Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-25 / 82. szám

1985. március 25., hétfő punon tüli napló Kutatás, fejlesztés, felhasználás Színképelemzés lézerrel Biztató kísérletek a pécsi tanárképző karon A sötét teremben színes fé­nyek vilióznak, gépek és mű­szerek zümmögnek. A fal mel­letti gázpalackokból vékony csövek indulnak a munkaasz­talokhoz. A háttérben számító­gép, képernyőjén zölden vilá­gítanak a betűsorok. A hely­szín a pécsi tanárképző kar fizika tanszékének laboratóri­uma. — Tanszékünk lézerek kuta­tásával, fejlesztésével és az elért eredemények gyakorlati alkalmazásával is foglalkozik — tájékoztat dr. Kozma László tanszékvezető egyetemi tanár. —■ Olyan lézereket állítunk elő, amelyek kereskedelmi for­galomban nem kaphatók. A nálunk elkészített berendezé­sek segítségével elsősorban lézerspektroszkópiai méréseket végzünk, az anyag szerkezeté­nek kutatását, a fény és az anyag kölcsönhatását vizsgál­juk. A terem egyik szegletében szétszedett berendezés. Belse­jében különféle tekercsek, kon­denzátorok és huzalok. Külső felén felirat: TEA nitrogénlé­zer. Az elnevezésre dr. Sán­ta Imre adjunktus, a labora­tórium vezetője ad magyará­zatot: — Ennek a lézernek az ak­tív közege' nitrogén, amelyben nagyon gyors elektromos kisü­léseket hozunk létre. Ez a fény igen nagy teljesítménnyel, ultraibolya tartományban vilá­git. Sokféle célra használható, de mi főleg a spektroszkópiai alkalmazást — a színkép vizs­gálatot — részesítjük előny­ben. — A lézer bizonyos tekintet­ben forradalmi változást ho­zott a fizikában. Amit ma az atomokról, az anyag szerkeze­téről, a molekulákról tudunk, az nagyrészt ennek köszönhe­tő. Ugyanis amikor a fény be­hatol a közegbe, ott valami­lyen átalakulást szenved. A visszavert, szórt, vagy kisugár­zott fény tulajdonságait meg­vizsgálva következtethetünk az anyag tulajdonságára. — A lézer segítségével még jobban megismerhetjük az atomok, molekulák szerkeze­tét, összetételét és szelektál­ni tudunk anyagok és anya­gok között. Természetesen ez sok olyan problémát is felvet, amit a fizikusnak feltétlen meg kell vizsgálni. Például, amikor nagyteljesítményű fény éri az anyagot, akkor az nem közön­séges módon viselekedik: egy atom egyszerre két-három fo­tonnal kerül kölcsönhatásba. A pécsi laboratóriumban jelenleg rendelkezésre álla­nak <3 szükséges eszközök, be­rendezések. Ezek egy részét sa­ját maguk készítették, a töb­bit kölcsön kapták, vagy vá­sárolták. A mérőberendezé­seket számítógép vezérli és a nagyon rövid fényjelek érzé­kelésére a legmodernebb tech­nikát állították csatasorba. A lényeg, hogy a mérési ered­mények mindig megbízhatóak legyenek, mert enélkül nem számíthatnak komoly sikerre. Azt tervezik, hogy az így ki­alakított berendezések segít­ségével főképp a gázok, a víz és a vizes oldatok vizsgálatát végzik. Az eddig ismert mód­szerek ezt korábban nem tet­ték lehetővé. A lézer se­gítségével azonban feltételez­hetően sok minden kiderülhet még a vízről. Egyes feltételezések alapján bizonyos betegségek szerepet játszhatnak a víz belső szer­kezetének megváltoztatásá­ban. Vannak olyan gondola­tok, amelyek szerint egészen más a víz struktúrája az élő sejtben, mint például egy po­hárban. A fizikusokat érdekli a dolog, szeretnék megtudni, hogy az élő szervezetekkel a lézer milyen kölcsönhatásba kerülhet. Talán nem elképzel­hetetlen, hogy a lézerfény, mint afféle nagyon szabályos, rendezett energiaközlés bizo­nyos körülmények között meg­változtathatja a víz belső szer­kezetét. Ez az elképzelés egyelőre mégcsak hipotézisnek sem te­kinthető, a gondolattal mégis érdemes eljátszadozni, hiszen a pécsi fizikusok több hason­ló kérdéssel találkoznak mun­kájuk során. Nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb megtalálják a módszert,' amely megadja a megfelelő választ. Az egyik ilyen módszer a CARS. Ebben a kísérletben kimutatták, hogy egyszerre 3 foton kerül köl­csönhatásba egy molekulával. Ami teljesen új a dologban, hogy ilyenfajta vizsgálat a lé­zerek megjelenése előtt nem volt, nem létezhetett. Ezt az ezerarcú mesterséges fényt világszerte kutatják. De mind többet hallani a gyakor­lati alkalmazásáról is. Felhasz­nálják a gyógyításban, a me­zőgazdaságban, az ipar, a bányászat területén. A pécsi­ek éppen ezért számos hazai és külföldi partnerrel működ­nek együtt, köztük a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel, a Budapesti Műszaki Egyetem fizikai—kémiai tanszékével és a Szovjet Tudományos Akadémia Általános Fizikai Intézetével. Ferenci Demeter Fluoreszcencia vizsgálat nitrogén lézerrel Tiszta, rendezett házak, udvarok és utcák jellemzik Szalántát Ápolt, kulturált települések A Mecsekvidéki Idegenfor­galmi Bizottság kezdeménye­zésére mozgalom indult a me­gye településein, amelynek célja a környezet kulturáltsá­gának fejlesztése. Az akciót a közelmúltban értékelték és egyben el is búcsúztatták. He­lyette az idén olyan verseny indul, amely jobban megfelel az egyre szigorúbb követel­ményeknek. Az 1982-ben útjára indított virágosítási versenyben azt vizsgálták, hogy rendszeresen gondoskodnak-e az érintett helyeken a közterületek, az árkok, a nyilvános illemhelyek tisztaságáról, törődnek-e meg­felelően a terek és utcák fá­sításával, virágosításával. Az idei évtől már jóval szé­lesebb körűek a versenyfel­adatok. A pályázaton csak azoknak a településeknek ér­demes részt venniök, amelyek valóban arra törekszenek, hogy külsejükkel, rendezettsé­gükkel kedvező képet alakít­sanak ki. A bírálók nemcsak azt vizsgálják majd, hogy a kedvelt üdülő- és kiránduló- helyek tisztasága úgy általá­ban megfelelő-e, hanem pél­dául azt is, milyenek a sze­métlerakóhelyek és milyen a szennyvizek kezelése. Új vonása a környezetkultú­ra fejlesztését célzó verseny­nek, hogy azt is elemzik, mi­lyen a műemlékek, a múzeu­mok, a kiállítások, az autó- buszmegállók környéke. A ki­rándulóhelyeken, a kilátóknál gondoskodnak-e szemétgyűjtő edényekről, megfelelően szer­vezik-e azok folyamatos ürí­tését. Az • idegenforgalmi szemlélet. kiterjed a kereske­delmi és a vendéglátóhelyek külső és belső rendezettségé­nek vizsgálatára is. A tiszta­ság mellett komolyan esnek latba olyan kérdések, mint az esztétikai színvonal, vagy a dolgozók ápolt megjelenése, kulturált magatartása. A Mecsekvidéki Idegenfor­galmi Bizottság valamennyi, az idegenforgalomban érde­kelt településre eljuttatta a pályázati felhívást. A múlt évi verseny szép si­kert hozott. A városok közül Komló, a nagyközségek közül Sásd és Mázaszászvár, a har­madik kategóriábon pedig Bór, Sátorhely, Szalánta és Me- cseknádosd kapott elismerést. F. D. Amit jókedvvel csinál az ember, az meghosszabbítja az életét Rlyolcuanhet evesen az üllő mellett Épületes lehetett, amikor az öreg kovács és a főigazgató egymásnak „válaszolgatva” verték a vasat az üllőn a fő­iskola kovácsműhelyáben. Úgy kezdődött, hogy a főigazgató nekiállt valami óriás csavar- húzót csinálni, az öreg mester meg csők nézte egy darabig, majd megkérdezte:- Aztán ráverni tud-e a fő­igazgató úr? — Hát persze ... — A ráve­rés az, amikor az egyik ko­vács tartja a vasat és üti szé­pen muzsikálva, a másik meg- ráver. ütemesen. A mester­nél a kovácsolás az élethiva­tás, a főigazgatónál a vala­mikori pályakezdés szakmája volt. Mondanom sem kell: a mester igen elégedett volt a főigazgató „segéddel”. A „segéd” Juhász Jenő, a Pollack Mihály Műszaki Főis­kola akkori főigazgatója volt, a mester pedig Mihály Ferenc, aki nyugdíjasként már a ti­zenhatodik esztendeje „üti a vasat" a főiskola Rókus utcai műhelyében. 1897-ben született, ponto­san 75 éve szabadult Mozs- gón uradalmi gépészkovács­ként, 60 esztendeje — 1924- ben — váltotta ki az iparenge­délyt, 1960-ig gyakorolta az ipart — 28 tanuló szabadult ez alatt a keze alól —, a mű­helye a Rákóczi út 16-ban volt, ott, ahonnan most a kür- tőskalács csábító illata száll. Volt közben - az ötvenes évek elején — néhány eszten­deje az Autójavító Vállalat­nál, ahová a „két tüze” közül egyet bevitt, két inasával együtt. — Akkor voltam először sza­badságon - emlékezik arra az időre, de a normáról, meg a keresetről nem szívesen be­szél. 1955-ben visszakapta a műhelyét és az iparát, 1960- ig dolgozott kovácsmesterként, attól kezdve 1966-ig — nyug­díjazásáig —, az Autó- és Mo­torjavító Szövetkezet volt a munkahelye. 1969 óta van a főiskolánál.- Ez szanatórium nekem, és minden itt töltött nap ajándék - hajtogatja. Itt is „két tűz” van, a műhely kö­zepén öt üllő - Juhász Jenő szerint csodálatosan csengő dallamokat kalapál ki belőlük a mester —, kovácsszerszámok garmadája és egy gépkala­pács. - Itt alkotni tud az em­ber, fiatalokkal foglalkoz­hat . . . Ha nem ide kerülök, talán már nem is élek, de legalábbis nem vagyok ilyen aktív. Mert Feri bácsi korát meg- hazudtolóan tevékeny. Min­dennap négy órát dolgozik. — A kovácsműhely az enyém, itt örökösen van mit csinálni. Ami vasból van, csak mondják meg mit, azt én elkészítem. Esztergakés, hajóhorgony, dísztárgy . . . — Lovat mikor patkóit utol­jára? — 1958-ban. Azóta csak díszpatkót csináltam.- És az erő? Kell a ková­csoláshoz . . .- Szerencsére itt a gépka­lapács, a munkám nagyobb részét ezen végzem, kézzel- nem bírnám végig a műsza­kom crt. Magányosan él Atléta utcai kis kertes házában, ha az idő engedi, kertészkedik. Tévét nem néz, a rádió, ha otthon van, állandóan szól, így leg­alább nincs annyira egyedül. A motorját két éve adta el. addig azzal járt, ide a mun­kahelyére is. Ha 87 éves emberrel készül riport, elmaradhatatlan a kér­dés: mi a hosszú élet titka? Feri bácsi azzal kezdi, hogy nem dohányzik, hogy megiszik egy-egy pohár vörösbort. Az­tán eltűnődik:- A kötelesség nagy úr. . . Amit jó kedvvel, örömmel csi­nál az ember, az meghosszab­bítja az életét. Én most is örömmel csinálom a dol­gom ... Hársfai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom