Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-09 / 38. szám

A szemét volt először. Hogy azután ezt miképpen, hogyan kell összegyűjteni, mivel, mi­lyen előírások betartása mel­lett, s hova szállítják: ez csak később alakult ki. Nyilván nem sima úton, hiszen tanácsrende­let szabályozza, közegészség- ügyi szakemberek kísérik figye­lemmel, beruházásokat igénylő létesítményeket kellett kialakí­tani, egyszóval: nem lehet a szemétügyet egyszerűnek tekin­teni. Maradéktalanul megoldott­nak sem. A szellemes szlogen: „Nem bántja a szemét?” — te­litalálat, nem csak ötletessége, hanem aktualitása miatt is. Tudniillik: jó párszor feltehet­jük a kérdést. Példának okáért mindjárt Pécsről kiérve, a har­kányi útnak azon a szakaszán, ahol a szemétszállító autók ra­kományukat a gyűjtőtelepre viszik. A kérdés már csak az, kinek tehetjük fel a kérdést? A Környezetvédelmi Intézet­nek? Nem.- A kommunális szemét ösz- szegyűjtése, elszállíttatása ta­nácsi feladat, s erre a végre­hajtó szerve Pécsett a Köztisz­tasági és Útkarbantartó Válla­lat. Nyilván — mondja Bartos Sándor, a KI pécsi állomásá­nak vezetője -, a hatósági jogkör is a tanács kezében van, felügyeli a vállalatot, munkáját. Ha hiányosságok vannak — mert például a har­kányi út említett szakaszát te­leszórják szeméttel a vállalat szállító járművei —, ebbe a Környezetvédelmi Intézet nem tud beleszólni, semmiféle ha­tósági jogköre nincsen. Talán az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hiva­talnak? Nem. — A kommunális hulladék nem tartozik az OKTH „látó­körébe", legalábbis annyiban nem, hogy ilyen esetben ható­sági eszközeiket felhasználva, az itt-ott tapasztalható szeny- nyezésnek szankciókat alkal­mazva elejét vegyék. Talán a KÖJÁL-nak? Dr. Gödé Gizella, a városi KÖJÁL állami közegészségügyi felügyelője szerint ők nem szól­hatnak bele kommunális hulla­dék szállítása esetében, hogy a fuvarozók milyen útvonalon járnak, hogyan védekezzenek a környezet szeméttel való ,,be- terítése" ellen. (Más a helyzet, ha toxikus, fertőző anyagok szállításáról lenne szó.) — Talán a Pécsi Közúti Igazgatóság — véli dr. Gödé Gizella —, mert az ő kezelésük­ben van az említett útszakasz. — Akkor újabb jelzés, azután megint egy újabb, egészen a végkimerülésig ... — És ha a Pécsi Közúti Igaz­gatóság lenne a hatóság? — Volt ilyen, de azt nem mondhatom, hogy fellépésünk eredményesebb lett volna, mint ami a jelenlegi gyakorlat mel­lett van. Elég egy új gépkocsi- vezető, aki már kevésbé fi­gyel az előírásokra ... Hát akkor tegyük fel a kér­dést: „Nem bántja a szemét?" a Köztisztasági és Útkarbantar­tó Vállalatnak. Hegedűs László üzemvezető-helyettes: — Mi csak zárt teherautók­ban szállítjuk a kommunális Temesi Ferenc igazgató mást mond: — Amióta a tanács az út- hatóság, feléjük kell jeleznünk, ha az utak mentén szennyezést tapasztalunk. Ők azután hatá­rozati úton igyekeznek ezt megszüntetni. így történt ez ebben az esetben is: kötelez­ték a Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalatot, hogy fe­dett kocsikban, a szemetet ta- kartan szállítsák. Ha jól tudom, műanyaghólóval borítják be a teherautón összegyűjtött hulla­dékot.- és ha az Önök jelzése után továbbra is tapasztalják az út környékének szennyezé­sét? hulladékot a harkányi úton, állíthatom, hoqy nem szennyez­zük a környéket. Ám ezen a szakaszon — a repülőtérrel szemközt leágazó útig, ahol el lehet jutni a kökényi szemét­telepig — rajtunk kívül millió cég hordja a hulladékot: pél­dául a Bőrgyár, a Tempó, a Zsolnay, a Dohánygyár, a Ke­nyérgyár. Letakarják ugyan fó­liával a szállítmányt, de azt bizony felfújja a szél . . . — Mit tesznek önök, hiszen végül is a gond ennél a vál­lalatnál csapódik le. — Feljelentjük a szemeteiét — ha tapasztaljuk. De erre rit­kán nyílik módunk. Legutóbb a Borforgalmi ellen kellett ilyen úton fellépnünk, felhívtuk erre a tanács figyelmét. De melyik tanácsét? Dr. Szőke Zsuzsannától, a városi tanács városüzemeltetési csoportvezetőjétől egyértelmű választ kaptunk: az említett út­szakasz nem tartozik hozzájuk, lévén a Pécs táblán túl. A sze­metelést persze ők is tapasz­talják, s mint állampolgár, a rendszám feljegyzése után fel­jelenthetik a felelőtlen gépko­csivezetőt. Hivatkozott a KRESZ mellett egy tanácsrendeletre is: mindkettő előírja, hogy csak zárt kocsikban lehet szemetet szállítani. A megyei tanácson is egyér­telmű választ kaptunk: az em­lített útszakasz igenis a Köz­úti Igazgatóság kezelésében van, nekik kötelességük a sze­mét eltakarítása. így hát ismét Temesi Ferenchez fordultunk. — Csaknem igaz... Mi ugyanis nem köztisztasági vál­lalat vagyunk... Az előírás az: annak kell eltakarítania a szemetet, aki „beteríti" vele az utat és környékét. A tetteseket — hangsúlyozom még egyszer —, nincsen módunk fülön csíp­ni. Ezért nem marad más hát­ra, mint hogy minden március­ban - idén is —, mások helyett mi takarítjuk össze az említett szakaszon is a szemetet. — Nekem teljesen mindegy, ki szemeteli tele az út két ol­dalát — mondja Misota István, az Új Élet Termelőszövetkezet elnökhelyettese, reménypusztai irodájában. — Itt viharoznak el előttünk a szemétszállító gépkocsik, látom, ahogy a hul­ladék szanaszét repül. Nem­csak arról van szó, hogy az út két oldalán a mi földjeink van­nak, s ma már akadályozza a sok műanyag, papír, nylonzsák- darab a munkánkat - például a vetést, vagy ahol egy-egy nagyobb műanyag elterül a földön, nem nő ki a növény —, hanem arról is: idegenforgal- milag exponált a harkányi út, ország-világ látja az össze- piszkolt környéket, s ez engem, mint állampolgárt is irritál, megszégyenít. Úgy vélem tehát, több szempont alapján is sür­gősen elejét kellene venni en­nek a szemetszúró állapotnak. Vagyis: mintha csak Misota István szemét szúrná a szemét. Pedig ugyancsak bőven akad az út mellett. . . Mészáros Attila Dr. Simonyi Emőke, a Pécs városi Tanács egészségügyi osztályának főelőadója felfi­gyelt arra, hogy az elmúlt években a Nagyfára utalt alkoholisták között nő a har­minc év alattiak, sőt a húsz körüliek száma. Az elbeszél­getéskor kiderült, valameny- nyien már tizenévesen szok­tak rá az italozásra. Ekkor határozta el And- rássy Évával, a Megyei Mű­velődési Központ munkatár­sával, hogy felmérést készí­tenek általános és középis­kolás diákok között. A meg­kérdezettek pécsi diákok vol­tak. Magatartásukat a szü­lők, tanárok egyaránt kielé­gítőnek találták, alkoholfo­gyasztásukról senki nem tu­dott. Először 130 nyolcéves és 136 tizenhároméves általános iskolást kérdezték meg. A vá­laszokat kérdőívre kellett név­Útban Nag Tizenévesen szoktak rá az italozásra HÉTVÉGÉ telenül megadni. Arra kérték a gyerekeket, hogy csak őszintén, az igazságnak megfelelő választ írják, ha ezt nem akarják, inkább ne válaszoljanak. A megkérdezett nyolcéve­sek közül tizennyolcán, a 13 évesek közül kilencvenhaton vallották be, hogy már több­ször ittak szeszes italt. Akik nem ittak még, vagy csak egy alkalommal kóstolták meg, azok vagy rendszeresen sportolnak, vagy valamilyen különórára járnak. Az ő is­kolán kívüli heti átlagos el­foglaltságuk 3,2 óra, az al­koholt fogyasztó gyerekeké átlag 1,6 óra. Elgondolkod­tató, hogy a több szabad idővel rendelkezők a tv-né­zést, a magnózást említették szabadidőtöltésnek. Sajnos, nem volt egyedi annak a 13 éves lánynak a válasza, aki azt írta: szabad időmben moziba járok, inni járok, hapsizok, motorozok. A 125 középiskolás közül 79-en vallották be, hogy rendszeresen, vagy már több alkalommal ittak. Ebből a 79-ből negyvenhaton vallot­ták, hogy már voltak része­gek, kilencen sokszor, 19-en háromszor-négyszer. Közülük 59-eo írták azt, hogy szüleik alkalmanként isznak, 17 ta­nulónak rendszeres alkohol- fogyasztók a szülei, csupán hárman írták, hogy a szülők nem isznak. A Társadalomtudományi Intézet kérésére tovább foly­tatják a felmérést kibővített kérdésekkel és szélesebb körben. Most 500 vidéki és 600 pécsi középiskolást és szakmunkástanulót kérdez­nek meg. A felmérő munka a végéhez közeledik, de már az eddigiekből sok tanulság levonható. A bevallottan rendszeresen alkoholt fogyasztók közül arra a kérdésre, hogy ki, mi­kor és hol ivott először, a fele válaszolta azt: hogy ba­rátokkal, fele pedig