Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)

1985-03-13 / 70. szám

2 Dunántúli napló 1985. március 13., szerda Ma temetik K. U. Csernyenkóf (Folytatás az 1. oldalról.) Konsztantyin Usztyinovics Csernyenkónak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Leg­felsőbb Tanács Elnöksége elnö­kének elhunyta alkalmából ked­den magyar párt- és állami ve­zetők keresték fel a Szovjet­unió budapesti nagykövetségét. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Minisztertanács nevében Németh Károly, az A fővárosban és a vidéki te­lepüléseken élők is mély meg­rendüléssel értesültek Konsz­tantyin Csernyenko elhunytáról. Országszerte kitűzték a gyász­lobogókat a középületekre. Szá­mos vállalati, üzemi, szövetke­zeti, intézményi kollektíva tar­tott megemlékezést, s fejezte ki táviratban részvétét, együttér­zését a szovjet néppel. Kedden reggel néhány perc­re megállt a munka a diósgyőri Lenin Kohászati Művek több ter­melő egységében. A kombinált acélműben, az acélszerkezeti üzem nagycsarnokában és a ne­mesacél hengerműben csaknem háromezer dolgozó gyülekezett, hogy megemlékezzenek a szov­MSZMP KB titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára és Trautmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke fejezte ki részvétét. Őszinte együttér­zésüket fejezték ki abban a gyászban, amely a Szovjetunió népét érte a kiváló szovjet ál­lamférfinak, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének halálával. je; nép, a nemzetközi kommu­nista- és munkásmozgalom nagy halottjáról, Konsztantyin Cse rnyenkóról, Bcranya megye legnagyobb ipari vállalatának, a 13 ezer dolgozót foglalkoztató Mecse­ki Szénbányáknak komlói, má- zaszcszvári, nagymónyoki és pécsi üzemeiben Konsztantyin Csernyenko gyászkeretes fény­képeit helyezték el. A szénbá­nyászok cservonográdi testvér­vállalatuk, a nyugat-ukrajnai szénbányászati egyesülés dol­gozóihoz, valamint az SZKP* cservonográdi bizottságához, továbbá a szovjet nagykövetség­hez címzett távirataikban is részvétüket nyilvánították. Reagan részvétlátogatása a Szovjetunió washingtoni nagykövetségén Ronald .Reagan elnök hétfő délután — George Shultz kül­ügyminiszternek és Donald Reagannak, a Fehér Ház po­litikai apparátusa vezetőjének kíséretében — részvétlátogatást tett a Szovjetunió washingtoni nagykövetségén, és beírta ne­vét az ott elhelyezett könyvbe — jelentette Kis Csaba, az MTI tudósítója. Az elnököt Anatolij Dobri- nyin nagykövet köszöntötte. Reagan közölte, hogy részvét­táviratot intézett a szovjet ve­zetőkhöz Konsztantyin Cser­nyenko elhunyta alkalmából, s ebben kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy együttműköd­jék az SZKP KB új főtitkárával, Mihail Gorbacsovval a két or­szág közötti kapcsolatok fej­lesztése érdekében. * Bush amerikai alelnök az ABC televíziós hálózatnak ked­den adott nyilatkozatában kö­zölte, hogy Reagan elnöktől üzenetet visz Mihail Gorba- csovnak, az SZKP KB főtitká­rának. Bush kijelentette, hogy moszkvai tartózkodása során tárgyalni kíván Gorbacsovval a szovjet-amerikai kapcsolatok­ról és a leszerelési kérdések­ről. Robert MacFarlane, Reagan elnök nemzetbiztonsági tanács­adója egy másik televíziós há­lózatnak adott nyilatkozatában elmondta: Reagan elnök kész egy viszonylag rövid időn belül megtartandó csúcsszintű talál­kozóra, a szovjet—amerikai vi­szony kérdéseinek megtárgya­lására. Az NBC televízióban Joszif Adamov, a szovjet rádió kom­mentátora a csúcstalálkozó le­hetőségeiről szólva azt mon­dotta, hogy „Reagan elnök most ugyanazt mondja, amit a Szovjetunió már régóta han­goztat: a csúcstalálkozó akkor hozhat hasznot, ha azt jól elő­készítik, s ha mindkét fél arra számíthat, hogy az ilyen talál­kozó eredményt hozhat”. Ada­mov utalt arra, hogy ha a le­szerelési tárgyalásokon Genf- ben bizonyos előrehaladás kö­vetkezik be, akkor „ez alkal­mas időpont lehet a csúcs- találkozóra". Idézte Gorbacsov főtitkárnak az SZKP KB hétfői ülésén tett megállapítását: a Szovjetunió jóakaratra jóaka­rattal, a bizalomra bizalommal válaszol. A képen: előtérben Andrej Gromiko és Roland Dumas (Telefoto — TASZSZ — MTI — KS — DN) Szovjet-francia külügy­miniszteri megbeszélések Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) I Mindkét részről nagy jelentő­ségűnek nevezték a hitleri fa­sizmus felett aratott győzelem negyvenedik évfordulójának megünneplését. Ez az évfordu­ló arra int, hogy a második vi­lágháború és azt követő fejlő­dés következményeként kiala­kul: területi-politikai realitások szigorú tiszteletben tartásával fokozni kell az erőfeszítéseket az az európai béke megszilárdítá­sáért — mutatott rá Gromiko. A felek megvitatták a közel- keleti helyzetet is, s megállapí­tották: a két ország rendezési elképzelései néhány ponton kö­zel vannak egymáshoz. Gromiko és Dumas súlyos aggodalmának adott hangot a Közép-Amerikában kialakult helyzet miatt. A szovjet külügy­miniszter megállapította, hogy az Egyesült Államok nyílt fenye­getést és durva nyomást alkal­maz a térség államaival szem­ben. A Szovjetunió és Francia- ország a felmerült vitás kérdé­sek békés rendezését kívánja, s ellenzi a Nicaragua belügyei- be történő külső beavatkozást. Andrej Gromiko és Roland Dumas megegyezett a két or­szág közötti különböző szintű politikai kapcsolatók és konzul­tációk gyakorlatának folytatá­sában. laruzelski-Honecker-Kohl találkozó Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke és Woj- ciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, lengyel kormány­fő kedden este Moszkvában, az 1984 novemberi találkozó­jukon elfogadott közös felada­tok végrehajtásáról tárgyalt. Honecker és Jaruzelski hang­súlyozta, hogy sikeresen halad a kitűzött feladatok végrehaj­tása és mindkét nép érdekeit szolgálja az együttműködés elmélyítése. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke kedden es­te Moszkvában Helmut Kohl­lal, az NSZK kancellárjával tárgyalt időszerű nemzetközi kérdésekről és a két német ál­lam kapcsolatairól. Mindhárom politikus Konsz­tantyin Csernyenko temetésére érkezett kedden Moszkvába. Erősödő NDK—-NSZK kapcsolatok Őszinte és konstruktív meg­beszélést folytatott hétfőn és kedden Martin Bangemann nyugatnémet gazdaságügyi mi­niszter Berlinben, az NDK ve­zetőivel. A bonni politikus hétfőn este érkezett az NDK fővárosába, ahol nyomban találkozott Gün­ter Mittaggal, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának gazdasá­gi kérdésekben illetékes titká­rával. A találkozón a két né­met állam kereskedelmi kap­csolatainak, gazdasági együtt­működésének fejlesztéséről volt szó. Bejelentették, hogy Günter Mittagot a nyugatné­met kormány meghívta az idei hannoveri vásárra. A látogatás keretében Mittag ellátogat Bonnba is. Kedden reggel Erich Ho­necker, az NDK államtanácsá­nak elnöke is fogadta Bange- mannt. Martin Bangemann Horst Söllével, az NDK külkereske­delmi miniszterével a kétoldalú árucsereforgalom bővítésének távlatairól tanácskozott. 1985. évre felajánljuk szabad kapacitásunkat bontás nélküli utólagos vegyi falszigetelési munkák végzésére. Kérésre részletes tájékoztatást küldünk. ÉPÍTŐIPARI KÖZÖS VALLALAT NAGYKANIZSA, SOMOGYI B. U. 14. TELEFON: 12-30A A BARANYA MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VALLALAT — MÁRCIUS HÓNAPBAN — melegkonyhai versenyeket rendez A 19 órakor kezdődő uacsoraestekre szeretettel várjuk kedves vendégeinket. A vendégek véleményét a zsűri az értékelésnél 'figyelembe veszi. 0 Elefántos Ház 15-§n, (péntek) £ Szliven étt. 15-én, (péntek) 0 Dömörkapu étt. 20-án, (szerda) 0 Diana étt. 25-én, (hétfő) 0 Béke étt. (Komló, 21-én csütörtök) 9 Oroszlán étt. (Szigetvár, 22-én, péntek) £ Vár étterem (Siklós, 26-án, kedd) £ Napsugár étt. (Harkány, 30-án, szombat) 12 órakor ebéd 0 Fenyves étt. 27-én, (szerda) ^ Olympia étt. 28-án, (csüt.) 0 Csarnok étt. 29-én, (péntek) £ Aranykacsa 29-én, (péntek) Kettős jelölés A közvéleményt a nyár elején esedékes válasz­tás még kevéssé fog­lalkoztatja, Az 1983. évi új vá­lasztási törvényt az állampolgá­rok többnyire nem ismerik, noha ez előzetes társadalmi vita és a törvényhozás ennak idején az ország nyilvánossága előtt zaj­lott, Élénk eszmecserék témája viszont a választás, pontosab­ban a kettős és többes jelölés, az országgyűlési képviselők a választott és függetlenített taná­csi tisztségviselők körében és közvetlen környezetében. A vál­tozásoknak — ahogyan mondani szokták — nem nagyon tapsol­nak. íme két példa. Elhiszem be­szélgetőpartneremnek, bár az illetői nem ismerem, hogy a ki­váló közéleti ember húsz év utón megválik o képviselőségtől, nem jelölteti magát az egyik nyu­gat-magyarországi választó ke­rületben. Pedig aktív ér. egész­séges, szép eredményeket is tud felmutatni. Dé nem vállal­ja a „bukás", a vakrepülés koc­kázatát. A másik példálózást egy nagyközségi tanács elnökéről hallottam. Fiatal agronómus, a KISZ-ben tűnt ki aktivitásával, politizáló kvalitásaival. Nem idevalósi, de a falu többsége befogadta. Határozott, olykor talán túlságosan is rámenős, mebebiztos. Vezetői gyengéje; kevés benne o diplomáciai, a taktikai érzék. A népszerűtlen intézkedések vállalásával, szóki­mondó, némelykor kifejezetten nyers modorával szerzet; már magának haragosokat az ügy­felek és a tanácsi ügyintézők közt egyaránt. A falu egészé­ben bízik, de egy választókör­zetben esetleg hongulctot szít­hatnak ellene. Ám neki valójá­ban nincs visszalépési lehető­sége, indulnia kell, a polgár­társak egzisztenciájáról dönte­nek. A két példáról könnyű lenne azt mondani, extrém eset, kivé­tel az általános szabály alól. De vajon nem ugyanennyire vagy még inkább extrém és kivételes lest azoknak a jelölteknek az esete;-akik a nagyközségi ta­nácselnökkel vagy netán, ha mégis indul — a húsz éve or­szággyűlési képviselővel kerül­nek egy szavazólapra? Vajon nem esélytelenebbek-e azok a jelöltek, akiket a választók még nem ismernek, illetve ki nem próbáltak? Ök miért tudnák ma­gúké: jobban „eladni”, amikor a fellépés is, a beszélőkészség is a gyakorlat, tehát részben a közszereplés függvénye. Hozzá kell szoknunk: nem lesznek egyszerű, kockázatmentes ügyek. A választási rendszer megvál­tozott: a kettős vagy többes je­lölés kötelező minden választá­si •kerületben, körzetben. A kettős és többes jelöltek helyzete — éljük csak bele ma­gunkat — extrém és kivételes. Pontosabban csak annak érez­zük, mert az új. megváltozott körülményeket ci régi választá­si rendszer beidegződéseivel szemléljük. Logikus tehát az új szemlélet határozót; igénye. A jelölteké ér. a választóké egy­el ránt. Indokolatlan például c sze­rencsejátékok szokásos szó- hasznóla'a. A jelölt kockáztat, nyer vagy veszít. Nem lehet vesztes, tehát nem is kockáztat az, akii a sokaságból fontos köztisztséqre jelölnek. Bár nem minden jelöl; kerül a doboqó felső fokára, ám helyezést azért elérhet. Az 1983. évi választá­si törvényben úi tiszttéa a pót- tanácstan és a pótképviselő. Icjy az. aki a szavazatok egyne­gyedé: megszerzi, megürssedés esetén automatikusan a testü­let teljes jogú tagjává válik. Az új tisztség ezáltal talán segít majd az előítéletek eloszlatá­séban. A demokratikus reflexek, a szükséges beidegződések kiala­kulása, az emberi kapcsolatok, a politikai kultúra fejlődése ter­mészetesen hosszú, időigényes folyamat. Jelenleg a leselkedő veszélyek sorolását halljuk. Te­gyük hozzá, nem teljesen alap­talan. Vannak, akik o korteske­dés, ez önmutogatás, a karri­erizmus megélénkülésétől tarta­nok, Mások o panaszintézés, a kijárás elharapódzásától. Lehetnek túlzások, vannak félelmek, előítéletek. De való­ságos gondok, tényleges'veszé­lyek, megválaszolásra váró kér­dések is. Valószínűleg több. mint amennyiről jelenleg tu­dunk. De vállaljuk a több mun­kát, ci több gondot, az új kér­déseket. Félelmeinket eloszlatja s erőt ad hitünk a szocialista demokrécio erejében, lehetősé­geiben. Meggyőződésünk, hogy az új formák új életrevaló tar­talmak hordozóivá válhatnak. Lehetővé teszik a szükséges sze­lektálást, az alkalmas emberek kiválasztását. Akik ismerik az or­szág a szűkebb pátria helyze­tét, lehetőségeit. Akik képesek a tennivalók felismerésére, esetleg még összefüggő prog­ram felvázolására is. Akik ké­pesek az eredményes munka meg. zervezésére, az érdekek képviseletére, érvényesítésére, s mindemellet: még a köztisztelet és a bizalom légköre is övezi őket. Az általános választás jelle­ge változik. Az egykori szavazás helyett érdemi választásra nyí­lik lehetőség. Az a cél, hogy aktivizálódjék választó és vá­lasztott, s köztük a kapcsolat közvetlenebbé, mondhatnánk személyesebbé váljék, elmélyít­ve s egyben nagyobb próbá­nak kitéve a kölcsönös bizal­mat. Az aktív politikai munka sze­repe, a pártszervek felelőssége megnő az új választási rendszer­ben. A párt vezető szerepén az­zal nem esik csorba, ha egyik vagy másik titkár jelöltje csu­pán helyezést ér el a választó-' sokon. De azzal igen, ha nem képe; érvényesíteni politikáját rr.ee győző szóval, kiállással, szervezéssel a jelöléseknél, a gyűléseken, majd a testületek munkájában. A Hazafias Népfront legalább ke személyt javasol minden jelölcgyűlésen egy-egy tisztség­re. A választópolgárok további személyeket javasolhatnak. A jelölőlistára mindazok felkerül­nek, akik elnyerik a jelölőgyű­léseken résztvevők egyharma- dának támogatását. Természet­szerűleg feltétel, hogy a tör­vény szerin; választók és vá­laszthatók legyenek. Továbbá, hogy elfogadják a Népfront programját. Tehát a válosztási rendszerben lévő bizonyo- ga­ranciák eleve védik a népkép- viseletekeí az oda nem való elemektől. Nem félünk a tömegtől, nem de truktiv közeg, amelye; bék- lyóbcn kell tartani. A formák, a mechanizmusok cnkorrekcióra képesek, de nem tévedhetetlen automatizmusok. Tudjuk a de- mokráróv'-l vissza is lehet élni. A lakosság többsége nehéz, oly­kor kritikus helyzetet is tiszte­letre méltó önuralommal viseli. A meqlevő feszültségekre, a jo­gos elégedetlenségekre rájátsz­va persze könnyű lehet „nép­szerűséget" szerezni, olcsó sikert aratni. A népszerűség, a szimpá­tia elnyeréséért, a sza­vazatokért folyó ver­senyben hol a határ? Nem te­kinthetjük követhető mintának, sőt veszélyesnek tartjuk és el­utasítjuk az elvtelen udvarlást, o megalapozatlan ígéreteket, a politikát, a nemzeti, vagy a szö­vetségi érdekeket sértő megnyi­latkozásokat. Mint minden jelentős újítás, az 1983. évi választási törvény szintén bizonyos értetlenségbe ütközik. Nem szabad ezeket a félelmeket, veszélyeket, gondo­kat lebecsülni, hiszen a stílus- és módszerbeli kisiklások káros é>- kóros beidegződéssé válhat­nak, ronthatják az úi formák ha­tásfokát, előidézhetik lejáratá­sukat. De a veszélyek, félelmek, gjpndok elhárításában bizton építhetünk oz ország minden ér­telemben felnőtt lakosságára, a mindennapok történelmét ala­kító kortársokra, K. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom