Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-01 / 58. szám
1985. március 1., péntek Dunántúlt napló 3 A BCM „Jószerencsét'0 szocialista brigádja XIII ZL_ 40 ★ A Beremen- di Cement- és Mészművek kőbányája lenyűgöző látvány. Olyan, mintha egy azték lépcsőzetes piramis készülne, csak a feje tetejére állítva: nem az ég felé tör, hanem a föld mélyébe, nem az összehordott, hanem a kibányászott kő alakítja a lépcsőfokokat. Egy négyzetkilométernyi területén termelik ki Európa második legjobb minőségű mészkövét. A kőbányából évente másfél millió tonna anyag kerül ki, ennek 25 százaléka agyag. A BCM 46 szocialista brigádjának összesen 592 tagja megyénkben az elsők között teljesítette kongresszusi és felszabadulási munkaverseny vállalását. Az egyik legkiemelkedőbb teljesítményt a kőbánya üzem „Jószerencsét” szocialista brigádja produkálta. Teljesítményükkel aligha okoztak különösebb meglepetést, hiszen a brigád 1961-es megalakulása óta sikert sikerre halmozott. Csak az utóbbi 16 évben nyolcszor érték el az arany fokozatot, ötször kapták meg a vállalat kiváló briqódja címet, 1975- ben és 1983-ban pedig a „Szakma kiváló brigádja” kitüntető elismerést érdemelték ki. — Jelenleg 38 fizikai munkás és 6 alkalmazott dolgozik a kőbánya üzemben — mondja Maqusics Mihály üzemvezető — Volt időszak, amikor négy brigádunk is volt, most csak egy van, a Jószerencsét. Ennek a létszáma is folyton változott az évek során. Jelenleg 11 tagja van: Dörögdi Ferenc, Sánta József, Fauszt Ferenc, Horváth Imre, Kupái Sándor, Vér Jenő, Laudon Dezső, Balázs Mátyás, Tóth Istvánná, Nagy Józsefné és Rózsakerti Mónika. A névsorból is kitűnik, hogy a brigád összetétele vegyes: a fizikai munkás férfiak mellett vannak adminisztrációs, raktárosi munkakört betöltő nők is. A beremendi mészkőbánya termelési volumene alapvetően attól függ, hogy mennyi alapanyagot igényelnek a BCM feldolgozó üzemei. A mennyiségi tervtúlteljesítés elsősorban az éves indulókészlet, a téli alapanyagtartalék képzésében jöhet szóba. Az üzem a tervezett 80 000 tonnás lerobbantott tartalék helyett az elmúlt év végére 142 000 tonnát teljesített. Kiemelkedően jó eredmények születtek a fajlagos üzemanyag- és robbanóanyaq-felhasználás- ban is. A fúrásoknál 5 százalék üzemanyag megtakarítást vállaltak és 15 százalék sikerült, a rakodásnál 3 százalék helyett 7 százalék, a robbanóanyag felhasználásnál 7 százalék helyett közel 12. Az összteljesítményből az üzem egyetlen brigádjának produktuma alig választható külön tonnánként, vagy százalékban számítva. — A lerobbantott anyag részben a brigád munkája, a fúrógépeknél megtakarított Fauszt Ferenc a fúrógép hidraulikáját olajozza, majd megkezdődhet az előkészület a kővetkező robbantáshoz. Mészkőbányászok üzemanyag viszont egészében a brigádnak köszönhető — vonja meg a mérleget az üzemvezető. A fő tevékenységek — a fúrás, robbantás, rakodás — teljesen gépesítve vannak. A másodlagos tevékenységek, az aprítás és a faltisztító kőfejtés munkafolyamata is háromnegyed részben. Ezzel együtt sem könnyű és veszélytelen a bányászok munkája. Az átlagkereset 6000 forint. Itt szinte minden dolgozónak két szakmája is van: ha átcsoportosításra van szükség, szakszerűen helyettesíthetik egymást. A leggyakoribb szakmaösszetételek: fúrómester-robbantómester, robbantómesterraktáros, kőfejtő-robbantómes- ter. Dörögdi Ferenc brigádvezető, aki 1956 óta dolgozik a kőbányában, 23 éve robbantómester és 17 éve kőfejtő is. Negyvenkilenc éves, 1962 óta tagja a brigádnak, s 1976-ban lett vezetője. Vállalásunk teljesítéséért, túlteljesítéséért négy kommunista műszakot teljesitettünk. Évtizedes hagyomány brigádunknál a közösségért, a falu gyermekintézményeiért végzett társadalmi munka. A mi brigádunk készítette el a beremendi futball- pálya lelátóját is. Tavaly a bölcsődénél 374, az általános iskolánál 206, a művelődési ház ifjúsági klubjának rendbetételekor 112 óra társadalmi munkát végzett a brigád. Hosszú évek óta patronáljuk az iskola egyik osztályát és a bölcsődét is. A brigád legidősebb tagja, s ma már egyedüli az alapítók közül, Sánta József, ötvenkilenc éves, 1949 óta dolgozik a kőbányában. Tavaly a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki. Neki is két munkaköre van: raktáros és robbantómester. — Ahhoz, hogy robbantómester lehessek, a munka mellett kellett elvégeznem a nyolcadik osztályt is. Ennek már majdnem húsz éve. A lányom már férjhez ment, két unokám is van. Nemsokára itt a nyugdíj, de nem panaszkodhatok, hiszen egészségesnek érzem magam 35 év kőbányai munka után is. Huszonhárom éve vagyok munkásőr, s amig erőm engedi, nem is hagyom abba. — S mi lesz a nyugdíjas években? — Nemigen gondolkodtam még rajta. Az biztos, hogy az eddiginél is többel tudok majd segíteni a vöm kisharsányi szőlőjében. S otthon szerepet cserélünk a mamával: én járok el a boltba bevásárolni. A beremendi mészkőbánya „Jószerencsét” szocialista brigádja közösségi életének, tevékenységének még két momentuma feltétlenül említést érdemel. Tevékenyen támogatják a siklósi művésztelep alkotóit. A másik: hogy a brigád nőtagjai a társadalmi munkákból épp- úqy kiveszik a részüket, mint a férfiak. Régi hagyomány, hogy a brigád férfi tagjainak nőnapi köszöntőjét az asszonyok április 1-én viszonozzák. Sánta József (balról) és Dörögdi Dénes robbantáshoz készülnek Läufer László felvételei A HNF az idősekről A Hazafias Népfront országos elnökségének időskorúakkal foglalkozó társadalmi munka- bizottsága csütörtökön a HNF székházában ülést tartott. Az értekezleten áttekintették az elmúlt évi munkát, és megvitatták az 1985-ös terveket. Knoll István filmrendező, a bizottság elnöke a testület tavalyi tevékenységét ismertetve megállapította, hogy az időskorúak helyzetével foglalkozó országos tanácskozás — amelyet a népfront szervezett — az eltelt időszak tapasztalatai alapján hasznos munkát végzett. Az értekezlet legfontosabb feladata ugyanis az volt, hogy nyomatékkai felhívja a társadalmi és állami szervek figyelmét a nyugdíjasok helyzetével kapcsolatos fontos kérdésekre. Az egyik közelmúltban megjelent minisztertanácsi rendelet a nyugdíjasok foglalkoztatásáról például már tükrözi a nyugdíjasok fokozottabb társadalmi megbecsülésének szándékát. Ebben az évben a munkabizottság elsősorban a tanyán élő idős emberek helyzetével kíván foglalkozni: napjainkban mintegy 10 ezerre tehető azoknak az idős tanyasi lakosoknak a száma, akiknek mindennapi ellátása megoldatlan. A munka- bizottság és a helyi népfronttestületek szorosan együttműködnek a megyei iqazgatási apparátussal, az ezzel kapcsolatos gondok mielőbbi megoldása érdekében. A pártról mindenkinek (IV.) Az alapszervezetek A párt legkisebb szervezeti egységei az alapszervezetek. Az MSZMP-nek országosan mintegy 25 ezer alapszervezete van. Alapszervezet bármely lakó- területi, gazdálkodó vagy intézményi egységben alakítható, ahol legalább három párttag van. Az optimális létszám ennél magasabb: a tapasztalatok szerint általában a 30—50 tagból álló alapszervezetek tudnak a legeredményesebben működni. Merev séma azonban nincs erre. Többnyire az a célszerű, ha az alapszervezet működési területe valamely meghatározott termelési, hivatali vagy területi egységre terjed ki, de ez sem valósítható meg minden esetben. Az alapszervezeteknek a tömegpolitikai munkában, a párthatározatok megvalósításában kulcsszerepük van. A párttagok elsősorban itt élnek szervezeti életet, s a pártonkí- vüliek előtt is közvetlenül az alapszervezet személyesíti meg a pártot. Most, amikor a társadalmi, gazdasági élet több területén decentralizáció megy végbe, és a helyi egységek önállósága megnő, még fontosabb, hogy az alapszervezetek kezdeményező és hatékony politikai ellenőrző szerepet töltsenek be. Az MSZMP arra törekszik, hogy az alapszervezetek, a pártonkívüliek véleményét folyamatosan kikérve és hasznosítva, önállóan képesek legyenek megjelölni a helyi politikai, gazdasági, kulturális teendőket. Fontos szerepet töltenek be a párttagok és a párttal egyetértő pártonkívüliek politikai képzésében, szemléletük és magatartásuk formálásában, a párt utánpótlásának biztosításában. Négy évtized tapasztalata igazolja, hogy az az alapszervezet képes eredményesen betölteni rendeltetését, amely a kommunisták igazi közösségévé tud válni. Az alapszervezet legfőbb szerve a taggyűlés, amely legalább kéthavonként összeül. A taggyűlésen minden párttag egyenjogú. A kommunisták itt döntenek a helyi politikai kérdésekről, a párt politikájának alkalmazásáról, a kommunisták feladatairól az adott egység .munkájának előbbrevitelében. Megvitatják a működési terület felelős vezetőinek beszámolóit. Döntenek az alapszervezet belső szervezeti életének különféle kérdéseiben, a párt soraiba történő felvételről, továbbá a párttagok fegyelmi ügyeiben. Mint látható, az alapszervezeti taggyűlések napirendjeiben nincs semmiféle „titokzatos" dolog. A kifejezetten a párt belső életét érintő néhány kérdésen kívül nincs semmi olyan, amiről a pártonkívüliek ne szerezhetnének tudomást. Ezt felismerve, számos alapszervezet tudatosan fáradozik azon, hogy a pártonkívüliéket rendszeresen megismertesse taggyűlési állásfoglalásaival, az ott születő helyzetértékelések lényegével. A taggyűlésen választják meg — ötéves időtartamra — az alapszervezet vezetőségét. Ez a testület - amely 3—9 tagból állhat, az alapszervezet taglétszámától függően - szervezi a gyakorlati pártmunkát, a taggyűlés és a felsőbb szervek határozatai alapján. A vezetőség kollektiven végzi munkáját, tagjai együttesen (vezetőségi ülésen) hozzák döntéseiket, de a munka megosztása céljából minden vezetőségi tag valamely meghatározott reszortot is ellát (szervező titkár, agitációs és propagandafelelős, termelési felelős, város- politikai felelős, a pártszervezet gazdasági ügyeivel foglalkozó felelős). Különösen fontos a — taggyűlés által közvetlenül választott — titkár szerepe. A titkár a vezetőséq élén áll, de nem felette. Tevékenységéről számadással tartozik a taggyűlés és a vezetőség előtt. Ugyanakkor elsődleges szerepe van a gyakorlati pártmunka megszervezésében és irányításában, gyakran kell állást foglalnia a pórtalapszervezet nevében, képviselnie kell az alapszervezetet más szervek előtt — mindezek következtében nagyobb a felelőssége, mint a vezetőség többi tagjáé. Alapszervezeti titkárnak lenni — ez a legnehezebb, nagy megbecsülést érdemlő politikai megbízatások közé tartozik. Az alapszervezetek a legtöbb helyen pártcsoportokból állnak. Az 5—10 kommunistát tömörítő pártcsoportot a csoport tagjai által megválasztott bizalmi vezeti. A pártcsoport nem rendelkezik a pártszervezetet megillető jogokkal: nem hozhat a tagjait kötelező határozatot, nem vehet fel párttagot — de véleményezheti, kezdeményezheti felvételüket — és így tovább. Ennek ellenére naqyon nagy a szerepe az adott területet érintő problémák megvitatásában, a párttagok véleményének és teendőinek összehangolásában. A pártcsoportok többnyire kötetlen megbeszéléseket tartanak — munkájuk akkor hatékony, ha elevenen reagálnak az időszerű kérdésekre, ha eleven, jó kapcsolatuk van a párton- kívüliekkel. Gyenes László (Következik: Jogok és kötelezettségek) Eredetileg mást képzeltek. Arra gondoltak, hogy segítenek azokon ,a családokon, amelyek csak másokkal tudják gondoztatni idős vagy beteg hozzátartozóikat, illetve pénzkereseti lehetőséget adnak azoknak, akik erre vállakoznak. Ezért indította a Vöröskereszt Komló városi Szervezete tavaly októberben a házi betegápolási tanfolyamot. Tizenkilencen jelentkeztek. Hetente egyszer két órán át egészségügyi előadásokat hallgattak, gyakorolták a fekvőbetegek szakszerű mozgatását, ültetését. özv. Kollár Dénesné és Var- jasi Lászlóné is részt vett a tanfolyamon. Mindketten komlóiak. — Többen voltunk helybeliek, az igaz, — mondja Kollár- né — de többen jöttek a város környékéről, s voltak köztünk pécsiek is. — Miért jelentkeztek? — Én azelőtt is gondoztam hosszabb-rövidebb ideig rászorulókat — válaszolja Kollárné. — Nem kialkudott fizetségért, — szívességből. Egyszer volt rá példa, hogy egy idő után pénzt ajánlottak a munkámért, és amit adtak, elfogadtam. Egyedül élek. A férjem meghalt, a gyermekeim távol laknak. Időnként heteket töltök náluk, de azért legtöbbet itthon vagyok. Arra gondoltam, hogy ha ilyesmire megkérnek, nyugodtabban vállalkozom rá, ha többet tudok arról, hogy kell bánni egy idős, vagy beteg emberrel. — Vagy kisgyerekkel — veszi át a szót Varjasiné. — Mert én inkább gyerekekre szoktam vigyázni. Négyet neveltem, kettő már felnőtt, de szinte mindig többen voltunk otthon. Néhány napra, rendszeresen volt egy-egy pótgyermekem, s akadt, hogy hosszabb időre is. Én sem pénzért vállaltam. Ha valakin szorult helyzetben segíthet az ember, az jó érzés. Háztartásbeli vagyok, érdekelt ez a tanfolyam, örülök, hogy elvégeztem. Természetesen voltak, akik más célból és indíttatásból hallgatták az előadásokat. Kollár- nééktől hallottam, hogy egyré- szük azért, mert családtagokat szeretnének hozzáértően gondozni. Mások azért, hogy kisebb betegség vagy rosszullét esetén tudjanak segíteni. S voltak köztük olyanok is, akik szívesen vállalkoznának a tartós ápolásra. — Arra gondoltunk, hogy több rászoruló család kéri majd a segítségünket, hozzáértő ápolót keresve — mondja Ancsin Pálné, a Vöröskereszt komlói Szervezete vezetőségének titkára. — Nem ezt tapasztaltuk, de nem bánjuk. Könnyen lehet, hogy a csalódok egy része pont az ilyen jószomszédi segítséggel oldja meg a gondjait, mint ahogy ezt Kollárné, Varjasiné esetei példázzák. Ugyanakkor egyértelmű, hogy sokan a saját hozzátartozóik megfelelő gondozása, ellátása érdekében végezték el a tanfolyamot. Úgy gondolom, hogy ezért is érdemes ilyet indítani és épp ezért az idén is megszervezzük. T. É. Házi betegápolók
