Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-28 / 85. szám

A Dunántúlt napló 1985. március 28., csütörtök Tovább folytatódik a vita Boldog Jánosné, a Kiskunha­lasi Állami Gazdaság kertésze­ti brigádvezetője, Bács-Kiskun megye küldötte személyes ta­pasztalataiból merített példák­kal szólt a közéleti munkáról. — Társadalmi munkámat a KISZ-clapszervezetben kezdtem. Rendezvényeink a tanyavilág­ban zajlottak. Kiskunhalas lakos­ságának 14%-a még ma is külterületen él. Tanyán, amely a végletek világa. Az egyedül maradt idős ember, a jómódú gazdálkodó éppúgy megtalálható itt, mint a rogya­dozó viskó és az összkomfortos kisgazdaság. Senki nem tagad­ja azt az alapvető változást, amely a tanyasi emberek élet­éi gondolkodásmódjában . be­következett. Vailcmennyien félt­jük ezeket az eredményeket, hi­szen munkánk révén születtek meg, és a kiegyensúlyozott ag­rárpolitika tette azokat lehető­vé. Tapasztalataim alapján is egyetértek a határozat-tervezet­nek azzal a megállapításával, mely így fogalmaz: „Az idős korúak létbiztonságának erősí­tése érdekében csökkenteni szükséges a nyugdíjrendszer egyenetlenségeit". A fiatalabb generáció lehető­sége nagyobb, életvitele eltér az idősebbekétől. Gyermekeink ma már nem osztatlan tanyasi is­kolába járnak, hanem városi, vcgy nagyközségi intézmények­be. így nyitva áll előttük a to­vábbtanulás lehetősége. zarnóczi József, az MSZMP X. kerületi bizottságának első titkára, Budapest küldötte, Kő­bánya dolgozóinak üdvözletét tolmácsolta, a kongresszusnak, majd a pártépítő munka tapasz­talatairól szólt. Elmondotta: — Fokozott figyelmet fordí­tunk a nagyüzemekben dolgo­zó pártszervezetek munkájára, irányításukra, segítésükre. Ám pusztán statisztikai meggondo­lásokból nem húzzuk le a so­rompót az eszmei meggyőződés­ből, az MSZMP iránti bizalom­tól, a politikánkkal való azono­sulástól vezérelve felénk igyek­vő orvosok, mérnökök, pedagó­gusok, vagy akár adminisztratív munkakörben dolgozó embe­rek előtt sem. Mindazoknak helyük van sorainkban — le­gyenek bármilyen foglalkozású emberek —, akiknek felvétele révén nemcsak a statisztika ja­vításával, hanem emberi ér­tékkel is gazdagodhat és erő­södhet pártunk. Zarnóczi József ezután el­mondta, hogy a pártépítő mun­ka, számos okból, különösen a fiatalok között vált nehézzé, s ezen a területen olykor elfo­gadhatatlan állapotok tapasz­talhatók. — Kerületünkben egy új is­kolában volt olyan tantestület, ahol 70 pedagógus közül egy párttag sem volt. Ez persze ki­vételes eset. De nem kevés gondot okoz például az is, hogy az elmúlt öt évben, a 15 nagyvállalatunknál elhelyezke­dett 567, főiskolát és egyete­met végzett pályakezdő közül mindössze huszonhármán vol­tak párttagok. Ezék a példák súlyos ellentmondásokat mu­tatnak, hiszen olyan diplomá­sokról van szó, akiknek nevel­tetése, iskoláztatása mindvégig társadalmunk közösségeiben folyt. Elfogadhatatlan számunk­ra, hogy az ezekben a közös­ségekben dolgozó pártszerve­zeteknek, kommunistáknak nem jutott soha annyi figyelmük e fiatalokra, hogy közülük a leg­jobbakat ne csak megnyerjék eszméinknek, hanem párttaggá is neveljék. Kovács János, a csorvási Le­nin Mgtsz elnöke, Békés me­gye küldötte bevezetőben le­szögezte : — Szocialista államunk de­mokratizmusának, demokrati­kus intézményrendszerének fej­lődésével, mint ennek része, a termelőszövetkezeti demokrácia is sokat fejlődött a szövetkeze­tek megalakulásától napjain­kig, így az elmúlt öt évben is. Ez a politika rangjukon kezelte a termelőszövetkezete­ket, engedte, sőt ösztönözte, hogy a termelőerők fejlődését párhuzamosan kövesse a szö­vetkezetek belső viszonya, ön- kormányzati rendszere. Egyetértek azzal — folytatta —, hogy fejleszteni kell a tag­ság tulajdonosi tudatát. Nincs igazuk azoknak, akik szerint nincs tulajdonosi tudat, illetve visszafejlődött ez a tudat, el­idegenedtek a tsz-tagok. Két­ségtelen, hogy vannak negatív jelenségek. Az egységes szo­cialista szövetkezeti tulajdon gyorsabban fejlődött, mint az ennek megfelelő tudat. Ezzel együtt nagyon sok po­zitív példát lehet felhozni. A kései kitavaszodás nagy erőfe­szítéseket kíván. Ha rá tudunk menni a földekre — mondotta —, másfél hónapig nem lesz sem szombat, sem vasárnap, sem ünnepnap, csak munka lesz. Száz emberből kettő le­het hogy zsörtölődni fog, de 98 azt fogja mondani, hogy menjünk, csináljuk, most van az ideje. Ez a magatartás na­gyon sökat mond. Tóth Imre vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancs­noka, a Határőrség küldötte rámutatott: államhatárunk őri­zete békében is harci feladat és e tevékenység nagy fontos­ságú hazánk, népünk bizton­sága, szocialista társadalmi ál­lamrendünk védelme szempont­jából. A felszólaló egyebek között elmondta, hogy a legutóbbi 5 évben majdnem 200 millió utast és 60 millió járművet érintő ha­tárforgalom ellenőrzése, biz­tonságának, gyorsaságának és kulturáltságának minőségi fej­lesztése — a Vám- és Pénz­ügyőrséggel és más szervekkel szoros együttműködésben — komoly helytállást kíván. Az el­múlt években több új határát­kelőt nyitottak,' számos nagy forgalmú átkelőhelyet pedig korszerűsítettek. A Belügymi­nisztérium és a Határőrség több területen javította mun­káját és a növekvő forgalom­nak jobban megfelelő, jelen­tős átcsoportosításokat hajtott végre. — A határőrség részé­ről készek vagyunk — a bizton­ság megtartása mellett — a határforgalom ellenőrzésének további gyorsítására is — han­goztatta a felszólaló. A továbbiakban a fiatal ha­tárőrök, sorkatonák helytállá­sáról, munkájáról beszélt a kül­dött. Kijelentette: mai fiatalok ők is, annak a nemzedéknek a tagjai, amelyet néha türelmet­len kritikával is illetünk. — A mi tapasztalataink alapján csak elismerő szavakat mond­hatok róluk. A legjobbak kö­zül, akik kiváló munkát végez­tek és végeznek, öt év alatt több mint 2300 ifjúkommunistát vettünk fel a párt soraiba. Ha­tárőr fiaikra büszkék lehetnek a szüleik, a munkahelyük és büsz­kék vagyunk mi is. Bálint László, a Szegedi Szalámigyár és Húskombi­nát vezérigazgatója, Csong- rád megye küldötte fel­szólalása elején szűkebb hazá­ja élelmiszergazdaságának fej­lődését és problémáit elemez­te. A megye mezőgazdasága alapvetően a céloknak megfe­lelően fejlődött, az állatte­nyésztési ágazatban kimagasló eredmények születtek. A ter­melőerők fejlődését nagy mér­tékben segítette a mezőgazda- sági üzemekkel, kistermelőkkel létrejött jó partneri kapcsolat, és nőtt az élelmiszeriparon be­lüli kooperáció, az együttmű­ködési készség. A minőségi fej­lődést jól segítették és segítik a kutatási együttműködések, a Szegedi Élelmiszeripari Főisko­lával például minden megyei élelmiszeripari vállalat együtt­működik. Ezután az exportképesség fo­kozására tett intézkedésekről szólt. Elmondotta: javult a hi­giénés helyzet, a gyártóvonalak korszerűsége és technikai szín­vonala, a szakmunkások, a kö­zép- és vállalatvezető állomány felkészültsége. A legdinamiku­sabban azok a vállalatok fej­lődtek, amelyek jelentős ex­portfeladatot is teljesítenek. Takács Hilda, a zalaeger­szegi városi pedagógus KISZ- bizottság titkára, Zala megye küldötte hangsúlyozta: az ér­telmiségi fiatalok magas szin­tű szakmai felkészültsége még nem elegendő. Arra is szük­ség van, hogy elkötelezetten, a társadalom érdekeit meg­értve, célkitűzéseivel azonosul­va dolgozzanak. Persze, az a tény, hogy napjainkra csök­kent a társadalmi munka rangja, becsülete valamennyi értelmiségi csoport munkáját megnehezíti. Sajnos, a fiata­lok egy része nem tudja - talán nem is akarja — össze­egyeztetni munkáját, szabad­idős elfoglaltságait a közéleti tevékenységgel, s ez negatí­van hat a többet vállalók közérzetére. Az egyenlőtlen munkaelosztás a legaktívab­bak körében túlterhelést okoz. A kialakult helyzet megváltoz­tatására javaslom, hogy a he­lyi pártszervek, szakszervezetek ösztönözzék a gazdasági in­tézményi vezetőket arra, hogy jobban segítsék elő a társa­dalmi tevékenységet végzők erkölcsi megbecsülésének nö­velését, munkájuk differenciál­tabb elismerését. A fiatalok olykor türelmet­len, sürgető kérdéseiből, rea­gálásaiból kitűnik, hogy az eddiginél teljesebb tájékozta­tást igényelnek, reálisabb ké­pet a mai világról, közvetlen környezetükről, amelyben él­nek, dolgoznak — annak ered­ményeivel, hibáival együtt. A jövőben ezért még nagyobb figyelmet kell fordítani a fia­talok körében végzett ideoló­giai munkán belül a meggyő­zőbb agitációra, propagandá­ra ! Erősítenünk kell — mint azt a beszámoló is hangsú­lyozza — munkánk „fiatalos, mozgalmi jellegét”. Wlassitsch Gyula, a GRA­BOPLAST Pamutszövő- és Mű­bőrgyár Állami-díjas kutató­fejlesztő főmérnöke, Győr- Sopron megye küldötte rámu­tatott: a növekvő nyersanyag- árak és beruházási költségek mellett stratégiai jelentőségű­vé vált a műszaki fejlesztés, amely ma már mindenütt je­lentős szerepet tölt be az or­szágok politikai és gazdasá­gi eszköztárában. Az emberi alkotókészséget és a leg­újabb műszaki ismereteket a lehető legrövidebb idő alatt kell a termelés szolgálatába ál­lítani. A GRABOPLAST-ban már több mint húsz éve ezt fél­ismerték. Az elmúlt két évti­zed alatt 170 fős kutató-fej­lesztő bázist hoztak létre, amely a magyar műanyagfel­dolgozás jelentős ipari kutató­helye lett. Az itt dolgozók műanyagfeldolgozás-technoló- giai kutatásokkal, a vállalat áruválasztékába tartozó ter­mékek gyártmány- és forma- tervezésével, valamint célgépek előállításával foglalkoznak. Ez az apparátus szakterületén a fejlett ipari államokéhoz ha­sonló rendeltetésű intézmé­nyek közt is előkelő helyet fog­lal el. Eredményeink azt bizo­nyítják, hogy egy vállalati ku­tató-fejlesztő hely, amely át­gondoltan épül be a válla­lati szervezetbe és célorien­tálton működik, jó gazdasági eredményeket érhet el. Ezt követően a műszaki ér­telmiséget foglalkoztató gon­dolatokat idézte fel. Többek között kifejtette; mivel azzal kell számolni, hogy az évti­zed végéig zömében a meg­lévő termelőberendezésekkel kell dolgozni, ezt csak az em­beri alkotókészség, annak magasabb szintű kibontakoz­tatása ellensúlyozhatja. Antalóczy Albert, a Komá­rom megyei pártbizottság első titkára, Komárom megye kül­dötte részletesen elemezte a XIII. kongresszusra készülés megyei tanulságait, majd a párt politikai tömegmunkájá­ról beszélt. Elmondta: a konk­rét kérdésekről alkotott véle­mények széles skálán mozog­nak, de nyíltan ellenzéki vagy társadalmi rendünk, politikánk döntő elemeit alapjában meg­kérdőjelező nézetek rendkívül szűk körben jelentkeznek és gyorsan elszigetelődnek. Emel­lett ugyancsak szűk körben, időnként szektás, dogmatikus nézetek is előfordulnak. Olyan helyzetben, amikor a társadalmi feszültségek több ponton erősödnek, amikor gya­kori az értetlenség, az ide­gesség és hellyel-közzel az el­bizonytalanodás, ezeket a kommunistáknak, különösen a vezetőknek mindenütt kellő nyugalommal, magabiztos po­litikai kiállással és a jövőbe vetett bizalommal kell ellen­súlyozni. Meggyőző érvekre, türelemre és megértésre van szükség, ami nem tévesztendő össze az engedékenységgel, a belenyugvással. Nem kevésbé fontos, hogy megszűnjön az általánossal való egyetértés és a konkréttal való szemben­állás gyakorlata. A pártpropagandának a ko­rábbinál nehezebbek, bonyo­lultabbak a feladatai. Sok jel arra mutat, hogy sikerül meg­újítani a módszereket, javul a párt politikájának, a politika összefüggéseinek és törekvé­seinek folyamatos megismer­tetése a széles tömegekkel. Rostás Károly nyugdíjas, a Hazafias Népfront Somogy me­gyei Bizottságának elnöke, So­mogy megye küldötte elmon­dotta: — Negyvenhatodik éve vagyok tagja a pártnak. Az a tudat, hogy a párt számít ránk, az az érzés, hogy szükség van ránk, nemcsak a megbecsülést jelenti, hanem az élet értelmét is. Sőt: magát az életet! Mert vallom: az embernek szüksége van arra, hogy az embereknek szükségük legyen rá! — Pártunk mélységes szocia­lista humanizmusára vall, ami­kor a kongresszusi dokumentu­mokban hangsúlyozza: „Köte­lességünk, hogy ... könnyítsünk az idős korral járó terheken.” A továbbiakban a különböző nemzedékek kapcsolatának problémáit elemezte: — Főleg az idősebb kommu­nista nemzedék tagjai kérdez­ték élesen: hogyan engedhe­tünk teret, adhatunk eseten­ként széles nyilvánosságot is az olyan törekvéseknek, amelyek rehabilitálni akarják a brutális, nép- és nemzetellenes Horthy- rendszert, ugyanakkor szinte kezd divattá válni az ötvenes évek egyoldalúan negatív meg­ítélése? Hát csoda-e, ha sok fiatalnak nincs reális nemzet- és történettudata? Nemzedé­kem egy része mintha elfelej­tette volna, vagy el akarná fe­lejteni mind o felszabadulás előtti időszakot, mind az ötve­nes. évek egyes esztendeit. Pe­dig a múltat be keli vallani, és semmi okunk, hogy ne vall­juk be, mert csak így lesz tel­jes és reális ifjúságunk előtt — és magunk előtt is — a felsza­badulás utáni 40 év történelmi tablója. Azoknak, akik a jövő útját keresik, nem árt, ha néha visz- szapillantanak, honnan indul­tunk. A fiatalokkal jobban kel­lene érzékeltetni azokat az óriá­si eredményeket, amelyeket a szocialista építőmunka során, kezdetben olykor nyomorogva, túlhajszolton, csökkenő, majd újra növekvő bizalommal elér­tünk a mögöttünk levő négy év­tizedben. Egy a lényeg: az őszinte, nyílt szó. Ezzel szolgál­juk legjobban fiataljaink esz­mei-politikai nevelését. Tatai Ilona, a Taurus Gu- mipiari Vállalat vezérigazga­tója, Budapest küldötte azok­ról a szervezeti, irányítási és magatartásformák változtatá­sának szükségességéről be­szélt, amelyek feltételei a vál­lalati gazdálkodás javításá­nak. Juhász Ildikó, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatója, Szabolcs- Szatmár megye küldötte az if­júsági szövetség ellentmondá­sos helyzetéről szólva meg­állapította: ez szinte minden területen érezteti hatását. A jószándékú próbálkozások el­lenére sem sikerült elérni, hogy a passzív fiatalok aránya ne növekedjék. Ennek oka többek között — mint mondta — az a túlszervezettség, amely ma­gában hordozza a veszélyt, hogy a fiatalok nem elkötele­zettségből, hanem egyéni ér­dekeiket előtérbe helyezve vál­lalják a KJSZ-tagságot. Ez, sajnos, az alacsonyabb szintű alapszervezeti munkában is jelentkezik. Pónya József, a Paksi Atom­erőmű Vállalat vezérigazgató­ja, Tolna megye küldötte fel­szólalásának elején jelentette a kongresszusnak: a Paksi Atomerőmű I. és II. reaktor­blokkja üzemel, a III. blokk 1986- ban, a IV. blokk pedig 1987- ben lép be a termelés­be. Paksort az atomerőmű épí­tésén és üzemeltetésén több éve tízezer ember dolgozik. Ez az építkezés nagy próbatétele ipari teljesítőképességünknek, és az ott dolgozó embereknek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Paks a leg­megbízhatóbb . energiatermelő egysége lett a magyar villa- mosenergia-réndszernek. Az atomerőmű biztonsági rend­szerei jól működnek. Rajki Sándorné, a Gagarin Hpprőmű pártbizottságának tit- kprá, Heves megye küldötte hangsúlyozta: —az erőmű ter­melő munkájának tapasztala­(Folytatás az 5. oldalon) Kádár János a szünetben közéleti személyiségekkel, párton kívüliekkel találkozott A ké­pen Szentágothai János akadémikus köszönti Kádár Jánost. (MTI-fotó — Telefotó — KS - DN) A kongresszus nevében köszöntik Paksi Zoltán nét, aki Fejér megye küldötte, a Sárbogárd és Vidéke ÁFÉSZ bolti eladója, a tanácskozás legfiatalabb résztvevője, 21 éves.

Next

/
Oldalképek
Tartalom