Dunántúli Napló, 1985. március (42. évfolyam, 58-88. szám)
1985-03-02 / 59. szám
Dunántúli napló 1985. március 2., szombat u a lakásépítés támogatása nemcsak tanácsi feladat A fiatalok lakásépítési, otthonteremtési törekvéseinek az új támogatási rendszeréről többször is irtunk. A nem lebecsülendő összegű állami támogatás kapcsán ismételten elhangzik az is, hogy sokkal többet várnak a vállalatoktól is, hiszen a lakásépítés támogatása nem lehet ezután sem csak tanácsi feladat. Hogyan látják ezt a vállalatok? DÉDÁSZ: Kész lakás helyett kölcsönt Mátyás László gazdasági vezérigazgató-helyettes kezében összpontosul a lakásügy, s beszélgetésünk elején le is szögezi: az áramszolgáltatónál akut lakásprobléma nincs, 2—3 éves várakozás árán a szakmailag lantosnak ítélt dolgozókat mind ki tudják elégíteni valamilyen módon. Pécsett a szakmunkás-biztosítás, a jövő szakkádereinek a letelepítése az elsődleges cél. De hogyan? — A juttatott lakást következmény nélkül el lehet vinni, ha kilép a dolgozó; jelenleg is nyolc ilyen lakásunk van. Ezért kellett struktúraváltósra gondolnunk: lakás helyett kölcsönt adni, ami bárhol levonható. Ebben a tervidőszakban lakásépítési alapra vállalati szinten 31 millió forintot különítettünk el. Az első négy évben azonban 55 milliót használtunk fel, mert Lvov-Kertvá- rosban a Hőerőművel közösen felépítettünk egy 30 lakásos házat. Huszonegy lakás a miénk. Pécsett negyvenhárom dolgozónk négymillió forint vállalati támogatásban részesült, negyvennégynek pedig bérlő- és vevőkijelölési jogot vásároltunk 31 millió forint értékben. 1985-re nyolcmillió forintot terveztünk. A támogatásban 58-an érdekeltek. Huszonnyolcán kapnának építési kölcsönt, tizennyolcán lakásvásárlási támogatást, tizenketten pedia a lakáshasználatbavételi díj térítésében részesülnének. Volán: Évről évre többet A lakásügyekkel Kiss József műszaki igazgatóhelyettes foglalkozik. Maga a támogatás rendszere másfél évtizedes múltra tekint vissza évről évre emelkedő irányzattal. Az első évben négyen összesen 140 000 forintot kaptak, 1984-ben hatvanötén 4,4 milliót. Ez természetesen vállalati — tehát megyei — szinten értendő, de a számoknak hozzávetőlegesen a fele Pécsett felhasznált támogatást jelent, összességében 499 fő között 24,6 milliót osztottak el, ez nagyjából 50 000 forintos átlagot jelent, de a tavalyi átlag 60 000 forint volt, ami egyénre értve 80-120 ezer forint között változott a jellegtől függően. Például lakásbővítésre 30 000 forintot adtak. Idén ötmillió forintot terveznek elosztani, amiből három millió az idei alap, kétmillió pedig a korábbi kölcsönök törlesztéséből jön. A kamatmentes kölcsönöket 15 évre adják. De Otthonteremtés vállalati segítséggel Lakások, építési kölcsönök, természetbeni segítség Rózsavölgyi László, a DDGáz dolgozója 200 ezer forint kamatmentes kölcsönt kapott vállalatától pécsi, Dugonics utcai háza felépítéséhez. Fotó: Proksza László ad a Volán egyszeri, vissza nem térítendő támogatást is, melynek a felső határa 20 000 forint. A Volán vállalna terület- előkészítést is, ha kapna ilyen célra alkalmas területet, s ez esetben az anyagbeszerzésben is segítene. Gázmű: Tizenötezer forint — 1 év Sztázics Mihály munkaügyi és szociálpolitikai osztályvezető azzal a tiszteletreméltó megállapítással kezdi a beszélgetést, hogy a felmerülő összes lakásigényt minden évben ki tudják elégíteni. Sőt, ha például belép valaki, s a vállalat úgy ítéli meg, hogy érdemes megtartani, az idén meg is kaphatja a támogatást. A Gázműnél - tröszti előírás szerint — dolgozónként legalább ezer forint összegű alapot képeznek lakástámogatásra. A felhasznált összeg 1982-ben 5.9, 1983-ban 2, 1984-ben 3,6 millió forint volt. A nyújtott támogatás összege átlagosan 120 000 forint. Új lakás építéshez legfeljebb 250 ezer forint kamatmentes kölcsönt adnak annyi évre, mint az OTP. Bővítésre, ráépítésre 150 000 forint a felső határ. Ezen felül vissza nem térítendő támogatást is adnak — maximum 30 000 forint értékben — a saját rész kiegészítésére, s ezt a dolgozónak, ha kilép, vissza kell' fizetnie egy összegben, a többi kölcsönt viszi magával, s úgy törleszti. Egyébként a támogatás „ellenszolgáltatása" úgy szól, hogy minden 15 000 forintért egy év szolgálatot várnak. Idén az új szabályozók jegyében az érdekeltségi alapban kell meghatározni a támogatás összegét, ami várhatóan ötmillió forint körül lesz: négyet tröszti elosztásból kapnak meg, egymillió pedig a kommunista szombatok befizetéseiből, a korábbi kölcsönök törlesztéséből jön össze. Hőerőmű: Kulcskérdés a lakás Somosi László gazdasági igazgatóhelyettes arról beszél, hogy korábban a lakásépítésnek tulajdonítottak nagyobb jelentőséget: létrejött a Fürst Sándor utcai lakótelep, majd az Ércbányász Lakásépítő Szövetkezet szervezésében 15 lakáshoz jutottak Lvov-Kertvárosban, s ugyanott „született” kilenc lakás a DÉDÁSZ-nál mór említett házban. Évek óta azonban egyre inkább a pénzben! támogatás lépett előtérbe a különböző értékesítési formában megjelenő lakásokhoz, főleg pedig a magánerős építéshez nyújtott kölcsönnel. Az elmúlt négy évben 5,2 millió volt a nyereségből képezett lakásfejlesztési alap. A kamatmentes kölcsönt itt 35 évre adják, a kölcsön összegét a támogatandó szociális helyzete határozza meg. Előnyben van a fiatal, továbbá az, aki a munkája alapján arra érdemes. „Eddig minden igényt kielégítettünk" — állapította meg elégedetten az igazgatóhelyettes. A támogatás összege átlag százezer forint, azaz ténylegesen 80-120 000 forint között mozog, pontosabban a „bekerülési" költség 20 százalékát adják, nagyon indokolt esetben azonban ennél Többet is. Idén a tervezett támogatás összege 3 millió forint lesz, több mint az előző évek bármelyikében. „Rendkívül komolyan vesszük — folytatja Somosi László — a lakásproblémák megoldásában vállalt szerepünket, hogy e fontos munkahely meg tudja tartani a fiatalokat, mert a szakmunkás- pótiás csak házon belül oldható meg. És gondolnunk kell arra is, hogy a sorrakerülő teljes rekonstrukció olyan automatizáltságot hoz, ámi különleges szakemberigénnyel jár. Itt kulcskérdés a lakás, erre áldoznunk kell!" PÉTÁV: Idén 2,5 millió Fenyvesi József igazgató a kollektív szerződést mutatja, amely pontosan meghatározza kiknek és milyen feltételek mellett lehet támogatást adni a nyereségből képezett, évente kétmillió forintot kitevő lakásépítési alapból, amit természetesen itt is növel a törlesztés összege. így idén 2,5 millió lesz a felhasználható összeg, amiből egy-egy dolgozó átlag 150 ezer forintra számíthat. Különösen indokolt esetben itt is adnak vissza nem térítendő támogatást. S van még egy olyan is, hogy a lakáshoz juttatott dolgozóknál a lakáshasználatbavételi díj kétharmadát is átvállalja a vállalat. Amit a pénzen felül adnak A felkeresett vállalatok mindegyike egyéb támogatást is ad, de ezt — lévén természetbeni — csak azoknak, akik maguk építkeznek: C-menetle- veles tehergépkocsit az anyag- szállításhoz, földmunkagépeket, betonkeverőket, állványanyagot stb. A Volán 1984-ben 82 dolgozójának másfélmillió forint értékű fuvart adott, aminek az egyharmadát kellett befizetni. A Hőerőmű zsaluzóanyagot is ad, a rekonstrukció során keletkező bontási anyagot pedig családiház-építők kaphatják meg. A Gázmű 100 fuvaróra kedvezményt ad Volán-díjszabás szerint, építési felszereléseket pedig térítés- mentesen. A DÉDÁSZ-nál 600- 1000 km között határozták meg a C-menetleveles kedvezményt, adnak árokásógépet és épületfaként történő felhasználásra igen keresettek a fa villany- oszlopok, amelyeket sorra betonoszlopok váltanak fel. Hársfai István Bővülő eladótér, nagyobb raktárak Megújul a Belvárosi Áruház Valami bizonytalan, furcsa érzés keríti hatalmába az embert, ha mostanában belép a Belvárosi Áruházba. Kívülről semmi se változott, de nem úgy odabent. Első látásra úgy tűnik, mintha kitágultak volna a falak, pedig erről szó sincs. Mindössze annyi az igazság, hogy lassan a befejezéshez közeledik egy jelentős korszerűsítés. Az egy éve kezdődött munkálatok eredeti célja az épület szerkezetének megerősítése volt. Ám minél mélyebbre hatoltak, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy az elképzelést módosítani kell. Az indulásnál rendelkezésre álló összeghez a MERU- KER hozzá csapta a saját felújítási keretét és az emeletre, földszintre egyaránt kiterjedő korszerűsítéssel folytatták a munkát. Közel 150—200 négyzetméterrel nagyobb lett az eladótér és bővültek a raktárak is. Kinyitották a kirakatok belső falát, új burkolatot raktak le. Mindezt úgy végezték el, hogy közben az árusítás nem, vagy csak igen rövid időre szünetelt. A több mint négymillió forintos költséggel folyó felújítás során korszerűsítik az áruház fűtését és berendezését. Az emeleti konfekció osztályon máris készen vannak az új konzolos állványok, míg a földszinten a cipőrészlegnél, a radiátorok felszerelése utón teszik helyére az új kereskedelmi bútorokat. A tervek szerint a felnőtt- és a gyermeklábbeliken kívül a cipőkhöz használatos különféle kellékeket, így például tisztítószereket is árusítanak majd. Mint azt Fogt Jánostól, az áruház igazgatójától megtudtuk, választékbővítést más területen is terveznek. A legfontosabbnak azonban mégis azt tekintik, hogy a nagyobb eladótérben minél több árut mutassanak be. Az átlag 12 milliós készletet nem kívánják növelni, azt viszont szeretnék, ha a forgási sebesség nőne, vagyis minél többen keresnék fel a korszerűsített Belvárosi Áruházát. A munkálatok jó ütemben haladnak és valószínűleg március végéig befejeződik az épület belsejének teljes felújítása. A külső megszépítés egyelőre várat magára, ám rövidesen — talán még az idén — az is sorra kerül. F. D. Kongresszustól kongresszusig (III.) Tények, tanulságokkal Szépítés nélkül, a megszokott politikai nyíltsággal tudatta a társadalommal a párt XII. kongresszusának határozata: „Az életszínvonal megszilárdításának, majd további szerény javításának alapvető feltétele, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági feladatokat". A cikksorozat előző részében szerepelt tények, adatok már fölkínálták a tanulságot. A legfőbbet. Art, hogy nem érzékeltük sú- fyának megfelelően az alapvető feltétel megfogalmazását, s mert nem, hiányzott a lehetőség az előbb idézett kongresz- szusi határozatrész teljesítéséhez. Furcsa lépcsőfokok Társadalmi méretekben beszélhetünk az életszínvonal megőrzéséről, ám a reálbérek csökkenése, egyes rétegek mindennapjainak megneheze- dése figyelmeztet a meglévő — és le nem becsülhető — feszültségekre. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 1984-ben három százalékkal csökken, azaz ha 1980-at száznak vesszük, akkor — mert 1983-ban, 1982-ben is mérséklődés ment végbe, csupán 1981-ben nőtt 1,1 százalékkal az indexszám — 94,3 százaléknál tartottunk december végén .. . Amit keserves dolog tudomásul venni, hiszen a nominális átlagkeresetek viszonylag tetemes növekedését — 1981:5,8, 1982:6,1, 1983:4,1, 1984:5,8 százalék — így vámolta meg az ennél is gyorsabb léptű fogyasztói áremelkedés. Ez tavaly — az előzetes adatok szerint — 8,3 százalékot tett ki, amit, mert rövid az emlékezet, hajlamosak vagyunk csúcsnak tartani. Valójában a rekord 1980-hoz kapcsolódik, az árindex 9,2 százalékot ugrott. Furcsa lépcsőfokokon járunk. A munkások és alkalmazottak havi — bruttó — átlag- keresete 1984-ben 5510 forintot ért el, 1980-ban 4225 forint volt. A pénzbeni társadalmi jövedelmek 125 milliárdot tettek ki tavaly, 1980-ban, a XII. kongresszus évében 87 milliárd forint volt „mindössze", azaz rendkívül gyors a gyarapodás ezen a területen. Akkor érthetjük meg igazán e társadalmi kötelezettség terhét, ha megismerjük a viszonyszámot: 1983- ban 380,4 milliárd forint munkából származó jövedelemhez 194,1 milliárdos — 111,1 milliárd forint a pénzbeni, 82,8 a természetbeni —.társadalmi jövedelem társult. Amíg az összes iövedelem hatvannyolc százalékát tették ki a munkából származó forintok 1980-ban, most már hatvanöt százalék alatt vagyunk . . . Ami nem biztos, hogy egészséges arány. A különbözőség észlelése Messzire gyűrűző következményei vannak annak, hogy a nyolcvanas években — lassuló mértékben ugyan, de — folytatódott a keresetek nivellálódása, például a szak- és betanított munkások, a vezetők és a beosztottak bére között. A közhiedelmekre, a szóbeszédekre rácáfolva, a szocialista szektor foglalkoztatottjainak mindösz- sze a másfél százaléka tartozik a havi tízezer forintnál nagyobb átlagkeresetűek közé. Ami nem okvetlen vigasz a kevesebb pénzt eltevő számára, mivel könnyen meglehet, éppen azért csak annyi az ő pénze, amennyi, mert főnökeit nem ösztönzik kellő módon, érdekeltségükkel nem törődnek az arra illetékesek. Akiket szintén nem ösztönöznek ... Lényeges tanulsága a kongresszustól kongresszusig terjedő időszaknak, hogy nem köny- nyű ugyan, de mindenkor szem előtt kell tartani a különbözőségek fontosságát. Korántsem azonos hatású ugyanis például az árszínvonal emelkedése a különböző háztartástípusokban élő — és az azokon belül lévő — családokra. Ahol nőtt a keresők száma, ott viszonylag könnyebben csoportosították át a forintokat, mint ott, ahol a nyugdíjat kell beosztani, avagy három kiskorú gyermeket nevelni. Bepillantást enged a nyugdíjasok gondjaiba egyetlen tény: az 1980-ban megállapított háromezer forint összegű nyugdíj reálértéke, az emelések ellenére sem több ma már, mint 2700 forint... Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a most pihenni térők magasabb összegű ellátmányra jogosultak — 1980-ban a munkás- és alkalmazotti átlagkereset ötvenegy százalékát tette ki a nyugdíjak és járadékok havi átlaga, ma ez ötvenhat százaléknál tart —, mint az ezt a státust korábban választók. A hosszabb szolgálati idő, valamint a magasabb átlagkereset következményeként 1984- ben 3130 forintot tett ki az átlagos havi nyugdíj összege, 1980-ban 2267 forint volt. Ami szomorú, de az élet természetes rendje, hogy az átlag azért is javul, mert a régi nyug- díiasok csoportja csökken, közülük egyre többen örökre meapihennek ... Vannak a nyugdíj mellett a társadalom számára más, szintén természetesnek tartott — és ez a természetesség nem baj — jövedelmi források. A baj az, hogy már-már a figyelem köréből is kikerülnek, annyira természetesek, holott itt is soksok milliárdot kell fedezetként ä termelésben előállítani. Tavaly 19,4 milliárd forintot kaptak kézhez a szülök családi pótlékként, 1980-ban ez a kiadás 13,6 milliárdot követelt, s hogy a „messzi" múltba is visszapillantsunk, leírjuk, 1970- ben 2,8 milliárd volt csupán ez az összeg. Van család, ahol ez a bevétel rendkívül fontos kiegészítője a jövedelemnek, s van olyan is, ahol zseboénznek tekintik, azaz ismét arra intenek a tapasztalatok — és az idei változtatások már ebbe az iránvhn mutatnak —, hoay a szociálpolitikában is érvényesülnie kell az ésszerűségnek, a differenciáltságnak, a józan gazdálkodási logikának. Okos mérlegeléssel A tavalyi, 19,4 milliárd forintos családi pótlék összege persze törpévé zsugorodik, ha — például — összevetjük az 1983-ban élvezeti cikkekre kiadott 78,8 milliárd forinttal, az ezen belüli 46,6 milliárdos alkohol számlával . . . azaz a jövedelmek elköltésének hogyanja sem húszadrangú ügy! A társadalomnak sem az, s nem lenne szabad, hogy a család számára annak bizonyuljon. Okos mérlegeléssel kellene a jövedelmek forintjait a családon belül is elosztani, átcsoportosítani, mert — kézenfekvő az összefüggés — ha a nép- qazdasáq visszafogásokra, korlátozásokra kényszerül, elképzelhető-e, hogy a családok egy tetemes része ugyanúgy gazdálkodjék, mint korábban? Mészáros Ottó Következik: IV. A szomszéd rétjének színe.
