Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-22 / 109. szám

1985. április 22., hétfő Dunántúli napló 5 llasarnap is dolgoztak... Aknamélyítőkkel a Pannónia alatt Belvárosi vasárnap dél­előtt ... A Széchenyi téren ki­öltözött emberek és lezser tu­risták nyüzsögnek. A dzsámi­ból a Mecsekbe, némelyeknek a Gösserbe vezet az út.. . A Kossuth Lajos utca csendesebb - lenne. A régi Pannóniánál teherautó áll. a láncos szállító- szalaq csörömpölve hozza a földet valahonnan bentről. Belvárosi vasárnap dél­előtt ... és a szálló mélyén az aknamélyítek dolgoznak. Im­már a hatodik hétvégén. Varga Ernőtől, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzetének az igazgatójától hallom, hogy van „egy jó kis brigád", amelyik felvállalta ezt a hétvégi munkát, hiszen sürget az idő: április végére át akarják adni a munkaterületet az építőknek. A „jó kis brigád" — a No­vember 7-e Szocialista Brigád - vezetője, Friedszám Adóm csapatvezető vájár azért meg­nyugtat: lenne bőven tenni­valója otthon a pécsszabolcsi kertben is. Meg a többinek, annak a hat embernek is, aki vidékről jött be erre a mai dél­előtti műszókra, nem a hétköz­nap szokott időben, s haza sem úgy jutnak. De hát a célpré­mium . . . Megyünk le a hajdani étte­remből az egykori báron és a konyhán át, s 10 méter mélyen egyszerre csak „napfényre" ju­tunk: egy 6x5 méteres szelvé­nyű aknába (felettünk a Ná­dor udvara). Tegnap itt idom­kövekkel pilléreket falaztok és betonvasat szereltek. Most csend van. Egy folyosó nyílá­sán át szintén fény szűrődik be és egy földmunkagép markoló­ját látom. Itt a csörömpölő szalag vége és innen indul a föld váltott szalagokon át a Kossuth Lajos utcába. Papdi Pál aknásszal me­gyünk át a Kossuth Lajos utca 3-ba megnézni a markolóka­nál másik végét. Valamikor a Mecsek cukrászda kellemes udvara volt itt, összefűzött ke­rek ernyők alatt ittuk a kávét, ettük a sütit.. . Most a mar­koló tizméternyi földet termel ki innen, miközben a Mecsek három udvari ajtaja mind ma­gasabbra kerül. Itt lesz a két szálloda közös hőközpontja, a hő a Széchenyi térről a már korábban elkészült közműalag- úton át jut ide. Felmegyünk az aknásszal a Pannóniába, a „kibelezett" ház első emeletére, a nagyte­rembe; hajdani parádés bálok, izgalmas színházi előadások és Bartók egykori hangversenyé­nek a színhelyére . .. Nehéz a csupasz falak közé mindezt visszaképzelni . . . Papdi Pál mondja: nagyon kell igyekez- niök, hajtják őket az építők, én pedig megjegyzem: tíz éve, hogy bezárták a szállót, s eny- nyi idő után lett adjuramisten de nagyon sürgős. Legalább végre ismét szálloda lesz Pécs főutcájában. H. I. Jenei László lakatos, ha nincs szakmunka, segít a csapatmun­kában Sok tízezren a szabadban — mindenütt A kellemes tavaszi idő sokakat csábitott a szabcdba Fotó: Lauer Györgyi Igazi tavaszi vasárnap A Svájci Békemozgalom küldöttségének látogatása Az Országos Béketanács meghívására április 13. és 20. között hazánkban járt a Svájci Békemozgalom küldcttséqe. A delegáció tagjai találkoztak Sebes­tyén Nádornéval, az Or­szágos Béketanács elnö­kével és Deák Líviával, a Magyar Szolidaritási Bi­zottság elnökhelyettesével. Ellátogattak o Hczafias Népfront Országos Taná­csához, c KISZ Központi Bizottságába, az Állami Ifjúsági Bizottsághoz és az Országot Pedagógiai Inté­zetbe, valamint Vas és Gycr-Sopron megyébe. A svájci vendégek első­sorban a békére nevelés magyarországi tapaszta­latai iráni érdeklődtek. El­ismeréssel szóltak c ma­gyar békemozgalomban részt vevő fiatalok aktív szerepéről. Meghívást fo­gadtak el az OBT kezde­ményezésére augusztus vé­cén Budc pesten megren­dezésre kerülő nemzetközi ifjúsági béketáborba. A tárgyalásokon megállapod­tak abban, hogy a svájci t ékerrozgclom továbbra is támogatja a magyar békemozgolom által létre­hozott és fenntartott kambodzsai gyermekvárost. Döntöttek arról is, hogy közös szolidaritási akció­kat szerveznek Vietnam, Nicaragua és több afrikai orszóq támogatására. A Svájci Békemozgalom kül­döttsége szombaton eluta­zott Budapestről. (Folytatás az 1. oldalról.) nyában is. Aki csak tehette, buszra, vonatra vagy a volán mögé ült tegnap is. De szép számmal láttam a műutak szé­lén haladó tréningruhás gya­logtúrázó csoportokat is. Be­népesültek a kiskertek, a hét­végi telkek, nem kevésbé a kempingek és egyéb szálláshe­lyek. A sikondai kemping pél­dául már péntek estétől zsú­folásig megtelt. És dugig tö­mött autóbuszokon érkeztek a komlóiak egész nap a hétvégi házakba. Mindezt a kora dél­utáni órákban a megyében tett kőrútunkon tudtuk meg. Gépkocsiba ülve találomra inoultam el fotón kolléganőm­mel. Először „felnéztünk" a Mandulásba, a pécsiek úgy tűnik, legnépszerűbb parker­dőjébe. A gyerekek, az aprósá­gok szinte megittasulva a fény­től s a régóta nélkülözött er­dei levegőtől, kergették, do­bálták a labdájukat, s minden elképzelhető játékukat. A fel­nőttek jobbára üldögéltek, be­szélgettek, sakkoztak, vagy a büfénél álltak sorban. A sza­badtéri tornapálya kissé elár­vultán szomorkodott magá­ban ... Egy tornaruhában, gépkocsin érkező család, fia­tal szülők s két kisgyerek, tő­lem tudták meg, hogy van ilyen is. Az apuka megörült neki, mivel nemrég aktívan is spor­tolt, sietve kipróbálták hát a korláton izmaik erejét, négy­éves forma kisfiával együtt. Sikonda felé haladva Mánfa környékén rengeteg parkoló gépkocsit láttam. Telezve, hogy sokan elindultak egy jókora erdei sétára, az Árpád-kori műemlék templom közelében. Komlón túl. Magyaregregy felé hasonló kép tárult elém a gép­kocsi ablakából. Parkoló gép­kocsicsoportok, szinte minden kanyarban. Móré várát tegnap mintegy 120-an keresték fel. A legszebb tájképet körutam végén a Pécsvárad melletti Dombay-tó nyújtotta. Tiszta, harsogóan üde, valóságos kis ékszerdoboz . . . Sokan fölkeres­ték tegnap. Egy mondatban: igazán szép tavaszi vasárnapnak sikeredett a tegnapi!.. . W. E. Saját igazságok tárgyalóteremből. Jó tíz perc­cel korábban már figyelget- tem, a felek jól láthatóan két táborba húzódott csoportja kö­zött lavírozgatott, s ami fel­tűnt: sehogy sem akarták meg­hallgatni - pedig V. D. min­dent megtett -, s ha valahol eredménytelennek ismerte fel magát, átcsapódott a másik csoporthoz, kezdte elölről, majd megint vissza az előbbi­ekhez. Egyszóval: V. D. kivágódott, megtelt vele egyből a folyosó, hatalmasat fújt - termetes asszonyság lévén, ez tulajdon­képpen nem is volt túlzottan feltűnő —, körbenézett, látva engem az előbbi helyemen, •mindjárt hozzám fordult:- Érti ezt?- Nem. Mit?- Hát idefigyeljen . . . Mintegy fél óra múlva ká­bult fejjel szabadultam tőle — ő ment el, nekem nem sikerült volna. Ugyanakkor némileg megértettem. Végül is: a bíró­sági tárgyalótermekben sorsok dőlnek el, s ez ott van a fo­lyósokon is, nyomot hagy a fa­lakon, az ablakok kereteinek elöregedő festésén, a meg- meglebbenő huzaton. Ki ilyen arccal és érzésekkel, mások homlokegyenest az el­lenkezővel taszítják be a bíró­ságra jövet az épület súlyos ajtaját. V. D. azok közé tarto­zik, akik valamiféle társadal­mi-társalgási, sorsot formálni- befolyásolni akaró szándéku­kat jönnek kiélni a Justicia ár­nyékába. Hát ha még - ta­núnak — idézik őket! Nem kérdeztem ugyan erről egy bírót sem, de minden bizony­nyal igaz: akad a bíróságra járó, oda idézett tanúk között jó pár, akiket csak sűrű köz- bekérdezésekkel lehet a tárgy­ra szorítani. V. D. tehát tanú volt. Min­dent látott, mindent hallott, minden más megkérdezett meghallgatását teljesen feles­legesnek, energiapazarlásnak tekintette, hiszen ő elmondta már a lényeget - az igazsá­got! —, minek itt még — ahogy ő mondta: hetyke-petykézni?I- Nem tudom — mondtam neki —, nem ismerem az ügyet.- Hah! Szokásos történet! Szerelem, gyerek, válás, va­gyon, ezt ide, azt oda ... Én azonban láttam B-t, amikor hazahozta azt a ringófene­kűt . . . Láttam először is, meg is jegyeztem magamban: na, ettől sem szabadulsz meg, K., behoztad a házadba a lépes­mézet .. .- És ön . . .- ... én egyedül élek. Ren­dezett körülmények között. Hi­szen éppen ezen csodálko­zom I- Mármint hogy ön egye­dül . . .- Frászt! - hadonászik szé­lesen. - Ezt akartam odabent is - háta mögé bök pufók ke­zével a tárgyalóterem felé — elmagyarázni. Hogy mások­nak kettő sem elég, a fene megette az ilyen embert. De nem hagytak szóhoz jutni. Minek itt hetyke-petyézni, ha egyszer az igazság az igaz­ság?! — A birónak pontosan . . . — Mit pontosan? — Szóval ismernie kell rész­letesen az . . . — Azért jöttem el, hogy el­mondjam. Ez a K. jól keres, nekem elhiheti. Annyira, hogy egyszer kértem tőle kölcsön néhány ezret, de nem adott... Arra bezzeg jut neki, hogy . . . na, de ne szólj szám, nem fáj a fejem! Szóval V. D. megsértődött. Akkor is, amikor K. nem adott neki kölcsönt - megértem én ez: a K-t -, meg most is, hogy: — Akármit akartam monda­ni, mindig belekérdeztek! S V. D. elvonult. Gondolom, nagyon várja már, hogy me­gint tanúnak idézzék. Addig is mélyen megsértődött az egész igazságszolgáltatásra, bírókra, a többi tanúra, a felekre — egyáltalán: erre az egész ér­teden világra. Mészáros Attila Élénk kiránduló- forgalom A hétvégi, szinte már nyá­rias idő tízezreket vonzott va­sárnap a Balatonhoz, a Velen­cei-tó környékére, a Duna-ka- nyarba, a kiskertekbe, az or­szág legszebb kirándulóhelyei­re. A vizek partján sokan na­poztak, több helyütt előkerül­tek a csónakok — gazdáik a tartós jó időre készülve javít­gatták, csinosították a vízijár­műveket -, mások horgász­szenvedélyüknek hódoltak. Megélénkült a balatoni ide­genforgalom. A füredi Anna­bella szállóba és a siófoki Európa szállóba szép számmal érkeztek külföldi turisták, kö­zülük sokan a természeti lát­ványosságokban bővelkedő ti­hanyi félszigetet, a Bakony tu­ristaközpontjait keresték fel, vagy Nogyvázsonyba, illetve a szántód pusztai műemlék major­ba látogattak el. Sopronban, Győrött, Moson­magyaróváron a nyári csúcs­időt megközelítő forgalom volt. elsősorban csehszlovákiai és osztrák turisták látogattak el ezekre a helyekre, ismerkedve a nevezetességekkel. Több tu­ristacsoport és számos egyéni látogató Pannonhalmán, Nagy- cenken és Fertődön töltötte szabadidejét. A Duna-kanyarban elsősor­ban Visegrád és Szentendre vonzotta a kirándulókat. Sok túrázó kereste fel a tavaszi szí­nekben pompázó Vértes er­deit. A Velencei-tónál már a vitorlásokban gyönyörködhet­tek a látogatók: a tavi flotta megkezdte a felkészülést a kö­zelgő vitorlabontásra, az évad­nyitó bemutatóra. Ahol játsszák, ott magyar hatásra Több mint gombfoci Gombfocinal: már csak azért sem mondható, mert a játéko­sok egyáltalán nem hasonlíta­nak a gömbre, focinak viszont több okból is nevezhető az asz­tali labdarúgás: kell hozzá ál­lóképesség, taktikai elképzelés, helyzetfelismerés stb. Tény, ami tény: ma 30-35 szakosztálya van az Asztali Labdarúgó Szövetségnek szerte az országban, s az is tény, hogy ezek között a pécsi Tü- zép szakosztálya oz élvonalba tartozik. Ezért is, hogy a Tü- zép-szakosztály és annak veze­tője, dr. Krassóy Miklós a hét végére megszervezte az első Tü- zép-kupái a Fészek Áruház te­tőtéri klubjában. Fiatal és idős, s jócskán kö­zépkorú is asztalhoz állt szom­baton és vasárnap a minősítő versenyen - összesen 18 csa­pat, Első helyet a budapesti Hermes harmadik csapata sze­rezte meg (Kiss ll.-Mészáros- Donáth), s a pécsi Tüzép Szendrei—Balta l.—Kubescha ösz- szetételű csapata lett a máso­dik. Egyéniben a budapesti Béres László (Testvériség) bizo­nyult a legjobbnak, a második pedig a pécsi Szendrey lett. Májusban egyébként orszá­gos egyéni bajnokság lesz Bu­dapesten — erre méq aiz „utcá­ról" is léhet nevezni, s éppen magyar kezdeményezésre ter­vezik. hogy sok évtizedes szü- ne: után újra megrendezik az Eurcoa-bajnokságot, annál is inkább, mert ahol játsszák az arztali labdarúgást, ott magyar hatásra játsszák B. L. . ’ .. A mezőny két komlói játékosa vasárnapi versenyen Csöbör Attila és Búzási Zoltán a Lauer Györgyi felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom