Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-08 / 37. szám

1985. február 8., péntek Dunantail napló 3 Változások a következő tanévtől Az általános iskolás tanulók továbbtanulásában az 1985— 86-os tanévtől a következő vál­tozások lesznek. 1. Janus Pannonius Szakkö­zépiskola: egy óvónői osztály indul, (melyen belül magyar, ill. német és horvátszerb nem­zetiségű tanulókat képeznek) az elmúlt évi két osztály he­lyett. 2. Nagy Lajos Gimnázium: öt első osztály indul az eddigi hat helyett. 3. Leöwey Klára Gimnázium: hat első osztály indul az eddi­gi öt helyett, és közte két né­met nemzetiségi gimnázium osztály az egy helyett. 4. Lényeges változás a tech­nikusképzéssel kapcsolatos mű­szaki szakközépiskolákban lesz. a) Vegyipari és Vegyipari Gépészeti Szakközépiskola: két mechanikai és két vegyészeti szakcsoportos osztály indul. A vegyészeti szakcsoportba is vár­nak fiúkat. b) Széchenyi István Gimná­zium és Szakközépiskola: a két gimnáziumi osztály mellett két mechanikai és egy villamos szakcsoportos osztály indul. A gimnáziumban eszperantó nyel­vet is lehet választani második idegen nyelvként. c) Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola: három építési szakcsoportos osztály indul. d) Zipernovszky Károly Ipari Szakközépiskola: két mechani­kai és három villamos szakcso­portos osztály indul. 5. A sütő szakmunkásképzés a Pécsváradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Intézetben történik. 6. Két osztály indul a Gép­író és Gyorsíró Szakiskolában az elmúlt évi egy osztállyal szemben. 7. 500. számú Zrínyi Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet: a telefon- és hálózatszerelő szakmára csak középiskolát végzetteket vesznek fel tanuló­nak. (Eddig általános iskolai végzettség volt a feltétel.) Szűcs szakma nem indul, 8. 508. számú Tarr Imre Szak­munkásképző Intézet: az 1104 számú könyvkötő szakmára csak középiskolai végzettséggel le­het jelentkezni. (Eddig általá­nos iskolai végzettség volt a feltétel.) Nem indul a bognár, textil- tisztító, fonálgyártó, fogműves és a porcelánfestő szakma ok­tatása'. A kárpitos szakmát Mohá­cson, az 502. sz. Ipari Szak­munkás Intézetben lányok ré­szére oktatják. Történészek vándor­gyűlése Csütörtökön Salgótarjánban megkezdődött a Magyar Törté­nelmi Társulat soron lévő ván­dorgyűlése. A konferencia mint­egy százhatvan résztvevőjét Ber­ki Mihály, a Nógrád megyei Tanács elnökhelyettese köszön­tötte, majd Csorna Gyula, az Országos Pedagógiai Intézet igazgatója mondott megnyitót. Hangsúlyozta: oktatásunknak a tények elemzése talaján, az el­lentmondások feltárásával kell bemutatnia az elmúlt 40 év tör­ténelmét. A tények szigorú szem előtt tartása mellett egy­szersmind meg kell próbálnia e négy évtized eseményeit a fia­talok személyes élményévé va­rázsolni. A konferencia első elő­adója, Szabolcsi Ottó, a Ma­gyar Történelmi Társulat főtit­kára, az utóbbi 40 év iskolai történelemtanításának kérdései­vel foglalkozott. ;:|ÍÍIÍÍÍÍ!|ÍÍÍÍ!