Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-27 / 84. szám
2 Dunántúli napló 1985. március 27., szerda Elénkebb gazdasági fejlődést! (Folytatás az 1. oldal ró) I zásokról, a nemzeti vagyon gyarapodásáról, a fogyasztás alakulásáról szólott, majd Így folytatta: — Az összes körülményt figyelembe véve a mérleg pozitív. És talán még inkább az, ha kitekintünk a világba. Mi mégsem vagyunk elégedettek. Mindenekelőtt azért nem, mert ha jobban dolgozunk, többre juthattunk volna. A hatékonyság javult, de a lehetségesnél és a szükségesnél kisebb mértékben. Ennek az egyik, bár nem az egyedüli mutatója, hogy amíg a külkereskedelmi cserearán\ok négy év alatt 7,5 százalékkal romlottak, a nép- gazdasáqi hatékonyság mindössze négy százalékkal, forintban számolva alig többel javult, mint amennyit a cserearányok romlása miatt vesztettünk. Más szóval a világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulásán kívül munkánk gyengeségeinek is szerepe van abban, hogy a nemzeti jövedelem a tervezettnél kisebb mértékben nőtt, hogy fizetőképességünk fenntartása érdekében az előirányzottnál kevesebbet fordíthattunk a belső felhasználásra, főleg a felhalmozásra. A helvzet ilyen alakulása két olyan következménnyel járt, amit bármennyire szerettünk volna, nem tudtunk elkerülni. Az egyik ez, hogy a fogyasztói árakat az eredetileg tervezettnél ismétlődően nagyobb mértékben kellett növelnünk, a másik következmény a beruházások visszaszorításából származik. Szilárd gazdasági egyensúlyt Mivel a külső egyensúly javítását szándékainktól eltérően nagyobbrészt csak a belső felhasználás csökkentésével tudtuk biztosítani, van, oki megkérdőjelezi, vajon szükségszerű és helyes volt-e az élet- színvonalat és g beruházásokat ilyen mértékben alárendelni a nemzetközi fizetőképesség megérzésének. Meggyőződésem szerint igen. Mindenekelőtt azért '— s ezt sok ország példája mutatja —, mert egy offenzív gazccscgpolitika kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele az egyensúlyi viszonyok rendezése A döntő lépést már megtettük, de az egyensúly még sérülékeny, q továbbhaladáshoz biztonságosabb egyensúlyra, ennek megalapozásához pedig új növekedési energiák mozgásba hozására van szükség. A Központi Bizottság a kongresz- szus elé épDen ilyen programot terjesztett elő. A kormány ebben a szellemben folytatja a VII. ötéver. terv kidolgozását. Egész társadalmunkban tudatosítani kell: az egyensúly megszilárdítása, haladásunk megalapozása nem történhet meg a hatékonyság javításának gyorsabb kibontakoztatása nélkül, a gazdaság korszerűsítésének folyamata pedig elakad, de legclcbbis lassul, ha az egyensúly megszilárdításában nem jutunk előre. Ezzel együtt azt is meq kell értenünk, hogy a hatékonyság növelése, a gazdálkodás intenzív jellemzőinek kibontakoztatásé aminek csak a kezdeténél tartunk, nem csupán a szűkén vett gazdasági szféra ügye, hanem annak határait messze túllépő össztársadalmi ügy. A kérdést azonban úgy is feltehetjük: van-e más választási lehetőségünk, mint erőforrásaink ésszerűbb kihasználásával fokozatosan élénkíteni a gazdasági fejlődést, ha nem akarunk visszaélni azzal a türelemmel, amivel népünk elviselte az élet- színvonal stagnálását, s nem kevesen a csökkenését? Kockáztathatjuk-e, hogy a beruházásokat még alacsonyabb szintre szorítva tovább növekedjen a történelmi okok miatt amúgy is meglévő műszaki hátrányunk? Szerintem a válasz csak egy lehet: ilyen választási lehetőségünk nincs, mert senkitől sem várhatjuk, hogy fizesse helyettünk a számlát. De erre nincs is szükség, ha komolyan elhatározzuk magunkat gazdaságunk ismert tartalékainak kihasználására. Nagyobb tudatossággal! Az utóbbi hónapok rendkívüli körülményei sajnos azt jelzik, hogy célunkat csak nagy erőfeszítések árán tudjuk elérni. Az első összegzés szerint az energiakorlátozás miatt bekövetkezel; termeléskiesés, a tél okozta többletkiadás, a felbecsülhető károk együttes összege meghaladja a 20 milliárd forintot. Az alkalmat felhasználva a kormány nevében köszönetét mondok a bányászoknak, az energiaszolgáltatás, a közlekedés és a szállítás dolgozóinak, a katonáknak, mindenkinek, aki a tél nehéz napjaiban áldozatos munkával hozzájárult a nehézségek leküzdéséhez. Egyben kifejezem az; a meggyőződésemet, hogy a vállalatok, a szövetkezetek kollektívái, a szocialista brigádok a következő hónapokban mindent megtesznek a kiesések pótlásáért, a szocialista munkaverseny lendülete hozzá fog járulni idej tervünk teljesítéséhez. Ahhoz, hogy a magasabb követelményeknek eleget tudjunk tenni, az irányítás minden szintjén, minden láncszemében szemléleti megújulásra, több tudásra, nagyobb tudatosságra és korszerűbb munkamódszerekre van szükség. Magunkról, a kormányról szólva, ehhez még hozzátehetem: fejlődésünk új igényeinek érvényesítésekor ugyanazzal a következetességgel kell eljárnunk, mint tettük az utóbbi években, amikor az eladósodás folyamatát kellett megállítani és megfordítani. El kell fogadtatni, hogy az áruér, pénzviszonyok következetesebb figyelembe vétele, az új vállalkozási és vállalatvezetési formák, a kereseteknek a teljesítménytől függő ncgyobb és valódi differenciálása, az igazságosabb közteherviselés szorgalmazása nem jelentenek eltávolodást szocialisto elveinktől. Az; is el kell fogadtatni, hogy amikor a gazdaság minden elemében megújulásra van szükség, amikor a világgazdasági környezetre a nagyfokú változékonyság o jellemző, csak olyan irányítástól, remélhetjük, hogy betölti funkcióját, amely világos és stabil elvekre épül, de képes rá, hogy mindig a konkréi viszonyokból kiindulva válassza meg a cselekvésre hctó legcélszerűbo eszközöket. Erre viszont nincs kész receDt. Kipróbált barátságban Népgazdasági terveink megalapozásában, mint korábban, most is és o jövőben is pótolhatatlan szerepet töltenek be a Szovjetunióval kiépült gyümölcsöző és bővülő kapcsolataink. A KGST-ben folytatott ecyüttműkcdés számára nagy távlatokat nyitott a tavaly megtartót felső szintű értekezlet, amelynek határozatát végrehajtva új lehetőségek tárulnak fel ahhoz, hogy gyorsabban haladhassunk nemzeti és egyben közös céljaink felé, A magunk részéről mindent megteszünk, hogy alkotó módon járuljunk hozzá a szocialista gazdasági integráció elmélyítéséhez. Felcdataink megoldásának nélkülözhetetlen teltétele a béke. A fegyverkezési hajsza felszítása, az Egyesült Államoknak és a NATO-nak az a törekvése, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert, súlyosan kiélezte a nemzetközi helyzetet. Szilárd meggyőződésünk, hogy a szélsőséges imperialista körök minden mesterkedése ellenére megvan a lehetőség az emberisége; fenyegető veszélyek elhárítására. Ennek legfőbb biztosítéka a Szovjetunió és a szocialista közösség ereje, következetes békepolitikája, a világ békeszerető erőinek összefogása. Külpolitikai tevékenységünket meghatározta, hogy a Mcgyar Népköztársaság a szocialista országok közösségének szilárd és megbízható tagja, a békés egymás mellett élés elkötelezett híve. Az utóbbi években tovább erősítettük, még szoroscbbra fűztük barátságunkat, még inkább kiszélesítettük együttműködésünket a Szovjetunióval. A jövőben is mindent megteszünk azért, hogy a szocialista országok közös védelmi szervezete, a Varsói Szerződés betölthesse küldetését. Teljes mértékben támogatjuk a Szovjetunió békekezdeményezéseit. s mint kedvező új fejleményt üdvözöljük a napokban megkezdet; genfi tárgyalásokat, A miniszterelnök felszólalása befejezéseként hangsúlyozta: — A szocializmus útját járva népünk otthonos hazát teremtett magának, tekintélynek és megbecsülésnek örvend a világban. Pártunk XIII. kong. resszusc- azzal a vonzó programmal áll népünk elé, hogy a szilára alapokra építve, nemzeti összefogással, új lendülettel folytassuk tovább a szocialista társadalom építését. (Folytatás az 1. oldalról) Ezek sorában elsőként népünk erőfeszítéseit, ha kellett, áldozatvállalását, kiegyensúlyozott belpolitikai légkörünket, a politikát támogató közmegegyezést kell említeni. Fontos stabilizáló tényező, hogy töretlenül1 folytatni tudtuk szövetkezet- és agrárpolitikánkat, hogy megőriztük a parasztság anyagi érdekeltségét, termelési kedvét, hogy a szocialista nagyüzemek jól integrálják a másfél milliónyi háztáji és kisegítő gazdaság tevékenységét, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk megfelelő hazai kínálatot és növekvő exportot tudott produkálni. Nehézségeink áthidalásában jelentős szerepet játszott politikai intézményrendszerünk minden elemének céltudatos és következetes munkája is. A Központi Bizottság, az ország- gyűlés, a kormány, ezek bizottságai, a tudományos intézetek, a társadalmi és tömegszervezetek testületéi, a területi és vállalati politikai, társadalmi szervek összehangoltan és fáradhatatlanul dolgoztak egyensúlyi helyzetünk javításáért, gazdasági feladataink megoldásáért. Eredményeink fontos tényezője, hogy ebben az időszakban is támaszkodhattunk a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal folytatott gazdasági együttműködésre. A világgazdaság szocialista régiójához való tartozásunk, a KGST-ben megvalósuló együttműködés nélkül terheink és veszteségeink is lényegesen nagyobbak lettek volna. Pénzügyi egyensúlyi helyzetünk javításában, fizetőképességünk megőrzésében szerepük volt az ENSZ szakosított nemzetközi pénzügyi intézményeinek is, amelyeknek 1982-től tagjai vagyunk. Az utóbbi időben hallani lehel olyan véleményeket is, hogy gazdasági kapcsolatainkban felerősödött a nyugati orientáció. Akik ezt hangoztatják, megfeledkeznek arról, hogy nem az utóbbi években, hanem a hetvenes években adósodtunk el; hogy ezekben az években csökkentettük az adósságot; hogy a gazdaság pénzügyi egyensúlya nem mostanában bomlott meg, azt most állítottuk vissza; hogy a tőkés importot nem ezekben az években bővítettük, hanem épp a legutóbbi években mérsékeltük, s csökkentettük egész gazdálkodásunk sebezhetőségét. Magyarország ezekben az években is aktív részese volt a KGST-integráció fejlesztésének, a kölcsönös gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének, a sokoldalú együttműködés tökéletesítésének. Hazánk számára mindegyik relációnak megvan a maga sajátos szerepe. Ugyanakkor — mint már többször kifejtettük — gazdaságfejlesztési terveink biztonsága nemcsak a külső piacoktól, hanem a külpolitikai környezettől is függ. Egyenlőségen és kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat kívánunk a nem szocialista országokkal is. Nem egy esetben azonban politikai indítékú és célú intézkedések szenvedő alanyai vagyunk. Ezekkel szemben is biztonságot ad a szocialista országokkal, a Szovjetunióval való együttműködésünk. Ezért a jövőben is onnan importáljuk mindazt, ami lehetséges és gazdaságos. Hosszabb korszak A XII. kongresszus felismerte: ahhoz, hogy új lendületet vegyünk, előbb lassítani kell. Most, a XIII. kongresszus egyik fontos feladata felvázolni egy élénkebb, egyensúlyi helyzetünket szilárdító, a gazdaság szerkezeti fejlődését segítő és intenzív forrásokból táplálkozó gazdasági fejlődés programját. A VII. ötéves terv e követelmény jegyében formálódik. A gazdasági növekedés élénkülése, a kedvezőbb folyamatok kibontakoztatása fokozatosan valósulhat meg. Az első években az 1985-re tervezett növekedési ütem, a nemzeti jövedelem 2,5-3 százalékos bővülése irányozható elő. Ez biztosítja a belső felhasználás kisméretű növelését, ezen belül a beruházások és a reálbér szinten tartását. 1987- 1988-tól a nemzeti jövedelerg növekedése már kismértékben meghaladhatja a három százalékot, s erre alapozva a belföldi felhasználás is valamivel, gyorsabban nőhet: először á nemzeti jövedelmet megközelítő, majd azzal lényegében azonos, esetleg azt kissé meghaladó ütemben. Ez lehetőséget ad az életszínvonal-politika mozgásterének bővítésére: a reálbérek növelésére és a társadalmi juttatások reálértékének szélesebb körben történő megőrzésére. A szocialista szektorban öt év alatt beruházásokra — 1981. évi árakon - 850-900 milliárd forint, az 1981—1985. évit meghaladó összeg fordítható. A termelés fejlesztésének exportorientáltnak és gazdaságos importhelyettesítőnek kell lennie. Fontos a meglévő természeti kincsek jobb hasznosítása, illetve a rendelkezésre álló anyagok minél magasabb értékű és minőségű termékekké való hatékony feldolgozása. Az életszínvonal-politikával szemben azt a követelményt, támasztjuk, hogy érezhetőbben segítse elő, jobban ösztönözze a gazdasági fejlődést, mérsékelje a társadalmi egyenlőtlenségeket, tompítsa a szociális feszültségeket, legyen igazságosabb, valósítson meg arányosabb közteherviselést. A lakossági jövedelmek mintegy kétharmada közvetlenül kapcsolódik a munkateljesítményekhez. El kell érnünk, hogy a törvényes munkaidőben végzett munka legyen szervezettebb, megbecsültebb, a kiemelkedő teljesítmények erkölcsileg és anyagilag kapjanak megfelelő elismerést. Erre a korábbinál jobb lehetőséget nyújt a módosított keresetszabályozás rendszere. A fő munkaidőn túl végzett tevékenységekre, kisvállalkozásokra továbbra is szükség van. Ezek bővítése azonban nem öncél, tevékenységüknek a népgazdasági érdekekkel összhangban kell alakulnia. Arra törekszünk, hogy a fő munkaidőben és a munkaidő utáni kisvállalkozásokban elérhető jövedelmek egyaránt a tényleges teljesítményekhez igazodjanak, s különbségük társadalmilag elfogadható legyen. Ennek érdekében nem az általános megszorítás, hanem a rendelkezésekkel, az érvényes jogi szabályozással ellentétes tevékenység megszüntetése a feladat. B rászorultság elve Szociálpolitikánkról szólva, az utóbbi időben sokan felvetik, hogy miközben a költség- vetés erre fordított kiadásai folyamatosan nőnek, a szociális feszültségek nem mérséklődnek, sőt éleződnek. Jelenleg a nemzeti jövedelem 26 százalékát fordítjuk pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatásokra. Ez az arány megfelel az ország fejlettségi szintjének, és a következő években lényegében nem növelhető. A gondot az okozza, hogy a felgyorsult áremelkedés miatt csökkent a juttatások vásárlóértéke. A szociális juttatások színvonala, belső arányai, hozzájutási feltételei, területi; eloszlása is egyenlőtlenek. Miközben a társadalmi juttatásokból a lakosság tehetősebb rétege is részesül, addig a szociálisan rászorulók egy része nem kap megfelelő segítséget. Ezért sok követelmény vetődik fel a szociálpolitikával szemben, de főként az, hogy az elosztás legyen igazságosabb, fokozottan segítse az erre rászorulókat. A létbiztonság fő pillérei maradnak a jövőben is munkajövedelmek és a társadalombiztosítási ellátások. A lét- biztonság fontos feltétele, hogy teljesebb körű és társadalmilag elfogadhatóbb mértékű legyen a pénzbeli társadalmi jövedelmek vásárlóértékének megőrzése. Kedvezőbb gazdasági helyzetben egyes juttatások reálértékét esetleg növelni is lehet. A hátrányos szociális helyzetűek segítése, a rászorultsági elv érvényesítése a szociálpolitika fontos eleme. Most nem tudunk többre vállalkozni, mint jobban figyelembe venni és érvényesíteni a rászorultság elvét és szempontjait együtt az állampolgári jogosultsággal. Hosszabb távon azonban az állampolgári jogosultságot kell fokozatosan uralkodóvá tenni. Segítség a nyugdíjasoknak A szociálpolitika egyes lakossági rétegeket érintő elemei közül a következőket tartjuk lényegesnek: — A gyermekes családok anyagi helyzetére kedvezően hat, hogy a gyermekgondozási dijat fokozatosan kiterjesztjük a gyermek egyéves korán túl a gyermek hároméves koráig; megőrizzük a családi pótlék vásárlóértékét, a három- és többgyermekesek természetbeni kedvezményeit bővítjük. A családalapító fiatalok az első lakás megszerzéséhez és fenntartásához — különösen, ha az önerő és a családi háttér ehhez nem elég — több kedvezményt, támogatást kapnak. A nyugdíjasok helyzete életkoruk, egészségi állapotuk, aktív tevékenységre való alkalmasságuk, nyugdíjuk és kiegészítő jövedelmük nagysága, valamint családi és vagyoni helyzetük szerint rendkívül differenciált. Az idősebb, aktív tevékenységre már nem képes, egyedül élő, alacsony nyugdíjban részesülők szociális helyzete azonban nehéz. A nyugdíjasok közül több mint félmil- I lióan egyedülállóak. Segíteni mindenekelőtt azokon kell, okik nem támaszkodhatnak családjukra. A legsúlyosabb gondok enyhítésére még az idén sor kerül. Az a fő törekvésünk, hogy a nyugdíjrendszer jobban vegye figyelembe a végzett munkát, legyen rugalmasabb, s nyújtson nagyobb szociális biztonságot is. A módosítások — ha ezekre sor kerül — nem érinthetik hátrányosan a jövőben nyugdíjba menőket. Elképzeléseink szerint a mai és a korszerűsített nyugdíjrendszer — tehát mindkettő — néhány éven át joghatályos, egyidejűleg és párhuzamosan létezik. A nyugdíjba menő a kettő közül a számára előnyösebb megoldást választhatja. A KB titkára ezután az árpolitikáról szólott, hangsúlyozva, hogy az áraknak a gazdasági folyamatok alakulását befolyásoló, sokoldalú szerepéről a jövőben sem mondhatunk le. — A VI. ötéves terv időszakában a termelői és a fogyasztói árak egyaránt a tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A (Folytatás a 4. oldalon)
