Dunántúli Napló, 1985. április (42. évfolyam, 89-117. szám)

1985-04-19 / 106. szám

1985. április 19., péntek Dunántúlt napló 3 Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Horváth Lajos 11 végrehajtás legnagyobb erejét a lakosság adja (Folytatás a 2. oldalról.) Az 1971-ben elfogadott irányelvek némely szempont­ból olyan belső és külső föl­tételekre épültek, amelyek nem voltak teljességgel előre láthatók, nem bizonyultak he­lyesnek vagy tartósnak. Be­bizonyosodott, hogy nem lehet egyoldalúan csak a nagyváro­sokat, a kiemelt településeket fejleszteni, s nem szabad egy- egy település jövőjéről kizáró­lag „fölülről" határozni. A te­lepülések rendezési tervei sok helyütt elrugaszkodtak a való­ságos anyagi lehetőségektől. Egy további tanulság tehát az, hogy mivel a gazdasági és társadalmi körülmények sza­kadatlanul változnak, erre a gazdaságpolitikában és a te­rület- és településfejlesztési politikában egyaránt — egy­másra is tekintettel — nyitot­tabbá kell válnunk. Érzéke­nyebben kell figyelnünk a tár­sadalomtól érkező jelzésekre, az új kérdésekre pedig új vá­laszokat kell adnunk. Az elmúlt években fokozó­dott lakosságunk cselekvő részvétele, anyagi részvállalá­sa a telepü'ésfejlesztésben. A közösség javára végzett társa­dalmi munka értéke ebben az ötéves tervidőszakban megha­ladja az 50 milliárd forintot, s ez két és félszerese lesz az előző időszakénak. Népünk helytállása az elmúlt nehéz esztendőkben az elért ered­mények tanúbizonyságát adják annak, hogy a helyi közössé­gek csakugyan érettek az ön- kormányzatra. Az expozé ezt követően kiemelte a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfon­tosabb összefüggéseket és cé­lokat.- A területek és a telepü­lések fejlesztése, amely ma­gában foglalja a különféle or­szágrészek, a főváros, a me­gyék, a városok és a közsé­gek jövőjének formálását, csakis arra épülhet, hogy a termelőerők és a gazdasági alapok erősödnek. Amilyen mértékben előbbre tudunk jutni munkánk hatékonyságá­nak javításában, s ahogyan a nemzetközi gazdasági viszo­nyok alakulása megengedi, olyan mértékben fejlődhetnek városaink és falvaink, s javul­hatnak a lakosság életkörül­ményei. Az expozé ezt követően ki­emelte a terület- és település­fejlesztés hosszú távú feladatai közül a legfontosabb összefüg­géseket és célokat.- A területek és a telepü­lések fejlesztése, amely mogó- bcn foglalja a különféle or­szágrészek, a főváros, 0 me­gyék, a városok és a községek jövőjének formálását, csokis ar­ra épülhet, hogy a termelőerők és a gazdasági alapok erősöd­nek. Amilyen mértékben előbb­re tudunk jutni munkánk haté­konyságának javításában, s ahocyan a nemzetközi gazda­sági viszonyok alakulása meg­engedi, olyan mértékben fej­lődhetnek városaink és fal­vaink, s javulhatnak a lakosság életkörülményei. Tudnunk kell azt is, hogy az úgynevezett intenzív szakaszban c gyarapodás, a növekedés már nem mehet másképp vég­be, mint o termelőerők eltérő ütemű fejlődése révén. Ez pe­dig arra vezethet, hogy a kü­lönféle térségek fejlődési lehe­tőségei is jobban differenciá­lódnak. Miközben igent mon­dunk a gazdaságunkban vég­bemenő differenciálódásra, tár­sadalmi rendünk lényegéből fakad az, hogy az emberek számára — bárhol éljenek is — egyenlőbb esélyeket teremt­sünk az elemi fontosságú el­látáshoz való hozzájutásban. Nem kevés az, amit az ob­jektiv adottságok folytán vagy történelmi okok miatt elmara­dottabb vidékeknek és telepü­léseknek a kedvezőbb adottsá­gúnkhoz való közelítéséért-tet­tünk. Mégis, még mg is nagy, helyenként növekvő a lemara­dás néhány hatórmenti és ap­rófalvas térségben. A közelítés útjai a következő években ab­ban látjuk, hogy elsősorban az ilyen adottságú tájegységek, városok és községek gazdálko­dó szervezeteit igyekszünk erő­síteni, s az eddiginél gyorsab­bon fejlesztjük az infrastruktú­rát. Ehhez a jövőben is lesz ál­lami segítség: egy olyan ár­nyal; támogatási rendszer mű­ködik majd, amely a kedvezőt­len adottságú térségek hátrá­nyainak leküzdésében c tartós megoldcsoko; szolgálja. Társadalmunk óhajaihoz iga­zodóan a jövőben is nagy fi­gyelmet kell fordítanunk a vá­ros és c falu viszonyára. A jövőben nagyobb hong- súlyi kap a községek fejleszté­se, és ez majd az állami és a megyei fejlesztési eszközök el­osztásában is kifejeződik. Be kell látnunk: a városlakóknak is érdekük, hogy javuljanak a környező falvak lakóinak élet­körülményei, mert ezáltal mér­séklődhet a bevándorlásból o városokra nehezedő nyomás és tágíthatok a városi ellátás szűk keresztmetszetei. A városok fej­lődése ugyanokkor jótékonyon hal a községek lakóinak élet­körülményeire is, mégpedig az­által, hogy közelebbi munkaal­kalmakat teremt, s hozzáférhe­tőbbé teszi a magasabb fokú szolgáltató sokat. Reálisan abból indulhatunk ki, hogy a következő évtizedek­ben folytatódik az urbanizációs folyamat, esetenként a nagy­községek várossá váláso. De érdekünk, hogy a jövőben a városokba költözés folyamata lassuljon, a várossá válás terv­szerűbbé, ircnyitottabbá váljon. Az ésszerű városfejlesztés, köze­pette ezért is kell segítenünk o kisebb településeknek népessé­gük megtartását erősítő képes­ségét és a települések közötti közlekedést és kommunikációs rendszert. A lényeg tehát az, hogy a települési viszonyokat és a gazdálkodás rendszeréi folya­matosan olyanná formáljuk, amely minden település számá­ré lehetővé teszi az önálló fej­lődést, amelyet jobban o helyi anyagi és szellemi teljesítmé­nyekre, és az ott élők tenni- akarásárc kell alapozni!- A célok közül kiemelésre kívánkozik a természeti, környe­zeti és települési értékeink megőrzése. Az önmagunk okozta és el­szenvedett környezeti károk or­voslása mór most is jókora erőforrásokat von el más fon­tos célok megvalósításától. S ha nem lépünk föl még határozottabban az újabb ká­rosodások ellen, ha nem tu­dunk a műszaki haladással egyidejűleg kellő szemléletvál­tozást elérni környezetünk megóvásában, akkor ebbéli gondjaink csak tovább szapo­rodnak. S nem utolsósorban: érvényt kell szerezni az idevá­gó törvényes előírásainknak! A hosszú távú feladatok kö­zül az évtized végéig kiemelt figyelmet kell kapnia az alap­fokú ellátás fejlesztésének. így annak, hogy mennyiségileg to­vább csökkentsük a lakás­hiányt, településeinket egész­séges ivóvízzel lássuk el, ará­nyosan bővítsük a csatorna- hálózatot, megteremtsük a nagy létszámú korosztályok ok­tatásának föltételeit, továbbá javítsuk az időskorúak helyi egészségügyi és szociális ellá­tását. A lakosságot is szolgáló termelő infrastruktúra fejlesz­tésében az elemzések azt iga­zolják, hogy elsősorban a táv­közlést és a vízminőség védel­mét kell kiemelnünk. Folytatjuk az egyoldalúan Budapest-kö- zéppontú közlekedéshálózat­ból fakadó feszültségek felol­dását. Ki kell szélesíteni a ha­tékony helyi foglalkoztatás le­hetőségeit, különösen az or­szág északkeleti térségében. A minderre kiterjedő kormányzati elgondolásokat és cselekvési programokat — a hozzájuk tartozó szabályozási föltételek­kel együtt — VII. ötéves ter­vünk foglalja majd magába. — Céljaink megvalósításá­nak fontos föltétele az, hogy a döntéseket azok hozzák meg és végrehajtásukról azok gon­doskodjanak, akik a szükséges ismeretek birtokában vannak, illetőleg akik a döntéseket a legjobban tudják végrehajta­ni. Evégett növeltük meg a vállalatok önállóságát, s ezért korszerűsítjük most a tanácsi gazdálkodást is. A tanácsi gazdálkodás ön­állóságának erősítéséről szóló javaslatot a kormány a közeli napokban vitatja meg. Kiala­kult elgondolásainknak az a lényege, hogy jócskán megnö­vekszik a helyi tanácsok — a városok és községek — fel­adata és felelőssége. Bővül az anyagi eszközök fölötti rendel­kezési joguk. A következő években fokozatosan nő majd a helyi gazdálkodó szerveze­tektől származó bevételeik ará­nya és csökken az állami tá­mogatás. Erősödik a tanácsok érdekeltsége abban, hogy be­vételeiket növeljék, mert az el­ért többlettel szintén szabadon gazdálkodhatnak. A nagyobb önállóságnak az lesz az első próbatétele, hogy a települé­sek fejlesztéséről alkotott el­képzelésrendszer harmonikus, egyszersmind a helyi közvéle­mény által elfogadott tervvé érlelődik-e, s hogy annak meg­valósítása ilyenformán szer- veződik-e meg. De az is pró­batétel, hogy felismerik-e min­denütt a ma előre nem látható tennivalókat, és megbirkóz- nak-e az új feladatokkal. A megyei tanácsok 1986 első negyedében hagyják jóvá hosszú távú fejlesztési el­gondolásaikat, a városok és a vonzáskörzettel bíró községek tanácsai pedig 1986 derekáig munkálják ki a ma­guk fejlesztési terveit. Ezekkel párhuzamosan készülnek el vagy korszerűsödnek a telepü­lések rendezési tervei. Azt a követelményt támasztjuk, hogy csak az a tanács hagyja jóvá a saját VII. ötéves tervét, amelynek már kiérlelt elgon­dolásai vannak a településfej­lesztés hosszú távú irányairól. A készülő tervek megalapo­zásához igénybe kell venni a tudomány segítségét.- Nagyon is tudatos, hogy közvetlenül az MSZMP XIII. kongresszusa után ilyen gazdag az országgyűlési ülésszak na­pirendje. Az oktatásról szóló új törvényt szellemi jövőnkről és az utánunk következő nem­zedékekről való gondoskodás jegyében fogadtuk el. A terü­let- és településpolitikáról születendő határozat a jövő­beli életföltételeinket, a ben­nünket körülvevő környezetet formáló cselekvésnek kíván irányt mutatni. A napirenden szereplő három törvénymódo­sításra tett javaslat pedig szo­rosan kapcsolódik gazdálko­dási rendszerünk átfogó kor­szerűsítéséhez, a reformfolya­mat továbbviteléhez. Valamennyi előterjesztett javaslat tehát arra irányul, hogy segítsen megvalósítani a kongresszusi határozatban megszabott politikai progra­munkat — mondotta Faluvégi Lajos, és a Minisztertanács nevében kérte, hogy a beter­jesztett javaslatokat vitassák meg és fogadják el, s azok meg­valósulását a mindennapokban jó meggyőződéssel támogassák. (Munkatársunk telefon jelen- tése) Az oktatás ügyében valami­lyen módon minden ember ér­dekelt. így talán nem is olyan meglepő az, ahogy Köpeczi Béla miniszter még az ország- gyűlés kulturális bizottságának ülésén fogalmazott: kevés olyan törvényjavaslat volt, amely a szakmai viták során ilyen éles kritikát kapott vol­na. Sokan ezzel kapcsolatban kérték számon az oktatás va­lamennyi problémáját, hiszen a törvény, az óvodától az egye­tem utáni posztgraduális kép­zésig szabályozza az oktatás minden területét. Ahogy a mi­niszter tegnapi expozéjában is hallhattuk, az új oktatási tör­vény 150 jogszabályt helyez Horváth Lajos (Baranya m., 3. vk.), c Baranya megyei Ta­nács elnöke az országgyűlés terv. és költségvetési bizottsá­gának titkára, a javaslat bi­zottsági elöadójc beszámolt ar­ról, hogy az előterjesztést há­rom bizottsóq - a jogi, igaz­gatási és igazságügyi, az épí­tési és közlekedési, valamint a terv- és költségvetési bizottság - együttes ülésen vitatta meg, amelynek során 16 képviselő mondott véleményt. Mindenekelőtt elégedetten állapították meg a felszólalók, hogy a kormány megértést ta­núsított a társadalmi párbeszéd során és készséget a javaslatok hasznosításában. A vita során a szándékok helyességét és tisztességét senki sem vonta kétségbe, de c végrehajtás itt megfogclmazotj- eszközeit és feltételeit jó néhányon nem ta­lálták eléggé kiérleltnek. Úgy vélték, hogy c szándékok meg­fogalmazása helyet; néhol bi­zony a keményebb ás a ponto­sabbon címzett felcdatmegje- lölés javára vált volna a hatá­rozati javaslatnak, hiszen a végrehajtás - lévén ez általá­nos gyengeségünk - e tekintet­ben is megkülönböztetett fi­gyelmei érdemel. A bizottságok úgy vélik — folytatta —, a határozati javas­ló. nyitottsága és rugalmassá­ga lehetőségei teremt arra, hogy o társodalom és a gaz- áoság általános folyamataihoz é; elképzeléseihez menet köz­ben is jól illesszük a területi történések konkrét céljait és c végrehajtás döntéseit. A fel - cdatterveze talán első ízben alapoz nagy gondossággal a terület- és településfejlesztési kutctásokra. Ez a kapcsolatok jövőbeni lehetőségeire is utal. S c dokumentum talán a leg­nagyobb erénye az, hogy min­den eddiginél jobban figyelem­be veszi a tervezés társadalmi hatásait és indíttatásait. Az előterjesztés erényeinek kiemelése utón nem hallgatott, annak - o bizottságok véle­ménye szerinti - hiányosságai­ról szólt. - A településfejleszté­si koncepcióban két település­hatályon kívül, és vele össze­függésben 650-et kell felülvizs­gálni. A törvény szövegében ugyanakkor 49 alkalommal szerepel, hogy az adott bekez­dés a folyamatos korszerűsí­téssel összefüggésben külön jogi szabályozást igényel. Mennyire szabályozza, meny­nyire köti a tegnap elfogadott új oktatási törvény a gyakor­latban dolgozó emberek mun­káját? Erről kérdeztük dr. An- tallfy György professzort, az országgyűlés jogi, igazságügyi és igazgatási bizottságának titkárát:- Is-is lenne a legrövidebb válaszom. Úgy gondolom, az alkotó kezdeményezés, most még inkább lehetőséget ad­hat a helyi ügyek által befo­lyásolt, saját elképzelésű mun­csoport kapott kiemelést. Buda­pest és agglomerációja, vala­min, a faluhely, a község. A budapestiek hiába keresték a kerületek Szerepének meghatá­rozóját, a vidékiek pedig a városok, főkén; a nagyvárosok és környezetük fejlesztésének hangsúlyozását. Ez utóbbi olyan felfogás- möd-váltásra utal, amely érzé­kenyen érint jó néhány me­gyét és hevíti a „bűnös" me­gyeszékhelyeken a néha felizzó véleményeket; nem válik javá­ra a főváros és a vidék kap­csolatának — mondotta. A mai nyugtalanító helyzet miatt több szó esett népesedésünk­ről és a népességről egyaránt. Ez utóbbival kapcsolatban szólók rámutattak arra, hogy a községek népességmegtarto- és eltartóképességének felerő­sítése az ottani élet minőségé­nek javítása megkülönbözte­tett feladatunk. Ezt követően megemlítette, hogy a közfigyelem és a bi­zottságok érdeklődése is kissé mostohán bánt az előterjesz­tés egyik részével, a területfej­lesztéssel. Nem véletlen ez — mondotta -, ugyanis ebben a megyei és helyi szervek nem eléggé érintettek és érdekel­tek. Nincs is megfelelő ráha­tásuk erre a folyamatra. Az is feladatunk tehát, hogy keres­sük — a tervezésen túl — a te­rületi szabályozás és szerveze­ti rendszer azon eszközeit, amelyek javíthatják a terület- fejlesztés megyei irányítását. A társadalmi viták tapasz­talatairól szólva kijelentette: a közösség megelégedésére szolgál, hogy ezt az immár társadalmi közmegegyezésen alapuló előterjesztést és egyál­talán ilyen témát — történelme során első ízben - napirend­jére tűzte az országgyűlés. Méltó helyen döntenek ebben, és méltón kell a végrehajtást is majdan ezen a szinten el­lenőrizni. Nem árt arra is fel­figyelni, hogy az újonnan megfogalmazott feladatok a felelősségi rendszer átrende­zését is igénylik. Természete­sen a végrehajtás legnagyobb erejét maga a lakosság adja. Sok jel mutat arra, hogy meg­nőtt az állampolgárok érdek­lődése a terület- és település- fejlesztés dolgai iránt. Tegyük hozzá, hogy növekvőben van igényessége is saját települé­sével és környezetével szem­ben. Ránk vár, hogy ezt az igényességet jó irányba terel­jük, hogy ezt értékmegőrző és értékgyarapító, településkultú­rát teremtő erővé formáljuk. Végezetül Horváth Lajos a bizottságok egybecsengő véle­ménye alapján az előterjesz­tett feladattervet és a módosí­tott határozati javaslatot elfo­gadásra ajánlotta. kához, ugyanakkor a törvény az alapelvekben világoson megfogalmazva ad útmutatást behatárolva a további tevé­kenység irányait. Ezek közül én ez intézményi demokratizálás­sal kapcsolatos paragrafusok­ban foglaltakat tartom legfon­tosabbaknak. Medvetzky Antalné dr.-t, a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola docensét, országgyű­lési képviselőt a törvény felső- oktatással kapcsolatos konkrét részeiről kérdeztem: — Elsősorban a minőségi ok­tatás megvalósításának felté­teleiről, és lehetőségeiről szó­ló részek ragadtak meg engem, mert úgy gondolom, hogy ezek még pillanatnyilag nem adot­tok. Egyetértéssel vettem tu­domásul, hogy a kulturális bi~­A Minisztertanács elnökhe­lyettesének expozéját követő vitában elsőként Bibók István­ná (Csongrád m. 7. vk.), a mó- rahalmi Vörös Október Terme­lőszövetkezet kertészeti szak­munkása hangsúlyozta: a he^ lyi tanácsok mellett a jövőben a termelőszövetkezeteknek is közvetlenebb módon kell be­kapcsolódniuk a településfej­lesztési politika alakításába és gyakorlásába. Szurdi István (Budapest, 2. vk.) nyugalmazott miniszter az előterjesztésnek azon megálla­pításával foglalkozott, hogy a terület- és településfejlesztés­ben megkülönböztetett módon kell kezelni országunk speciá­lis adottságú területeit. S. Hegedűs László (Pest m- 24. vk.), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke a terület- és településfejlesz­tés hossú távú feladatairól szóló előterjesztéssel a nép­frontmozgalom sok tízezer ak­tivistája és a HNF Országos Tanácsa nevében egyetértését fejezte ki. Az előterjesztés - mondta - tartalmazza azt a sok-sok ja­vaslatot, amelyet 6—8 éven át a tanyákról, az aprófalvakról, a kisvárosokról és általóbon településrendszerünk helyzeté­ről folytatott országos vitákon az állampolgárok jószándékkal és felelősen tettek. Elmondta a képviselő, hogy o népfrontmozgalom a kor­mány felkérésére, - együttmű­ködve a tanácsokkal, a szak- szervezetekkel, a KISZ-szel és más társadalmi szervezetekkel - széles körű társadalmi vitát szervezett, amelynek 10 ezer­nyi résztvevője volt. Szólt ezután arróT, hogy az e'múlt évek településfeileszté- si gyakorlatának az egyik leg­többet kifogásolt és bírált ele­me volt a költségvetési forrá­sok aránytalan elosztása. A város és a falu ellentéte, illet­ve egymásrautaltsága kap­csán igen fontosnak mondto az előterjesztés azon célkitű­zését, amely mind a termelő­erők elhelyezkedése, mind a településhálózat fejlesztése te­kintetében kiegyenlített és arányos fejlesztésre törekszik. Gyulavári Pál (Békés m., 1. vk.), a Békés megyei Tanács elnöke összegzésképpen úgy foglalt állást, hogy a koncep­ció számos ponton előrelépést jelent a korábbiakhoz képest, ezért javasolja elfogadását, több problémára azonban nem ad megoldást, ami szükséges­sé teszi, hogy időről időre új­ra elemezzük a fejlődést és megtegyük a szükséges korrek­ciókat. * Ezzel az országgyűlés tava­szi ülésszakának első munka­napja - amelyen Cservenka Ferencné, Péter János és Sar­lós István felváltva elnökölt — befejeződött. A tanácskozás pénteken a terület- és telepü­lésfejlesztés hosszú távú fel­adatairól szóló javaslat feletti vitával folytatódik. zottság ülésén is legnagyobb vitát kiváltó egyetemi, főiskolai vezetők és vezető tanárok ki­nevezésével kapcsolatos pa­ragrafusokban végül is egy­értelművé vált, hogy az ille­tékes szervek az intézmények javaslatait is figyelembe ve­szik. A vitákban felvetődött az is, hogy a műszaki szakokta­tás (így a főiskolák is) kerül­jenek vissza az ipari szaktár­cához, felügyeleti hatósághoz. Ehhez azonban még miniszter­tanácsi állásfoglalás is szük­séges. Úgy gondolom, a tör­vényben rögzítettek megvaló­sítása össztársadalmi feladat, egyetlen minisztérium vagy fő­hatóság sikerrel véghez vinni nem tudja. Bozsik László A törvény megvalósítási) össztársadalmi feladat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom