Dunántúli Napló, 1985. február (42. évfolyam, 30-57. szám)

1985-02-07 / 36. szám

1985. február 7., csütörtök Dunántúlt napló 3 Játszották-e a Diótörőt Pécsett?... Értékek és értékrendek Válasz egy olvasói levélre Szerkesztőségünkbe több észrevétel érkezett Diótörő ügy­ben. Sajnáljuk, hogy némelyek helyi érzékenységét akarat­lanul megbántottuk. Az alábbi (boritékján teljes nevű) levél válaszával szeretnénk ezt és néhány elvi kérdést a helyére tenni. „TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A D. N. 1985. I. 24-i szá­mában cikk jelent meg a Diótörő c. balett közelgő be­mutatójáról. A cikk hangsú­lyozza, hogy a balett még nem került bemutatásra a pé­csi közönség előtt. Ez tévedés, nem ez az igazság. A csatolt meghívó szerint a Diótörő teljes ba­lettje 29 évvel ezelőtt, 1956. június 24-én és július 2-án és még hat alkalommal bemu­tatásra került. Nagy esemény volt ez a városban, és na­gyon sokan emlékeznek még rá. Annál is inkább, mivel az akkori szereplőgárda nagy ré­sze Pécsett él. Érdekessége a jelenlegi bemutatónak, hogy az 1956. évi bemutató néger baba táncosa, Dómján Tibor a mostani szereplőgárdában a nagypapát, Stalbaum taná­csos apiát jeleníti meg. Dr. Somfai Csabáné dr. Filó Eri­ka, aki 1956. évi bemutatónál a keleti tánc szólóját táncol­ta, a mostani bemutatón Ba­lázs fiát a vendég gyerekek körtáncában láthatja viszont. Az egyik diótörő herceg Ko­vács István jelenleg a Pécsi Nemzeti Színház ügyelő­je (.. .) A mostani előadásról még sokat fognak írni, helyes len­ne a tévedést korrigálni. —i —a" KEDVES i —a"! Mindannyian hajlamosak vagyunk bizonyos elfogult­ságokra, kisebb-nagyobb mér­tékben. Nyilván ebből adódik, hoqy a leqjobb szándékkal is o'ykor fölcserélünk bizonyos értékrendeket. Ezért láttuk he­lyesnek, hoqy ehelyütt és nem magánlevélben válaszoljak meqtisztelő soraira. A cikkben egészen ponto­san úgy foqalmaztam, hogy a táncművet „Pécsett ugyan nem játszották még . . ." Va­gyis baletteqyüttes, azaz hi­vatásos táncművészek elő­adásában nem. A levélírónak igaza van, a nem eléggé egyérte'mű mondgt korrekció­ra szorul. A Doktor Sándor Kultúrott­hon balettiskolájának szülői munkaközössége rendezésé­ben és a Pécsi Helyőrségi Honvédzenekar közreműködé­sével valóban többször elő­adták 1956 nyarán a Diótö­rőt a Pécsi Nemzeti Színház­ban. Ám a balettművészetben eddig is a hivatásos formák között működő táncszínházak, balettegyüttesek produkcióit „jeqvezték”. Mi sem áll tő­lünk távolabb, mint kétségbe vonni az amatőr művészet fontos társadalmi küldetését. Ez is létrehozhat művészi ér­tékeket. Azonban fölcserélni őket vagy egyenlőségjelet tenni közéjük nagy hiba len­ne. S hoqy ne csupán a mi vé­leményünk álljon itt, e kér­désben megkerestük a Ma­gyar Táncművészek Szövetsé­ge főtitkárát: — Ha egy amatőr társa- sáq vagy balettiskola 1956- ban előadia Pécsett a Dió­törőt, ez dicséretes vállalko­zás. Ami persze mit sem vál­toztat azon a tényen, hogy a Diótörő premierje — hivata­los első bemutatója — Pé­csett 1985. február 9-én este lesz a Pécsi Nemzeti Színház­ban —, válaszolta dr. Körtvé- lyes Géza. Ami pediq a mostani elő­adás érdekességét illeti, vé­leményünk e'térő. Szerintem uavanis a Diótörö bemutatá­sában talán méqsem az eqy- kori szereplők mai családi örömei vagy a társadalmi mnnkamecosztásban elfoqlalt helyük jelenthet érdekességet. Sokkalta inkább az, hogy a 25 éven át modern balett együttesként ismert Pécsi Ba­lett fennállásának negyedszá­zadon évfordulóiát — klasz- szikus balettel ünnepli. Hogy ez előremutató-e a társulat életében, s mennyiben — er­ről maid a bemutató után ejtsünk szól. Abban a reményben, hogy válaszunk kielégítő mind a levélíró, mind az egykori sze­replőgárda, a hajdani ba­lett-iskolások számára, észre­vételüket megköszönve mara­dok tisztelettel: Wallinger Endre Képünkön: Báliké Tamás és Kulka János Szám­kivetettek Nagy sikerrel adják a Ság- vári Művelődési Házban, a Pécsi Nemzeti Színház Kama­raszínházában lames Joyce, Számkivetettek című drámáját. A századelő Angliájában ját­szódó darab ma is aktuális konfliktusokkal foglalkozik: hol a szabadság határa a házas­ságban és a szerelemben, mi­vel tartoznak egymásnak a há­zastársak és a barátok érzel­mekben, megbecsülésben. A siker azonban nemcsak ezen az időszerűségen múlik: gon­dosan, kimunkáltan került szín­re a Számkivetettek - rendező Szegváry Menyhért —, és kitű­nő, érett színészi alakítások­nak lehetünk tanúi: a főbb sze­repeket Báliké Tamás, Kulka János, Molnár Ildikó és Oláh Zsuzsa játssza. A dráma a jövő héten utol­jára kerül színre itt, bár a tervek szerint a színház meg­próbálja később ismét játék­rendbe illeszteni. Egyébként a produkciót meghívták Bu­dapestre, a Pesti Vigadóba. Jubilál a pécsi vasutas fúvószenekar A legmagasabb minősítést érték el Az idén ünnepli fennállásá­nak negyvenedik évfordulóját a Pécsi Vasutas Koncert-fúvószer nekar. Közvetlenül a felszaba­dulás után alapították meg a MÁV-bérházban élő, zenét ked­velő vasutasok. Tagjai a mai napig is legnagyobbrészt MÁV- dolgozók, azok családtagjai, vagy olyan fiatalok, akik ta­nulmányaik befejezése után a vasutat választják élethivatá­suknak. Rendszeresen részt vesznek a vasutas fúvószene­karok országos találkozóján, ahol a szakmai zsűri többször kiemelte a zenekart kitűnő hangzásáért és fegyelmezett előadásmódjáért. A XV. orszá­gos fúvószenekari találkozón Siklóson elnyerték a zsűri kü- löndíját is. Csaknem hatvan ember mu­zsikál együtt minden héten hét­főn és szerdán a Vasutas Mű­velődési Házban Pécsett. Nem­csak zenélnek, de magánéle­tükben is sok-sok időt töltenek együtt. Az elmúlt években szak­mailag sokat fejlődött az együttes. 1984-ben elnyerték a kiváló együttes címet és kon­cert-fúvószenekari minősítést kaptak. Sokat köszönhetnek a muzsikusok Neumayer Károly karnagynak, aki kitűnő peda­gógiai érzékkel, jó emberisme­rettel vezeti a zenekart. — Schrömpf Máriának hív­nak és művészeti szakközépis­kolába járok ének tagozatra — kezdi beszélgetésünket a leg­fiatalabb zenekari tag. — Ta­valy februárban szólt a kar­mester, aki az iskolánkban ta­nít, hogy nincs-e kedvem a Vasutas Fúvószenekarban ját­szani. Már sokat hallottam er­ről az együttesről. Eleinte ki­Oktatásmódszertani és egészségjavító kísérletek a Nevelési Központban Négyszáz gyerek játszik, sportol Oktatásmódszertani és egész­ségjavító kísérleteket • kezdtek Pécsett, az Apáczai Csere Já­nos Nevelési Központ Sport­kombinátjában. A kutatómun­kában részt vesznek a műve­lődési ház, a sportlétesítmény munkatársai és a körzeti orvo­sok is. Elsődleges céljuk a tes­ti és fizikai fejlődés, valamint az egészséges életmód kialakí­tását szolgáló pedagógiai te­vékenységek korszerűsítése, ugyanis a sokoldalúan fellett ember kultúrájának elengedhe­tetlen eleme testének fejleszté­se is. A Nevelési Központ kí­sérletei lehetőséget adnak nemcsak a gyermekeknek, ha­nem a felnőtteknek is a civili­zációs ártalmak csökkentésére, ellensúlyozására, az egészsé­ges életmód kialakítására, fenntartására. Alsó tagozatban, sőt az óvo­dában már elkezdik a fiúk, lá­nyok edzését az intenzív test­nevelés bevezetésével. Várha­tóan így az iskola befejezése után is igényelni fogják a rend­szeres mozgást, ez beépül élet­módjukba és szabadidős tevé­kenységük egyik alkotó eleme lesz. Jelenleg csaknem három­száz első és második osztályos gyerek vesz részt a speciális programban. A módszer alap­elve a játékosság, és ennek egyik része a havonta egyszer megrendezésre kerülő sportver­seny. Az általános testi fejlesz­tést segítő tevékenységek —fu­tás, dobás, ugrás — mellett megisme-kednek a labdarú­gás, a kézi- és kosárlabda alapjaival is. Cél, hogy a gye­rekek kedvet kapjanak a vá­lasztott sportággal való aktív foglalkozásra. Az 5—6 évesek erőnlétének, fizikai állapotának vizsgálata, a mindennapos testnevelési órák feladata egyben az is, hogy a kutatók megismerjék a külön­böző mozgáskészségek megta- níthatóságának lehetőségeit. Ennek megfelelően dolgozzák ki az iskola előtti és alsó tago­zatos testnevelés módszereit, formáit és az eljárások alkal­mazásának lehetőségeit. A felső- és alsótagozatos gyerekek a tömegsportórák mellett úgynevezett műhelyek­ben is edzhetik testüket. He­tente háromórás foglalkozást tartanak, ahol atlétika-, kosár­labda-, kézilabda-, labdarú­gás-, torna- és úszótréningeket tartanak. Mindezek egyben a városi és területi versenyekre való felkészülés színhelyei is. A délutáni sportprogramokon általában 3—400 gyerek vesz részt. A felnőttek részére tanfo­lyamokat hirdetnek a karaté­tól egészen az úszásig. Az egészségjavító kísérleteket a kövér, asztmás gyerekek tes­tének fejlesztésére indították el. A foglalkozásokon orvosi javaslatra és felügyelet mellett vehetnek részt. Az asztmás gye­rekek sportprogramjának szín­helye az uszoda, ennek a klí­mája a legmegfelelőbb szá­mukra. Gimnasztikáznak, légző­gyakorlatokat végeznek és úsz­nak. A tavaly októberben meg­kezdett foglalkozások már ked­vező hatásokat mutatnak, ugyanis azóta ezek a gyerekek kevesebbet hiányoznak az is­kolából. A szülők részére kü­lön pszichoterápiás foglalkozá­sokat tartanak a művelődési ház mentálhigiénés osztályá­nak munkatársai. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Társadalomorvostani Intézetével és a Pécs városi Egyesített Egészségügyi Intéz­ményekkel közösen alakult meg a Szívügy klub. Elsődleges fel­adata a megelőzés és a rehabi­litáció. Tavaly december óta hétfőn és csütörtökön a sport- kombinátban kialakított ren­delőben terheléses EKG. és vér­zsír-vizsgálatokat végeznek. Ezen bárki részt vehet és meg­tudhatja a minimális, optimá­lis és maximális terhelhetősé- aét és javaslatot kap az erőn­létének legjobban megfelelő sporttevékenységre. Sz. K. csit féltem, hogy mi lesz ve­lem itt a sok felnőtt között, de aztán nem jelentett problé­mát. Általános iskolás korom­ban már játszottam a gyárvá­rosi úttörőzenekarban. A Ki­váló együttes cím elnyerésé­nek nagyon örültem. —Hang­jában érezhető büszkeség, hi­szen ebben már ő is részt vett. A Kiemelt Arany Diploma mi­nősítés még szinte hihetetlen. Közben megérkezik Neuma­yer Károly, Hirtelen méhkassá változik a nagyterem, sorra lépnek be a zenekari tagok. Megkezdődik a videofilm vetí­tése a minősítő-hangverseny­ről. Itt is, ott is felröppennek a tréfás és bíráló megjegyzé­sek. Mert jó a hangulat, min­denki boldog, de nem elége­dett. — Az ötvenes évek elején kezdtem el játszani a zenekar­ban — emlékezik vissza Marton József tenorkürtös, nyugdíjas mozdonyvezető, a legöregebb tag. — Az együttes magja az utazó személyzetből — ka­lauzokból, mozdonyvezetőkből — áll. Eleinte nem voltak meg ennyire a lehetőségeink, de amióta az Igazgatóság vezetői látják eredményeinket, azóta iobban támogatnak bennün­ket. Bus Károly, a zenekar el­nöke rendszeresen ellenőrzi, hogy mindenkit elengedtek-e a próbákra, szereplésekre, s a szolgálatba ennek megfelelő­en osztották-e be. Figyelünk egymásra, gondjainkat, örö­meinket megosztjuk. Minden­hol zenélünk, kirándulásokon, utazás közben, a hangszere­ink mindenhol velünk vannak. Voltunk már Ausztriában, Ju­goszláviában és az NSZK-ban is. A minősítő hangversenyünk­re a lányom is eljött az uno­káimmal. Mi a véleménye a szakem­bernek ezekről a lelkes ama­tőr zenészekről? Eördög János, a KÓTA Fúvósbizottságának tagja: — Az, hogy ez az együttes Kiemelt Arany Diploma minő­sítést kapott, tulajdonképpen már a XV. fúvószenekari talál­kozón eldőlt. . . Ezt a címet nemcsak elérni, hanem meg­tartani is nehéz. A karmester jól kéDzett, szuggesztív, jó adottságú zenész. Szigorú és következetes. A Vasutas Fúvós- zenekar az idén Ostravábn uta­zik. A meahívásokat a KÓTA fúvósbizottsáqa kapia meg és osztja szét. Mi úgy éreztük, ez az együttes megérett arra, hogy részt vegyen egy nem­zetközi fesztiválon. Neumayer Károly karmester: — Édesapámtól tanultam ze­nélni. aki ebhen az együttes­ben játszott. Én is itt kezdtem, innen mentem a Zeneakadé­miára Trombita szakon véaez- tem, és 1983-ban jöttem visr- sza. A réqi karnaavot felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, enaem meg a ze­nekar tagjai kértek, hoav vál­lal iám el ezt a szerepet. így kerültem az együttes élére. Szalai Kornélia Korlát Nem tudom, hogy mikor a Minisztertanács elhatározta a televízió műsoridejének hirtelen és egyáltalán nem drasztikus korlátozását, számított-e ekkora visszhangra. Azt sem tudom, hogy e „személyre szóló" ener­giakorlátozás nélkül mi történt volna, s hogy végül is elérte-e célját e kényszerintézkedés gazdasági, energiatakarékos­sági szempontból. Hogy egy csomó más szempontból célt ért, az kétségtelen. Például — nem mintha ez lenne a legfon­tosabb — a tévé által nem ép­pen kedvelt tévékritikusok, a korlátozást nehezményezve, mintegy biztosították szemér­mes, ám olthatatlan szeretetük- ről az intézményt. Azután a csökkentés tudatosította, hogy ne mondjam: demonstrálta, hogy egy váratlan helyzet ilyen­fajta „áldozatvállalást" is kö­vetelhet az egyéntől, végül ami a legfontosabb és legközhely- szerűbb; ismét egyértelműen ki­derült, hogy a televízió milyen hi­hetetlenül és lehetetlenül fontos helye’: tölt be az állampolgár mindennapjaiban, pontosab­ban szórakoztatásában. Ami új, legalábbis így megfogalmazva, hogy e szórakoztatás napi pár órás csökkentése egy Keszthely méretű város energiaellátását jelenti. Bizonyára készülnek, ta­lán kész is vannak az okos mu­tatók és statisztikák, hogy mit takarított meg ténylegesen az államháztartás, közben részle­gesen fel is oldották a böjtöt, szombat—vasárnap isme: van műsor délelőtt és lassan vissza­áll a rend; televízió minden mennyiségben. Nyilván köny- nyebb és „lazább" helyzet ké­ne egy igen bizonytalan kime­netelű kísérlethez, jegyzetíró most méqis elmélázik azon, mi lenne, ha ezentúl a tévé nem szüneteltetné adásait, csak megkérné az állampolgárt, ugyan kapcsolja már ki őt es­te tíz után s ha lehetséges, ne kapcsolja be másnap délelőtt, meri ezzel országosan ennyi és ennyi energia takaríttatik meg. Az ötlet, persze, félkomoly, már csak ezért is, mert gyanúm sze­rint a tévé költségvetésének se jött rosszul ez a korlátozás, de azért érdekes lenne a beszün­tetés és a „beláttatás" muta­tóit összehasonlítani. É$ meny­nyire más, ha lemondok a tévé­ről, mintha lemondatnak. Szó se róla. ezt a lemondatást vidá­man ki lehetett bírni, de hát ez van, a televízió nagyhatalom, s ha ebben nem lett volna ed­dig is biztos (olykor a fölényes­ségig), az utóbbi pár hét visz- szajelzései most hosszú időre megerősíthették. Miközben ez­zel a jegyzettel csigalassan telik a papír, szól a rádió. Ál­talában is: szórja a jobbnál jobb műsorokat, a szorosan vett információkat tekintve nem tu­dom, „utoléri-e" valaha is a tévé bátorságban, mozgékony­ságban. Nem vitás, összehason­líthatatlanok, nem is konkur­ensei egymásnak, csak épp egy ilyen korlátozás alatt és után talán érdemes eltöpren­geni azon — sose kerüljön rá sor —. hogy ha mindkettő, pár­huzamosan csökkentené adás­idejét, melyik hiányozna job­ban. S melyikből mi. Hogy a rádióból nem a rádiózás ma­ga. az valószínű. Hogy nem „a” televíziózás, azt nem mer­ném állítani. Mert úgy tűnik, egyelőre a tevékenység fonto­sabb, min': a tevékenység tar­talma, lám most sem egyes műsorok hiányoznak, hanem az az esti másfél—'két óra, amit persze akkor is el lehet másként tölteni, ha nem muszáj, talán ezért is marad egy távolibb és könnyedebb időre az önkéntes és személyesen vállalt „ener- giakorlótozás" — épp más energiák felszabadítása érde­kében. Parti Nagy Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom