Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-07 / 64. szám
Dunántúli napló 3 1985. március 7., csütörtök A szakmunkásképzés ellentmondásai A szakmunkásképző intézetek tanulóinak 30 százaléka lemorzsolódik a három év tanulmányi idő alatt: megbukik vagy kimarad. Szomorú tény, elgondolkodtató helyzet, amely változtatás után kiált. Vitákban nincs hiány, ám a változás késik, s ez bizonyára nem véletlen: igen szerteágazó, egymásnak ellentmondó érdekeket kell figyelembe venni a szakmunkásképzés legcsekélyebb módosításakor is. Ugyanakkor az is világos: o jelenlegi állapot nem tartható fenn sokáig, és minden ötletre, javaslatra figyelni kell. Különösen azokra, amelyek nem kívülről, hanem a képzés valameny- nyi eredményének és qondjá- nak ismeretében magából az iskolából érkeznek. Ilyen Móricz Ottónak, az 508. sz. Tarr Imre Szakmunkásképző Intézet igazgatójának javaslata, amelyet nagyobb nyilvánosság előtt legutóbb a közéofokú tanintézetek pártérfekezletén mondott el. Előbb egy év az üzemben Az 508. szakmunkásképző lehetőségeiben is, korlátaibán is szinte jelképezi azokat az ellentmondásokat, amelyek között egy hasonló mai magyar iskola működik. Kertváros és Mólom határán négy évvel ezelőtt avatott, e célra készült épületben működik, amely azonban már a beköltözés pillanatában szűk volt. Azóta folyosók elfalazásával és egyéb trükkökkel növelik a tanteremként használható terek nagyságát. Videólánc és számítógépterem van az iskolában, évente 9—11 tanulócsoportot képeznek ki a számítógépek kezelésére, programozására. Ám nincs központi tanműhelyük, ahol az alapképzést megkaphatnák a gyerekek; hiába jó a kapcsolatuk az üzemek többségével, hiába vállalja pl. a BÉV egyes szakmák alapképzését, a kisüzemek és a magánkisiparosok nem tudják és nem is akarják vállalni az alapképzést — nincsenek rá berendezkedve. így aztán egyes szakmákban generációk kerülnek ki az iskolából alapvető ismeretek nélkül: például elekt- rolakatos vagy háztartási gépszerelő úgy, hogy nem tanul meq reszelni. Ám ne soroljuk tovább, irányítsuk figyelmünket egy fontos számra! Csökken a beiskolázás aránya: korábban a nyolcadikat végzettek 50 százalékát tudták felvenni, legutóbb már csak 40 százalékát. A „globális” létszámmal még nincs gondiuk (559 elsős tanulójuk van ebben az évben), de fiqyel- meztető jelek már vannak: a nehezen betölthető szakmákra méa kevesebben, a divatos szakmákra méa többen jelentkeztek. Uqvanakkor várható a demoaráfiai hullámból következő létszámemelkedés a szakmunkásképzésben is. — Ha rám bíznák, én nem vennék fel első nekifutásra minden nyolcadikat elvégzett tanulót — mondja Móricz Ottó. — Csak eqv év üzemi munka után. Ez alatt a gyerek napi 4 órát dolqozhatna választott szakmájában. Drágán képezünk- segédmunkásokat — Ha megnézzük a hozzánk jelentkezett nyolcadikosok félévi eredményeit, azt látjuk, hogy iqen sok az elégtelen magyarból, matematikából, fizikából. Év végén viszont már kevésbé buktat az iskola: tovább enaedi a qyerekeket. Ha nem vennénk fel őket rögtön, hanem eqy év múlva adnánk nekik lehetőséget a továbbtanulásra, több nyereséget elkönyvelhetnénk. Bizonyos tudati érettségre tennének szert. komolyabban vennék a tanulást, hiszen leg- többjüknél nem a képességgel, hanem a szorgalommal van baj. Rutint szerezhetnének vá- Jasztoi; szakmájukban. A páAz 508-as Szakmunkásképző Iskola számítógépterme Harmincszázalékos veszteséglista Egy javaslat, mely szerint kevesebb lehetne a bukott tanuló lyaválasztás is megalapozottabb lehetne, hiszen ez alatt kiderülhetne, ha nem tetszik a szakma. Még mindig olcsóbb képzetlenül átállni, mint néhány évi tanulás után. Jelenleg tanulóink 30 százaléka — a szakképzés szempontjából — veszteséglistára kerül: megbukik, kimarad. Magyarán: drága pénzen képezünk — segédmunkásokat. Közülük ugyan néhányon szakmunkások lesznek, de felnőttként, esti iskolában. Az üzemek nagyobb áldozat- vállalása révén — mert ők adnának napi 4 órás munkát — javíthatnánk a kiválasztódást. — De tudnának-e hasznos, értelmes munkát adni az üzemek szakképzetlen 15 éves gyerekeknek? — Meggyőződésem, hogy a legtöbb helyen meg lehetne találni ennek a módját. A mi kesztyűs tanulóink például már 3 hónap után varrnak, 6 hónap után minőségi a munkájuk. Ha pl. itt eltöltene egy évet a gyerek, az iskolai elméleti anyagit jobban bírná. — S ha nem akarna az iskolába menni, hanem ottmaradni? — Lehetne belőle betanított munkás, és később még mindig tanulhatna tovább szakmunkásnak. — Ily módon csökkenne a szakmunkásképzőbe jelentkezők aránya ... Belenéz az ember a vasárnap délutánba, mondjuk hasalva, lustán, kényelmesen, és szabályosan ottragad a televízió előtt. Ilyen is ritkán fordul elő, de mindent megnéz, ai déli műsorismertetéstől a Himnuszig. Az ember televíziózik. Vagyis nem válogat, nem kapcsol ki, nem „spórol" erre vagy arra a programra, hanem csak úgy néz. Végigasszisztálja ahogyan szép lassan leereszt a műsor. A március 3-i talán jobb vasárnap volt az átlagosnál, tö- möttebb. érdekesebb. A délután legalábbis. A szerkezet ismerős, megszokott, az ember tudja is, mire számít, van sport, kegyetlen sárdagasztás a Debrecen—Vasas meccsen, van aztán lermészetfilm, sorozat, laza beszélgetés, Delta, Hajdú — Igen, de ez nem ártana. A segéd- és betanított munkásokra nem költené annyit az állam, az iskolában nőne a színvonal, és fontosabb lenne a felnőtt képzés. A család oldaláról is — Azf mondhatnánk: a szakmunkásképző iskolák munkáját és felelősségét az üzemekre és a felnőttoktatásra akarja hárítani. .. — Nem: az üzemeknek, igaz, többet kellene vállalniok. Viszont a végzett szakmunkások jobb eredményt mutatnának fel. Csökkenne a bukás, nőne az átlagos színvonal. Jelenleg a jobb tanulók is (akik a négyötszörös túljelentkezésből kerültek ide) a nyomasztó átlag szintjén dolgoznak: iskolánkban félévkor 33 százalék volt a bukás. — Sok családban az szól a szakmunkásképzés mellett, hogy a gyerek három év múlva már keres. így egy évvel később hozna pénzt a házhoz ... — Nem egészen: a napi 4 óráért is fizetnének valamit. Azonkívül: most emelték 50 százalékkal az ösztöndíjakat, tavaly óta a harmadévesek már szakmunkásbérben is dolgozJános, telefonos vetélkedő, és van persze esti tévéfilm, mert anélkül nem megy, A Kedvesem, én válók gz a tipikus darab, amiről azt mondják a buszon, hogy a televízió minden vacko; megvesz, ha ugyan nem nekünk fizettek o németek (NSZK), hogy tűznénk talán műsorra ez': a könnyed baromságot vasárnap este, úgyse tűnik föl senkinek, úgy is csak pár millióan nézik. De vissza a kellemes délutánhoz! Ritka erős a kezdés, Kollányi Ágoston nagyszerű természetfilmje bár- hányadszor is élmény. Az állatok válaszolnak gondos, bölcs munka s talán nem is furcsa állatfilmről leírni: mélységesen humánus, erdőszaga van, nyárszaga, emberszaga. Aztán jön a Monte Cristó grófja. Eléggé hatnak. Az a bizonyos bukott 30 százalék amúgy is kizárja magát az ösztöndíjból, hiszen csak 50 forintot kap havonta: a jó tanuló pedig harmadikban akár 1100-at is kaphat. Számításaink szerint ez kifizetődik. — Az üzemeknek mi hasznuk lehetne ebből? — A jobban felkészített szakmunkáson kívül az, hogy korábban megkedveltethetik az üzemet a tanulóval: elgondolkodtató, hogy a végzett szakmunkások nagy része jelenleg nem marad meg a munkahelyén. — Mi indította arra, hogy kidolgozza ezt az elképzelést? — Ez nemcsak nekem jutott eszembe, mások is foglalkoztak vele. Mert itt választás előtt állunk: megvárjuk, míg nem tudunk mindenkit beiskolázni és akkor kapkodunk, szükségmegoldásokat keresünk —vagy felkészülünk a nehézségekre. — Ismertette már szakmai fórumokon ezt a javaslatot? — Mondogattam itt-ott, azt válaszolták rá: figyelemre méltó. Egyetértünk. Figyelemre méltó: fel kell használni ezt a javaslatot vagy egészében, vagy azokat az elemeket belőle, amelyek hasznosításra érdemesek. G. T. nézhető, s minthogy irgalmatlanul megfilmesít mindent, ami a regényben történik, az enyhe unalma; már-már Dumas számlájára írná az ember, aztán mégis úgy dönt, hogy az alkotók a „hibásak,, s arra gondol (van ideje bőven), hogy szép, szép ez a hűség, na de ennyire? Ezt követően megnézi <i vasárnapozó, hogy mit is ajánlanak neki a jövő hétre, nem lepődik meg azon, hogy semmi különöset s mire szürkén, szomorúan besötétedik, jön dr. Czeizel Endre. A Hel- tai András készítette beszélgetés fontos, tartalmas, bár Lo- sonczi Andrást és Buda Bélát „kár" volt meghívni, nem éppen szerencsés, ha érdekes, izgalmas emberek csupán asszisztálnak érdekes, izgalmas emA Kamarában is lehet operát játszani... Állásfoglalások színházfelújításügyben Néhány hete részletesen beszámoltunk a Pécsi Nemzeti Színház felújítási munkálatainak helyzetéről; az idei év végén elkészülő Kamaraszínház belső szerkezetéről, illetve a nagyszínházi munkálatok megkezdését követő kényszerű színházi struktúraváltozás valószínű elképzeléseiről. Óvatos aggodalmunknak adtunk hangot, miszerint — jóllehet, a Kamaraszínház felújítási munkálatai lemaradás nélkül, jó ütemben folynak — bizonyos testületi határidők már elmúltak, amelyekben Pécs város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága reális tervek kidolgozására utasította a szakigazgatási szerv és a színház vezetőit, például az opera játszási helyének kiszemelésére. Ám úgy tűnt, ezek a törekvések éppen a tervek konkrétságát, realitását illetően nem megnyugtatóak. Jeleztük azt is, hogy a testület az opera ügyét február 9-én ismét napirendjére tűzi. Ezen a vb-ülésen, ahol a leiárt határidejű határozatok között valóban napirenden szerepelt a színházfelújítás témája, a rövid írásos tájékoztatóra érdemben nem hangzott el sem kérdés, sem észrevétel. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy közben nem történt néhány fontos intézkedés, épp az általunk is észrevételezett problémakörben. A művelődési osztály jelentése szerint a Kamaraszínház felújítási munkálatai továbbra is jó ütemben, megnyugtatóan folynak. 1984 végén egy budapesti szakipari szövetkezet megkezdte a színpad gépészeti és világítási technikájának szerelését. A kivitelező vállalat (BÉV) rekordmértékű beépítést végzett az elmúlt évben: 71.8 millió Ft értékben, jóval többet a tervezettnél. Lengyel szakipari vendégmunkásokat a tanácsvezetés egyetértésével továbbra is alkalmaznak. A kivitelező változatlan ígérete: betartja az 1985. év végi befejezési határidőt. Ehhez - a szükséges átárazások után - ez évben összesen mintegy 160 millió Ft építési munkára és berendezésre van szükség. Idő közben utolsó simítások folynak a nagyszínház felújításának kiviteli tervein, amelyek 1985 május végéig elkészülnek. „A tervezők véleménye szerint, ha az 1984. évi ütemben dolgozik a kivitelező, a nagyszínház felújítása három év berek mellett. Érthető, hogy nem jut rájuk idő, az viszont kevésbé, hogy miért van szükség mellékszereplőkre. Czeizel valódi „tévészemélyiség, bőven von tapasztalata a tévé-szereplés előnyeiről és hátrányairól. Volt is bőven része mindkettőben. Amint azt sejteti is, a „szakma" nem zárta éppen szívébe ismeretterjesztő sorozataiért. Érdemes azon eltöprengeni, vajon miért kell kétszeresen, sőt sokszorosan „bizonyítani” a tudományban annak, aki vállalja az ismeretterjesztést, s így szükségképpen népszerű lesz. És jaj annak, aki a televízióban lesz népszerű, hamar meqkaohatjc a háta mögött a kó kler vagy a bohóc jelzőt. Talán nem is mindig az irigység, hanem a televízióról okkal? ok nélkül? kialakult nem túl jó vélemény okán. Persze híveke; is szerzett Czeizel Endre, azt ugyan nem tudta még elérni, hogy legyen Magyarországon orvosgenetikci intézet (az NSZK-ban negyvenkettő van). alatt elvégezhető. Ez esetben pedig elképzelhető, hogy csak két és fél színházi évad időtartamára kellene nélkülözni á nagyszínház épületét. A Végrehajtó Bizottság határozata értelmében a két tagozat - az opera és az operett elhelyezését a művelődési osztálynak a tanácsvezetés segítségével 1985. június 30-ig kell megoldania" —, olvastuk a művelődési osztály jelentésében. Kiegészítésképpen megkérdeztük Csorba Tivadart, az osztály vezetőjét: milyen konkrét intézkedést tettek a pécsi opera játszási helyének kijelölésére, a nagyszínház felújításának időtartamára? — Február 8-án a minisztérium három illetékes szakemberével, köztük két szakmérnökkel, s a színház, valamint a művelődési osztály illetékeseivel körbejártuk a Kamara- színház építkezését. Egységes véleményként alakult ki, hogy a fölújítás menete megnyugtató. Szó esett ezen a helyszíni bejáráson a pécsi opera- játszás lehetőségeiről is a nagyszínházi felújítás időszakában. Előzetesen és elvileg annyit állapítottunk meg, hogy a Kamaraszínház színpada, s a hidraulikusan emelhető zenekari árok lehetővé teszi, hogy itt operát, operettet játszhasson a színház. Természetesen erre alkalmas darabok, csökkentett létszámú zenekarral, s bizonyos kamarajellegű művek elképzelhetőek a jelenlegi Kamaraszínházban, a Ságváriban is. Ezt a véleményt a színház zeneigazgatója és a zenekar ügyvezető iqazgatója is megerősítette. Bizonyos profilváltozásra szükség lesz a pécsi operában, de nem olyan mértékben, amilyennek korábban tűnt. A tervezett gördülés is az elképzelések között szerepel. Komlón rendszeresen tartanak majd bemutatókat. A további városokban való szereplés költségei viszont megnövekednek. A minisztérium képviselője megígérte: gondolkodnak azon, hogyan lehetne az állami támogatás összegét fölemelni ehhez. Egészében véve pillanatnyilag megnyugtató a kép, mondotta a városi tanács osztályvezetője. Az opera és operett tagozat elhelyezésének ügyére a V. B. fönt jelzett nyári időpontjában visszatérünk. W. E. Szóval joggal érezhette dr- Czeizel a beszélgetés végén, hogy róla volt szó, és hálisten- nek mégsem csak róla. A HÉT-ből aztán estére kelve megtudhattuk többek között, hogy bajban van a magyar pelenkagyártás, valahogy megfordultak az arányok, kevesebb a gyerek és mégis több a pelenka. Régebben elég volt belőle negyven per fő (hogy mást ne mondjak), mostanra meg má; hatvan kell. Minthogy hihetetlenül olcsó, másra (!) is használják. Viszik butikruhának. Aztán volt még egy mondat, hogy tudniillik a dotáció ne az árura essék, hanem kapják meg az anyák. Hát igen. Jött végül a főműsor, ama négy-ötmilliós, ama „igényesen szórakoztató" hogy aztán a Kapcsoltammal és a Himnusszal (ez egy stabil pont) elteljen és elsüllyedjen ez az átlagos télvégi vasárnap. Parti Nagy Lajos Vasárnap