^ B társadalom vezető ereje Hazánkban, miként a többi szocialista országban, a kom­munista párt vezeti, irányítja a szocialista építőmunkát. Orszá­gunkban a Magyar Szocialista Munkáspárt tölti be ezt a sze­repet. Az MSZMP a két mun­káspárt — a kommunista és a szociáldemokrata — egyesülé­séből keletkezett 1948-ban — az elődjének tekintett Kommu­nisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én alakult —, 1956-ig a Magyar Dolgo­zók Pártja nevét viselte, s az ellenforradalom leverésekor tör­tént újjászerveződése idején vette fel mai nevét. Alkotmányunk I. fejezetének 3. paragrafusa tételesen is ki­mondja: „A munkásosztály marxista—leninista pártja a tár­sadalom vezető ereje.” A párt vezető szerepét elsősorban még­sem a törvény ereje biztosítja: ezt az MSZMP a maga min­dennapos politikai tevékenysé­gével teremti újjá és őrzi meg. Kádár János 1980-ban, az MSZMP XII. kongresszusán így foglalta össze a párt társadal­mi szerepének lényegét: „A párt saját tevékenységét a nép szol­gálatának tekinti, irányít, de nem utasítgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hatalommal való legkisebb visszaélést is." Ez nem valamiféle új elv az MSZMP gyakorlatában: az el­múlt csaknem három évtized­ben mindenkor ez a felfogás hatotta át tevékenységét. Hogyan irányít a párt? Azt válaszolhatjuk erre, hogy min­denekelőtt eszmei ráhatással, az érvelés és meggyőzés mód­szerével, a szervezés eszkö­zeivel, saját tagjai és a párton- kívüliek megnyerésével, mozgó­sításával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a különböző párt­szervek, pártfórumok — a Köz­ponti Bizottságtól az alapszer­vezeti vezetőségig, a kongresz- szustól a taggyűlésig — napi­rendre tűzik az időszerű társa­dalmi, politikai, gazdasági, kul­turális kérdéseket, elemzik a helyzetet, számba veszik az eredményeket és a fogyatékos­ságokat, s ezek alapján meg­jelölik a további munka fő irá­nyát, a legfontosabb teendő­ket. Megállapításaikat határo­zatba foglalják, vagy állásfog­lalásként fogalmazzák meg, olykor irányelveket készítenek. A pártszervek határozatai, ál­lásfoglalásai azonban közvetle­nül nem kötelezik, nem kötelez­hetik az állami, társadalmi szer­veket, a vállalati, szövetkezeti, intézményi vezetőket. A párt csupán saját tagjait (és saját ifjúsági szervezete, a KISZ ve­zető testületéit, szervezeteit) kötelezheti határozatai végre­hajtására. A kommunisták kö­zösen kia'akított elhatározásai nem terjednek ki az adott mun­kahelyen, területen folyó mun­ka részleteire, szakmai kérdé­seire (ha csak valamilyen nyo­mós politikai ok nem igényli, de ez kivételes eset), tiszteletben tartják az illetékes állami, vál­lalati, intézményi vezetők ön­állóságát és felelősségét. Az ál­lami, társadalmi szervek, tes­tületek számára ajánlásokat fo­galmaznak meg, javaslatokat tesznek, felkérik őket bizonyos feladatok elvégzésére. nogy ci kulonréie állami, szö­vetkezeti, társadalmi szervek a párt által megjelölt irányban tevékenykedjenek, eleget te­gyenek az ajánlásoknak és ja­vaslatoknak, azt mindenekelőtt az adott területen dolgozó párt­tagoknak kell elérniük. Az ő kö­telességük, hogy érvelő szóvol érvényt szerezzenek a pártszer­vek elgondolásainak, meggyőz­zék helyességükről a különféle tisztségekben, testületekben te­vékenykedő pártonkívülieket, s azután velük együtt általában a dolgozókat, a lakosságot. Meggyőző munkája során a párt nem egyszerűen passzív egyetértést kér a pártonkívü- liektől, hanem cselekvő támo­gatást, közreműködést a közös célok valóra váltásában. Az eközben kialakított párbeszéd során egyúttal véleményt is kér tőlük e célokról s az elérésük­höz vezető utakról — egyszóval nemcsak elhatározásai megva­lósításában, hanem azok kiala­kításában is számít a párton- kívüliekre. A pártszervek és -szervezetek nem elégedhetnek meg a cse­lekvési irány megjelölésével, hanem folyamatosan figyelem-v mel kell kísérniük, hogy való­ban annak megfelelően megy-e a munka. E politikai ellenőrző tevékenységük során (ami nem azonos a szakjellegű ellenőrzés­sel, a tételes revízióval) rend­szeresen beszámolásra kérik fel az adott terület illetékes ve­zetőit, leayenek azok akár párt­tagok, akár pártonkívüliek. E beszámoltatás segítő jellegű, célja a munka jobbá (étele, s nem valamiféle felelősségre vo­nás. Természetesen, ha a párt­ellenőrzés valamilyen elfogad­hatatlan, törvényeinket és nor­máinkat sértő jelenségre derít fényt, a pártszervezet az erre hivatott állami szervnél ilyet is kezdeményezhet, és a magukról megfeledkezett párttagokat ma­ga is felelősségre vonja. Az irányításnak minden te­rületen szerves része a szemé­lyi kérdések eldöntése. Érvé­nyes ez a párt által végzett irá­nyító tevékenységre is. Nem a pártszervek nevezik ki a válla­lati, szövetkezeti, intézményi ve­zetőket, de hatáskörökbe tarto­zik, hoqy a számításba vett sze­mélyekről c kinevezés vagy a megválasztásra történő jelölés előtt véleményt mondjanak al­kalmasságukat illetően, az ér­vényes párthatározatok és az ide vonatkozó állami rendelke­zések figyelembe vételével ál­lást foglaljanak. Az MSZMP nem törekszik arra, hoqy min­den tisztséget párttagok töltse­Babits Mihály ifjúkori alkotásai 1977-től az elmúlt év végé­ig tíz minikönyvet jelentettek meg a budapesti Ságvári Endre Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet végzős növendékei. Mind a tíz Babits Mihályról szól vagy vele kapcsolatos alkotás. Szép elgondolás, hogy e könyvekkel a szakközépiskola jogelődjében, a tisztviselőte­lepi főgimnáziumban 1912— 1916 között tanító Babits Mi­hály tanárra, a költőre és az íróra kívánnak emlékezni. Az új kötet Babits Mihály ifjúkori írásait, értekezéseket, novellákat tartalmaz. Ezekről az írói szárnypróbálgatások­ról nemrégiben Belia György írt tanulmányt, kiemelve, hogy ezeknek a zsengéknek a szer­ző annyira nem tulajdonított jelentőséget, hogy eddig se- holsem jelentek meg. E mu­lasztást oldja fel a Téglás János összeállításában és jegyzeteivel megjelent, 200 lapnyi terjedelmű kötet, ame­lyet több fakszimilés írással szemléltet a szerkesztő. A közölt írások közül leg­jelentősebb a1 Dialektikai Re­gény című munka, amely — szerzője megállapítása sze­rint — „drámai értekezések az emberiség szellemi üzel- meinek értékeléséről.” Ba­bits 1904-ben írta e művét, és Kosztolányihoz írt levelé­ben megjegyzi: „Azt éppen nem akarom, hogy mindenki megértsen (odi profanum vulgus), — de azt sem sze­retném, ha senki sem értené — ki ég, az világítson; ki bújni alkar, mit kiabál?" A kötetben megtalálható Babitsnak az orosz irodalom­ról írt esszéje és azok a korai novellák, amelyekről ez volt a véleménye: „Még arra sem méltók, hogy magam elol­vassam őket.” T. I. nek be, ellenkezőleg, szorgal­mazza és gyakran maga java­solja, hogy különféle vezetői posztokra pártonkívüliek kerül­jenek. Vezető szerepének érvénye­sülését az MSZMP azon méri, hogy a gyakorlatban mennyire tudja megvalósítani politikáját. Ezért tartja az MSZMP az irá­nyítás legfőbb eszközének a pártonkívüli tömegekkel való folyamatos szótértést, a kommu­nisták és a pártonkívüliek kap­csolatának állandó megújítását. Gyenes László (Következik: (A szen/ezeti alapelvek). Gazdaságpolitika — gazdaságirányítás Havasi Ferencnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának 1977 és 1984 között elmondott beszédei­ből és megjelent cikkeiből ad válogatást a Kossuth Könyvki­adó új kötete, amely most ke­rült a könyvüzletekbe. A szerző beszédeiből, cikkei­ből feltárulnak az utóbbi évek­ben bekövetkezett változások körülményei, a gazdasági tevé­kenység nehezebb és bonyolul­tabb külső és belső feltételei, valamint az intenzív fejlődési pályára történő átállás kénysze­re, amely különösen nagy erő­próba elé állította a magyar népgazdaságot. Az érdeklődők olvashatnak a változások indo­kairól, az egyensúly, a haté­konyság követelményei jegyé­ben megújult gazdaságpolitikai irányvonal fő céljainak jellem­zőiről, összefüggéseiről éppúgy, mint o megvalósításáért folyta­tott munka eredményéiről, gond­jairól. A könyv foglalkozik a stratégiai jellegű döntésekkel, így például a külgazdasági stratégiával, a KGST felső szin­tű gazdasági értekezletének ha­tározatából adódó feladatokkal, a párt ipar- és agrárpolitikájá­val, valamint a műszaki fejlesz­tés Időszerű kérdéseivel. A kötet közread számos, a je­lenlegi gazdasági helyzetet elemző, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének fő irányait bemutató beszédet, cik­ket is. Egy porcelángyári brigád kongresszusi vállalása Zrínyi Ilona a példaképük XIII (“-í 400 Szakács készíti a porcelánfajansz masszáját Méltónak lenni a névadóhoz alapkövetelmény minden szo­cialista brigád számára, de nem könnyen teljesíthető. Külö­nösen nehéz akkor, ha a vá­lasztott név olyan történelmi személyé, akinek életéről, tettei­ről már az általános iskolások­nak is tudniuk kell. Zrínyi Hona történelmünk egyik legtisztel­tebb nőalakja. Nem kényszerű, légből kapót; ötlet gyanánt vá­lasztotta éppen ő: brigádnév­adónak a pécsi Zsolnay Porce­lángyár egyik, csak nőkből álló munkckollektívája. — Jó feleség, jó anya volt. Küzdelmes életében mindig helyt tudott állni, ezért lett a példoképünk — indokolja a 18 évvel ezelőtti döntést Hamerli Antalné, a „Zrínyi Ilona" szo­cialista brigád vezetője. A közel két évtized eredmé­nyei azt igazolják, hogy a bri­gád mindent megtett azért, hogy méltónak bizonyuljon a példaképhez. Persze, nem a történelem színpadán, hanem évről évre a munkában, őzön­ként vállal': társadalmi megbí­zatások, feladatok teljesítésé­ben. Ezt bizonyítja többek kö­zött a brigádmozgalomban ed­dig elért 9 aranyfokozat, s az 1980-ban a kollektívának ado­mányozott kitüntetés, a Finom­kerámiaipari Művek „Vállalat Kiváló Brigádja" cím is. A tavalyi év két fontos válto­zást hozott a brigád életében: 1984-ben a hat hölgyhöz egy férfidolgozó is csatlakozott, így aztán a „Zrínyi Ilona" brigádot már nem lehet pontosítás nél­kül asszonyok brigádjának ne­vezni. Ennél persze sokkal lé­nyegesebb a másik változás: megszűnt az ellenállástestet gyártó gyáregység, amelyben eddig a brigád dolgozott. A kol­lektíva az új porcelánfajansz gyáregységbe került. A munka­körök is eléggé megoszlanak a brigadtagok között: Gyenis Ist- vánné csoportvezető és Mato- lics Lászlóné az alapmázas áruk válogatásánál és a dekorálás­nál, Pápics Vendelné és Gert- ner Józsefné a készáru váloga­tásánál dolgozik, Keszthelyi Jó­zsefné és Hamerli Antalné meós, az egyetlen férfi, Dévai Ernő a porcelánfajansz alap­anyagainak a masszáját készíti. — Egy hónap időnk volt, hogy más gyáregységben beta­nuljunk az új feladatokba. Ami ebbe nem fért bele, azt már munka közben előfordult ne­hézségek, problémák tapaszta­lataiból kellett kiokoskodnunk — mondjo Gyenis Istvánná cso­portvezető. Az átállás gondjai ellenére c „Zrínyi Ilona" szocialista bri­gád maradéktalanul teljesítette az éves vállalásán felül a fel - szabadulási és kongresszusi munkciverseny felajánlását is. — Vállalásunknak két része volt — ismerteti Hamerli Antal­né brigádvezető. — A minőség javítását tűztük ki célul, hogy növekedjék az első osztályú áruk mennyisége, aránya. A má­sik vállalás arra vonatkozott, hoqy ci brigád társadalmi mun­kában segíti a gyár szállítási tervének időarányos teljesíté­sét. Két kemence árut lepolí­roztunk. javítottunk, tisztoga­tunk, Egy-egy kemencében 350 kilogramm áru van: készletek, díszművek, gyertyatortók, hamu­tartók. — Ezt a feladatot munkaidő előtt és munkaidő után végez­tük el — meséli Keszthelyi Jó­zsefné. — Brigádvezetőnk előző nap mindig sorra járta a bri­gádtagokat, megbeszéltük, hogy mikor kezdjük, mennyivel jö­vünk be előbb. Egyébként oz ilyen termelést kisegítő tevé­kenység nem ritkaság a brigá­dunk s2ámára. Legutóbb pél­dául most január 31-én vállal­tunk ilyen társadalmi munkát. Énhez a munkaidő előtt, il­letve után teljesített vállalásá­hoz nem érdektelen hozzáfűzni az: az aligha mellékes körül­ményt, hogy a brigádtagok többsége nemcsak csoládanyo, hanem közülük négy már nagy­mama is. Valamennyien az öt­venes években kerültek a Zsol­nay Porcelángyárba, ahol akko­riban még igencsak válogat­hattak és válogattak is az új dolgozók, jelentkezők között. A brigád hölgytagjainak sok-sok közös élménye van, negyedszá­zada ismerik egymást, az össze­tartás számukra természetes. De gyorsan, s úgy tűnik zökkenő- mentesen illeszkedett be ebbe a közösségbe az új, egyben egyetlen férfi brigádtag, Dévai Ernő is: — Eredeti szakmám szerint szakács vagyok — meséli. — Korábbon a Mecsekvidéki Ven­déglátó Vállaló: hidegkonyhá­ján dolgoztam, majd a katonai szolgála; letöltése után, 1982- ben jöttem a Zsolnay gyárba. A szakmaváltoztatás oka ket­tős: a nagyobb jövedelem és a labdarúgás. A mostani mun­kám, a massza gyártás, a por­celánfajansz alapanyagainak összekeverése kicsit hasonlít is a szakácssághoz. A brigádba tavaly léptem be, s nem volt okom megbánni ezt oz elhatá­rozást. A gyakori közös kirán­dulásokon az eredeti szakmá­mat is hasznosíthatom. A „Zrínyi Ilona’’ brigád négy éve patronálja a pécsi Kisegítő' Iskola egyik osztályát. A kirán­dulásokon a gyerekek is részt vesznek. Idén már nyolcadiko­sok, s a brigádtagok az idei munkafeladatok, vállalások mind jobb teljesítésének módo­zatai mellett azon is izgalom­mal töprengenek, tervezgetnek, hogy mivel tegyék számukra em­lékezetessé a ballagást. D. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom