Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-22 / 79. szám

1985. március 22., péntek Dunántúli napló 3 Akik reszt vettek a munkában (11.1 A pártról mindenkinek (VI.) Ki lehet a párt tagja? A megyei pártértekezlet jegyzőkönyvéhez csatolva A megyei pártértekezlet munkájáról részletes tudósításban számoltunk be lapunkban; minden, a vitában elhangzott lényeges kérdésről tudósítottuk olvasóinkat. Sokan az idő korlátái miatt nem kaphattak szót, s a megyei pártbizott­ság beszámolójához, a kongresszusi irányelvek vitájához fűződő észrevételeiket írásban adták le, melyeket természetesen a jegy­zőkönyvhöz csatoltak. Az alábbiakban — mint egy héttel korábban — e vélemé­nyeknek szeretnénk hangot adni, természetesen a teljes­ségre nem törekedve. KASZAPOVICS ANNA mo­hácsi pedagógus: A Mohács városi pártértekezlet értékelte és elemezte a nemzetiségi po­litika érvényesülését, gyakor­latát. Az értékelés összhang­ban áll a megyei pártértekez­let véleményével: a nemzeti­ségi lakosság közérzete jó, je­len vannak a politikai, társa­dalmi közéletben, lelkiismere­tes munkával veszik ki részü­ket a szocialista gazdasági építőmunkából. Ragaszkodnak a szülőföldhöz, a szocialista társadalomhoz, anyanyelvük­höz, hagyományaikhoz. Én nemzetiségi pedagógusként ítélem meg a helyzetüket. A nemzetiségi lét kulcskérdése a művelődés legfontosabb terü­lete a nyelvoktatás, az anya­nyelv ápolása. Ezért erre a te­rületre fordítottuk a legtöbb energiát, s itt értünk el legna­gyobb eredményt is. Célunk, hogy minden nemzetiségi gyer­mek vegyen részt szervezett anyanyelvi oktatásban, öröm­mel mondhatom, hogy az óvó-1 dák és a nyelvoktató iskolák nemzetiségi jellege az eltelt időszakban lényegesen javult. KRALL ZOLTÁN, a Mecseki Szénbányák északi bányaüze­mének dolgozója: A párttagok felvételét elő­készítő munka jó a vállalat­nál, elmondhatjuk, hogy az új párttagok 86,3 százaléka a munkások soraiból kerül az alapszervezetekbe. Többségük KISZ-ajánlásra. Valójában a munkánk sikere függ attól, hogy a marxizmus törvénysze­rűségeit hogyan tudjuk a gya­korlati élet jelenségeinek ma­gyarázataként felhozni. Az a törekvésünk, hogy a tudomá­nyos alapismeretek birtoká­ban elkerüljük, feloldjuk, kom­penzáljuk az ellentmondáso­kat. A marxisták zászlajára, mint jelmondat, a világ meg­változtatásának szándéka il­lik a világ magyarázata he­lyett. Nekünk mindkettőt vál­lalnunk kell, mert keserű ta­pasztalatok tanítottak meg bennünket arra, hogy a mi társadalmunk sem mentes az ellentmondásoktól. SOMSSICH LÁSZLÓNÉ, az MSZMP Komló városi Bizottsá­gának első titkára: Komló és környéke elmúlt öt évéről kijelentette: kétségte­len, hogy a város és környé­ke fejlődése az ismert- gazda­sági nehézségek miatt nem volt olyan látványos, mint az V. ötéves tervciklus időszaká­ban, de törés nem állt be. Több százzal bővült a város lakásállománya, új kenyér­gyár épült Komlón, átad­ták a színház- és hangver­senytermet, s közeljövőben avatják a sportcsarnokot. Nincsen szégyenkezni valója a városkörnyéknek sem: a me­zőgazdasági üzemeink gép­parkja korszerűsödött, új ga­bonatárolók épültek, gépsze­relőcsarnokok kerültek át­adásra. A községek fejlődése szembeötlő: új házsorok nő­nek ki a földből, megannyi új óvodai és bölcsődei férőhellyel gyarapodtak, iskolákat építet­tek. A gazdasági élet terüle­tén jelentős siker, hogy a Carbon bebizonyította: terme­lési kapacitását, bevételeit egy könnyűipari vállalat is növelni tudja, ha a vezetés a dolgozókkal együtt gondol­kodik és cselekszik. DR. FÖLDVÁRI JANOS, Ba­ranya megye Tanácsának ál­talános elnökhelyettese: Az alkalom indokolttá teszi, hogy ismételten szóljunk a párt által kidolgozott 1957-es agrártézisekről. Ezek az agrár­tézisek változatlanul, alapel­veit illetően érvényesek, mely­nek lényege: a szocialista nagyüzemekre, állami gazda­ságokra, termelőszövetkezetek­re, azok nagyüzemi gazdálko­dására, mint keretre éDÜl a korszerű technikai és tudomá­nyos ismereteknek a gyakor­latban való megvalósítása, a magas szintű növénytermeszté­si és állattenyésztési tevékeny­ség gyakorlata. Ez alkalom­mal mezőgazdaságunk társa­dalmi változásairól és gazda­sági eredményeiről kívánok szólni, bár e kettő nehezen választható el, mégis indokolt megfogalmazni: a szövetke­zetek a szocializmus fontos szervezetei. A szövetkezeti pa­rasztság szocialista öntudatát a termelőszövetkezetek demok­ratikus működése növelte. A választott testületek s válasz­tott vezetők irányítják a ter­melőszövetkezeteket, mely a kollektív bölcsesség érvényesü­lését segítik. Nagy érték, hogy a tagság maga vállalja a ter­melőszövetkezeteket. A szövet­kezetek útján igényli a szo­cializmust 'és elkötelezetten a szövetkezetek mellett van a tagság, mely rendszerünk szempontjából rendkívül nagy vívmánynak tekinthető. KISMARTON JANOS, a szi­getvári MEZŐGÉP dolgozója: A népgazdaság területén jelentkező gazdasági gondok és problémák gyáregységünket sem kímélték meg. Hogyan tudott gazdasági vezetésünk, dolgozó kollektívánk megbir­kózni a nehézségekkel? Töb­bek között a szocialista bri- gádmozgajomban megtalál­ható, meglévő tartalékok fel­tárásával, mozgósításával. Mindennek új lendületet adott az MSZMP XIII. kongresszusá­ra, valmint hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulójára indított munkaverseny, mely­ben 14 szocialista brigádunk 170 fővel vesz részt. GYÖRVARI MÁRK, szentlő­rinci tanácselnök: — Az önkormányzati szervek élve a nagyobb önállósággal, a településfejlesztésben új utakat, új lehetőségeket leltek. Nem történt lemaradás a ta­nácsi fejlesztési programban, sőt a tervben nem szereplő beruházások is elkészültek. Szigetváron, a tervezett 520 la­kás helyett 690, Szentlőrincen a 300 helyett 420 épült meg. A tervben szereplő hat tan­terem helyett 35-öt vehettek birtokukba a tanulók. Szent- lőrinc nagyközségben a terven kívül létesült a regionális ivó- vízvezeték, az egészségügyi centrum és az óvodabővítés. MARKOVICS KATALIN, fel- sőszentmártoni pedagógus: Az ifjúság szocialista szel­lemű nevelése az önálló élet­re való felkészítése az egész társadalom feladata. Az isko­lai nevelőmunka ennek a fo­lyamatnak nagyon fontos lánc­szeme, állomása. Az oktatás- politikai párthatározat és tör­vénytervezet megjelenése után a társadalom érdeklődése még fokozottabban az iskola fefé fordult, és ezt nemcsak a sű- rűsödő-sokasodó — olykor jo­gos, vagy a kellő alaposságot nélkülöző — kritikákban, ha­nem a segíteniakarás növe­kedésében is érzékeltük. PAPP ZOLTÁN, a TESZÖV elnöke, a rózsafai termelőszö­vetkezet elnöke: Az elmúlt években meg kel­lett tanulnunk a költségtakaré­kos termelést. Ezzel élhettük túl, védhettük ki a folyama­tosan szigorodó közgazdasági szabályzók szorítását. Mi az árakba nem építhettük be az általunk vásárolt cikkek árnö­vekedését, ezért a termelőszö­vetkezeti tagság személyes ér­dekévé vált a ráfordítások visz- szafogása. Azt is látjuk, hogy ez egyfajta veszéllyel ' jár, hisz a magasszintű termeléshez korszerű technika kell. Ma már egyre égetőbben jelentkezik az állattenyésztés korszerűsítésé­nek kényszerűsége; valamit tenni kell, vagy rekonstruálunk, vagy állományt csökkentünk. K. F. politikai feltételek, nevezete­sen az, hogy a jelentkező fo­gadja el a párt szervezeti sza­bályzatát és programját, te­gye magáévá a marxizmus— leninizmus eszméit (tehát ne legyen más világnézet, például a vallás meggyőződéses híve) és a párt fő politikai irányvo­nalát. Mivel a pártnak cselekvő tagokra van szüksége, az esz­me passzív elfogadása, he­lyeslése nem elég. Párttag az lehet, aki kész önzetlenül ten­ni, küzdeni a párt céljainak valóra váltásáért, s ennek már tanújelét adta valamely tö­megszervezetben vagy -moz­galomban, illetve a közélet más területén. Olyan ember­nek kell lennie, aki erkölcsileg, politikailag feddhetetlen, ami nem jogi kategória, nem va­lamilyen tanúsítvány beszerzé­sét igényli (bár büntetett elő­életű embert a párt általában nem vesz fel tagjai közé), ha­nem az egész életvitel tiszta­ságát, az addigi életút példás voltát jelenti. Aki a párt tagja lesz, a rendszeres társadalmi munkán kívül vállalnia kell, hogy anya­gi hozzájárulásával is támo­gatja a párt működését. A po­litikai, társadalmi szervezetek általában tagjaik anyagi esz­közeiből tartják fent (legalább­is részben) magukat, s ez alól az MSZMP sem kivétel. Min­den párttag keresete nagysá­gától függően meghatározott összegű tagdíjat fizet; ennek nagysága jelenleg havi 1 Ft és 600 Ft között mozog. A párt nem bízza a véletlen­re utánpótlásának biztosítását. A pártszervezetek, a párttagok környezetükben tudatosan ke­resik, kik mutatkoznak méltó­nak, hajlamosnak és képesnek a párttagsággal járó követel­mények teljesítésére. Ezekkel a párton kívüli munkatársaikkal a párttagok céltudatosan fog­lalkoznak. Előfordul, hogy a pártcsoport, a KISZ-szervezet, a munkásőrség vagy valamely párttag javasolja a számítás­ba vett személynek, hogy kérje felvételét, más esetben az ille­tőben enélkül is megérlelődik az elhatározás. Taggyűlés elé azonban a felvétel minden­képpen csak az illető szemé­lyes - írásban is rögzített - kérelme alapján kerülhet. Azért, hogy a felvételét kérő személy megfelel a pórt nor­máinak, őt két jól ismerő és ajánló párttagnak is szemé­lyesen felelősséget kell vál­lalnia. Az egyik ajánló szere­péi a KISZ-alapszervezet kol­lektívája is betöltheti. A párt tagja csak az lehet, akit az illetékes munkahelyi, vagy ennek hiányában a lakó- területi alapszervezet felvesz soraiba. Erről a taggyűlés dönt szavazással. A felvételt azon­ban az e joggal felruházott felsőbb párt-végrehajtóbizott­ságnak is meg kell erősítenie. A felvételi kérelem elbírálá­sánál az egyén alkalmassága a mérvadó. A tagfelvételek ta­pasztalatainak összesítésekor az irányító pártbizottságok az új párttagok társadalmi-szo­ciális összetételét is mérlegre teszik, ez azonban az egyes kérelmekkel kapcsolatos állás­foglalásnál nem lehet irány­adó. Az MSZMP-nek jelenleg mintegy 862 ezer tagja van, ötvenezerrel több, mint öt esz­tendővel ezelőtt. Ez a létszám, s a gyarapodásnak ez az üte­me kellőképpen biztosítja, hogy a párt eleget tudjon ten­ni rendeltetésének. A párt nem törekszik sem a taglét­szám növekedésének gyorsítá­sára, sem mesterséges fékezé­sére. Célja változatlanul az, hogy a társadalom minden ré­tegéből azok kerüljenek sorai­ba, akik érdemessé váltak a párttagságra, akik aktívak a közéletben, szocialista módon élnek, s munkájukkal, maga­tartásukkal, társadalmi tevé­kenységükkel környezetükben megbecsülést vívtak ki maguk­nak. Gyenes László A párt politikai szerepéből, jellegéből következik, hogy so­raiba nem lehet olyan egysze­rűen belépni, mint valamely szélesebbkörű tömegszervezet­be, egyesületbe. A döntés — mondjuk így - mindkét félen múlik. Egyrészt az egyén ön­kéntes elhatározásán, hogy a párt tagja akar lenni, vállalva az ebből reá háruló minden kötelezettséget, másrészt a párt döntésén, hogy az illetőt felveszi-e tagjai sorába. Nem vesz fel a saját soraiba akárkit a párt - ezt meghatá­rozott feltételek meglététől te­szi függővé. Ilyen feltétel, hogy az illető magyar állam­polgár legyen, és nagykorú, va­gyis töltse be a 18. életévét. De ez méq önmagában nem elég. Vannak meghatározott eszmei, Kongresszusi küldött Néhány perces beszélgetés után már úgy érzem: igaz pe­dagógussal beszélgetek, akinek nem foglalkozása, hanem hi­vatása e szakma, aki él-hal ta­nítványaiért, gyermekeiért. Kar­dos Istvánná, a Komarov Gim­názium igazgatóhelyettese lassan harminc éve ül a kated­ra mögött, s amióta megnyílt a gimnázium itt Uránvárosban, azóta — amint az alapító ta­goknál illő —, egy percig sem szakított e falakkal. Tíz éve tagja a középfokú pártbizottságnak, végrehajtó bizottságnak; számára ez a választott funkció jó kitekin­tésre, ismeretek gyarapítására, hiszen így nyílik mód a társin­tézmények életének megisme­résére, tapasztalatok átvételé­re. — Hogy látja ma ön az ok­tatás helyzetét? — Feladataink akadnak bő­ven, de ahhoz, hogy maradék­talanul teljesítsük, nagy szük­ség van. az iskola — a tudás, a tanulás, a tanítás —, és a pedagógus társadalmi tekinté­lyének, megbecsülésének és befolyásának növelésére. Mind­ehhez nélkülözhetetlen a tár­sadalmi tudat, a közgondolko­dás formálása, olyan közszel­lem kialakítása, melyben a műveltség, a tudás, a jól vég­zett munka az igazi érték. — Az új tantervek adnak ehhez segítséget? Hosszasan gondolkodik, mi­előtt válaszolna. — Az oktatásügy reformja sok új, előremutató változást hozott. Szükség volna azonban a tantárgyakba bezsúfolt mű­veltséganyag ésszerűbb és kö­rültekintőbb összehangolására: a minőség megőrzésével olyan követelményszint körvonalazá­sára, amely teljesíthető felada­tok elé állítja mind a nevelőt, mind a diákot. Eléggé feszí­tett a tempó. Az iskolának az ember egész életére hatnia kell. A sokoldalú, pontos ma­gyarázat, a sokféle tapaszta­latszerzés, a következetes, rendszeres számonkérés sok­szor lehetetlennek tűnik. A le- vegősebb tantervek több lehe­tőséget cdnának a személyes beszélgetésekre, a tudásvágy felébresztésére, a tanulás, a munka megszerettetésére. Hogy aztán a diák ambícióval, élet­kedvvel készüljön a választott szakmára. Kardosné kongresszusi kül­dött. Vajon mindezeket szóvá tenné? — Feltétlenül. És még egy dolgot. Társadalmunk szocia­lista irányú haladása megkö­veteli a szocialista demokrácia fejlesztését és erősítését, — mondotta befejezésül. — Időn­ként azonban úgy érezzük, hogy látszatdemokráciával van dolgunk. Helyes és szükséges, hogy igénylik véleményünket nogy jelentőségű oktatáspoliti­kai döntések meghozatala előtt, nem mindig látjuk azonban ér­telmét annak, hogy észrevéte­leinket megfogalmazzuk. Ta­valy például sem a közoktatás­fejlesztés programjavaslatához, sem az oktatási törvényterve­zethez nem tudtunk érdemben hozzászólni. Az előbbi vitája szűk körben zajlott, az utóbbi dokumentumait késve kaptuk és tárgyaltuk meg .. . K. F. Kardos Istvánné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom