Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-26 / 83. szám

Dunántúli napló

5

Mar az

Grósz Károly beszél

(Folytatás a 4. oldalról.)

Ezt követően — az elfogadott ügyrendnek megfelelően - megkezdődött a vita az MSZMP Központi Bizottságának beszámolója, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése és az ezekhez kapcsolódó szóbeli kiegészítések felett.

Az első felszólaló Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, a főváros küldötte veit.

Grósz Károly a főváros csaknem 224 ezer kommunistája megbízásából jelentette a kongresszusnak, hogy a KözKádár János nagy tapssal fogadott szavai után, Gyenes András, a KEB elnöke fűzött szóbeli kiegészítést a Központi Ellenőrző Bizottság jelentéséhez.

Elöljáróban leszögezte: a

Központi Ellenőrző Bizottság egyetért a Központi Bizottság beszámolójával és azokkal a meccllopitásokkol, amelyek Kádár János előadásában elhangzottak. A szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó ajánlásokkal egyetértenek, javasolják azok elfogadását. Az előterjesztett határozati javaslat- tervezetei alkclmasnak tartják arra, hogy a kongresszus vitája és döntése után az előttünk óllá időszak tennivalóinak vezérfonala legyen.

— A Központi Ellenőrző Bizottság — folytotta Gyenes András — a beszámolási időszakban együtt munkálkodott a pár; vezető testületéivel. Azonosult azzal a politikai irányvonallal, amelyet a Központi Bi- zottsóq a XII. pártkongresszus határozatának megfelelően k< viselt.

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye, hogy ez a politikai vonal jó, bevált, a tapasztalatok és az élet igazolta. Ebben a politikában ötvöződik az állandóság és a változás, az elvi alapok hű megőrzése és az új jelenségek marxista—leninista felfogása. Ez a politika különbséget tudott tenni c társadalmi haladás; ténylegesen elősegítő elgondolások, megoldások között, valamint azok között, amelyek csak látszólag mutatkoztak ilyennek.

— A párt eredményesen lépett fel minden olyan szándék ellen, amely bármely oldalról jelentkezve, a dogmák szűk kalodájába próbálná zárni a gondolkodás; és a cselekvést. Ragaszkodott a marxizmus—leni- nizmus alapjoihoz, bevált elveinkhez és gyakorlatunkhoz, tórsadolmunk szocialista jegyeinek gazdagításához. Nem engedte, hogy ezekre az alapokra és elvekre bárki is ráüsse a korszerűtlenség, a mara- diság bélyegét, és a mjnden áron vcló változtatás ürügyén, mint elavultakat, elvesse azokat. Ugyanakkor kritikus szemmel, de a szükséges érzékenységgel ítélte meg az újat, felkarolta és támogatta mindazt, ami ügyünket előre viszi.

— A oárt a változó feltétetekhez alkalmazkodva, o szélelső napon élénk vita alakult ki

ponti Bizottság határozatának megfelelően készültek pártunk XIII. kongresszusára. A budapesti kommunisták teljes mértékben támogatják pártunk vezetését a jövő cselekvési irányainak kimunkálásában, az új utak keresésében.

Budapesten az utóbbi években alapvető társadalom- politikai céljainkat megközelítettük, de maradéktalanul megvalósítani nem tudtuk. A fővárosiak életkörülményei a társadalmilag legindokoltabb területeken javultak, azonban jelentős azoknak a száma, akiknek az életszínvonalát nem sikerült megőrizni. A párt iránt erős a bizalom, lakosságunk értékeli gazdasági építőmunkánk eredményeit. Látja az erőfeszítéseket. Ugyanakkor nőttek a társadalmi feszültségek. A lakosság politikai tűrőképessége csökkent, tapasztalható a jövőtől való félelem, bizonytalanság. E tényezőit miatt a főváros lakosságának hangulata ellentmondásos. A politikai támogatást sokoldalú eszmecserékkel és határozott intézkedésekkel megújítani egyik legfontosabb feladatunk.

Grósz Károly szólott azokról a módszerekről, amelyekkel e szándék valóra váltható.- Tapasztalataink — mondotta - azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaság igazi és viszonylag könnyen mozgósítható tartaléka az alkoto, cselekvő ember.

A legutóbbi négy évtizedben a műszaki értelmiség relatív anyagi helyzete romlott, a műszaki alkotók elismerése hazánkban leértékelődik. Külön figyelmeztető, hogy a műszaki értelmiséget foglalkoztató munkaterületek közül az utóbbi tíz évben az iparvállalati műszaki értelmiség helyzete alakult a legkedvezőtlenebbül. így nem meglepő, hogy nagymértékben csökkent a műszaki pályák társadalmi tekintélye, vonzereje, de ennél még nyugtalanítóbb, hogy csökkent a műszakiak érdekeltsége a termelésben. Érdeklődésük a főálláson kívüli jövedelemszerzés felé fordul. A kisvállalkozásban részt vevő mérnököknek csak harmada végez kifejezetten mérnöki munkát.

A gazdasági fejlődés meggyorsításában meghatározó szerepe van továbbá a műszaki fejlesztésnek. A budapesti pártértekezlet úgy foglalt állást, hogy a következő ötéves tervben az elosztható javak nagyobb hányadát a felhalmozásra, és ezen belül a műszaki fejlesztésre kívánatos fordítani. De ezzel egyenrangú feladatnak tartjuk a meglevő, korszerű műszaki eszközök kihasználását. a technológia korszerűsítését, a fegyelem megszilárdítását. Határozottan a differenciált fejlesztést tartjuk kívánatosnak.

A közelmúltban megtartott taggyűléseken és pártértekezleteken mindenütt nagy figyelmet fordítottak a párt belső életének vizsgálatára, örömmel tapasztaltuk, hogy nagy igény van a formalizmus elleni küzdelemre, a pártegység vitákban, eszmecserékben történő megújítására, a pártépítési munka egyenetlenségeinek

megszüntetésére. Mindez azt jelzi, hogy tagságunk óvja, félti a párt egységét, az ország életében betöltött szerepét. Erre a tennivágyásra, aktivitásra építve kell növelni a párt vezető szerepét a jövőben is.

A tudatosság és a kommunista mozgalom erejébe, a marxizmus—leninizmus ügyébe vetett hit adja azt az érzelmi alapot, amely az érdekeken és o logikai megfontolásokon túl is összeköt bennünket, amely érzékennyé tesz egymás qond- jai és bajai iránt, amely felébreszti bennünk a felelősségérzetet, a segítőkészséget, amely megacélozza tenniakarásunkat a jobb, szebb, emberibb jövőért — zárta beszédét Grósz Károly.

*

Csente Jenő frontmester, a Tatabányai Szénbányák küldötte bevezetőjében arról szólt, hogy a Tatabányai Szénbányák egyik legnehezebb időszaka volt az elmúlt öt év. Kimerülőfélben vannak a régi bányák — már csak két akna működik —, ugyanakkor az eocénbányák még nem érték el a tervezett termelést. Ez nem

A Központi Ellenőrző Bizottság jelentése

Gyenes András beszéde

sőségeket kerülve valósította meg céljait és mozgósította a szocializmus minden hívét ezek elérésére. A Központi Ellenőrző Bizottság javasolja a kongresz- szusnak, hogy ezt o politikát ismerje el, támogassa és a következő időszakra is erősítse meg.

Az előadó a továbbiakban megállapította, hogy g pártban a beszámolási időszakban is érvényesült a demokratikus centralizmus lenini elve, és hangsúlyozta: a párton belüli demokratikus légkör egész torsade lmunk, közéletünk demokratizmusának is alkotója, for- mclójo.

— A Központi Ellenőrző Bizottságnak az a véleménye — mondotta a továbbiakban —, csak ott születhetnek jó eredmények ahol rend van, ahol mindenki tudja, mi a kötelessége — majd arról szólt, hogy a rendnek és fegyelemnek szükséges velejárója az ellenőrzés, c beszámoltatás,

— Álláspontunk, hogy a* ellenőrzés nélkülözhetetlen mind a pártban, mind a társadalomban, c munkában és a vezetésben egyaránt. Aki tórsadolmunk irányításában valamilyen poszton szerepe; vállal, annak vállalnia kell azt is, hogy munkájáról számot adjon, tevékenységének ellenőrzését ne esek elviselje, hanem igényelje. és ő maga is ellenőrizzen. Az ellenőrzés nemcsak az előrehaladás egyik eszköze, hanem társadalmunk demokratizmusának elengedhetetlenül fontos eleme is.

Az előadó ezután a társadalmunktól idegen jelenségekkel, ezek hatásával és visszaszorításával foglalkozott.

— A munka nélküli, vagy a munkával nem arányos jövedelemszerzést, az ügyeskedést, a spekulációt, az ilyen módon való gazdagodást a társadalom elítéli. Elítéli és joggal teszi, hiszen szocialista elvünk szenved sérelmet, ha nem a színvonalas munka, a kimagasló teljesítmény részesül megfelelő társadalmi és anyagi elismerésben. A munka szerinti elosztás elve még nem elég következetesen érvényesül, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a társadalom értékítéletét, és rossz hatással van a munkafegyelemre is.- A csúszópénz, a hálapénz, a szívességi szolgáltatás, a protekciózás nem csökkent, sőt újabb formái is kialakultak. Sokan tévesen azt hiszik, hogy ezek ellen nem tehetünk semmit, mert fejlődésünk szükség- szerű velejárói. Mi ezzel nem értünk egyet. Úgy véljük, hogy a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a nevelőmunka erősítésével, a törvény adta lehetőségek következetesebb alkalmazásával, a szigorúbb számonkéréssel ezek a jelenségek csökkenthetők és visszaszoríthatok.- A párt határozott álláspontja, hogy a nem kívánatos jelenségek ellen a kellő időben fel kell lépni, a visszaéléseket le kell leplezni, elkövetőiket felelősségre kell vonni. Ennek ellenére gyakran azt tapasztaljuk, hogy a vétkeseket mentegetik, a hibáikat kisebbítik, a számonkérést elodázzák. Ez súlyos hiba, sőt ennél több: bűn. Olyan cselekmény, amely bomlasztja társadalmunk erejét, gyengíti jogrendjét, veszé- sége, — majd arról szólt, hogy c rendnek és fegyelemnek szük- lyezteti a pártunk iránt több évtizede megnyilvánuló bizalmat, azt a bizalmat, amely politikánk szilárd bázisa.

A felelősségre vonásnak esetenként akadálya az összefonódás, az elvtelen érdekkapcsolatok érvényre jutása.

A továbbiakban hangsúlyozta: a párttagok kötelességei közé tartozik, hogy az állam- polgári fegyelem megtartásában példát mutassanak, törvényeinket tiszteljék, a munkában pedig becsületesen helytálljanak. A párt tagjainak túlnyomó többsége megfelel ennek a követelménynek.

A párt tagjainak a munkában is példát kell mutatniok, ezt környezetük is elvárja tőlük. Ennek a várakozásnak a párt tagjainak többsége megfelel. Bizonyítják ezt eredményeink, amelyekben a párttagok szorgalma, tisztességes munkája meghatározó jelentőségű.

Gyenes András ezután arról beszélt, hogy a felelőtlenség, a fegyelmezetlenség azért sem tűrhető el, mert sérti a pártGyenes András beszédéi mondja

nak a humanizmusról vallott elvét. A mi humanizmusunk a becsületes, kötelességtudó, Törvénytisztelő emberek védelmét szolgálja. Nem fogadható el humánusnak az a magatartás, amely a társadalom érdekeit veszélyeztető rendbontókat védi.

— Pártunk mindig nyíltan beszél, nem hallgat el semmit. Ez pártunk nagy ereje. Ezért senkitől sem fogadjuk el, hogy a magunk feltárta gondokat, gyengeségeket egyesek saját rövidlátó, pesszimista látásmódjuk igazolására használják fel. Pártunk a jelenlegi, a több tekintetben nehéz, bonyolult körülményekkel tisztában van, számol ezekkel. De a pórt o mainál sokkal nehezebb helyzetben is képes volt megtalálni a kibontakozás útját, a helyes megoldásokat, amelyek segítségével biztonságosan tovább haladhattunk.- Szocialista vívmányainknak a társadalom, a nép életében mély gyökerei vannak — mondotta befejezésül. - Ezek védelmét, fejlesztését népünk akarja és támogatja. Erőnk pártunk eszméjében, politikai, cselekvési és szervezeti egységében, a kommunisták fegyelmezettségében, tettrekészségé- ben, p néppel való összefor- rottságában rejlik. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését vitassa meg és fogadja el.

kis feszültséget okozott a munkában és a vállalat eredményességében.

Ezt követően hangsúllyal szólt a gyakori túlmunkák okozta megterhelésről, ennek kedvezőtlen hatásairól.

A felszólaló szerint a legfontosabb feladat a bányász utánpótlás biztosítása. Ehhez azt kérik a politikai vezetéstől és a kormányzati szervektől, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyekkel ismét tartósan és hosszú távon vonzóvá lehet tenni a szénbányászatot. Erre néhány konkrét javallatot is tett: — a nehéz, föld alatti fizikai munka elismeréseként például 25 év után nyugdíjba lehessen menni, a továbbdol- gozás lehetőségének meghagyása mellett. A bányászlakás- akció keretében épülő lakások legyenek szolgálati jellegűek, hogy ne tudja „elvinni", az, aki idő előtt otthagyja a bányát.

— Megértjük a népgazdaság helyzetét, hiszen az elmúlt hónapok szombatjain, vasárnapjain ezt tettünkkel bizonyítottuk.

Léránt Kárólyné, a Pápai Textilgyár KISZ-bizottságának titkára, Veszprém megye küldötte hangsúlyozta: a párt építhet az ifjúság hazaszeretetére, tudására, tettrekészséqére. A fiatalok — ezt igazolta a megye ifjúsáaa is eddiqi munkájával — készek és képesek hazánk gyarapítására.

Ma is gyakori az ifjúságot érő kritika — ezek sokszor jogosak is —, ám azt is nagyon fontos hangsúlyozni: túl kellene már jutni a „milyenek a mai fiatalok?" kérdés feltevésen, és ehelyett arról beszélni, azért tenni, hogy milyenek leqyenek. Úgy tűnik, mintha feledésbe merült volna a munkásmozgalom régi szép gyakorlata: az idősebb szaktársok segítették a pályára és a mozgalomba a fiatalokat.

Radios Sándor, a nagylengyel Előre Termelőszövetkezet elnöke, Zala megye küldötte számot adott megyéje mező- gazdaságának fejlődéséről, eredményeiről. Elismeréssel szólt arról, hogy a párt agrárpolitikája mindig megkülönböztetett figyelmet fordított a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó nagyüzemekre.

Most viszont a megyében nagy gondot, bizonytalanságot okoz a szabályozók legutóbbi változása - hangsúlyozta. A kedvezőtlen adottságú üzemekre vonatkozó új szabályok ugyanis váratlanul nehéz helyzetbe hozhatják a zalai szövetkezetek többségét. A változtatások éppen a legrosszabb körülmények között dolgozó, tehát a leginkább költségérzékeny gazdaságokat érintik legerőteljesebben. Ezek körében az elvonás háromszor nagyobb, mint máshol.

Egresi Károly nyugdíjas, lakóterületi pártvezetőségi titkár, Budapest küldötte arról szólt, hogy az elmúlt öt évben a lakóterületeken is megnövekedett a politikai munka jelentősége, és az egyben nehezebbé is vált.

A felszólaló azt is hangoztatta, hogy a nyugdíj munkával szerzett jog, és nemzedéke a szocializmus alapozásának tevékeny részese volt. — Még élnek közöttünk, bár már egyre kevesebben - mondotta —, akik a felszabadulás előtt is erre tették fel sorsukat, nemegyszer az életüket is. Ezért joggal várják el, hogy a társadalom folyamatosan erősítse létbiztonságukat.

Martinkovics Tibor, az Óbuda Tsz műszerésze, Pest megye küldötte arról szólt, menynyire tudatos és mennyire megalapozott a pártélet egyik alapkérdése, a párttaggá nevelés az alapszervezetekben. Már a munkába lépés előtti időszakban nagyobb figyelmet kellene fordítani a fiatalok tudatának formálására. Jelenleg a tudatformálás mind formájában, mind módszerében elmarad korunk követelményeitől, a ma emberének igényeitől.

Sikula György, a Hajdú- Bihar megyei Pártbizottság első titkára, Hajdú-Bihar megye küldötte az ideológiai nevelőmunka legfontosabb feladatairól szólt. Párttagságunk szemléletében és gondolkodásában a jövőben tudatosabban és folyamatosan szükséges biztosítani a szavak és a tettek egységét - mondotta.

Gerezdes János, a Mosonmagyaróvári Timföldgyár

igazgatója, Győr-Sopron megye küldötte felszólalásában a beszámolónak ahhoz a megállapításához kapcsolódott, amely szerint nem kielégítő a műszaki fejlesztés. Úgy vélekedett, hogy e helyzet hatását különösen az exportorientált vállalatok érzik meg. Nem sikerült csökkenteni a technológiai lemaradást, az úgynevezett technológiai rés nem lett kisebb.

A tanácskozás soros elnöke bejelentette, hogy a mandátumvizsgáló, a jelölő és a szerkesztő bizottság megkezdte munkáját. Ezt követően tájékoztatta a kongresszust arról, hogy folyamatosan érkeznek a termelésben, a szolgáltatásban, a kulturális életben tevékenykedő kollektívák, szocialista brigádok, párt- és KISZ-szervezetek üdvözletei. A táviratok beszámolnak a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben, valamint a kommunista műszakok során elért eredményekről. Sok sikert kívánnak a kongresszus munkájához.

Juscsák György, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatója, Nógrád megye küldötte úgy ítélte meg, hogy az elmúlt öt év munkájának értékelését, az irányelvek vitáját magas fokú aktivitás, a korábbi időszakhoz képest kritikusabb hangvétel jellemezte. Egyes kérdésekben érzékelhető véleménykülönbségek is kialakultak, de abban mindenütt egyetértés volt, hogy a megoldást a párt csaknem három évtizedes, kiegyensúlyozott, elvi politikájának következetes folvtatása jelenti. Pártunk politikai gyakorlata azt bizonyította, hogy ha gondosan és pontosan számba vettük munkánk eredményeit, de hibáit is, ha reálisan mérlegeltük helyzetünket, lehetőségeinket, akkor a megoldást is megtaláltuk — hangsúlyozta.

Osztali Béla csoportvezető, az ózdi kohászati üzemek küldötte elmondta, hogy az 1984. évi bérpolitikai intézkedések és a melegüzemi pótlék bevezetése javította a nagyüzemi munkásság egy részének anyagi elismerését, de a kialakult feszültségeket nem sikerült feloldani.

Czinege Gyuláné, a karcagi Zádor úti Általános Iskola igazgatója, Szolnok megye küldötte az oktatás fejlesztésének társadalmi vitájáról szólva megállapította: nem volt mindig termékeny ez az eszmecsere, nem mindig segítette az iskola ügyét. Az új tantervek módszertani szemléletváltást és pedagógiai megújulást igényelnek.

Szabó Gyula, a Láng Gépgyár állami-díjas művezetője, Budapest küldötte.

A felszólaló arról beszélt, hogy az elmúlt évtizedben állandó vitatéma volt a keresetek kiegészítésének igénye. Utalt arra: a létrejött kisvállalkozások, vgmk-k -nagy vitákat váltanak ki.

— Fodorné Birgés Katalin, a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának vezető titkára. Békés megye küldötte elsősorban a vállalati önállóság, az érdekegyeztetés, a munka- és a lakóhelyi demokrácia problémakörével és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti magatartással foglalkozott.

Ezzel az MSZMP XIII. kongresszusának első munknapja — omelven Németh Károly, Kardos Ernóné és Varga Gyula elnökölt — véget ért. A tanácskozás kedden a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése, valamint a szóbeli kiegészítések feletti vitával folytatódik.

(Folytatás a 6. oldalon.)

Crósz Károly felszólalása