Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-30 / 87. szám
e Dunántúli Tlaplo 1985. március 30., szombat Négy évtized tanulságai 1945. április 4. korszakos átalakulások kezdete, sorsforduló a magyar nép életében. Az elmúlt negyven év történelmi jelentőségét az tükrözi a leghívebben, hogy dolgozó népünk áldozatos munkája nyomán Magyarországon otthonra lelt a szocializmus, amely rövid időszak alatt olyan gyökeres fordulatot hozott, amilyenre az államosítás óta nem volt 'példa az ország ezeréves történelmében. A sorsfordítás lehetőségét a Szovjetunió teremtette meg azzal, hogy dicsőséges Vörös Hadserege felszámolta a német fasiszta megszállók és hazai csatlósaik uralmát, elhárította a magyar nemzet létét fenyegető veszélyeket. A lerombolt ország talpra állításában, a nemzeti újjászületésért folytatott küzdelemben alapvető volt a kommunista párt, valamint a többi haladó, demokratikus erő kezdeményező, cselekvő szerepe. A népi hatalom kivívása pedig azt példázza, hogy a magyar progresszió eléggé erős volt ahhoz, hogy az ország elindulhasson a szocializmus eszméi valóra váltásának útján. * A népi rendszerünk fejlődésének legfontosabb tapasztalata, hogy a kedvező külső körülményekre támaszkodva a hazai progresszív erők rövid idő alatt meg tudták teremteni a szocializmushoz való áttérés két alapvető előfeltételét: a tulajdonviszonyok társadalmasítását és a hatalmi struktúra gyökeres átalakítását. így a fordulat döntően politikai síkon - s nem a klasszikus marxi feltételezés szerint a termelési mód kapitalizmus kereteit feszegető magasfo- kú fejlettsége következtében - ment végbe. Ismeretes ugyanis, hogy az akkori Magyarországot inkább az elmaradottság, mintsem a tőkés világ átlagos fejlettségi szintje jellemezte. A dolgok lényegét tekintve tehát, a hazánkban végbement népi demokratikus forradalom sok tekintetben azonos, vagy hasonló volt ahhoz a folyamathoz, amely az 1920-as években Szovjet- Oroszországban zajlott. Magyarországon is a legelső, s a legdöntőbb társadalmi feladat volt az óriási anyagi áldozatokat követelő gazdasági bázis elmaradottságának megszüntetése. Az átalakulás éveiben sajátos ellentmondással kellett megbirkózni: a szocializmus a : munka társadalmasításának i szintje tekintetében is felté- ' telezi a kapitalizmus meghaladását, nekünk viszont a I tőkés fejlődésben mutatkozó i sok évtizedes elmaradást kellett mindenekelőtt behozni. , Az ellentmondás objektív té- j nyezője lett a menetközben : keletkező társadalmi-politi- i kai feszültségeknek. Ezzel összefüggésben megkockáztatható az a következ- ! tetés, hogy azokban a gazda- ; ságilag előrehaladott tőkés { országokban, ahol a ter- í melőerők, a munka társadal- I masítása, a tudományos-műszaki adottságok magas fej - I lettségi szintet értek el, a társadalom szocialista átala- I kulása objektíve könnyebb lesz, mint Kelet-Európábán. Mindezen körülmények még inkább aláhúzzák a társadalom, a gazdaság, a kultúra fejlődésében elért eredmények jelentőségét. Alapjaiban alakultak át az osztályviszonyok, módosult a magyar társadalom osztályszerkezete, gyökeresen megváltoztak, demokratizálódtak az elosztási viszonyok. A ma- I gyár gazdaság a teljesítőképesség tekintetében felzárkózott a közepesen fejlettek, ezen belül pedig a mezőgazdaság a világ élenjáró országainak szintjére. Jóllehet, vannak olyan más társadal- | mi berendezkedésű államok, ahol a gazdasági fejlődés üteme még gyorsabb volt,' mint hazánkban, az általános kulturális gazdagodás, az emberek műveltségi színvonala tekintetében hozzánk hasonló tempójú előrehaladást csak a környező szocialista országokban találunk. * Az elmúlt négy évtized a történelmi haladás alapvető irányát tekintve a szocialista építés egységes korszaka, ez a fejlődés azonban nem volt sem egyenletes és töretlen, sem ellentmondásoktól mentes. Az átalakulás politikai tényezőinek meghatározó szerepe önmagában is erősítette az ellentmondások 'kiéleződésének veszélyét. A politikai akarat és cselekvés nem mindig volt képes időben, s átfogó módon eleget tenni a társadalmi, mindenekelőtt a gazdasági fejlődés, a gyors ütemű növekedés kapcsán halmozottan jelentkező új 'követelményeknek. Ebben jelentős része volt annak is, hogy az ötvenes évek első felében a hatalmi struktúra csúcsán olyan személyek voltak, akik kevéssé vették figyelembe a magyar társadalom hagyományait és adottságait, akiket a voluntarista szemléletmód és szubjektivizmus jellemzett. Mindezt tetézte, hogy a magyar vezetés számára semmiféle közvetlen történelmi tapasztalat nem állt rendelkezésre. A Szovjetunió társadalmi-politikai gyakorlata pedig közvetlen modellként jelentkezett ahelyett, hogy a tapasztalatok forrásaként szolgált volna. A szocialista Magyarország történetéhez a sikerek mellett a megtorpanás, sőt a társadalmi válság is hozzátartozik. Az 1956-os ellen- forradalom olyan társadalmi méretű krízis volt, amely a belső politikai hibák és torzulások, valamint a külső, s a hazai ellenség tudatos tevékenysége következtében végveszélybe sodorta a népi hatalmat. Tanúsította, hogy a szocializmus alapjainak kiépítése még nem nyújt sem végérvényes, sem automatikus biztosítékokat a rendszer töretlen fejlődéséhez. A realitásokra épülő politikai céloknak és törekvéseknek a mindennapi életben történő gyakorlati kipróbálása, „életrevalósága" és az újabb meg újabb követelményeknek megfelelő kiigazítása biztosíthatja a társadalmi stabilitást. & A magyar kommunistáknak, a haladó irány híveinek megújulási készsége és ereje tette lehetővé azt, hogy csaknem három évtizede töretlenül és eredményesen érvényesüljön a következetes politikai irányvonal. Nincs szó valamiféle csodáról, vagy különleges politikáról. Az MSZMP a kezdet-kezdetén megfogalmazta és a gyakorlatba átültette a lenini elveknek megfelelő politikai követelményeket, alkotó módon alkalmazta a szocializmus törvényszerűségeit az ország konkrét viszonyaira. Üj munkastílust honosított meg, amely a politikai gyakorlat, a társadalmi közélet egyik fő jellemző vonása lett. Az ellenforradalom leküzdését követő évtizedek értékeléséhez tartozik, hogy ebben az előre ívelő szakaszban is voltak hullámzások, a fejlődésnek gyorsabb, illetve lassúbb periódusai. A hatvanas évek fordulóján a mező- gazdaság szocialista átszervezése nagy erőpróbát jelentett. Később, mind élesebben mutatkoztak a gazdasági fejlődés extenziv tartalékai kimerülésének, majd a kedvezőtlen világgazdasági körülmények negatív következményei. A pártnak azonban volt ereje és képessége felismerni az új követelményeket, s az irányítási rendszer olyan reformját kezdeményezte, amely — most már 17 év gyakorlata tanulság rá — biztosítja a szocializmus további előrehaladását. Ennek a folyamatnak a továbbvitele napjainkban különösen fontos, mivel a létező szocializmus, közöttük hazánk is szembetalálja magát a tőkés világ, a tudományos-műszaki forradalom új hullámának 'kihívásával. Az elmúlt mintegy hórom évtized társadalmi méretű és jelentőségű vívmánya, hogy az ország minden becsületes állampolgára emberhez méltóan élhet, gondolkozhat, részese lehet az alkotó cselekvési folyamatoknak, a politikai döntéshozatalt formáló közegnek. Az alkotásra ösztönző környezetnek fontos tényezője lett a mindenkor nyitott gondolkodás, az új iránti fogékonyság és az értelmes demokrácia, vagyis a szabad szólásnak és cselekvésnek olyan összessége, amely nem önmagáért való, hanem az a hivatása, hogy csökkentse az előrehaladás fékjeit, s előrelendítse a hazánk boldogulását szolgáló tetteket, elgondolásokat. Ebben a törekvésben hazánk nincs egyedül; a többi szocialista országban is aktívan keresik a társadalom továbbhaladásának útját. Magyarország számára földrajzi adottságai és történelmi hagyományai alapján mindenkor megkülönböztetett jelentősége van a külső környezet alakulásának. Az elmúlt négy évtized különle-. ges vonósa számunkra, hogy alapvetően megváltozott az ország nemzetközi orientáltsága, külpolitikája. Az utóbbi évszázadokban először teremtődött olyan lehetőség, hogy a magyar állam olyan országokhoz kötődik, amelyekkel azonosak, vagy hasonlóak a társadalmi céljai. Ugyancsa<k az elmúlt négy évtizedre jellemző csupán, hogy Magyarországnak nincsenek. háborús, irredenta törekvéséi. Egész külpolitikájával a béke megőrzését, a népek közötti jó viszony ápolását, s normális együttműködést kívánja szolgálni. Az MSZMP nemzetközi te- vekénységének egyik pillére, az internacionalizmus egyaránt kifejezi az érzelmi kötődést más országok haladó erőihez, s a magyar kommunisták igazi érdekeit is. A magyar nép legalapvetőbb érdeke a mindenoldalú együttműködés a hasonló társadalmi berendezkedésű országokkal, mert csak ily módon biztosíthatja a boldogulását. » Ha visszatekintünk az elmúlt negyven évre, megállapíthatjuk, hogy rendkívül ösz- szetett, nehéz feladatokkal birkóztunk meg. A négy évtized történelmi remények, várakozások és kételyek egész sorát válaszolta' meg. A mind igényesebbé váló, politikaildg felnőtt társadalmunk, a fölkészült és dinamikus új nemzedékek politikai megnyilvánulásai és tettei világosan jelzik, hogy az MSZMP eddigi irányvonalának folyamatosságát fenntartva - még tudatosabb, kezdeményezőbb társadalmi cselekvés szükséges. Ezt tükrözte pártunknak az elmúlt napokban befejeződött XIII. kongresszusa, amely hitet tett az eddigi politika következetes folytatása mellett. Programot adott az előttünk tornyosuló feladatok megoldásához, a fejlődés nyomán felvetődő új kérdések alkotó megválaszolásához, ahhoz, hogy tisztán lássuk: minden eddigi vívmányunkkal együtt is — ha történelmi léptékben mérjük fejlődésünket — az út elején tartunk, s a továbbhalodás- hoz megújulásra, alkotó, hatékony munkára van szükség- Horn Gyula Kertmegi Mária és Rúzsa Magdolna Proksza László felvételei Azon a vetélkedőn találkoztam velük, amelyet a POTE lles klinikai tömbjének szakszervezeti bizottsága rendezett nővérek, asszisztensek részére és apropója a 40. évforduló volt. (A vetélkedőt évenként megrendezik. Most öt csapat, a lles sz. belgyógyászati és sebészeti klinika, az urológia, az idegklinika és házigazdaként a bőrklinika vett részt. Akik indultak, rákényszerülnek, hogy szakmailag képezzék magukat és az ilyenkor összejövő szép számú szurkolótábor, a kolleganők pedig a teljesített feladatokból és a hibapontokból tudhatják meg, hogy a mindennapi gyakorlatban is végzett munkájukban mire kell ügyelni. Döntő többségben a szakma gyakorlati és elméleti tudnivalóiról kellett számot adni. Rúzsa Magdolna, Kertmegi Mária, Vasvári Ibolya az idegklinika nővérei fölényesen, nagy pontszámkülönbséggel nyerték el az elsőbbséget és a vándorserleget. * * * Egyik kórház sem nevezhető üdülőnek, ahol súlyos betegeket kezelnek, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Idegklinikájának férfiosztálya meg különösen nem az. Agylágyulásban szenvedő öntudatlanok, agyvérzéstől bénultak és még soksok más súlyos eset. A mozdulatok lelassulnak, a reflexek kiesnek és sokszor 70—80 kilós magatehetetlen férfiakat kell forgatni, tisztába tenniök a 45—50 kilós nővérkéknek. Mégis mindhárman azt mondják: nagyon szeretnek itt lenni ezen a klinikán, ezen az osztályon és nagyon sokkal több fizetést kellene ígérni, hogy innen elmenjenek. Amit Vasvári Ibolya mesél, az talán kicsit magyarázat erre. — Három éve érettségiztem Pécsett, az egészségügyi szak- középiskolában. Régi elhatározásom volt, hogy nővér leszek. A szakközépiskolába azért jelentkeztem, mert itt a szakképesítést, az érettségit is egyszerre megszerezhettem. Szakmai gyakorlatokra sokfelé jártunk. A legtöbb helyen amolyan kifutófiúnak használtak bennünket, szennyes ruhát cipeltünk, büfébe, boltba mentünk, ami nem lett volna baj, de az már igen, hogy csak ezt csináltuk. Betegnek közelébe se kerültünk, így nem is tanultunk ezeken a helyeken semmit. Itt az idegklinikán először foqadtak bennünket úgy, mint tanuló nővéreket. Segítettünk a mosdatásban, engedtek vérnyomást mérni és itt tanítottak meg injekciót beadni. A kolleganők kedvesek, seszorulva a mi segítségünkre és egy pohár vízért, egy jó szóért nagyon hálások tudnak lenni. Sokan közülük gyógyíthatatlan betegek, nekünk kell megszépíteni az utolsó napjaikat. * * * Rúzsa Magdolna volt az, aki. közülük a vetélkedőn az egyetlen tréfás-játékos feladatra, a kötélugrálásra vállalkozott. Nem csoda, hogy az ő teljesítménye volt a legjobb, hiszen még pár éve is aktív tájfutó volt. — Ellentétben a kolléganőimmel, nekem sokáig fogalmam sem volt, mi leszek. Én Pesten jártam általános iskolába. Amikor a pályaválasztásra került sor, többfelé vittek bennünket munkahelyekre, középiskolai nyílt napokra. Akkor tetszett meg nekem az egészségügyi szakközépiskola. Már harmadikos voltam és még mindig nem tudtam, ha végzek, mi is lesz tovább. Egyszer kórházi gyakorlaton voltunk, mindannyian kaptunk egy kórtermet, ahol a tennivalók egy részét mi láttuk el. Az egyik beteg megkérdezte a nevemet és a címemet. Már el is felejtettem, amikor nyáron kaptam névnapomra egy dísztáviratot Erdélyből. Kiderült, ez a beteq odavaló volt. Nem felejtett el, így köszönte meg, amit érte tettem. Annyira meghatódtam, hogy csak ültem és bőgtem és akkor határoztam el, nővér leszek. * * * A nővér nemcsak a betegek gondozója, az orvosnak is segítőtársa. Olyan szakmai ismeretekkel kell rendelkezniük, hogy az orvosi szaknyelven elhangzó utasításoknak azonnal eleqet tudjanak tenni. Saiátos zárt viláa az övék. A nővérszálláson jól érzik maqukat, de a három műszak a kikapcsolódást eléggé behatárolja. A lányok mondják, nekik nehéz ismeretséget kötni. Ha mégis, méq mielőtt elmélyülne a kapcsolat, „lelépnek a palik”. Mert éiszakás műszak után bizony fáradtak, és kinek kell egv fáradt nő? Ám ezt azért cáfolja az a tény, hogy mindhármuknak van komolv kapcsolata, eqyiküknek két hónap múlva lesz az esküvője. Eqy valamiben mindhárman megegyeznek: jól érzik magukat a munkahelyükön és semmilyen más foalalkozást nem tudnának mogulnál elképzelni, csak ezt: betegeken segíteni. gítőkészek voltak. Akkor határoztam el, ha végzek, csak ide jövök. * * * Kertmegi Mária, aki szegedi szakközépiskolában végzett, szintén azt mondja, még csak eszébe sem jutott, hogy ne nővér legyen. Többször különböző fórumokon az intézményekben lévő nővérhiány egyik okaként emlegetik, hogy azok, akik az érettségit is adó egészségügyi szakközépiskolát végzik el, nem szívesen lesznek ágy melletti nővérek, inkább az egészségügy más területén lévő közép- káderi állásokra pályáznak. — Igen, sokan választják a kényelmesebbik megoldást — mondja Kertmegi Mária. — Csak éppen ők a gyógyítómunka szépségétől szakadnak el. Igaz, a mi munkánk nehéz, azzal is jár, hogy három műszakban dolgozunk, ennek ellenére én el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak. Az is igaz, hogy nem fizetnek meg jól bennünket, hogy nincs arányban a terhelésünk a jövedelmünkkel. Ezt nem. is lehet megfizetni. Egyszerűen szeretni kell. Sokan megkérdezték már, mi a csudát lehet szeretni azon, hoay az ember ágytálakat cipel? Nehéz megfogalmazni. Szeretek emberekkel foglalkozni, különösen az idősekkel. Jó látni, ha például többet eszik, mert én etetem, jó érzés, ha látom javult az állapota, és ennek én is részese vagyok. A nálunk lévő betegek legtöbbje idős, rettenetesen kiszolgáltatottak, sokszor a családjuknak sem kellenek. Ró vannak Sarok Zsuzsa
