Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-30 / 87. szám
IMS. Március 30., szombat Dunántúli napló 7 Kongresszusról — hazafelé Vélemények, nyilatkozatok a tanácskozásról Akik nem kaptak szót a vitában A Baranya megyei küldöttcsoport tagjai a Kongresszusi Központ bejárata előtt- Először azt kívánom elmondani, hogy küldött-társaimhoz hasonlóan, számomra is nagy élményt jelentett a kongresszus munkájában való részvétel. Voltam már korábban is pártkongresszusokon, a maguk idejében azok is nagy hatással voltak rám. Ami most a legfontosabbat jelenti, a kongresszusnak az alapvető megállapítása: „Tovább a lenini úton!” Tehát folytatjuk eddigi politikánkat. Ezt fogalmazta meg mint kívánságot megyénk párttagsága is a kongresszust megelőző pártrendezvényeken. Fontos tanulság számomra az az elhatározottság, hogy az előttünk álló években a korábbinál nagyobb ütemű előrehaladást akarunk, a megújuló képességünket erősítve. Olyan anyagi alapokat kell létrehozni, melyek lehetővé teszik a joggal felvetődött társadalmi és szociális gondjaink megoldását, örülök annak, hogy olyan nagy sorskérdések, mint a minden szinten történő megújulás fontossága, a tudományosműszaki haladás gyorsításának jelentősége, megfelelő figyelmet kapott, hangoztatva, hogy ennek megvalósításában mindenkinek megvan a maga szerepe, közvetlenül a gazdaságban, a tudományos életben, az oktatás terén, a dolgozó emberek részéről. Ezt a fontos ügyet mindenki eredményesen tudja a maga munkaterületén szolgálni. Én nagyon fontosnak érzem azt az elhatározottságot, mely a kongresszus egész tanácskozásából sugárzott. Gondolom, hogy a közvélemény, mely figyelemmel kísérte a kongresszust, ezt hasonlóan érezhette. Hiszek abban, hogy ezen az úton haladva, sokat tudunk tenni a kongresszus határozata végrehajtása érdekében. Választ kaptunk arra: mit kell tenni, hogy megoldódjanak azok a gondok, problémák a gazdasági és társadalmi életünkben, amelyekről olyan sok szó volt a tanácskozáson. ben, csak olyan nagy mértékű többletmunka vállalásával lehetett teljesíteni, ami az elkövetkező években semmiképpen nem folytatható. Nagyon fontosnak tartom egy világos, mindenki számára érthető, a népgazdaság igényeihez jól igazodó energiapolitika kidolgozását. Szólni szerettem volna, mint egy szocialista brigád vezetője arról is, hogy én ennek a mozgalomnak igen nagy politikai jelentőséget tulajdonítok, nem csak termelési tényezőnek tekintem. A szocialista brigádok tagjai vállalják munkájuk példás, jó elvégzését, de azt is, hogy élen járnak a közügyek intézésében, erősítik a munkások közéleti tevékenységét, formálják politikai-szakmai arculatukat, önként többet vállalnak a szocializmus építéséből adódó feladatok végzésében. Arról is szerettem volna szólni környezetem, tapasztalataim alapján, hogy a fiatalok nagy többsége tisztességesen él és dolgozik. Úgy vélem, hogy az értelmes feladatokkal megbízott fiataloknak tiszta a jövőképük, gyorsan megtalálják helyüket a társadalomban. Erősíteni kell a- ötvennégy éves pécsi bányász vagyok, sok mindent megértem ezen a pályán. Ami- ko, ezt c hivatást választottam, szakmám társadalmi rangja tisztes volt. Voltak jó, következtek nehezebb időszakok, napjainkban pedig igen sok a bányászat gondja. Szólni szerettem volna arról, hogy milyen nagy jelentősége van a Mecseki Szénbányák korszerűsítésére kidolgozott programnak, melynek megvalósítása megkezdődött, de még igencsak az elején van. A felszínre került szénnek túlnyomó részét még ma is nehéz fizikai munkával, rossz körülmények között, veszélyekkel számolva termeljük ki. Ehhez bányászokra, szakmunkásokra van szükség, a szakma perspektívájának erősítésére. Mi tudjuk, hogy a szénbányászatnak van jövője, ezt kell a társadalmi köztudatban erősíteni. Akik vállalják ezt a munkát, azok nyugodtan kötelezzék el magukat egy életre mellette. Fontosnak tartom azt is, hogy tovább növekedjék szakmám anyagi és erkölcsi megbecsülése, ezt több felszólaló bányásztársam is szóvátette a kongresszus vitájában, erről Lázár és tésében. Teljesítményeink között dolgozóink szorgalmas, szervezett és sokszor áldozatkész munkája húzódik meg, ezzel kapcsolatban több példát tudtam volna elmondani. Kifejtettem volna a véleményemet arról, hogy az új gazdasági szabályozók milyen követelményeket támasztanak vállalatunk elé, hogyan lehet és kell értelmezni az önállóságot. Tájékoztatást adtam volna a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny edv digi eredményeiről, azokról a munkasikerekről, melyeket dolgozóink elértek. Dallas Attiláné, a Kenderfo- nc- ér. Szövőipari Vállalat Hirdi Gyárának foncnője:- Én is szerettem volna néhány szót szólni vállalatunkról, melynek egyik jellegzetessége, hogy többségében nőket foglalkoztat. Ezért a párt nőpolitikái határozatában foglaltak érvényesítésének nálunk különösen nagy a jelentősége. Mi nagyon nehéz fizikai munkát végzünk. De többségünkben szeretjük szakmánkat, hűek vagyunk vállalatunkhoz. Mi nők, a jelentkező nehézségek leküzdéséhez, erőnkhöz mérten készek vagyunk segíteni. Szeretnénk azonban, ha a bérek az eddiginél jobban kifejeznék a teljesítményekben lévő különbséget, a munka társadalmi hasznosságát. Beszámoltam volna arról is, hogy a nők sokféle feladatuk mellett a család és a társadalom együttes segítségével ki tudják és akarják venni részüket a közéleti tevékenységből is. Indokoltnak tartom, tovább folytatva mindazt amit eddig tettünk, hogy mindenki aki teheti, felelős érte, fordítson nagy figyelmet az anyasággal, a gyermekneveléssel, a háztartási teendők ellátásával, a munkavállalással, a családdal való törődéssel együtt járó terhek enyhítésére. És végezetül: szívesen számoltam volna be arról is, hogy a pártkongresszus a felszabadulás 40. évfordulója tiszteletére tett felajánlásainkat eredményesen teljesítjük, 50 tonna szál szövőfonal legyártását terveztük terven felül, ezt eddig 81 tonnára túlteljesítettük. A képen baranyai küldöttek: Baranyi Sándor, Szécsi Zoltán, Nagy Rozália, Horváth Gyuláné (MTI-fotá — Telefotó - KS) Lukács János, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára: Két bányászküldöttünk is szeretett volna felszólalni a vitában. Deák László, a Központi Bizottság tagja, a MÉV csapat- vezető vájára: — Többek között arról kívántam tájékoztatni a kongresszus résztvevőit, hogy a bányászok sokszor adták tanújelét annak: készek nehéz helyzetben a helytállásra, áldozatkészségükre számíthat a társadalom. Ez a jövőben sem lesz másképp. Azonban azt, amit a társadalom igényel a hazai bányászattól az elmúlt évekfiatalokban azt a tudatot, hogy maguk is felelősek saját sorsukért. Erre jó alap az a fokozódó érdeklődés, mely körünkben is megnyilvánul pártunk politikája, történelmünk és jövőnk iránt. A fiatalok többségénél tapasztalható egészséges türelmetlenség szerintem a tenniakarással is párosul. Kezeljük komolyan gondjaikat, használjuk fel céljaik elérése érdekében lendületüket. Magyar Zoltán, a Mecseki Szénbányák csapatvezető vájára : Gáspár elvtársak is kifejtették véleményüket. Brun József, a Baranya megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója: — Elsősorban azokról a feladatokról szóltam volna, melyek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar előtt állnak. Ezen belül természetesen a húsipar, a mi vállalatunk helyzetéről. Szerettem volna arról is beszámolni, hogy milyen eredményeket — és hogyan — értünk el a termelésben, az exportfejlesztésben, a minőség javításában, a választék bővíA XIII. kongresszus befejezése után, amikor a Baranya megyei küldöttcsoport hazaindult, megkértem annak néhány tagját, mondja el röviden véleményét a kongresszusról, szóljon azokról a legközvetlenebb hatásokról, amelyek személyesen őket érték a vita alapján. Beszélgettem olyan küldöttünkkel is, akik szólásra jelentkeztek, de erre nem nyílt lehetőségük a vitában. Arra kértem, fogalmazzák meg kivonatosan, hogy miről is szerettek volna beszélni? Küldötteink egyik csoportgyűlése Szegvári Menyhért, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője:- Természetesen, ha szót kapok, elsősorban a színházról beszéltem volna, arról, hogy mi foglalkoztat bennünket, milyen színházat, milyen műsorpolitikát szeretnénk. Elmondtam volna, hogy egy olyan népszínházát igyekszünk kialakítani, melv mindenkinek az igényét kielégítené. Szólni akartam arról is, hogy milyen nehézségei vannak a mi szakmánknak, milyen fontos az erre való felkészülés, mely a főiskolán kezdődik és még ezután is hosz- szú az út. Egy társulat színvonalának kialakítása nem köny- nyű, ennek tapasztalatairól akartam saját színházunkból beszámolni. Végezetül szóltam volna azokról a sajátos élet- körülményekről, szakmai és egyéb gondokról, melyek napjainkban a vidéken élő és dolgozó színészekre jellemzőek. * Palkó Sándor, a megyei tanács nyugalmazott elnöke, küldöttcsoportunk legidősebb tagja:- Eddig hat kongresszuson és két országos pártkonferencián vettem részt. Természetes, hogy ezeknek mondanivalói az évek múlásával egybemosódnak emlékezetemben. Ami számomra a leghatározottabban megkülönbözteti ezt a kongresszust a korábbiaktól az, hogy ennyire nyílt és őszinte hanavétellel eddig nemigen találkoztam. Korábban nehezen szokták meg a küldöttek, hogy lehet, szabad őszintén szólni a közélet, a pórtélét tapasztalatairól még akkor is, ha ez esetben a gondok, a problémák is felszínre kerülnek. Lehet nevén nevezni azokat, akik a hibákat elkövették. Nem is sértődtek meg, akiket a kongresszuson meabíráltak. Nem formális önkritikák hangzottak el, a felelős vezetők szájából sem, tudták, hogy hol hibáztak. Ezt a küldöttek megértették, hiszen a szocializmus építése nem köny- nyű feladat, mi most csináljuk először, és ezt a munkát az államférfiaknak, a pártvezetőknek is meg kell tanulniuk. A kritika, az önkritika eredményessége a jövőben minden bizonnyal a tettekben fog megnyilatkozni. Bízok abban, hogy ezen a területen jogosak nekünk, küldötteknek az optimizmusunk, reményeink. Neubauer József, az SZMT vezető titkára:- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy én is több kongresszuson már részt vehettem. Nekem is elsősorban az tetszett a vitában, hogy mindenki nyíltan, őszintén mondta el véleményét az előterjesztett jelentésekkel kapcsolatban, így szólt saját munkaterületének tapasztalatairól. Engem a Mecseki Szénbányák pártérte- kezlete küldött a megyei pártértekezletre, majd így kerültem el a kongresszusra. Egyrészt e körülmény miatt, másrészt mint szakszervezeti vezető, én is nagy érdeklődéssel és egyetértéssel hallgattam mindazt, ami a bányászok munka- és életkörülményeivel kapcsolatban elhangzott. Meg vagyok győződve arról, hogy a joggal várt intézkedések meghozatala nem várat sokáig magára. Fontosnak tartom, hogy a felszólalók többsége hozzászólásaiból kicsendült a tenniakarás, nagy figyelmet szenteltek a vitában a pártegységnek, melynek nagy jelentősége lesz a jövőben is a kongresszus határozatai végrehajtásában. Személyesen rám nagy hatással volt az, hogy a kongresszuson több nemzedék tagjai egvütt voltak, köztük a fiatalok, akik nagy hozzáértéssel, felelősségérzettel vettek részt a vitában. Ez nekünk, idősebbeknek igen megnyugtató, magam is bízok abban, hogy a párt ifjú nemzedéke képes eredményesen cselekedni a kongresz- szus határozata véarehajtása érdekében. Végezetül fontosnak tartom, ahogyan a tömegszervezetek, -mozqalmak munkájának jelentőségével foglalkozott a kongresszus, elsősorban a párt és a tömegek kapcsolatai további erősítése érdekében. Gaszler József, a sombereki termelőszövetkezet elnöke:- örömmel hallgattam, hogv a vitában szó volt mindazokról a fontos aazdaság- és társa- dalomoolitikai kérdésekről, melyek a kongresszust megelőző pártrendezvénveken a mi meavén’kben is elhangzottak. A küldöttek a párttagsáa megbízásából joggal érezték, hoav ezekről a vitában szólni kell, és ez számomra iaen megnyugtató, érdekes volt. Fontosnak tartom, hogy nemcsak szóvá tették a társadalmat foglalkoztató jelentős problémákat, hanem felvázolták a tennivalókat, arról is beszéltek, hoavan akarnak cse'ekedni a hibák kiiavítása érdekében. Ez iaen jelentős tanulsáq számomra, hiszen a mi termelőszövetkezetünk kollektívájában is nagvon erős a szándék, hogy méq jobban, eredményesebben dolgozzunk. Ez kifeiezésre jut Gzokban a termelési sikerekben, melyeket közösen elértünk. A kongresszus határozata nem „aiándékcsomaq" a meglévő nehézségek leküzdéséhez, hanem feladatokat megjelölő program, melynek megvalósítása érdekében minden közösségnek fegyelmezetten dolgoznia kell. A végrehajtás jó megszervezése mindenki számára- előnyös lehet. Nem siránkozni, nem a bajokra kell hivatkozni, hanem a kongresszus útmutatásai alapján szorgalmasan dolgozni. Mi ezt tettük a XII. kongresszus utón is, igen szép eredményeket elérve, és meg vagyok győződve arról, hogy erre a jövőben is képesek leszünk, mert ehhez van erőnk, elszántságunk. E zek az első vélemények, nyilatkozatok. Küldötteink bizonyára még sokszor fogják gondosan átnézni jegyzeteiket, újabb következtetéseket levonva saját feladataikra, aktív részesei lesznek megyénkben a XIII. kongresszus munkája további megismertetésének, határozata végrehajtásának szervezésének, a mozgósításnak, a példamutatásnak. Mitzki Ervin
