-ka- nyarba, a kiskertekbe, az ország legszebb kirándulóhelyeire. A vizek partján sokan napoztak, több helyütt előkerültek a csónakok — gazdáik a tartós jó időre készülve javítgatták, csinosították a vízijárműveket -, mások horgászszenvedélyüknek hódoltak. Megélénkült a balatoni idegenforgalom. A füredi Annabella szállóba és a siófoki Európa szállóba szép számmal érkeztek külföldi turisták, közülük sokan a természeti látványosságokban bővelkedő tihanyi félszigetet, a Bakony turistaközpontjait keresték fel, vagy Nogyvázsonyba, illetve a szántód pusztai műemlék majorba látogattak el. Sopronban, Győrött, Mosonmagyaróváron a nyári csúcsidőt megközelítő forgalom volt. elsősorban csehszlovákiai és osztrák turisták látogattak el ezekre a helyekre, ismerkedve a nevezetességekkel. Több turistacsoport és számos egyéni látogató Pannonhalmán, Nagy- cenken és Fertődön töltötte szabadidejét. A Duna-kanyarban elsősorban Visegrád és Szentendre vonzotta a kirándulókat. Sok túrázó kereste fel a tavaszi színekben pompázó Vértes erdeit. A Velencei-tónál már a vitorlásokban gyönyörködhettek a látogatók: a tavi flotta megkezdte a felkészülést a közelgő vitorlabontásra, az évadnyitó bemutatóra. Ahol játsszák, ott magyar hatásra Több mint gombfoci Gombfocinal: már csak azért sem mondható, mert a játékosok egyáltalán nem hasonlítanak a gömbre, focinak viszont több okból is nevezhető az asztali labdarúgás: kell hozzá állóképesség, taktikai elképzelés, helyzetfelismerés stb. Tény, ami tény: ma 30-35 szakosztálya van az Asztali Labdarúgó Szövetségnek szerte az országban, s az is tény, hogy ezek között a pécsi Tü- zép szakosztálya oz élvonalba tartozik. Ezért is, hogy a Tü- zép-szakosztály és annak vezetője, dr. Krassóy Miklós a hét végére megszervezte az első Tü- zép-kupái a Fészek Áruház tetőtéri klubjában. Fiatal és idős, s jócskán középkorú is asztalhoz állt szombaton és vasárnap a minősítő versenyen - összesen 18 csapat, Első helyet a budapesti Hermes harmadik csapata szerezte meg (Kiss ll.-Mészáros- Donáth), s a pécsi Tüzép Szendrei—Balta l.—Kubescha ösz- szetételű csapata lett a második. Egyéniben a budapesti Béres László (Testvériség) bizonyult a legjobbnak, a második pedig a pécsi Szendrey lett. Májusban egyébként országos egyéni bajnokság lesz Budapesten — erre méq aiz „utcáról" is léhet nevezni, s éppen magyar kezdeményezésre tervezik. hogy sok évtizedes szü- ne: után újra megrendezik az Eurcoa-bajnokságot, annál is inkább, mert ahol játsszák az arztali labdarúgást, ott magyar hatásra játsszák B. L. . ’ .. A mezőny két komlói játékosa vasárnapi versenyen Csöbör Attila és Búzási Zoltán a Lauer Györgyi felvétele