azt írta, hogy felnőtt, szülő vagy ro­kon kínálta meg először. Szinte minden esetben azt írták, hogy ez az osztályki­ránduláson vagy építőtábor­ban történt. És ami ugyan­Sarok Zsuzsa A farostlemezgyárral szemben fektetik a gázvezetéket Fotó: Läufer Földgázprogram Mohácson Februárban megkezdik a vezetéképítést Mohács a tizedik település az országban, amely engedélyt kapott a földgázszolgáltatás bevezetésére világbanki hitel­ből. A támogatással ésszerűen ikell gazdálkodni, s nemcsak azért, mert azi OKGT figyelem­mel kíséri a munkák menetét — ez a város érdeke is. A mohácsi földgázprogram beruházója a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Vállalat havonta koordinálja a munkát a város párt- és tanácsi vezetőivel, a kivitelezőkkel, s a megbeszélé­seken negyedévenként résztvesz, illetve tájékoztatást kér az OKGT. A programindító meg­beszélést a napokban tartották a mohácsi városi tanács székhá­zában. A program rendkívül feszített. Ami már megvalósult: a baja —pécsi fővezetékből Palotabo- zsoktól a MOFA-iq gáz alatt van a vezeték, építik a mohá­csi fogadóállomást az Építő­ipari Szövetkezet telephelyé­vel szemben. Ez a szakasz az Olajterv fővállalkozásában a Mátraaljai Szénbányák kivite­lezésében készül, az átadást április végére tervezik. A várost ellátó elosztóvezeték építését, ha az időjárás engedi, február végén megkezdi a Pécsi Közúti Építő Vállalat, a beruhá­zás generálkivitelezője, amely idén húszmillió forint értékű munkát vállalt Mohácson. Más­fél év alatt huszonkét kilométer gerincvezetéket fektetnek le, a teljes befejezési határidő 1986. június 30. A program nagy ré­szét igyekeznek ez évben meg­valósítani. A terv szerint a nyár eleiére a vezeték a várost eléri, majd két nagy kört ír le. Jövőre már csak a város déli részén építkeznek a termelőszövetkezet szárítójáig, a Bólyi Mezőgazda sági Kombinát törökdombi üze méig. Az elosztóvezeték építésévé párhuzamosan folyamatosai kötik be a fogyasztókat — < másfél év alatt az összes nag fogyasztót, illetve a tanácsi in tézményeket. A programindító értekezletei Borsos János, a városi pártbi zottsáq első titkára és dr. Né meth Elemér, a városi tanác: elnöke hangsúlyozta, hogy min den segítséget megadnak a ve­zetéképítéshez, hiszen annal ellenére, hogy az üzemek, vál­lalatok az anyagi hozzájárulá­son kívül társadalmi munkát is felajánlottak, szükség van a he­lyi kivitelezői kapacitásokra is, A lakossáq földgázellátásának programját pedig ez évben szervezik, elsősorban ott, ahol az gazdasáqosan megvalósít­ható. Az OKGT elvárása ugyan­is az, hogy ott alakuljanak la- kosrági társulások, ahol a laká­sonkénti elosztóhálózati költség nem haladja meg a tízezer fo­rintot. A DDGáz a rendszeres, nap­rakész irányító munka mellett íqéri, hogy a szükséges anyago­kat, szerelvényeket beszerzi, se­gíti a kivitelező munkáját. Fi­gyelemre méltó az a támogatás, amit a Baranya megyei Tanács nyújthat: a tanácsi intézmé­nyeknek ötven százalékos támo­gatást adhat az elosztóvezeték építéséhez. A tanácsi és egyéb intézményeknek érdemes pá­lyázniuk az Állami Fejlesztési Banknál, illetve a megyei ta­nácsnál is az olaj kiváltó beru­házásuk belső munkáinak támo­gatása érdekében. Gáldonyi M. csak elgondolkodtató, sokan írták azt, hogy ilyenkor a ta­nárok is mindig isznak. A tanárok a legtöbb eset­ben nem tudnak róla, hogy a tanulók szeszes italt fo­gyasztanak. Egy szakmunkás­tanuló például leírta, egy alkalommal olyan részeg volt a társa, hogy az iskolapad­ból kiesett. A tanár azt hitte, csak „hülyéskedik". Arra a kérdésre, hol szer­zik be az italt, nagyon sokan válaszolták azt: szórakozó­helyeken. Azt is bevallották, soha nem kérdezte meg tő­lük egy pincér sem, hány évesek. A válaszolók 14—18 év közöttiek. Végezetül, szerepel a kér­dések között olyan: van-e a környezetében olyan felnőtt, tanár, szülő, rokon vagy más, akihez bizalommal fordulna, a problémáival? A magukat rendszeres alkoholfogyasz­tóknak vallók közül szinte mindegyik ezt a választ írta: nincs ilyen . . . Piszok az országút szélén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom