Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-15 / 72. szám

1985. március 15., péntek Dunántúli napló 3 A pártról mindenkinek (V.) Jogok és kötelezettségek Akik részt vettek a munkában (1.1 A megyei pártértekezlet jegyzőkönyvéhez csatolva A megyei pártértekezlet munkájáról részletes tudósítás­ban számoltunk be. Sokan, az idő korlátái miatt nem kaphat­tak szót, s a megyei pártbizott­ság beszámolójához, a kong­resszusi irányelvek vitájához kapcsolt észrevételeiket írásban adták le, melyeket természete­sen a jegyzőkönyvhöz csatol­tak. Az alábbiakban e vélemé­nyeknek, észrevételeknek sze­retnénk hangot adni. Konrád Tamás, a bólyi kom­binát kislippói gazdaságának dolgozója: Ha visszatekintünk a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát el­múlt 5 esztendős munkájára, megállapíthatjuk, hogy a vál­lalat dolgozói kiválóan helyt­álltak a munka frontján, s végrehajtották a XII. pártkong­resszus határozatait. Az elmúlt öt évben a gazdaság terme­lési értéke 50 százalékkal emelkedett, s 1984-ben meg­haladta a 2 milliárd forintot, a nyereség pedig 58 százalékkal emelkedett; ebből adódóan az egy főre jutó jövedelem elérte a 76 000 forintot. Ezen ered­ményeket gazdaságunk kollek­tívája a szocialista brigádmoz­galom nélkül nem tudta volna elérni, s e mozgalomban is nagy jelentőségű a pártkong­resszus tiszteletére, illetve ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából indított munkaverseny, melynek válla­lásait túlteljesítettük. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát feladatának tartotta és tartja, hogy azok az embe­rek, akik az értékeket megter­melik, élvezzék is annak hasz­nát, előnyét. Tudott dolog, hogy az utóbbi években sok kis település az elnéptelenedés sorsára jutott. Mi ennek ellen­kezőjéről tudunk szólni, mert ahol jelen van a megfelelő gazdasági háttér — jelen eset­ben a kombinát -, ott az erő­södés és a felvirágzás jelzi a községek életét. Erre nagysze­rű példa Sátorhely és a hajda­ni Károlymajornak nevezett pusztából faluvá nőtt Kislippó. Megyaszai József, a munkás­őrség Baranya megyei parancs­noka : A munkásőrség Baranya me­gyei állománya az elmúlt öt évben eredményesen teljesítet­te feladatait, eleget tett a po­litikai, állami és szakmai kö­vetelményeknek. Ezt fejezi ki többek között az az elismerés, hogy az országos parancsnok a pécsi városi egységet és a Mecseki Szénbányák Vállalat híradó alegységét a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kollektív kitüntetésben részesítette. Munkásőreink dön­tő többsége szocialista ember­hez méltóan él és dolgozik, aktív közéleti tevékenységet folytat, részese az ifjúság ha­zafias szellemben történő ne­velésének. Alegységeink zöme igazi kommunista közösségként működik, melynek jellemzője és alapja az önként vállalt fe­gyelem, az elvtársi-baráti lég­kör, egymás segítése. Ennek eredményeként alapegységeink évente megyei szinten mintegy 60 pártonkívüli munkásőrt ja­vasolnak a párt tagjai sorába. Fontos parancsnoki feladatnak tartjuk e közösségek, a közös­ségi szellem, ezen összetartó erő további fokozását. Török József, a Volán Válla­lat gépkocsivezetője: A Volán évről évre több kor­szerű gépkocsit állított üzembe, s e folyamatos munka ered­ménye, hogy gyakorlatilag a VI. ötéves terv végére a jármű­korszerűsítés befejeződik. Biz­tosították, hogy a város lakos­sága lakhelyétől átlagban 300 méteren belül elérheti az autó­busz megállóhelyeket, hogy a városközpont, a munkahelyek, intézmények közvetlenül vagy egyszeri átszállással elérhetők. A vállalat forgalmi dolgozói napi feladataikat - 32 ezer napi kilométer teljesítését — nehéz üzemi körülmények kö­zött felelősséggel teljesítik. E munkát a Pécs városi úthálózat korszerűtlen csomópontjai, az útvonalak áteresztő képessége nehezíti, s különösen a csúcs­forgalmi időszakban korszerűt­len a lámpás irányítás. Császár István, a siklósi Ten- kes Bútorgyár igazgatója: Az elmúlt időszak tapaszta­latai megtanítottak bennünket arra is, hogy meg kell küzdeni a talpon maradásért, a fejlődé­sért. Tudjuk azt is, hogy az irányítási rendszer önmagában nem garancia az alkalmazko­dó képesség fokozására, de ha jól élünk vele, akkor nem csalódunk. Komoly előrelépési lehetőséget látunk a döntési szintek decentralizálásában, így többek között a vállalat­irányítás közvetlenebbé tételé­ben, a tulajdonosi szemlélet alakításában, az anyagi érde­keltség javításában, az új ke­resetszabályozási formák alkal­mazásában. Helyeseljük azt, hogy a helyi önállóság növelé­sével együtt jár az anyagi, er­kölcsi, személyes felelősségvál­lalás növekedése is. Román Lászlóné, a megyei könyvtár vezetője: Egész történelmünk, annak forradalmi és „szélcsendes" időszakai egyaránt tanúsítják, hogy a társadalmi haladásért folytatott küzdelmekben a ha­ladás és a kultúra fogalmai mindig összekapcsolódtak, a társadalmi haladásért folytatott harcok a kultúro demokratizá­lásáért, a nép művelődéséért folytatott harcok voltak egyút­tal. Jelen fejlődésünknek abban a szakaszában élünk, amikor a párt meghirdette a szocialista demokráciát, mint a szocializ­mus továbbépítésének legfon­tosabb belpolitikai feltételét. Ezért sajnálatos az a szemlé­let — a gazdasági gondjaink közepette felerősödött — mely a kultúra lebecsülését eredmé­nyezi, mely úgy tartja: a mű­velődés csupán költséges tár­sadalmi fogyasztás. Ha a mű­velődést kultúrateremtő, köz­vetítő és befogadó rendszernek fogjuk fel, akkor a döntések során soha sem lesz mellőzhető az a kérdés, hogy mivel lehes­sen leginkább elősegíteni azt, hogy a művelődés betöltse egyre fontosabb társadalmi funkcióját. Bors Ferenc, szalántai nyug­díjas: Magyarországon a gyakorlat­ban is érvényesül a párt nem­zetiségi politikája. Mi, bara­nyaiak tudjuk, hogy mi minden történt az elmúlt öt évben me­gyénkben a nemzetiségi politi­ka végrehajtásában. A megyei pártbizottság határozatai alap­ján az állami szervek, tanácsok ez időszakban olyan tárgyi, anyagi, személyi és szellemi feltételeket teremtettek a nem­zetiségi lakosság számára, amilyenre 'korábban még nem volt példa. Csak a legfontosab­bakat említeném példa gya­nánt. Új otthont kapott a hor- vát-szerb általános iskola, megkezdte munkáját a horvát- szerb kétnyelvű gimnázium. A megye nagyobb, délszlávok által lakott településein klu­bok jöttek létre, s ezek közül is kiemelkedik a pécsi. Beindult a délszláv óvónő-képzés a Ja­nus Pannonius Szakközépisko­lában, s növekedett az általá­nos iskolákban az anyanyelvi oktatásban részt vevő tanulók száma. Évenként Bár ad ott­hont a nemzetiségi olvasótá­bornak, tánc- és énekkultúránk népszerűsítésére már harmad­szor rendeztek kólótábort. Vé­gezetül: számában és összeté­telében is gyarapodott a hor- vát nyelvű könyvállomány. Dunainé Veres Erzsébet új- mecsekaljai nyugdíjas: Szóvá tette az alacsony nyugdíjak okozta megélhetési gondokat, bírálta a kereske­delmet, mondván: nincs elég olcsó áruféleség, akár a tartós fogyasztási cikkeket, akár az élelmiszerek frontját nézzük. A hiányosságok mellett bírálta a kereskedelem, szolgáltatóipar — és főleg a hivatali ügyinté­zők — itt-ott gyakorta fellelhető udvariatlanságát. Kijelentette: sok helyütt nem megfelelő a hangnem, hiányzik a korrekt felvilágosítás készsége. K. F. Minden társadalmi szervezet életében lényegbe vágó kérdés, hogy milyen jogokkal ruházza fel tagjait, és miféle kötelezett­ségeket hárít rájuk. Ha a jo­gokról beszélünk, mindenek­előtt Qzt szükséges kiemelni, hogy a párttag semmiféle olyan joggal nem rendelkezik, ami őt a többi állampolgár fölé emel­né, azokhoz képest kiváltságos, előnyös helyzetbe hozná. A párttagsági könyv egyetlen ál­lami jogszabály betartása alól sem mentésit, nem jelent előnyt valamely funkció, vezető tiszt­Kongresszusi küldött Horváth Gyuláné Gyönyörű szép a négyszin­tes gyűdí pince, különösen akkor, ha tompán konganak a hordók, s van bőven a jóféle rizlingTről, traminiből ... Itt dolgozik Horváth Gyuláné pin­cemunkás néhány társával; fejtik a bort szállításhoz, mos­sák a hordókat, kezelik a hegy termését. Meg is jegyzem: különösen hat egy fiatalasz- szony ebben a férfias szak­mában . . .- Villányban végeztem sző­lész-borász szakon — mondja. — Igaz, eredetileg baromfisnak akartam menni, de ott betelt a szak. Végül is nem bántam meg.- ön melyiket szereti? - mutatok a hordókra.- Inkább a savas borokat — mondja. — Dehát már ameny- nyit én megiszok! Horváth Gyuláné 32 éves, férje kőfúró az Épület- és Szobrászkőipari Vállalatnál; kettejük keresetéből jól meg­élnek. Lányuk 10 esztendős, akit így mutat be: „Nagy, erős, majdhogynem a válla- mig ér, szemüveges, aranyos teremtés." Hetvenkettő óta párttag, s amikor megkérdezem, családi példát követett-e, megrázza a fejét.- Intézetben nőttem fel. Édesanyámat 17 éves korom­ban láttam először. Egyszál- magam intéztem sorsomat. Van még két fiú féltestvérem, de közös témánk nincs. Gyer­mekkorom egy részét Kóróson, aztán meg Kishárságyon töl­töttem. Szép emlékem azért akad, de több a keserűség. Ma boldog családanyának mondhatom magam. Férjem becsületes, rendes ember, há­zasságunk jó. Anyagiakban sem nagyon szenvedünk hi­ányt, nekem itt 3500-3800 ha­vonta összejön, férjem még többet hoz haza. OTP-lakás- ban lakunk Siklóson. Szépen berendezett lakás. Van egy kis földünk is, munka akad bőven. Horváthné — milyen furcsa is kimondani — már 15 éve itt dolgozik a siklósi termelőszö­vetkezet pincészetében, mint első munkahelyén, s nem vá­gyott máshova soha. Most a pártkongreszusra ké­szül, a baranyai küldöttek egyike. — Jaj, én nagyon izgulós vagyok - restellkedik -, tud­ja, ott lenni, olyan sok nagy ember között. Sokat gondolok rá, amióta megválasztottak, s természetesen belül nagyon örülök, s bízom benne, hogy nagyon sok érdekes, az em­bereket leginkább érintő és érdeklő kérdésről fogok halla­ni. Biztosan nagy élmény lesz. — Mit tenne szóvá? — Gondolom, akik készül­nek hozzászólásokkal, csak- csak a maguk munkahelyéről, munkájáról, annak a munká­nak a gondjairól, örömeiről szólnak. Én itt a mezőgazda­ságban élek, a mezőgazda­ságról beszélnék. Talán arról, hogy miként változik az élet, hogy évről évre hogy fejlődik a siklósi tsz. Aztán a nagy- családosok, több gyermeket nevelők gondjairól, a fiatal, otthonteremtők küzdelmeiről. . . Poharakat hoz, térül-fordul, mígnem a hébérből jóféle hárslevelűvel csurgatja tele mindegyiket. — Négyéves, aranyérmes bor. Ezt kóstolják meg! K. F. ség betöltésében. (Csak a párt­tisztség betöltésének feltétele a párthoz való tartozás.) Sőt bizonyos esetekben a párt ki­fejezetten azt kéri tagjaitól, hogy ne éljenek teljes mérték­ben azokkal a jogokkal, ame­lyek állampolgárként megillet­nék őket (ez főként az anyagi érvényesüléssel kapcsolatos le­hetőségek kihasználását illetően vetődik fel). A párttagok jogai a párt szervezeti életében, tágabban a közéletben való részvételük­kel kapcsolatosok. Ilyen jog, hogy a párttag részt vehet a párt különböző szerveinek meg­választásában, s maga is megválasztható bármely tiszt­ségre. Ez utóbbi esetben csu­pán annyi a korlát, hogy a tisztségek egy részének betölté­séhez meghatározott idejű párttagság szükséges; ez bizto; sítja szervezetileg az adott funkcióhoz minimálisan elvár­ható politikai tapasztalat meg­létét. Joga a párttagnak, hogy részt vegyen a párt elméleti, politikai és szervezeti kérdései­nek pártfórumokon történő megvitatásában, a döntések meghozatalában. Ezeken a fó­rumokon joga van bírálni bár­mely pártszerv vagy párttag te­vékenységét. Kéréssel, javaslat­tal, beadvánnyal fordulhat bár­mely pártszervhez, s ebben nem kell betartania semmiféle „szol­gálati utat”, a társadalom ér- cfekeií sértő jelenség láttán azonnal fordulhat — mi több, köteles is fordulni — bármely felsőbb szervhez. (Más kérdés, hogy amiben helyileg illetéke­sek, azzal célszerűbb először az érintett alsóbb párt. vagy ál­lami szervet felkeresni; ez gyor­sítja az ügy elintézését, segít elkerülni a felesleges levelez- getéseket.) Pártfórumon el­hangzó vagy írásban beadott észrevételeire érdemi választ kell kapnia. S ha úgy érzi, hogy bírálata miatt hátrányos hely­zetbe került, védelmet, orvos­lást kérhet alapszervezete kol­lektívájától vagy a felsőbb pártszervtcl. / A párttagsági könyv megha­tározót; kötelezettségeket is ró birtokosára. Ezek mindenek­előtt a párt tekintélyének, po­litikai befolyásának megóvá­sával és gyarapításával függ­nek össze, a párt cselekvőké­pességének megőrzését céloz­zák. Az élet tanúsága szerint, egy politikai szervezet tekinté­lye — politikai irányvonala mel­lett — mindenekelőtt tagjainak magatartásától, helytállásától függ. Az MSZMP ezért elen­gedhetetlennek tartja, hogy tagjai mutassanak példát a munkában, hivatásuk teljesíté­séten, cselekvőén vegyenek rész: a szocialista építés fel­adatainak megoldásában. A párt azt is elvárja tagjai­tól, hogy aktívan politizáljanak, terjesszék a párt eszméit, kép­viseljék, védelmezzék politiká­ját. Ez a mai körülmények kő­zet: különösen fontos köteles­ségük. Minden elismerést meg­érdemel egyébként az o pár­ton kívüli, aki lelkiismeretesen teljesíti munkaköri kötelessé­geit, akkor is, ha nem kenyere a szó, nem szeret politikai té­mákról beszélgetni, vitázni. Egy párttagnak viszont az utóbbi is a szervezeti szabályzatban elő­írt kötelezettségei közé tartozik, s aki vállalta a párthoz való tertozást, az ezzel egyértelműen vállalta a politikai aktivitást, a párt politikájáért való kiállást is. Az is kötelessége a párttag­nak, hogy fegyelmezet; legyen, pontosan tartsa meg a párt fe­gyelmét, rendjét, az állam tör­vényes rendelkezéseit. Képes­nek kell lennie arra, hogy el­igazodjon a világ, ez ország doloaiban. ezért rendszeresen fejlesztenie szükséges politikai, elméleti tudását, gazdagítania műveltségét. Gyenes László (Következik: Ki lehet a párt tagja?)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom